Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

1979. október 11., csütörtök NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! A fillér nem pénz? „Hajat vágattam a közel­múltban — írja idős Mag György mezőkovácsházi ol­vasónk — és amikor fizetés­re került a sor — 9 forintba került a vágatás — 8 forin­tot kétforintosokban fizet­tem, a. többit 20 filléresekkel akartam kiegyenlíteni.” Nos, a továbbiakat jobb, ha nem idézzük szó szerint, az történt ugyanis, hogy nem éppen udvariasan reagált az apró láttán a fodrász, s a csúnya szavak miatt az idős ember röstellte el magát az üzletben. Kérdéseink a kö­vetkezők: a fillér nem pénz? Továbbá: valóban levélírónk­nak van oka a szégyenke­zésre? Az ügyet egyébként azért is tesszük közzé, mert nem ritkaság, hogy a 10—20 fillé­resekkel „vacakolókra” nem vetnek éppen barátságos pillantásokat a pénztáraknál, jegyváltáskor és így tovább. Pedig: „Ki a fillért nem be­csüli, a forintot nem érdem­li”. Megjegyezzük, hogy aki figyelemmel kíséri a rovatunkban közzétett le­veleket, válaszokat, az el­gondolkoztató megállapításra juthat. Nevezetesen arra, hogy a nyilvánosság előtt „kiteregetett” hibák, mu­lasztások, hanyagságok ügyé­ben — az esetek többségé­ben — egykettőre intézked­nek az arra illetékesek. Il­letve egészen pontosan, az arra illetékesek felettesei, akik — feltételezhető — fi­gyelmeztetés, felelősségrevo- nás kíséretében hozzák, vagy hozatják helyre a hibákat, módosítják a helytelen in­tézkedéseket, indítanak eljá­rást a szabálytalankodók ügyében. így javítják ki pél­dául napok alatt azt az ilyen-olyan készüléket, ami hosszú hónapok óta a mű­helyben porosodik. így kap választ a hivataltól, munkál­tatótól stb. az efféle ügyek­ben járatlan nénike, aki már ötször írt mindenhová, de még válaszra sem méltatták. S a sort hosszan lehetne folytatni. Félreértés ne essék, nem olyan ügyekről van itt szó, amelyekről rovatunkban megjelent olvasói levelek nyomán értesülhetnek az il­letékesek. Ilyen téma példá­ul az éppen tönkrement ut­cai lámpa, járda, vagy út­szakasz. De a felelőtlenül „ott felejtett” értékes épít­kezési anyagok, műtárgyak, a válaszra sem méltatott jogos kérdések, kérések, a rosszul végzett munka, az udvariat­lan, sőt durva viselkedés ügyében írott olvasói levelek zöme bizonyára nem születne meg — ha ki-ki mindig be­csülettel, legjobb képességei szerint dolgozna, és tekintet­tel lenne embertársaira! II hiba nemcsak a készülékben van?... 1979. július .31-én meghibá­sodott lemezjátszómat javí­tásra beadtam a Sarkadi Építőipari Szövetkezet 11-es számú RAMOVILL-szervizé- be. A javítóvállalat 1979. augusztus 10-re ígérte a ké­szülék rendbe hozását. Azóta minden héten bementem Méhkerékről, de még a mai napig sem készültek el a ja­vítással. Megjegyzem, hogy a lemezjátszó szeptember 4- ig volt garanciás. Azóta már arra is kértem a vállalatot, hogy készpénzért javítsák, de mindhiába. Meddig vár­jak? Kozma János, Méhkerék, Damjanich u. 15. Mindennapi kenyerünkről Részint mint a Népújság rendszeres olvasója, más­részt mint az ÁFÉSZ-keres- kedelem egyik helyi vezető­je fogtam tollat. Inspirációt az augusztus 30-i számukban „Kenyér nélkül az új ke­nyér ünnepén” címmel meg­jelent olvasói levél adott. A minőségi problémák mellett több olyan gond is van, amelyeket az ÁFÉSZ üzletében vásárlók — Sar­kad, Kötegyán, Méhkerék, Sarkadkeresztúr és Űjszalon- ta lakosai — joggal felvet­hetnének. A szövetkezeti tagértekezleteken, részköz­gyűléseken el is mondják véleményüket, az ÁFÉSZ vezetőitől várva a megoldást. Várakozásuk eddig hiába­valónak bizonyult. A kenyér minőségében, és a választék terén lényeges javulás, leg­alább is a mi üzleteinkben, nem történt. Hivatkozhatnék az illetékeseknek írt jelzé­sekre, különböző egyeztető megbeszélésekre, de nem akarok terjedelmesen írni. Persze hibát követnénk el, ha figyelmen kívül hagy­nánk az ipar problémáit. Tény, hogy nekik is meg­vannak a saját gondjaik, sok esetben nem rajtuk múlik a megoldás. Ez elsősorban a kenyér minőségére vonatko­zik, de ezzel kapcsolatban is szólni kell a következőkről: a körzetünkben kenyéráru­sítással is foglalkozó 21 ÁFÉSZ-üzletben és a sütő­ipari vállalat által üzemel­tetett 4 kenyérboltban sem azonos a minőség — és nem a mi üzleteink javára. Ért­hetőek a lakosság észrevéte­lei: miért más a kenyér az ipar üzleteiben? Azután: Sarkadon csak a sütőipari üzletben kapható 1 kilogrammos kenyér, és a nagyon keresett burgonyás kenyér. Miért nem árulják ezeket az ÁFÉSZ-üzletek? — kérdik joggal a vásárlók. Életszínvonalunk növekedé­sével érvényesülőben van az egészségesebb táplálkozás is. A kenyér megbecsülése fo­kozott hangsúlyt kapott, nem csupán az áremelés, hanem elsősorban a pazar­lást felismerő állampolgári magatartás változása miatt. Nem mindegy, hogy a család egy kilogramm kenyeret (egy fél kenyeret) vagy egy kilogrammosat vásárol, gon­dolom, ez nem szorul rész­letes magyarázatra. A leírtak, tudom, nem ad­nak választ a Tasnádi Sán- dorné által, felvetett kérdé­sekre, sőt! Szándékosan bő­víteni az általa említett, rég­óta húzódó, és megváltoztat­hatatlannak tartott témát. Közös gond ez a fogyasztó és a kereskedő számára egy­aránt, s remélhetőleg előbb- utóbb belép ebbe a sorba a sütőipari vállalat is. Ugyanakkor felvetődik a kereskedelem felelőssége is a minőségi áruátvétel mód­jával kapcsolatban. A keres­kedők is felelősek az eladott áru minőségéért. A kenyér esetében ez bonyolult, hi­szen az értékesítéskor kül­lemre étvágygerjesztőnek tűnő termék is lehet selejt, de ez csak később derül ki. Észrevételemmel az emlí­tett cikk megjelenésének dátumához képest későn reagáltam — és nem is ír­tam volna meg a levelet, ha a lap hasábjain találkoztam volna a sütőipari vállalat válaszával. Levelemmel nem vitát akarok provokálni, ha­nem a megoldást: jó minő­ségű kenyeret, egységes vá­lasztékot. Szokai János, elnökhelyettes, Sarkad Szerkesztői üzenetek Hartig Mihályné, Mezöbe- rény: Amint tapasztalta, a varrógép ügyében azonnal intézkedtek. Müllek János, Elek: Meny­nyi a megengedett tisztessé­ges haszon? kérdezi levelé­ben, majd leírja, hogy az eleki zöldséges boltban 25 forint egy kilogramm étke­zési szárazbab, a helyi fel­vásárló viszont 15 forintért veszi át kilóját. Levelét ki­vizsgálásra továbbítottuk a gyulai AFÉSZ-hez. Vitális József, Gyula: Na­gyon sajnáljuk, hogy a Bé­kés környéki tanyavilágban élő Jani bácsiról semmi kö­zelebbit nem ír, csupán any- nyi derül ki a levélből, hogy a városba a fiához költözött, majd visszakerült a tanyára. „Kérjük, ha lehet, az újság­ban való közlést, a bácsi ér­dekében” — írja. Nos, a le­vélben foglaltak közlése, — amely egyébként arra igyek­szik utalni, hogy a bácsi sorsáért a fia a felelős — még önmagában nem old meg semmit. Hasznos lenne, ha megírná nekünk a bácsi nevét, pontos címét. Papp István, Békéscsaba: A 17-es busszal kapcsolatos észrevételeit továbbítottuk a Volánhoz, ,a válaszról értesít­jük. Hajdú Andrásné, Szarvas: Mint azt már többször leír­tuk, személynek szóló köszö- netek közvetítésével, néhány egyedi esettől eltekintve, nem áll módunkban foglal­kozni. Stori sztorija A legutóbbi „Szerkesszen velünk”-ben „Mi lesz veled, gólyamadár?” címmel közöl­tük Eszlári Géza vésztői ol­vasónk levelét. Ebben arról olvashattunk, hogy az Esz­lári család felnevelt egy gó­lyafiókát, de most már kö­zeleg a tél, és a védett ma­darat szeretnék valahol el­helyezni. Nos, a múlt hét végén te­lefonon kaptuk a hírt Pál- nik Ferenctől, az Országos Környezetvédelmi Hivatal dévaványai túzokrezervátu­mának vezetőjétől, hogy a gólyát a cikk megjelenését követő napon, tehát október 5-én elvitték a rezervátum­ba. A Stori névre keresztelt kedves madár sztorija tehát mindenki megelégedésére végződött. Válaszoltak az illetékesek Két levelet továbbítottunk a Volán 8. sz. Vállalathoz ki­vizsgálás céljából, amelyre a válaszok a napokban érkez­tek meg. Dr. Tóth Géza, a békéscsabai Május 1. Ter­melőszövetkezet jogtanácsosa a következő panasszal for­dult rovatunkhoz. „Az új menetrend két meglepetést is hozott számomra. Az egyik, hogy a dobozi hídnál át kell szállni a Dobozról Gyulára induló buszra. Le- szállni, várni — esőben is — felszállni, ez mind elviselhe­tő, de ... a busz a Hunyadi térről legritkábban indul pontosan. Ez ,a kis késés okozza a kellemetlenebb meglepetést. Dobozról ugyan­is a 16.40 órakor induló busz úgyszólván sohasem késik. Ez dicsérendő volna, csak ez a pontosság nagyon bosszan­tó a dobozi hídhoz késve ér­„Játék a betűkkel” Ezúttal nem, a televízióból jól ismert játékról lesz szó, hanem Kurunczi Mária tótkomlósi olvasónk játékos han­gú írásából idézünk. A szóban forgó betűk a gépkocsi- rendszámtáblák betűi, amelyekből a következőket „ol­vasta ki” levélírónk: „A HA betűk a jövőre utalnak, feltételes módban. Mi lesz, ha mondjuk elromlik a motor? Ugye, még viccnek is rossz?! Az LE a lóerőre utal, de nem szabad visszaélni a sok lóerővel sem, mert a közút nem lóversenypálya. Az MA jelzéssel, sajnos, nemcsak ma találkozunk, hi­szen mindennap törik valakinek keze-lába, ha nem tart­ja be a KRESZ-t. Az NE egyértelműen tilalmat jelent, ezért ne bántsuk az utcán parkoló kocsikat, még akkor sem, ha azok éj­szaka is kénytelenek a szabad ég alatt aludni. Az OP-vel jelzett kocsikban csakis zenészek ülhetnek; az opusz rövidítést használják. A PH mindig a pecsét helyét jelenti, csakhogy nem mindegy, a jogosítványba, vagy a büntetés befizetésére kapott csekkre nyomják-e. Az UN gazdája már nagyon unhatja a kocsiját, de a Merkur még mindig nem küldi az újat, régit meg nem­érdemes venni.” kező utasoknak, akik sokszor már a Gyula felé menő busz vigyorgó hátulját látják.” „Dr. Tóth Géza kérésének eleget tettünk azzal, hogy a 16.40-es járatnak „forgalmi utasításban” 10 perc vára­kozási időt rendeltünk el a dobozi hídnál, hogy a Gyu­lára utazókat a jövőben zök­kenőmentesen tudja a járat elszállítani. A bejelentő többi észrevételét a békés­csabai autóbusz-állomás zsú­foltsága miatt nem tudjuk megoldani.” * * * Gyüre Józsefné, békéscsa­bai olvasónk édesanyjával történt kellemetlenség tisz­tázásához kérte rovatunk se­gítségét. „Édesanyám a 15.50- es busszal jött Újkígyósról Békéscsabára. Tíz forinttal fizetett, a kalauznő 9 forin­tot, a szokásos útiköltséget levonta, ezzel szemben rö- videbb jegyet adott. Útköz­ben ellenőr nézte a jegyeket, és nem találta megfelelőnek, és nem ,a kalauznőt —, aki a jegyet adta — vonta fele­lősségre, hanem édesanyá­mat. 50 forint pénzbírságot fizettetett vele és plusz még két forintot kért, mint pót­díjat.” A Volán a következőket írta: „... levelére válaszoljuk, hogy a panaszolt közúti el­lenőrünk szabályosan járt el, amikor az Újkígyós—Békés­csaba között közlekedő autó- buszjáratunkon az édesany­ját megbírságolta. Mivel el­lenőrünk .az ellenőrzést a vasútállomás és a Hunyadi tér között végezte, és ezen a szakaszon Gyüre Józsefné édesanyja nem rendelkezett érvényes menetjeggyel. Az általa felmutatott jegy csak a vasútállomásig volt érvé­nyes. Mivel ellenőrünk nem követett el szabálytalanságot, így a bejelentéssel kapcso­latban egyéb intézkedést ten. ni nem áll módunkban.” MIT MOND II JOGSZABÁLY? Antal Imréné, Gyula: Édesanyja olyan beteg, hogy otthoni ápolásra szorul. Emiatt nem tud munkát vál­lalni. Viszont szeretné, ha megkapná a nyugdíjat, ami­kor betölti a korhatárt. Je­lenleg 49 éves, tehát 6 éve van a nyugdíjazásig. Ismerő­seitől úgy hallotta, hogyha a hátralevő évekre a nyug­díjbiztosítást kifizeti, a kor­határ betöltésekor megkap­hatja az öregségi nyugdíjat. Vajon igaz-e ez, vagy csak szóbeszéd? S ha igen, hova kell kérelmével fordulni? Valóban van ilyen lehető­ség. A munkaviszony meg­szakításával kapcsolatban a jogszabály úgy rendelkezik, hogy akinek szolgálati idejé­ben egyhuzamban 5 évnél hosszabb a megszakítás, az ezt megelőző szolgálati időt csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a meg­szakítás után újabb 5 évi szolgálati időt szerzett. Az 5 évet meghaladó megszakí­tás szempontjából nem szá­mít megszakításnak az az idő, amely alatt átmeneti se­gélyben, rendszeres szociá­lis járadékban, vagy rend­szeres szociális segélyben ré­szesül. De akkor sem tekint­hető megszakításnak, ha kór­házi ápolás alatt állt, illetve fizette az úgynevezett elis­merési díjat. Az elismerési díj fizetésének időtartama azonban nem minősül szol­gálati időnek, hanem csak olyan időtartamnak, amely alatt a szolgálati időben a megszakítás még nem kezdő­dött meg. Azaz gyakorlati­lag ennyi idővel tolódik el, növekszik meg a megszakí­tásnak nem tekinthető 5 esztendő. Nem kell elismeré­si díjat fizetni olyan esetek­ben, ha 5 éven belül betölti az öregségi nyugdíj folyósí­tására jogot adó életkor. Fel­téve természetesen, hogy a munkaviszonyának megszün­tetésekor legalább 10 év be­számítható szolgálati idővel rendelkezett. Elismerési dí­jat csak addig az időpontig kell fizetnie, ,amíg ez szük­séges annak érdekében, hogy a megszakítást megelőzően szerzett szolgálati idejét az 5 évet meghaladó megszakítás miatt ne veszítse el. Ha ön 49 éves korában szüntette meg munkaviszonyát, felté­ve, hogy 10 évi szolgálati idővel rendelkezik, elismeré­si díjat csak 50 éves kora betöltéséig kell fizetni. Hi­szen az üzemekben dolgozó nőknél 55 év a nyugdíjazás korhatára. 55 éves korától kezdve ugyanis az öregségi nyugdíjra jogot adó életkora betöltéséig már nem követ­kezhet be 5 évet meghaladó megszakítás. Az elismerési díj fizetése iránti kérelmet a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság gyulai kirendeltségé­hez kell benyújtania mégpe­dig a munkaviszony megsza­kításától számított egy éven belül. Az elismerési díjat ha­vonta előre, a hónap 15. nap­jáig kell befizetnie. Abban az esetben, ha egy hónapnál hosszabb időn át keresőkép­telen beteg és ezt igazolja, kérelmére a társadalombiz­tosítási kirendeltség a kere­sőképtelenséget okozó beteg­ség egy hónapot meghaladó tartalmára a díj fizetése alól mentesíti. Sz. I„ Szarvas: A gyer­mektartásdíj a fizetésre kö­telezett személy munkabéré­től, járandóságától, jövedel­métől és vagyoni viszonyai­tól függ. Megállapításakor a munkabérhez hozzá kell szá­mítani a kötelezettet megil­lető minden bérjellegű jut­tatást és egyéb rendszeres jutalmat. így a háztáji gaz­daságból származó jövedel­met is. A bíróság általában meghatározott időre állapít­ja meg a tartásdíj nagysá­gát. Ha megváltoznak azok a körülmények, amelyek alap­ján az ítéletet hozták, való­ban kérheti a gyermektar- tásdíj felemelését. De csak lényeges változás esetén ta­nácsos pert indítani. De mód van a megegyezésre is. Az, hogy új lakásba költö­zött, s megnőttek a kiadásai, nem olyan körülmény, amely a gyermektartásdíj megvál­toztatását indokolttá tenné. Dr. Serédi János Békéscsabán a Tanácsköz­társaság útja 57. szám alatt az úgynevezett albérlők háza egyik lakásában lakunk. A ház bejárati ajtaját állandó jelleggel zárva kell tartani (csak azt nem tudom, hogy miért, vagy milyen rende­let alapján), minden lakás­hoz van kaputelefon, ez azonban nem működik. Két- három héttel ezelőtt a csen­gők is elromlottak, s ezeket a mai napig nem csinálták meg. így az a helyzet, hogy nem itt lakó személyek a házba bejönni nem tudnak, mivel az ajtó zárva, a kapu­telefon használhatatlan, a csengő rossz, tehát az itt la­kókkal semmilyen kapcsola­tot nem lehet teremteni. A házban lakó gondnok és ház- felügyelő sem tudja meg­mondani, hogy a felsorolt hibákat mikor javítják ki. Az IKV talán tudja, hogy ki a ház műszaki gazdája. Úgy gondolom, hogy a ma­gas rezsiköltség mellett jo­gosan várjuk el, hogy a hibákat mielőbb kijavítsák. Egyébként érthetetlen szá­momra, hogy miért kell egy 10 emeletes házat állandóan zárva tartani, ahol ennyi ember lakik és állandó a jö­vés-menés. Viczián Mihály, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 57. A kapu zárva - a csengő, a kaputelefon rossz Visszhang A „Szerkesszen velünk” rovatban 1979. szeptember 27-én „Kinek mi köze hoz­zá?”! címmel megjelent cikkhez kívánok én is csat­lakozni. Mélységesen együtt- érzek én, és velem együtt sok idős beteg, illetve pihen­ni vágyó ember a levél író­jával. Nemcsak a békéscsa­bai Kulich-lakótelepiek gondja ez. Nálunk is így van reggel 5-től este 10—H órá­ig. Az autósok jóvoltából van ébresztő, azután nappal magnók, rádiók bömbölése zavar. Délután megjelennek a kismotorok, mégpedig cso­portosan, és természetesen a lakóépületek között szágul­doznak. Azután — tekintve, bogy játszótér a közelben nincs — itt játszanak a gye­rekek is késő estig. Szólni persze senkinek sem lehet, mert vagy semmibe veszik, vagy kiútálják a közösségből az embert. A civilizációnak vannak áldozatai, az SZTK-rendelők, kórházak tele vannak bete­gekkel. Biztos vagyok benne, ha jobban megbecsülnénk egymást, jobban vigyáznánk egymásra, kevesebb ember volna beteg, és lelkileg, ide­gileg sérült. Pokorádi István, Orosháza, Gyopár utca 2. * * * Olvastam a Népújság ok­tóber 3-i számában, a 4. ol­dalon a „Magányos öregek” című írást, örvendetes, hogy egyre többet foglalkozik ez­zel a problémával a sajtó is. Nálunk, Csanádapácán is egyre több az olyan szocia­lista brigád, melynek tagjai egy-egy idős embert felka­rolnak, segítenek. Ügy ta­pasztalom, a kedvesség, fi­gyelmesség jó hatással van az idősekre. S ez nekem erőt ad a további munkámhoz, az idős, beteg emberekkel való törődéshez. Boldogan teszek meg mindent, mert számom­ra nincs szebb annál, ha másokon segíthetek. Bízom benne, hogy a Heves megyei­ek példáját többen követik. Tóth Mihályné, Csanádapáca

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom