Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
o IZHUUKfil«! 1979. október 28., vasárnap Épült: KlSZ-védnökséggel „Piros műbőr kötésben néhány gépelt oldal, melyet 10 aláírással hitelesítettek. E fontos okmány azt dokumentálja, hogy a 250 gyermeknek készülő óvoda felett a KISZ szarvasi városi bizottsága védnökséget vállalt. A védnökségi szocialista szerződés ünnepélyes aláírására október 28-án, tegnap délelőtt a Szarvasi Óvónőképző Intézet ifjúsági klubjában került sor... A védnökségi szerződés célja — mondta Sonkoly János —, hogy e fontos létesítmény a programban és tervekbpen meghatározott időre elkészüljön.” A tudósítás, melyből ezeket a sorokat idéztük, 1977. október 29-én jelent meg lapunkban. És a múlt vasárnap, Október 21-én arról adhattunk számot a Népújság hasábjain, hogy felépült az új óvoda, az óvónőképző intézet gyakorlóóvodája. Elkészült, s hogy időben, abban része van a KISZ- védnökségnek is. Az építkezés során a terep előkészítésétől az épület összeállításáig a fiatalok társadalmi munkájára igény nem volt. Annál inkább az úgynevezett „zöldutas”, azaz védnökségi levelek küldésére. A hiányzó anyagok beszerzéséhez nem egyszer volt szükség ilyen segítségre. A KISZ-védnökségi operatív bizottság 11 vállalattal, üzemmel, szövetkezettel lépett kapcsolatba, hogy ne legyen gond a szállítással, anyagbeszerzéssel, berendezésekkel. A szarvasi költségvetési üzemmel a területelőkészítés ügyében tárgyalt az operatív bizottság, a Volán szarvasi főnökségét azért keresték fel, hogy folyamatosan álljon az építkezés rendelkezésére tehergépkocsi. Az ÉPTEK Vállalatnál a radiátorok, az ÉPFA Redőnygyárban a napellenzők és „harmionikaajtók”, a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatánál korlátok, a Békéscsabai Vegyesipari Vállalatnál a beépített szekrények ügyében intézkedett a KISZ-védnökség. S a sornak még nincs vége: kapcsolatba léptek a kecskeméti Lam part Gyárral, ia Lehel Hűtőgépgyárral, az Orosházi Üveggyárral, az Üjpesti Szenszámkészítő és Fémipari Szövetkezettel. A külső és belső festéshez, mázoláshoz és takarításhoz társadalmi munkát szervezett az operatív bizottság a KlSZ-szerve- zetek és szocialista brigádok körében. A munka összehangolásában segítséget nyújtott a városi tanács illetékes dolgozója is. A fiatalok: az óvónőképző intézet hallgatói, oktatói, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, a védnökségi bizottság tagjai, a tűzoltóság, a Plastolus, az öntözési kutatóintézet, a vasipari szövetkezet, a Szirén, a gyógyszertárak, a Volán, a talajjavító vállalat, a posta, a bútoripari szövetkezet és az Univerzál dolgozói, KISZ-esei összesen 1500 órát dolgoztak társadalmi munkában. Az építés felett vállalt váro_ si KISZ-védnökség tehát október 20-val befejeződött. A KISZ szarvasi városi bizottsága néhány nappal ezelőtt megtartott ülésén köszönetét és elismerését fejezte ki mindazon vállalatoknak, üzeméknek, intézményeknek, melyek elősegítették a védnökségi tevékenységet, s mindazon KlSZ-szerveze- téknek és fiataloknak, amelyek tettek valamit azért, hogy korszerű gyermekintézménnyel gazdagodjék városuk. T. I. Ismét találkoztunk Érdekes esemény színhelye volt nemrégiben a gyulai 3-as számú iskola. A volt növendékek és a Csipolinó őrs tagjai találkozóra gyűltek össze. Az előzmények 1975-re vezetnek vissza, amikor az úttörőszövetség és a Magyar Televízió „örsba- rátot keresünk” címmel akciót hirdetett. A Csipolinó őrs tagjai ekkor 7. osztályosok voltak a 108 számú Zrínyi Ilona Üttörőcsapatban. Elhatározták, hogy bekapcsolódnak az érdekesnek ígérkező mozgalomba. így felvették a kapcsolatot Stock János vezérőrnaggyal, és volt osztálytársai közül Fi- czere Andrással, Kiss Lajossal, Rajnai Endrével és Szilágyi Péterrel. Az első találkozóra, melyet a tévé is megörökített, 1975 novemberében került sor. A nap legérdekesebb élményének bizonyult az őrsi búvóhelyre tett kirándulás. Beszélgetés, játék és éneklés közben vidáman fogyasztották el a pajtások a „hamuban sült” krumplit. A búcsúzáskor elhangzott ígéretek, miszerint később ismét találkoznak, nem merültek feledésbe, a kapcsolat azóta is tart. Október 11-én került sor az újabb találkozóra. A baráti beszélgetés után kirándulásra indult a kis csoport Szanazugba. Ekkor az egykori őrs tagjai, akik ma már harmadikos gimnazisták, meglepetéssel szolgáltak: vidám jelenetekkel, dalokkal elevenítették fel közös élményeiket. A találkozót tablón is megörökítették a lányok. A barátság tovább folytatódik, búcsúzáskor ( elhangzott Stock János vezérőrnagy meghívása: „Találkozunk 1980-ban Kecskeméten !” Bállá Magdolna, A gyulai Erkel Gimnázium tanulója, volt őrsvezető Úttörők írják A kétsopronyi József Attila Üttörőcsapat és a fürjesi Kerekes Árpád KlSZ-alap- szervezet már 3 éve áll jó kapcsolatban egymással. A legutóbbi esemény, amely; miatt tollat fogtam, a csapatzászló ünnepén történt. Ekkor kezdődött az új úttörőmozgalmi év, és ezen a napon köszöntötték az úttörők a fegyveres erőket. Az ünnepség legemlékezetesebb része a Kerekes Árpád KISZ- alapszer vezet meglepetése. Barátságunk és a nemzetközi gyermekév tiszteletére Maczkó István KISZ-titkár adta át az ajándékot Nagy Mártonnénak, a csapatvezetőnknek. Mindenki izgatott volt: vajon mi lehet a csomagokban? Nos, egy írásvetítő és egy sátor került a csapat birtokába. Ezután kisdobos akadályverseny következett, a finom ebéd után pedig 32 pajtás laktanyalátogatáson, illetve ünnepségen vett részt. Kukeiy Ildikó, ifivezető * * * A gyomai 1-es számú iskola Dózsa György, és a 2- es számú iskola Rákóczi Ferenc Üttörőcsapatának számháborújáról szeretnék beszámolni. Ezt október elején rendeztük meg, és tulajdonképpen már „visszavágó” volt, ugyanis tavaly vetélkedtünk először egymással. Akkor alapítottunk egy serleget is a két csapat barátságára. Most is e serlegért, és egy zászlóért folyt a küzdelem. A Hármas-Körös partján vívtuk a számháborút. A nagy támadásokat hősiesen ki is védtük, de a zászlót mégis sikerült az ellenfélnek megszerezni. így tehát a II. Rákóczi Ferenc Üttörőcsapaté lett a zászló és a serleg, de cseppet sem csüggedtünk, ebéd után jót játszottunk együtt. Icsa Éva Élethelyzet Yallomástöredékek — prózában Élénk tekintetű, jóvágású, az átlagosnál valamivel magasabb intelligenciával rendelkező fiatalemberrel hozott össze a véletlen. Már az első szavaiból kitűnt: van valami, amit feltétlenül el akar mondani nekem. Öltözékéről, hajviseletéről, különféle megnyilatkozásairól ítélve olyannak tűnt, mint azok a fiatalok, akik városokban nőtték fel. Pedig — mint megtudtam — életének csaknem négyötöd részét falun töltötte. Jóllehet, nem mindig az az irányadó: ki, hol lakik, ám ennek ellenére sem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezet meghatározó erejét: szülőföldünk, családunk, baráti körünk, iskolánk, munkahelyünk stb. jellemet formáló szerepét. Beszélgetőpartnerünket nevezzük Gyurinak, hiszen itt nem is az a fontos: ki mondta; hanem az, hogy mit mondott. Adjuk is át mindjárt a szót ennek a fiatalembernek : — Nem akarom eltitkolni, hogy én konfirmáltam is. Akkor tanultam meg, mit szabad tennem és mit nem. Az általános iskolában nem voltak konfliktusaim, mert mindenkihez sikerült alkalmazkodni. Észrevettem, hogy nekem jó fejem van, mert gyorsan tanulok. Amikor már konkrét ismeretanyagot kezdtek számon kérni tőlem a tanárok, tanulmányi eredményemben kissé visszaestem, de még így is meg tudtam tartani a 3,7—3,9-es átlagot ... — Azután Sz.-ra kerültem, ahol elvégeztem a műszeripari szakközépiskolát. Kedvenc tantárgyaim - közé tartozott az üzemgazdaságtan és a világnézet. Többször is a véletlenen múlott, hogy az orosz tantárgyi versenyen és a szakmai vetélkedőn nem juthattam tovább. Ez egyáltalán nem tört le, ugyanis akadtak tanárok, akik megerősítették önbizalmamat. Gyakran jártam edzésekre is. Tizenhat éves koromban én is átestem azon a szeleburdi korszakon. Sokat olvastam a házasságról. Anyám élettársi közösségben él egy férfival, de előbb- utóbb össze kell házasodniuk. Ezt azért mondom, mert a falunak nagy a szája, sok még az előítélet az ilyen együttélési formákkal kapcsolatban ... — Harmadik osztályba jártam, amikor szerelmes lettem. Még a tanulmányi eredményem is megjavult, mert a meghitt kapcsolat re- ám serkentően hatott. Sokat ráköltöttem arra a lányra, akivel jártam egy darabig. Közeledett a ballagás ideje, és kezdtek előjönni az idegi témák... — A diszkót 4-5 évvel ezelőtt fedeztem fel magamnak. Különösen az Omega 6 nagylemez jelentette a fordulópontot. Értettem az elektronikához, és néhány barátommal együtt kis modul adó-vevő berendezéseket kezdtünk összeeszkábálni. Igyekeztem olyan hanglemezeket is vásárolni, amelyeken található számok még nem hangzottak el a rádióban sem. Később a mintegy 40 ezer forint értékű lemez- gyűjteményemet eladtam, s a kapott pénz nagy része utazásra, szórakozásra és barátokra ment el. — Érettségi után műszerész lettem az egyik szövetkezetben. Emlékszem, szabadságot kértem arra a hétfői napra azért, hogy felve- hessern magnóra a One Way Ticket című Eruption számot. Szerettem volna megtanulni orgonáim, s tanulónak jelentkeztem az egyik neves művésznél. A létszám betelt és így nem vehettem órákat tőle. Amikor lent járt a falunkban, sem őt, sem engemet nem engedtek be a templomba ... — Elég az hozzá, jelentkeztem, hogy az NDK-ba mehessek dolgozni. Ez sikerült is, de ott ismét konfliktusaim támadtak a vezetőkkel. Idegszanatóriumba kerültem, ahol több hónapot töltöttem el. Mindig olyan képzetem volt, hogy én vagyok az egyetlen, csakis az egyetlen, aki mindenkin segíthet... Hazatérésem után jártam kezelésre is. Űj munkahelyemen a főnök, aki epilepsziás volt, azonnal rájött, hogy túl sokat akarok. így nem maradhattam ott, és négy nap után eljöttem. Most állás nélkül vagyok. Azt tervezem, hogy megszerzem a „B” kategóriás működési engedélyt, meglesz a szerelésem is, és maszek diszkós leszek. Ha ez nem sikerül, zeneszakértőként, vagy valami kultúrosként akarok dolgozni valahol. Több évig tanultam zongorázni. Otthon nem maradhatok, mert anyámék sem tűrnek el, hogy állás nélkül legyek. Távlati terveim nincsenek, mert sok mindent bizonytalannak, kiforratlannak látok. — Nagyon szeretem az Interpress Magazint, amelyben érdekes cikket olvastam a befelé forduló embertípusokról is. Ha nincs kéznél ez a foyóirat, akkor magam szoktam írni verseket, főként kedvtelésből, s többnyire a saját szórakoztatásomra. Korábban szerelmes témákról szólták ezek a költemények, de mostanában lelki problémákat „feszegetnek” szatirikus belső monológjaim is ... Emlékszem, egyszer munkatársaimnak megtetszett az egyik írásom, amelyben arról írtam, hogy a gyár udvarán napjainkban már nem a komondor, hanem jó néhány munkakerülő hempereg... * * * Eddig a történet, amelyet hallottam, s amely azóta sem hagy nyugodni. Vajon, mi lesz Gyuriból, hová kerül, és mit fog majd csinálni, ha aem válnak valóra álmai? Nagyon leegyszerűsítenénk a kérdést, ha csak ezt válaszolnánk: keressen megfelelő munkahelyet magának, hiszen jó szakmája van. Igyekezzen mihamarabb beilleszkedni a közösségbe, tanuljon, képezze magát a jövőben. Merjük remélni, ezt a utat fogja választani ő is, s a többi már nem csak rajta, hanem azokon a munkatársakon, főnökökön, barátokon múlik, akik ezt a fiatalembert befogadják maguk közé, s igyekeznék a lehető legtöbb dologban segíteni, gyámolítani őt. Bukovinszky István ft kirakatrendező MAMA: Andrea! Ne bámuld folyton azt a kirakatot, még felbuksz, és bevered az orrod ... GYEREK: De anyu, amikor szépek azok a lámpák! Nézd, a néni olyan csillárt rak ki, amilyen nékűnk is van a kisszobában ... . (Cammogott az óra mutatója. Az érettségizők elnöke, mint aki karót nyelt, egyenesen ült a széken. Tekintete szigorúan siklott végig a padsoron. Kati felsóhajtott: mi lesz velem, ha nem sikerül? Aztán elmúlt a félelem. Mondatok, kézszorítás, oklevél. A felszabadultság, az öröm vibráló percei.) — ... és egyszer csak minden megváltozott. A gimnáziumi évek emlékké zsugorodtak. Terveztem a jövőt. Lakberendező szerettem volna lenni, de ez mindvégig vágy maradt. — Miért? — Nehéz bejutni. A kilá- tástalanságba pedig hamar belefárad az ember. — Félt a munkától? — Dehogy. Az Univerzál- nál segítettek, az egy év alatt sok mindent megtanultam. — Sose volt nyugtalan? — Néha. Első nekifutásra nem vettek fel a budapesti Kirakatrendező és Dekoratőr Iskolába. Másodszorra már igen. Népszerű, divatos szakma a miénk, kitartást követel. Általában azok jelentkeznek, akiket elutasítanak a Képzőművészeti Főiskoláról. — Kinek jó ez? — Senkinek. Elveszik az igazán kirakatrendezőnek készülők elől a helyet, hiszen végül úgyis elhagyják a pályát. — Megizzadt a felvételin? — Alaposan. Művészettörténetből, szabadkézi rajzból, színelméletből „mérettettem” meg. — A két év alatt mindent elsajátított? — Igyekeztem. Az elmélet és a gyakorlat egysége nem mindig valósult meg, de nagyjából elégedett voltam az iskolával. Szerintem a grafikára, a tervezésre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. (Mintha véget ért volna a világ. A pánikba esett szív cudarul kalimpált. Senki se hitte, hogy a kirakatterv az egyik fiókból eltűnt. A vizsga lázában soha nem érzett indulatok kavarogták a lelkében. Most mi lesz, most mi lesz? ...) — Mindenről lemondott? — A csodát. Ügy dolgoztam, mint még soha. Tudtam: ennyi energia, tanulás aligha veszhet kárba emiatt. Persze, a végeredményt befolyásolta ez a kis közjáték. Négyest kaptam. — Hogy érzi magát a kirakatban? — Nyáron 45 fok meleg is van az üveg mögött. Télen meg vacog a fogam. Igaz, olykor belefeledkezem a munkába, semmi sem zavar. — Az utcáról jövő megjegyzések sem? — Előfordul, de túlteszem magam rajta. — Magányos ember a kirakatrendező? — Nem. Hárman dolgozunk az Univerzál Áruházban, van grafikusunk is. összedugjuk a fejünket, megbeszéljük a feladatokat. — Mi a legnehezebb? — Újabb és újabb ötleteket kitalálni. No, és a tapétázás. Almomban se jöjjön elő. — Mikor örül a munkájának? — A kirakat egyik lényeges funkciója az ízlésformálás. Akkor vagyok elégedett, ha a vevő az általam kiválasztott árut kéri az eladótól. (Különös érzés fogta el. A piros drapériás asztalon sorakoztak a Kiváló Dolgozó jelvények. A szónok mondta a magáét, s ő alig jegyzett meg belőle valamit. Eredmények, forintok, százalékok. A kirakatról senki sem beszélt. Egyszer csak szólították: Su- sánszki Mihályné! Alig talált a helyére.) — Azt mondják: a kirakat felér egy jó eladóval... — Igaz. A ruházatot, cipőt négy, a műszaki és egyéb árukat öthetenként cseréljük. Mennyi elfekvőnek hitt cikket „adott már el” a kirakat! — Méltányolják ezt? — Döntse el. Nyolc éve vagyok a szakmában, és 2900 forint a fizetésem. Prémium, jutalék nem jár. Néha jutalmat, ajándékot adnak. — Akkor miért dolgozik jól? — Mert nem tudok, nem érdemes másként. Saját magamat és a vállalatot miért járatnám le a közönség előtt? — Szaklapokat olvas? — Csak nézegetem. Ugyanis nem tudok németül, szlovákul. Ilyen magyar kiadvány nincs és talán nem is lesz soha. Szép, okos dolgok vannak bennük, csupán megvalósítani nehéz. Egyszerűen nincs annyi pénzünk. GYEREK: Anyu, anyu! A csillárok helyett játékok vannak a kirakatban. Az a fekete, hosszú szőrű kutya, de aranyos«.. MAMA: Jól van kislányom; majd Télapóra veszünk egyet. A mindenit! Az a tapsifüles is jópofa... Seres Sándor
