Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-13 / 240. szám
Hum-few 1979. október 13., szombat Ma délben nyílik Schéner Mihály tárlata Békéscsabán A medgyesegyházi születésű Schéner Mihály Munká- csy-díjas festőművész képeiből és plasztikáiból ma, szombaton délben, 12 órakor kiállítás nyílik a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A nagyszabású tárlaton az olajfestmények mellett a közönség megismerheti azoknak a szabadtéri játszóplasztikáknak is a terveit, illetve makettjeit, amelyeket a csabai Szigligeti utcai játszótéren állítanak majd fel. Schéner Mihály legutóbb 1970-ben állított ki Békéscsabán. A mostani tárlatot Major Máté akadémikus nyitja meg. A megnyitót követően, fél 1 órától a Magyar Televízió Portréfilm Schéner Mihályról című alkotását vetítik le a közönségnek. A kiállítást december 2-ig lehet megtekinteni. Fehér foltok az ismeretterjesztésben Javult és hatékonyabbá vált a TIT ismeretterjesztő tevékenysége, emelkedett színvonala, fokozódott politikai, eszmei, szakmai és módszertani megalapozottsága. Az eredmények mellett azonban még jelentékeny fehér foltok éktelenkednek a TIT tevékenységének térképén. Dr. Ádám György akadémikus, a társulat elnöke elmondta, hogy nagy felelősséget jelent a TIT számára az évente több mint 6 millió érdeklődő tájékoztatása a fontos tudományterületek fejlődéséről. A TIT mindig szem előtt tartja, hogy minél teljese oben elégítse ki a természet- és társadalomtudományi ismeretek iránti igényeket. A szervezet mintegy 30 ezres tagsága — a 300 ezer magyar értelmiségi 10 százaléka — előadásokat tart, üzemekben, eldugott falvakban, művelődési házakhan , szabadegyetemeken és megany- nyi más helyszínen. Gond . zonban, hogy az aktív tagok között kevés a fiatal, nem elég az egyetemi oktató. E belső problémákra vezethető vissza: a TIT az utóbbi években nem törekedett tagtoborzásra. Most ezen változtatni akarnak. Jelentős részt képvisel tevékenységében az egészség- ügyi ismeretterjesztés. Hiányosságai azonban közismertek, a lakosság széles rétegei között ma még nem érvényesülnek alapvető egészség- ügyi normák sem. E téren kiaknázatlan ismeretközvetítő lehetőségek rejlenek, nagy feladatok várnak az orvosokra. Ma már a TIT-nek jó értelemben vett versenytársai akadtak az ismeretterjesztésben, olyanok, mint az MTESZ, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront. E szervek legtöbbször partnerek az ismeretterjesztésben, de előfordul, hogy keresztezik egymás, munkáját. Ma még nem tudják közösen leolvasni a közművelődésben fontos szerepet játszó ismeretterjesztés térképéről a fehér foltokat, de arra törekszenek, hogy az együttműködés a TIT és a többi szerv között minél zavartalanabb és eredményesebb legyen a közművelődés szolgálatában. Novemberben avatják Megtörtént a már igen hosszú ideje épülő tótkomlósi művelődési ház és könyvtár épületének műszaki átadása. Jelenleg a hibák kijavítása folyik, az ÉPSZER október 15-re vállalta a javítások befejezését. A községbeliek remélik, hogy ezt a határidőt most már pontosan betartják, és a belső szerelések, valamint a berendezés után november második felében végre birtokukba vehetik az új közintézményt Fotó: Gál Edit MOZI Negyedszázados jubileum és évadnyitás KL ARANY EMBER Bajka Bea (Noémi) és Kárpáti Tibor (Tímár Mihály) a Senki szigetén, abban a fényesen szép jelenetben Fotó: Demény Gyula Amikor 1975-ben Jókai Mór születésének 150. évfordulóját ünnepeltük, sorra jelentek meg cikkek, tanulmányok az író művészetéről, értékeiről; és arról a kissé új keletű felfogásról is, hogy szégyelnünk kell-e Jókait, szégyelnünk kell-e tömegsikerét, mely most már több mint egy évszázada töretlen ívű? Közben sokan beszéltek arról, hogy ekkora siker mellett nem a mindig jelen levő, csak formáit változtató sznobság titulálja-e szégyennek egy olyan író évszázadokon átívelő sikerét, aki vitathatatlan, hogy Victor Hugóval együtt az európai romantika hatalmas alakja. Volt idő — huszonegyné- hány éve leginkább —, amikor a romantikával, az ára- dó-rejtelmes jókais fantáziával nem nagyon tudott mit kezdeni az egyedül üdvözítőnek kikiáltott irodalomszemlélet, de hát azóta kiderült, hogy ezek a balfogások, erőltetett félremagyarázások voltak. Jókai életműve, nagy olvasottsága inkább azt kell, hogy tudatosítsa bennünk: európai formátumú író, irodalmunknak büszkesége. Az 1975-ben megjelent cikkek egyikében Sőtér István így ír róla: „Bizonyos az is, hogy kortársi olvasói rajongtak érte, az egész ország várta a Jó- kai-regények megjelenését és ez a népszerűsége ma sem csökkent. Jókai ma is a tömegek olvasmánya." Hosszú lenne most tovább vázolni Jókai életművét, életútját, idézni a legkülönbözőbb véleményekből, újraértékelésekből, melyek időközben napvilágot láttak, elég, ha abból a tömegérdek- lpdésből indulunk ki, mely most is övezi. Ha pedig ezt tesszük, nem tévedhetünk; meg kell, hogy sejtsünk valamit Jókai máig tartó, nem halványuló hatásából; rá kell éreznünk arra, hogy miért ez a hatás, hogy miért fordul a ma embere is kitárt lélekkel Jókai világa felé, ahol legendává ma- gasztosított hősökkel, jó emberekkel és ördögi alakokkal találkozik, ahol könnyűszerrel nyílnak a kapuk: az olvasó, a néző önmaga álmaira, vágyaira bukkan, és elcsodálkozik, mindez hogyan lehetséges? Legalább ennyi bevezetőre, hangulatindítóra szükség volt ahhoz, hogy a színházunk állandó társulatának negyedszázados ünnepére szánt Jókai-bemutatóról részletesebben is szóljunk. Akkor, 1954-ben Jókai nevét kapta a színház, és Jókai Arany emberét játszották elsőül. Most, huszonöt év után újból Tímár Mihály különös története indult fel a világot jelentő deszkákra, hogy emlékeztessen a negyedszázadra, és hogy most, 1979-ben is színházi élményt nyújtson. A rendező, Udvaros Béla és a színház új dramaturgja, Gyurkovics Tibor el is mondják az ízléses, nyomtatott műsorban, hogy vállalkozásuk során milyen gondolatokra jutottak, hogyan szándékoztak minél kerekebben kibontakoztatni a dráma lélektani vonulatát, erőteljesen aláhúzni Jókai szándékát, aki Tímár Mihály történetével (és A kőszívű ember fiaival) regényírói csúcsát érte el, és kikerülhetetlenül felmutatta nagy ábrándját, az elvágyódást egy harmonikus világba, a ki- teljesedett béke, a szeretet, a tisztaság, a becsület, a szépség világába, a Senki szigetére. Azt se felejtsük közben, honnan hová érkezett ez a mi hősünk, Tímár Mihály? Hogyan élt, hogyan teremtette meg hatalmát és gazdagságát, melyről hamar kiderül: mennyire múlandó, roskatag. Vajon nem gondolunk-e arra mi is, tisztelt olvasóm, hogy rá kell találni az igazi harmóniára, az emberhez legméltóbb világra, arra az igazán emberarcú világra, ahol a boldogság és a jóakarat boldogulása az egyetlen törvény?! Milyen különös, hogy már Jókai is ezt kereste, de Tímár Mihályt csak a Senki szigetére vezethette el, ahol végleg elrejtőzne a világ elől, és ahol — végül is — nem rejtőzhet el, mert a világ és a lelkiismerete is ott marad vele, azokban is, akiket szeret, azokban is, akik őt szeretik. A dolog kézenfekvő: romantikus történetet látunk, vagy ha a regényt vesszük kézbe: olvasunk. Jókait látunk és olvasunk. Azért nem hiábavaló ez az egész, mert Tímár Mihály élete-sorsa, és körülötte a valóság változásai nagyon is mélyen érinthetnek bennünket, ha figyelünk rá. És ha nem lép-’ hetünk ki önmagunkból, ha tudjuk is, hogy nem létezik az a Senki szigete, akkor is hinnünk kell legalább a lehetőségben, hogy megtalálhatjuk azt, amire Jókai is, Tímár Mihály is áhítozott. Vagy megközelíthetjük. Jó útravalónk ebben a bolyongásban az arany ember számos küzdelme-harca önmagával, hiszen találóan határozta meg Gyurkovics Tibor a műsorfüzetben írt cikkében: „Az arany ember drámája az arany ember.” Ezt kell tehát kapnunk, ezt kell éreznünk az előadásból, mely arra vállalkozott, hogy életre keltse az arany ember drámáját. Mit hozott ez a vállalkozás? Egy erőteljes, az előadást vállán hordozó alakítást Tímár Mihály szerepében Kárpáti Tibortól, őszinte, igaz színpadi pillanatokat a Noémit alakító Bajka Beától. Ez az első, amit feltéten ki kell mondani, és elismerni két fiatal művész pályájának szép állomását. Hozott még szélsőségekkel is terhes előadást, némi stíluskeveredést, tehetséges akarások már- már visszájára fordulását; hozott egy nem különösebben egyéni díszletet, a Senki szigetének túlzásaival; a történethez és a szereplők jelleméhez szinte észrevétlenül simuló jelmezeket, Ege- di Edit már megszokott, korrekt, odafigyelő munkájaként. Az eléggé hosszúra nyúlt előadás minden jelenetéből látszott, hogy Udvaros Béla roppant erőfeszítéseket tett arra, hogy színészei megértsék: Jókai Az arany ember- beli romantikáját átszövi a valóság, a nagyon is köznapi vágyódás, a már előbb említett harmónia világába; s ez a vágy, ez a belső küzdelem egyetlen pillanatig sem hagyja szabadon Tímár Mihályt, akinek egész környezete — tehát a dráma minden szereplője — megerősíti Tímárban a Senki szigetének szivárványfényeit, azt, hogy a tisztaság és a boldogság hite nem lehet reménytelen. Nos, a szereplők — kevés kivétellel — nem tudták követni ezt a kézenfekvő koncepciót, és ettől bizony az előadás színvonala vált egyenetlenné. Kárpáti Tibor viszont kiemelkedő! Fiatal művészünk a Liliom beugrásszerű nagy erőpróbája után most Tímár Mihállyal bizonyította tehetségét, és amikor Bajka Beában igazi partnerre érzett, önmaga fölé emelkedett. Kettejük egymásra találása a Senki szigetén az előadás fényesen szép, sokáig emlékezetes jelenete. Kellett ehhez persze Bajka Bea hiteles őszintesége: Noémi a tekintetében tükröződött, ott élt. Keményen metszett, melegszívű alakítást kaptunk a Fabula János hajókormányost alakító Lengyel Istvántól, rövid szerepében is karaktereset az Ali Csorbadzsit játszó Gálfy Lászlótól, a tehetséges Barsy Gézától (Krisztyán Tódor) és Homoki Magdától (Athália) hasonlóan, csak a mindent-eljátszani-akarás túlzásaival terhesen, mely kiváltképpen Homoki Magdánál zavart: a gyűlölet és gonoszság ennyi külső jelét felsorakoztatni nem szabad, írjuk azonban a pályakezdés rovására, a higgadtságot és mértéktartást hosszabb ideig kell tanulni. Pintér Gyula Kacsuka, mérnökkari tisztjén látszik, hogy pontosan érti, ki ez az ember ebben a romantikus történetben. Ennek ellentétét sejteni viszont Vennes Emmy Timea-alakításából, valahogy nem sikerült beilleszkednie az előadásba. És még valami: apró kis játékaival Geszty Glória szintén felírta a nevét azok közé, akikre érdemes, és jó érzés visszagondolni, miután lemegy a függöny, és a Senki szigetén befejeződik az arany ember különös története. Sass Ervin Won Ton Ton Azzal kell kezdenem, hogy kutyafilm. De nem úgy kell érteni, hogy kutyául rossz film, ellenkezőleg: szórakoztató, jó kis bolondság. És ha nem azt várjuk minden filmtől, hogy súlyos tartalmi mondanivalókat hordozzon, hanem egyikétől-másikától csak azt, hogy szórakoztasson, akkor ez a „Won Ton Ton, Hollywood megmentő- je” rászolgál az érdeklődés- ré. Tipikus amerikai filmvígjáték, mondhatnánk bur- leszknek is, mert az. Hogy a színlap vígjátéknak szelídíti, vagy magyarázza, mit sem von le abból a talán egyedüli értékéből, hogy jókat lehet hahotázni a jelenetein, térdcsapkodással egybekötve. Végül pedig, hogy a főhőse egy német juhász kutya, a filmsztárrá emelkedő Won Ton Ton, aki hűségesen ragaszkodik barátjához, Estiéhez, és pompás szimattal talál rá Estié rosszakaróira, hogy megleckéztesse őket; nos, ez pedig teljes siker. Az alkotók javára írandó: vigyáztak, nehogy túlságosan szentimentálisra sikerüljön a kutyatörténet, mértéktartásuk mindenképpen dicsérendő. Arra gondoltam, miután kijöttem a moziból, és szívesen felidéztem magamban újra ennek az okos és ügyes kutyának Hollywoodot megmentő csatározásait és csíny- jeit, hogy miért is örülünk annyira egy-egy jól sikerült, csak szórakoztató filmnek? Először is azért, mert jólesik nevetni, derülni, hahotázni, jólesik szórakozni, kikapcsolódni a problémákból, melyek természetes velejárói az életnek. Másodszor: annyi rossz, banális és ostoba filmet sóztak már ránk „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon, hogymeg- csömörlöttünk a kényszerű nevetéstől. Valamikor híres volt a mi filmgyártásunk arról, hogy remekül szórakoztató vígjátékokat, bohózatokat is csinált. Jó magyar szokás szerint azonban átestünk a mozgó jármű túloldalára, és hosszú ideig elfelejtettük, hogy a dolgozó embernek ilyenfajta pihenésre is szüksége van, hogy utána frissebben, derűsebben folytassa munkáját. Aztán próbálkoztunk, akadtak sikerek is, de mind ez ideig olyan igazi, emelkedett, derűs, szórakoztató film alig került ki stúdióinkból. Vagy talán egy magyar Won Ton Tonra volna szükség, hogy ez sikerüljön? Miért ne? Hiszen Homoki állatfilmjei nagyon szépek, és megindítóak voltak. És ami meggyőződésem: sokkal jobb filmet csinálnánk egy magyar Burkusról, mint volt ez, amelynek ürügyén mindezt elmondhattuk. Korántsem szeretnék úgy vonni párhuzamot, hogy — például — az lenne a film címe: „Burkus, a magyar filmgyártás megmentője”, de azért viccnek ez sem rossz. Ugye, máris mosolyognak? (S) SZÍNHÁZ, mozi 1979. október 13-án, szombaton, Békéscsabán, 10.09 órakor: NYAKIGL.AB, CSUPAHAJ, maleszaj Bérletszünet. 1979. október 13-án, szombaton, Békéscsabán, 19.00 órakor: AZ ARANY EMBER Petőfi-bérlet. * * * Békési Bástya: Allegro Barbara. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5 órakor: Az Egér és a Macska — 7 órakor: Száguldás gyilkosságokkal. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Vendégek Vadnyugaton — 3 órakor: Filmklub — 6 órakor: Won Ton Ton Hollywood megmentője, — 8 órakör: Vendégek Vadnyugaton. Békéscsabai Terv: Az ártatlan. Gyulai Erkel: Piedone Afrikában. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A fej nélküli lovas — 5 és 7 órakor: A vasprefektus. Orosházi Béke: A nagy balhé. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Az űrből jött lovag — fél 6 és fél 8 órakor: A leprás nő. Szarvasi Táncsics: Won Ton Ton Hollywood megmentője.
