Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
1979. október 9., kedd A szarvasi szakaszmérnökség területén, a kisörvetői gátőrháznál Papp László gátőr ad jelentést a szemlebizottságnak Fotó: Béla Ottó Őszi szemle a gátakon Rövidesen kezdődik az oktatási évad Az új pártoktatási évad tanfolyamaiba ipari üzemek, intézmények, termelőszövetkezetek több mint százezer dolgozója kapcsolódik be október közepén. Az elméletipolitikai ismeretekben való jártasság megalapozásában fontos láncszem a szocialista társadalom fejlődésének folyamatával, valamint a magyar forradalmi munkás- mozgalom történetével fog_ lalkozó tanfolyam. Az itt hallottakat — csakúgy, mint a párttagok elméleti-politikai alapismeretei című szemináriumán — elsősorban a fiatal párttagok kamatoztathatják. Az 1979/80-as pártoktatási évadban nagy hangsúlyt kap a gazdasági propagandamunka. A helyes szemlélet kialakítására törekednek például a gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamán. Első- sórban a hatékonyság növelésének, a gazdasági feladatok legcélszerűbb megoldásának és következetes végrehajtásának követelményére mutatnak rá. Mindenütt előtérbe kerülnek a vezetés, a demokratizmus, a szocialista erkölcs, a munkahelyi fegyelem és más, a társadalom fejlődése szempontjából kiemelkedően fontos kérdések. A megyei pártbizottságok a helyi feladatokra, sajátosságokra tekintettel más témákban is szerveztek politikai képzést. Szarvasiak tapasztalatcseréje Békéscsabán Tegnap, hétfőn megyénkben megkezdődtek a szokásos őszi árvízvédelmi szemlék. Elsőként a szarvasi szakaszmérnökség területét járta végig Takács Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató főmérnöke, helyetteseivel, Pálinkás Lajossal, Pfeifer Józseffel és Gyöngyösi Lázár osztályvezetővel. Részt vett a szemlén Csatári Béla, az MSZMP megyei bizottságának titkára is. A bizottság maasar- kadi szakaszmérnökségen folytatja a szemlét, ahol Vámos Sándor, a szakasz- mérnökség vezetője kalauzolja a bizottságot. Holnap a gyulai, csütörtökön pedig Űj negyedszázad kezdődött a hódmezővásárhelyi képzőművészet történetében: a tavalyi jubileumot követően most vasárnap megnyílt a XXVI. vásárhelyi őszi tárlat. Részt vett a megnyitó ünnepségen Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Csongrád megye több párt- és állami vezetője is. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára mondott megnyitó beszédet. A tárlaton az ország különböa szeghalmi szakaszmérnökség vizsgázik. A szemlebizottság 340 kilométernyi árvédelmi védtöltést vizsgál meg, 48 gátőrházat, a zsilipeket, a hírközlőrendszereket, hogy készültségi fokuk megfelelő-e. Már az első napon kiderült, hogy az 1974- es nagy árvíz óta jelentős a fejlődés, tekintélyes anyagi ráfordítással víztározók készültek, és megkezdődött a Fehér- és Kettős-Körös bal partjának erősítése. A szemlén látottakat, tapasztaltakat pénteken értékelik, amelyen intézkedési terv is készül a feltárásra kerülő esetleges fogyatékosságok megszüntetésére. ző viaeKein aiKoto Kilencven képzőművész kétszázhetvenhárom festménye, grafikája, szobra került a közönségeié. A festmények, grafikák jelentős része a Hódmezővásárhely környéki tájat, az alföldi embereket és munkájukat ábrázolja, az ott kialakult műhely realista irányzatának megfelelően. Az alkotók többségének az élete, tevékenysége is kapcsolódik az alföldi városhoz, annak művésztelepéhez, képzőművészeti hagyományaihoz. A megyeszékhely III. kerületének pártalapszervezete és népfrontbizottsága október 6-án — tapasztalatcsere céljából — egész napos tanácskozást rendezett Szarvas város párt- és népfronttes- tületeinek képviselőivel. Délelőtt a vendégek ellátogattak a Kner Nyomdába, majd Arató György idegenvezető közreműködésével városnézésen vettek részt. Ezután Pris- kin János, Békéscsaba III. kerülete pártalapszervezetéKépzőművészeti vetélkedő Békésen . A békési városi-járási könyvtár gyermekrészlegének munkatársai a helyi múzeum segítségével képzőművészeti vetélkedőt szerveztek a város és a városkörnyéki általános iskolák tanulói számára. A háromfordulós vetélkedő döntőjét október 7- én, vasárnap rendezték meg a békési könyvtárban. A döntőn hat csapat vett részt, és a zsűri értékelése alapján első helyre a muronyi általános iskola 4. sz. csapata, második helyre szintén a muronyi iskola 3. sz. csapata került. Harmadik a békési 2. sz. általános iskola 2. sz. csapata lett. A győztesek könyvjutalmat és elismerő oklevelet kaptak. nek titkára rövid ünnepi beszédet mondott a város fel- szabadulásának 35. évfordulója alkalmából, s délután pedig beszámolt a megye- székhely második legnagyobb munkáskerületében végzett politikai tevékenységről. Részletesen szólt továbbá a gazdasági egységekkel, az oktatási intézményekkel fenntartott kapcsolatok alakulásáról, valamint az újonnan átjelentkezett nyugdíjas párttagok beilleszkedésének körülményeiről is. Ezt követően Gyebnár Mihály, a HNF körzeti titkára a népfrontaktivisták munkáját, és Várai Mihály, a városi pártbizottság osztályvezetője Békéscsaba politikai, gazdasági és társadalmi életének néhány jellegzetességét ismertette. A szarvasiak nevében Korbej György, az I. kerület pártalapszervezetének titkára mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért, s felkérte a vendéglátókat, hogy a jövő év májusában ugyancsak tapasztalatcsere céljából látogassanak el Szarvasra. A találkozó kötetlen baráti beszélgetéssel ért véget. Nemzetközi világítástechnikai tanácskozás A korszerű világítástechnika műszaki feltételeiről tárgyal a nemzetközi világítástechnikai bizottság intéző bizottsága kétnapos ülésén, amely hétfőn kezdődött el áz_MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetében. A nemzetközi bizottság világítástechnikai kutatásait koordinálja több mint 30 ország. Munkájában magyar szakemberek is tevékenyen részt vesznek. A bizottság legutóbbi kyo- tói ülésén Schanda Jánost, az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének főosztályvezetőjét választotta al- elnökévé. A mostani ülésen elsősorban korszerű üzemi és az utcai világítás kérdéseivel foglalkoznak. Mint megállapították: mindinkább olyan világítóeszközökre van szükség, amelyek kevesebb energia felhasználásával jobb fényhatást adnak. (Ilyen eszközöket — nagy nyomású nátriumlámpákat és fémha- logén-lámpákat gyárt az Egyesült Izzó is.) Ezeket az eszközöket utcák, közterületek megvilágítására már sokfelé használják itthon és külföldön, s most arról esik szó, hogyan lehetne az üzemeket, szerelőcsarnokokat is ellátni ezekkel. lővőre új névnapok a naptárakban Január 1-től megváltozik jó néhány névnap ideje a naptárakban. Néhány régi név „eltűnik” és helyettük új kerül a rovatokba, egyes napokon pedig több név viselői is ünnepelhetik névnapjukat. Az új naptárakat forgatók összesen 38 napon találnak majd módosítást, új neveket. Utoljára 1968-ban volt hasonló mértékű módosítás a naptárban. A névdivat változásai természetesen nem állíthatók meg, időnként ezért szükségessé válhat a jövőben is a naptárak megfelelő felülvizsgálata és esetleges módosítása. A Gondolat Kiadó egyébként évente átlagban 5 millió példányban ad ki naptárakat. A PIÉRT üzleteibe például az 1980-as zsebnaptárakból több mint 865 ezer, az asztali naptárakból 43 millió, a plakátnaptárakból 120 ezer, a kártyanaptárakból pedig 850 ezer kerül a Gondolat Kiadó műhelyéből. „Gyula városért” kitüntetések Gyula város Tanácsa kitüntetést alapított azok számára, akik huzamosabb időn keresztül kiemelkedő munkát végeznek a város politikai, gazdasági és kulturális életének fejlesztésében. A kitüntetést minden évben október 6-án a város felszabadulásának évfordulóján adják át. Az elmúlt szombaton a tanácsháza vb-termé- ben került sor a kitüntetések átadására. Dr. Takács Lőrinc tanácselnök méltatta a kitüntetettek érdemeit, majd átadta a díszes veretű kitüntetést. Ezt kapta Horá- nyi Mátyás nyugdíjas, a helyi Munkácsy Termelőszövetkezet alapító tagja, majd párttitkára, aki már 1918- ban részt vett a Vörös Hadsereg harcaiban. Csoór István — képünkön —, aki hosszú évtizedek óta kiemelkedően tevékenykedik Gyula város kulturális életében, s részt vesz a munkásmozgalmi emlékek felkutatásában, publikálásában. Laszli Pál, a helyi Köröstáj Termelőszövetkezet elnöke, aki hosszú időn át eredményesen tevéFotó: Béla Ottó kenykedett a termelőszövetkezet gazdálkodásának megszilárdításában. Ugyancsak ebben a kitüntetésben részesült a Hazafias Népfront óvári bizottsága, valamint a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság tervezőbrigádja. II pártélet kollektivizmusa B izonyos valós igényeket fejez ki, hogy az utóbbi időben gyakran hallani olyan véleményeket: jó lenne közvetlenebbé, bensőségesebbé tenni a pártszervezetek belső életének légkörét, erősíteni a párttagok közötti emberi kapcsolatokat. E vélemények megfogalmazói nemegyszer utalnak a felszabadulást megelőző vagy azt közvetlenül követő időszakra, mondván, hogy akkor erőteljesebb volt a kommunisták között az összetartozás érzése, jobban törődtek egymással a párt tagjai. Figyelmet érdemlő, elgondolkodtató észrevételek ezek. S nem tanulság nélkül való a múlttal történő összevetés, a múlt értékes hagyományaira való hivatkozás sem. Ám itt sem hagyható figyelmen kívül munkastílusunk sarkalatos vonása, a konkrét helyzet figyelembevételének lenini lényege. Azokban az időkben az MKP csak egyike volt az ország politikai pártjainak — ami összekötötte tagjait —, a kommunista eszme vállalása — egyben meg is különböztette őket más politikai irányzatok híveitől. Az ösz- szetartozást az azonosság és a különbség egyaránt motiválta. Ma viszont, amikor a közvélemény szinte egyöntetűen elfogadja a párt politikai irányvonalát, amikor a politika lényegbevágó kérdéseiben alapvetően egységes a felfogás, a kommunisták összetartozása is szükségszerűen más módon jut kifejezésre. Éppen ezért támaszt bennem kételyeket például az az elgondolás, amit egy oktatási intézmény néhány pártaktivistája fejtegetett: a pártélet légkörét tegyük azzal is bensőségesebbé, hogy a hivatalos fórumok mellett szervezzünk kötetlenebb találkozási formákat is, s a párttagok rendezzenek időnként közös kirándulásokat, színházlátogatásokat, fehér asztal melletti eszmecseréket. Természetesen ezeknek is lehet létjogosultságuk: magam is hallottam egy-egy pártcsoport jól sikerült ösz- szejöveteléről, ami kétségkívül erősítette az adott kollektíván belül a baráti-elvtársi kapcsolatokat. Az ilyesmi azonban — ha rendszeressé válik, intézménye- sedik — nemcsak összeköt, de óhatatlanul el is választ. A termelőegységekben a közösségi együttlét effajta kötetlen megnyilvánulásainak ma jó keretét adja a szocialista brigádmozgalom, amely párttagot és pártonkívülit egyaránt átfog. De még ahol e mozgalom nincs jelen — iskolákban, hivatalokban stb. — ott is kérdéses a párttagok ilyenfajta rendszeres külön-összejöveteleinek politikai célszerűsége. Nem hinném tehát, hogy a párttagok összetartozását a pártszervezet belső életének légkörét ezen az úton kellene, vagy lehetne fejleszteni. A megoldást nem a szervezeti élet meglevő keretein kívül, vagy a keretek bővítésével tudjuk elérni, hanem sokkal inkább ezek jó kitöltésével, tartalmi fejlesztésével. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pártszervezetek közösségi szelleme mindenekelőtt és elsősorban a fő feladataik megoldását szolgáló együttes cselekvéssel fejleszthető. Valamikor a pártszervezetről szólva nemegyszer használtuk a „harci közösség” kifejezést. Ma már kissé idejétmúltnak érezzük, pedig voltaképpen most is kifejezi a dolog lényegét, amennyiben a „harc” szót nem leszűkítve, hanem a maga széles értelmében fogjuk fel. Vagyis nem egyes emberek vagy embercsoportok elleni harcként, hanem mint küzdelmet a párt előtt álló feladatok megvalósításáért, elveinknek és céljainknak a gyakorlatban történő érvényesítéséért. Ebben a küzdelemben formálódhat igazán a kollektíva, és alakulhatnak ki és erősödhetnek meg a közösség egyes tagjait összekapcsoló szálak. Valóságos közösségre jellemző légkört azonban csak akkor formál az együttes cselekvés, ha a kollektíva tagjai érdemben részt vesznek a tennivalók kimunkálásában, az elhatározások megformálásában is. Semmi mással nem helyettesíthető szerepe van az együttes cselekvés irányát megjelölő vitáknak, megbeszéléseknek, amelyekben az adott kollektíva minden tagja egyenran- gúként hallathatja és hallatja is a szavát, ahol minden felelősen elhangzó véleményt felelősen is mérlegelnek, s ahol a megszületett döntés kiegyensúlyozottan tartalmazza, ami az egyes véleményekből a leginkább megalapozott és előremutató. Bárki tanúsíthatja: ahol meghonosodtak az ilyenféle eszmecserék, ott a pártszervezet, a pártcsoport tagjai valóban harcostársaknak tekintik és érzik egymást, s még a viták során természetszerűen felszikrázó nézetütközések sem gyengítik az elvtársiasság légkörét. A pártszervezetek belső életének atmoszférája tehát — nyugodtan mondhatjuk — a legszorosabban összefügg a pártdemokrácia érvényesülésével. S ha a múlt tradícióit említjük, hozzátehetjük: érdemes lenne ebből a szempontból is átgondolni a kommunista pártnak, a munkásmozgalomnak a felszabadulást közvetlenül követő években folytatott tevékenységét, a munkásszervezetek belső demokratizmusának hatását az ott uralkodott — és ma nemegyszer felidézett, emlegetett — légkörre. Nem csekélyebb fontosságú a közös feladatok megoldásában játszott személyes részvétel értékelése sem. Ha minden kommunista tapasztalhatja, hogy a közösségnek fontos az általa végzett tevékenység, hogy számon tartja, megbecsüli — akkor természetszerűen erőteljesebb lesz belső kötődése e közösséghez. Ilyen összefüggésben még a bírálat, az elmarasztalás sem taszít, ha érződik a „követelünk tőled, mert tisztelünk” makarenkói elve. Az említettek mellett természetesen fontos az is, hogy a közösség törődjék tagjai egyéni életének örömeivel és gondjaival is. Az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve — amit inkább az eljövendő kommunista társadalomra szoktunk vonatkoztatni — a kommunisták közösségeiben már ma is jelen lehet ezen a módon. S hogy erre mekkora az igény, azt mindennél beszédesebben példázta a tagkönyvcse- re idején folytatott egyéni beszélgetések hatása. Helyénvaló és üdvös törekvés, hogy a közelgő ötéves számvetés előtt jó néhány párt- szervezetben meg kívánják a beszélgetéseket ismételni. Az ilyen eszmecsere hatása túlmutat önmagán: kifejeződik benne, hogy a pártszervezet közösségét érdekli az egyének személyes élete, helyzete, tettei és gondolatai. A közösségi szellem, a légkör fejlesztése tehát nem valamiféle elkülöníthető feladat, amelyet más teendőnktől függetlenül kellene megoldani. Az igazság bensőséges, elv- társias szelleme csak a mindennapi tennivalók megoldásának folyamatában, annak elválaszthatatlan részeként alakítható ki, őrizhető meg és fejleszthető szüntelenül tovább. Gyenes László Megnyílt a vásárhelyi őszi tárlat
