Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
1979. október 18.. csütörtök NÉPÚJSÁG Pedagógusok, közoktatás Lökösházán Nem minden az anyagiakon múlik... „A tudomány szerepét fokozni kell társadalmunkban, arra kell törekedni, hogy mindinkább termelőerővé váljék.” — fogalmazódott meg a Párt legutóbbi, XI. kongresszusának határozatában. S a tudomány termelőerővé válásának folyamatában értelemszerűen a könyvnek, a szakkönyvnek termelőeszközzé kell nemesednie. E két összetevő érvényre juttatását célozza az idén tizennyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő műszaki könyvnapok esemény- sorozata is. „Célozza” — írtuk. Pedig a feltételes mód jobban illene ide. A könyvnapok sikeres lebonyolításában értelemszerűen a szakszervezetek is nagy részt vállalnak. Hiszen az az érdekvédelmi szervezet az, amelynek kisebb és nagyobb egységei, azok felelős tisztségviselői a legközelebb állnak — jelen esetben: — a befogadó olvasókhoz, a vállalatok és gyárak, szakmunkásképzők és kutatóintézetek munkásaihoz, értelmiségeihez, tanulóihoz, alkalmazottaihoz. így a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa, ezen belül is az SZMT Központi Könyvtára széles körű előkészítő és szervező munkát végezve várta az október 5. és 31. közötti műszaki könyvnapok eseményeit, illetve: a megye vállalatainak, üzemeinek, intézményeinek ezirányú kéréseit. Többek között több mint egy tucat szakelőadást szerveztek, s négy üzemben könyvvásárral egybekötött kiállítást is előkészítettek. Ez utóbbiból azonban jószerével nem lett semmi. A megyeszékhely egyik legnagyobb élelmiszeripari üzemében, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál például 12-re, fizetésnapra tűzték k‘ a vásáros kiállítás nyitását, az üzem éttermében. A könyvterjesztéssel megbízott szerint az első napon (reggel hattól délig) egy-, kétszáz forint értékű műszaki szakkönyv, ugyanakkor sok ezer forint értékű szépirodalmi könyv kelt e*- A könyvnapokra megjelent 52 új kötet közül azonban csak egy-kettőt kapott meg. De lehetne említeni a további három termelőegység — a Békéscsabai Állami Gazdaság telekgerendási központja, a MEZŐGÉP Vállalat orosházi gyáregysége és az ugyancsak orosházi, költségvetési üzem — dolgait is. A műszaki könyvnapok első napján még senki sem tudott arról, hogy az üzemben könyvvásár és -kiállítás lesz. Az is igaz, hogy tudomásunk szerint Telekgerendáson október 15-én azért elkezdték a könyvvásárt. Keressük meg a gazdát! Értelemszerűen a szakszervezeti bizottság és a (vagy van, vagy nincs, vagy csak formálisan!) vállalati művelődési bizottság az, amelyeknek szerveznie, lebonyolítani kellene ezt a tudománynépszerűsítő, a gazdasági tevékenységet segítő akciósorozatot. Azt hiszem, azt nem kell bizonygatni, hogy ez elsősorban a vállalat érdeke. Hiszen a régebben megszerzett tudás ma már nem sokat ér, ha újabbal nem gyarapítják. A főmérnök, a szakmunkás, a rakodó, az igazgató, egyaránt! De még nem késő! A műszaki könyvnapokból még hátra van több mint két hét. Sőt: az akció mindössze arra szolgál, hogy a figyelmet a szakkönyvre vonja és ott is tartsa. S hogy van olyan termelőegység is, ahol ennek jelentőségét nem ismerik fel? Sajnos van, több is a kelleténél. De abban is biztos vagyok, hogy ez a hiányosság nemcsak a tudományos és a szakismeretek terjesztésében, hanem a gazdálkodásban is kimutatható. Kovács Judit: Az átruházott utópia című, írása (Magyar Nemzet, 1978. július 2.) 130 ezer adatot tartalmazó felmérés tapasztalatain alapul. A kutatók olyan pedagógusközösségek élet- és munkakörülményeit vizsgálták, amelyekben az átlagéletkor 38 év volt. Vegyünk néhány adatot az említett cikkből: A férfi nevelők fizetése elérte az 5 ezer forintot, s a nőké a 4 ezret. A pedagógus családok 13 százalékának volt nyaralója és autója stb. „A pedagógusok lakásviszonyai igen jók. Albérlő csupán a vizsgálat körébe vontak 3 százaléka, 90 százaléka pedig mint tulajdonos, másodsorban mint főbérlő — összkomfortos, vagy legalábbis komfortos lakásban él...” Most részben összehasonlítás, részben a helyi körülmények jobb megismerése végett a lökösházi pedagógusok életét, munkáját, iskolájuk tárgyi feltételeit próbáljuk bemutatni úgy, ahogy Baji János, az általános iskola igazgatója látja. Az intézmény 3 épülete közül az egyik körülbelül 100 éves. Ez valamikor kápolna volt, amelyben jelenleg két tanterem és egy szolgálati lakás található. A ház olyan rossz állapotban van, hogy előbb-utóbb le kell bontani, hiszen a felújítás már eddig is tetemes összegeket emésztett fel. A 262 tanulóval 20 tanító és tanár (7 férfi, 13 nő) foglalkozik. Az iskola igazgatása alá tartozó óvodában 4 óvónő és 2 felügyelő gondoskodik a gyermekekről. A tantestületnek több mint kétharmadát pedagógus házaspárok alkotják, s mindössze csak egy olyan fiatal van, aki még hajadon. Az átlagéletkor 33 év körül van. A fluktuáció évről évre csökken. Míg 1975/76-os tanévben 9-en tanítottak képesítés nélkül, ebben az évben már csak egy ilyen nevelővel kellett számolni. A szakosellátottság viszont korántsem mutat ilyen kedvező képet: se fizika, se ének szakos tanára nincs az iskolának, ám két pedagógusnak vagy az egyik, vagy a másik (vagy mindkettő) szakja magyar és történelem. A különféle munkaközösségbe tartozó tanítók, tanárok megyei és járási szintű tanfolyamokon, továbbá önkéntes alapon politikai oktatásban vesznek részt. Négyen KISZ-oktatást vezetnek, és 5-en most végzik a marxista esti egyetem sza- ■ kosítóját. Kettő kivételével mindenki tagja a pedagógusszakszervezetnek, s a technikai dolgozókkal együtt a párttagság létszáma: 11. Ugyanakkor működik egy 15 tagot számláló iskolai KISZ- alapszervezet is. Amint kitűnik, a szakmaipolitikai továbbképzéseken való részvétellel nincs baj. Sőt a nevelők jelentős számban képviselik magukat Lö- kösháza közéletében is. Például maga az igazgató községi, Tóth Zoltánná községi és megyei tanácstag. Jó irányban halad a szülői munkaközösségek tevékenysége, mert egyre több a gyermekekért, az iskoláért felelősséget vállaló felnőtt. Minden kisdobos- és úttörőrajt egy-egy szocialista brigád patronál. Eddig eléggé egyoldalú volt a kapcsolat, mivel csak a munkahelyi kollektívák jöttek segíteni. (Elvégezték a javítási, karbantartási munkákat, tévét vásároltak stb.) Ezen az iskola és az úttörőszervezet vezető.- sége oly módon kíván változtatni, hogy arra ösztönzi a tanulókat: igyekezzenek megismerni a patronáló szocialista brigádok munkáját; vegyenek részt minden olyan társadalmi, politikai rendezvényen, amelyek szorosan összefüggnek e kollektívák belső életével. Az együttműködési megállapodás értelmében az intézmény diákjai, tanárai rendszeresen kiveszik részüket a mezőgazdasági munkákból. Nyáron 6-6 napot dolgoztak a Mezőhegyesi Állami Gazdaság bánkúti telepén,-illetve a lökösházi Haladás Tsz-ben. Az iskola évi béralapja eléri az egymillió 300 ezer forintot, amelynek 1 százalékát használják fel jutalmazásra. Ugyancsak a teljes összeg 5 százalékát fordíthatja az iskolavezetés bér- fejlesztésre, ami egyben meghatározza az esetenkénti soros előrelépők számát is. Noha tavaly senki sem kapott kitüntetést, de a technikaiak közül kettőnek van Kiváló Dolgozó kitüntetése. Miniszteri dicséretet két, megyei tanács elnöki dicséretet egy nevelő kapott. Egyébként valamennyi pedagógus fizetése a 6/1977. OM —MüM-rendelet által előírt legalacsonyabb bérszint fölött van. Átlagbérük 3000— 3500 forint között mozog. Jóllehet a tantestület tagjainak 3-4 túlórája van hetente, a túlterheltség miatt azonban nem szívesen vállalják ezt a többletet. Keresetkiegészítésként néhányan sertéshizlalással is foglalkoznak. A lakáshelyzetről az iskola igazgatóján kívül Horváth Jánosné tanácselnök tájékoztatott bennünket. Eszerint szolgálati lakásokban 8 nevelő lakik. Az idén egy lakást a tanács vásárolt meg 350 ezer forintért. Az utóbbi időben a vezető óvónővel együtt hárman vették igénybe lakásépítéshez a pedagó- guskölcsönt. Az állam 50 százalékos kedvezményt adott a telekvásárláshoz. Van, aki szüleinél, és van, aki saját, de nem pedagó- guskölcsönnel épült családi házban lakik. Albérlő a lökösházi óvónők, tanítók és tanárok között nincs. Személygépkocsival összesen 9 család rendelkezik. Külföldi jutalomutazáson az utóbbi két esztendőben négyen vettek részt. Részben önköltséges alapon, részben szakszervezeti hozzájárulással évente két alkalommal rendeznek közös vacsorát az iskola dolgozóinak. Szintén a szakszervezet kezdeményezi, szervezi a szegedi szabadtéri játékok és a gyulai Várszínház előadásainak megtekintésére az utazásokat. A lökösházi pedagógusok között igen népszerű és kedvenc vasárnap délelőtti szórakozásnak zsámít a labdarúgás. A női csapat megnyerte a községi kispályás bajnokságot, a tanácsi dolgozókból és a férfinevelőkből álló együttes szintén az első helyen végzett. A társadalmi ünnepségektől — a Vöröskereszten át — a szakkörökig a legkülönfélébb tevékenységi formáikból is kiveszik részüket a pedagógusok. Akad közöttük 6-8 nevelő, akik szabad idejükben a központi szemléltető taneszközökhöz segédanyagokat készítenek. Ebben kiemelkedő teljesítményt nyújt Gulyás Szabó Géza, magyar- történelem szakos tanár. Szándékosan hagytam az írás végére a tárgyi feltételeket és a fejlesztéssel kapcsolatos terveket. Az iskolának 12 tanterme és a mező- gazdasági ismeretek oktatására 2 külön helyisége van. Az olajos padló, s a rossz világítás kedvezőtlen hatást gyakorol nevelőkre, diákokra egyaránt. (Az óvodában viszont jobb a helyzet, de ott meg a zsúfoltság okoz gondokat. Helyhiány miatt a 134 jelentkezőből az engedélyezett 75 helyre 101 gyermeket vettek fel.) Nagyon elkelne egy négytantermes új iskola és egy tornaterem is. A testnevelési órákat a kultúrházban tartják. Ezeket a létesítményeket helyi erőforrásból lehetetlen felépíteni. Az igazgató véleménye szerint viszont minden remény megvan arra, hogy ha mindez megvalósulna, jelentős társadalmi erőket lehetne mozgósítani a községben. A közepesnél jobbnak mondható a szemléltetőeszközökkel való ellátottság színvonala. Tévékészülékek, episzkóp, írásvetítő stb. segíti az oktatómunkát, örvendetes, hogy a tanítók, tanárok kezdik megkedvelni ezeket a felszereléseket, s mind gyakrabban használják őket. összességében megállapíthatjuk: a lökösházi pedagógusok élet- és munkakörülményeinek további javítását állandó feladatuknak tekintik a felettes szervek vezetői. Ám a kedvező feltételek kialakítása nemcsak anyagiakkal, hanem megfelelő szervezési tennivalók összehangolásával, s a feladatok arányos elosztásával is elérhető. HANGSZÓRÓ Jó reggelt! A reggeli felkelés — legalábbis számomra —, a legkellemetlenebb muszájok közé tartozik. Érthető hát, hogy az ébresztés minden módozatát igyekszem kihasználni, így váltam hűséges hallgatójává a Kossuth és a Petőfi rádió Jó reggelt! című műsorának, amellyel hosszú évek óta hűségesen köszöntik 4 óra 25 perckor a rádióhallgatókat. Tartalmi frisseségén túl a reggeli zenés műsornak még egy — nem is olyan régóta élvezhető — újdonsága az, ami állandó hallgatóvá tett. Ez pedig a műsorvezetők egyéni hangú, mindig, mindent értékelő, kommentáló szerepe. Végre eljutottak oda, hogy az annyira unt személytelenség ködéből kilépve, szinte párbeszédet folytassanak a hallgatókkal, közvetlen hangon szólva, mintegy minket is bekapcsolva az izgalmas reggeli egy-két perces riportok témájába. De mit is hallhattunk például 17-én reggel? Érdekes beszélgetést Nagy Tamással, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjének vezérigazgató-helyettesével az export- gazdaságosság élelmiszeripari lehetőségeiről. Ebből én, a kevésbé hozzáértő is megtudhattam, hogy végre utolérte hazánkban a baromfitermelést a feldolgozó ipar, s nem kell félnünk attól, hogy a liba, pulyka, csirke kontra nyúl harcban az előbbi alulmaradna. Aztán mindennap már várom a Szót kérek! rovat jelentkezését. Tegnap Kiss Gy. János beszélt a közvélemény helyes értelmezéséről, a tanácsi munka közvéleményt formáló szerepéről. A lapszemle pedig remek étvágycsináló- nak bizonyul aznapi sajtófogyasztásunkhoz. S mindjárt önbizalmat kaptam aznapi munkámhoz a Láng Gépgyár igazgatójával folytatott beszélgetésből, mert kiderült, lehet a nemzetközi és a hazai piacon egyaránt elismerést kivívni, ha korszerű, jó termékkel rukkol elő valaki. Hallhattunk még a jászberényi Hűtőipari Kutatóintézet tervéről, s az épülő M3-as autópálya épülésének gondjairól „egyperceseket”. S irigykedve a budapesti hallgatókra, nagy figyelemmel hallgattam a nemzetközi hírű bábművész, Obrazcov fővárosi vendégszereplése alkalmából a fővárosi bábszínház rendezőjének, Balogh Gézának méltató szavait. A reggeli kapkodást figyelembe véve jó ötletnek tartom az egyes riportok, interjúk megismétlését. (Bár van, akit ez irritál.) (Tegnap tehát jó munkát végzett Szarka Rozália, Boros Anikó, Bánki Ilona, Lantos Gábor, s a műsorvezető: Győrfi Miklós. Köszönettel tartozom nekik a kellemes reggelért. Mert nem mindegy, hogyan indulunk munkába. B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1979. október 18-án, csütörtökön, Békéscsabán, 15.00 órakor: CSIPKERÓZSIKA Lúdas Matyi-bérlet. 1979. október 18-án, csütörtökön, Békéscsabán, 19.00 órakor: AZ ARANY EMBER Sarkadi-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: A fej nélküli lovas — 6 órakor: Pokoli torony. I., II. rész. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A nagy balhé — 7 órakor: Száll a kakukk fészkére. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Papucs és rózsa. I., II. rész, 4 és 6 órakor: A kétbalkezes és az örömlány — 8 órakor: Júlia. Békéscsabai Terv: Leszámolás a kocsmában. Gyulai Erkel: Szótagrejtvény. Gyulai Petőfi: Vendégek Vadnyugaton. Orosházi Béke: Háztűznéző. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Lolka és Bolka a föld körül — fél 6 és fél 8 órakor: A vasprefektus. Szarvasi Táncsics: A kedves szomszéd. Nemesi László Suli Kötelező olvasmány az EGRI CSILLAGOK. — De olyan izgalmas, hogy nem tudom letenni — panaszkodik a könyvtárban H. Anikó, aki nemcsak a kötelezők szorgalmas olvasója, hanem „előolvasója” is hasonló korú társainak, azzal a szereppel, mint az előénekeseké, akiket azután követ a többi, ajánlásaiknak engedelmes- kedve. — Apu pedig haragudott érte, mert dolgozat előtti este is olvasni akartam. Hát én úgy oldottam meg a dolgot — meséli csörfösen —, hogy megvártam, míg szépen elalszik mindenki, aztán kimentem a fürdőszobába, és ott olvastam jó sokáig. Ha valaki leleplezett volna, semmi baj nem lett volna, mert nem tudhatták, hogy mikor mentem ki, és azt mondhattam volna, hogy éppen most kellett kijönnöm. Megérte volna ennyi kis hazugság — nem igaz? De hála Istennek, mindannyian nyugodtan aludtak és én olvashattam. Buszon — Nézd, hogy nyalizik a csaj! — mondja egy hatodikos forma kislány a mellette ülő fiúnak, s hozzáteszi: — A héten már nem az első. Kedden vagy szerdán is átadta a helyét az Ilonkának. Ilonka negyven—negyvenöt közötti tanárnő, aki ugyancsak az iskolából igyekszik haza, külön pakkban cipelve a „házi feladatát”: jókö- teg dolgozatfüzetet. A fiú megkockáztat egy „na és ?”-t, de többre nem viszi, mert a kislány rögtönzött előadásban fejti ki' hogy: — Tudod, mikor adnám én át a helyemet egy tanárnak !... Tavaly is, mikor kijártunk almát szedni, nem is egyszer állt mellettem az Asztalosné. Észre se vettem. Éppen eleget kiizéinek velünk. Szerintem túl sokat is szövegelnek, hogy mi illik, mi nem illik. És a mi fejlődő szervezetünk? ö már jobban tud állni, nem igaz? ... Bizonyára — gondoltam magamban, de megszólalni nem mertem, nehogy fölállítson a helyemről. Beck Zoltán A Képcsarnok Vállalat kedden kiállítást rendezett a Sarkadi Cukorgyár művelődési otthonában. Rézkarcok, akvarellek, olajfestmények kerültek a falakra, és nemcsak sokan keresték fel a művelődési házat, hanem sok műalkotás is gazdára talált. A cukorgyár dolgozói az első napon 30 ezer forint értékű festményt vásároltak meg. A kiállítás és vásár október 21-ig tart Fotó; Béla OMÓ Bukovinszky István w így ne!
