Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-04 / 232. szám
1979. Oktober 4., csütörtök Levéltár és közművelődés Sport, kultúra, kereskedelem = iskolaszövetkezet NÉPÚJSÁG Kollégiumok Vannak témák, amelyekről ha akarnék se tudnék tárgyilagosan szólni. Ezek közé tartoznak a kollégiumok életéről szóló híradások. Kedd este például, amikor a Kossuth rádió műsorában a Cseresnyés című riportot sugározták a népi kollégiumok elődjéről, hamar észrevettem, hogy annyira magával ragad a téma, hogy szinte nem is zavarnak a műsor egyenetlenségei. Mert a visszaemlékező öreg diákok vérszegény mondatai, a faültetés sikerületlen hangképe, s az emlék- táblaavató-beszéd hosszadalmas volta egyébként talán arra ingerelt volna, hogy elzárjam a rádiókészülékem. Ám, ha kollégiumokról van szó, mindig félreteszem jogosnak tűnő bosszúságom, és kivárom a műsor végét. Ezúttal is így történt, és nem bántam meg az állhatatosságom, mert hallottam nagyon szép, szívet melengető gondolatokat is. A visszaemlékező leírásából szinte látni lehetett a tanyai kollégiumot meglátogató Móricz Zsig- mondot, aki poros cipőben, gyűrött köpenyben — mint aki nagyon hosszú útról érkezett — telepedett a nebulók közé. A legnagyobb élmény volt, amikor hangfelvételről sugározták Németh László szavait, aki a mindennapi kenyérgondokról, a polgárok filléradományaiból tengődő internátusról beszélt, ahol a sártengerből jöttéknek lehetőségük adódott a tudományok magaslatainak meg- ostromlására. Milyen jó, hogy a mi gyerekeink már csak az idősebbek elbeszéléseiből ismerik az éhezést, a vékony ruhákban vacogó kisdiákok elszomorító menetét. Pedig három évtized sem múlt el azóta, hogy bőrünkön is érezhettük a töretlen szalmazsákok szúrását, hallottuk a lyukas tetőkön átfuvolázó szelek muzsikáját. 1952-ben, elsős gimnazistaként, személyesen is megtapasztaltam a „hőskor” egyik békéscsabai kollégiumának indulását. Emlékszem, a Lázár utca sarkán úgy kezdődtek a dolgok, hogy eleinte a társaság nagy részének vaságy se jutott, ezért a földre „ágyaztunk’.’ magunknak. Két bádogkannában hordtuk a vizet, az volt a fürdőnk, az italunk, néha az étel is. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy a szél elvitte a tetőt a fejünk fölül. Ó, micsoda boldogság volt, ha a szakács néni egy- egy szelet kenyérrel jutalmazott, s a vaskályha oldalán piríthattuk a finom csemegét. Mai fogalmak szerint bizony nyomorogtunk, mégis önérzetesen hárítottuk el módosabb iskolatársaink sajnálkozását, amikor „szegény kollégistáknak” neveztek bennünket. Gazdagok voltunk, mert tudtuk, hogy mindennap közelebb visz egy nagyon megérdemelt jövőhöz. És ha álmaink azóta hellyel- közzel megvalósultak, most az a dolgunk, hogy fiaink csak elbeszélésekből ismerjék a lyukas cipőt, a vékony kabátot, a korgó gyomor zenéjét. Persze, ehhez már nekik is segíteni kell. (Andódy) O ligha gondolt valamelyik községházán körmölő írnok arra az első világháború idején, hogy az általa összeírt hadigondozott-listából egyszer még történelmi emlék lesz. A földigénylő bizottságok sem azzal a szándékkal írták össze a jogosultakat, hogy évtizedek múltán tanulmányozhassák az utódok a listát. S hogy hivatalos feljegyzések, anyakönyvek, levelezések, iratok, nem egyszer közönséges számlák alapján mi mindent lehet visszamenőleg felderíteni az ország vagy egy megye, város történetéből — azon olykor elámul a látogató. Zalaegerszegtől Győrig vagy Gyöngyöstől Dunaújvárosig érne egyvégtében az a polcsor — s még e városok belső területeire is jutna belőle néhány kilométernyi —, amelyen jelenleg csupán az országos és a tanácsi levéltárakban sorakoznak az anyagok. 153 kilométer, azaz 153 ezer folyóméter levéltári anyag gyűlt össze ezeken a helyeken, s még további 80 ezer folyóméter — Budapest—Kecskemét távolsága — az a le- v ..iri anyag, amely különböző szervek birtokában van, de már a levéltárakban volna a helye. S még ebben sincs benne az a 6500 folyométernyi irat, ami a legújabb, a felszabadulás utáni időkben keletkezett, s az Üj Magyar Levéltár birtokában van. Valaha a levéltár porosodó papírhalmok fogalmát keltette az emberekben. Mi több: az is volt évszázadokig, halmozódtak, és várták sorsuk beteljesülését különböző korok irományai. Ha némelyek olykor nyilvánosságra kerültek — csak szűk szakmai körök tanulmányozták, s újra belepte a feledés pora. Éppen tíz éve történt a változás: az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet a levéltárak alapvető feladatává tette a helytörténetírást. Egy évvel korábban kerültek tanácsi irányítás alá a levéltárak, ami annyit jelentett, hogy közvetlen kapcsolatot alakíthattak ki a mindennapi élettel. Szinte egy csapásra elevenedtek meg a holtnak hitt betűk. Elkezdődött a tervszerű kutatás, s 1971-től egyre több kiadvány látott napvilágot. Tanulmánykötetek, forráskiadványok jelentek meg, 1971. és 1977. között a tanácsi levéltárak 85, az Országos Levéltár és az Űj Magyar Központi Levéltár együttesen 11 időszakos kiadványt gondozott. Voltak — és vannak — ezek között évenként rendszeresen megjelenő kiadványok, s olyanok is, amelyek egy-egy témakört dolgoznak fel. Egy-egy megye történetének már-már feledésbe merült eseményeiről, gazdaságról, kultúráról, tudományról adnak hírt a régmúlt vagy közelmúlt időszakából. Tizenöt megye levéltárosai adtak ki „megyei olvasókönyvet”, népszerű ismeret- terjesztő összefoglalást a megye múltjából. A „30 nemzedék vallomása So- mogyról” című kiadvány egymaga felér egy részletesalapos történelemkönyvvel. S a példákat még sokáig lehetne sorolni. Van most már lehetőség arra is, hogy a kívülállók kutassanak a város, a megye múltjában. Csupán 1978- ban kétezren kutattak a tanácsi levéltárakban, további 926 belföldi és 207 külföldi végzett kutatómunkát a két országos levéltárban. Nem könnyű eligazodni a hatalmas levéltári anyagban, hiszen az iratok nem téma szerint, hanem az azokat előállító és átadó szerv szerint vannak csoportosítva. Ezért is — no meg azért, hogy a különlegességeket, afféle „történelmi csemegéket” kedvelők ne akadályozzák a munkát — kutatási megbízás kell ahhoz, hogy valaki levéltári anyaghoz jusson. Ebben meg kell jelölni, hogy milyen terület és melyik korszak érdekli a kutatni akarót. Pedagógusok, községi vezetők — különösen nyugdíjba menés után, amikor van rá idejük — így is szép számmal keresik fel a levéltárakat, hogy minél többet megtudjanak és nyilvánosságra hozzanak szűkebb hazájuk múltjából. Ezernyi formája, lehetősége van a helytörténeti ismeretek bővítésének. Üjab- ban felmerült az üzemtörténetírás is, amelybe mind több, „második otthonának” története iránt érdeklődő munkás is belekapcsolódik. Lelkes, lokálpatrióta pedagógusok csinálnak kedvet a helytörténet tanulmányozásához diákjaiknak. A levéltárosok segítségével szerkesztenek kiadványokat, s felhasználják ezeket az iskolai tanulmányokhoz is. Még jelentősebbek köz- művelődési szempontból a kiállítások, hiszen a látvány nem egyszer maradandóbb emléket hagy az olvasmánynál. 1977. végéig a levéltárak 149 önálló és 282, a múzeumokkal közös kiállítást rendeztek, az elmúlt évben pedig további 32 önálló és 30 közös kiállítást. Ezek nagy része évfordulókhoz — a KMP megalakulásához, a Tanácsköztársaság .60. évfordulójához — kapcsolódott. Nyíltak azonban olyan kiállítások is, amelyek a megye múltjának egy-egy fejezetébe nyújtottak«, betekintést. Sokat mondanak a számok: 1971. és 1977. között a két országos levéltárban 298, a megyeiekben 1935 csoport tekintette meg a kiállításokat. Jórészt a TIT-tel összefogva tartanak előadásokat a levéltárak dolgozói. Ismertetik a hallgatósággal kutatásaik eredményeit, a levéltárakban fellelhető anyag érdekességeit. Hét év alatt az országos és a megyei levéltárosok több mint háromezer előadást tartottak. /.inte kimeríthetetlen forrást jelentenek a levéltárak, elsősorban a helytörténet iránt érdeklődők számára. Üjabban évenként két-három levéltári napot is rendeznek néhány megyében, ilyenkor kiállítások nyílnak, előadások hangzanak el nemcsak a megyeszékhelyeken, hanem a megye más városaiban, községeiben is. Életre kelnek a régi iratok, akták, levelek, a múlt megannyi értékes emléke. Szólnak a múltról, régi időkről, hogy gondolatokat adjanak a mának a holnap építéséhez. Várkonyi Endre — Van az iskolában szövetkezet? — kérdem a békéscsabai közgazdasági szak- középiskolába lépve a kapuban őrködő kislánytól. — Még boltunk is, csak tessék beljebb menni, az udvarból nyílik. Könnyű megtalálni, mert kint és bent is sokan állnak. Tényleg nagy a forgalom, éppen nagyszünet van, a tízórai ideje. Kívül szendvicset eszegető, tejet, kakaót ivó diákok, belül ugyancsak. A pultnál sokan állnak, Nagy Mária boltvezető alig győzi a kiszolgálást. Fogy minden, ami ennivaló, de az üdítő italok is, hiszen éhes és szomjas a diáknép, és a fiatalságnak jó étvágya van. — Mi minden megy el, így délelőttönként? — Két-háromszáz zsemle, kifli, több mint száz pogácsa. A bordáskiflit is szeretik a gyerekek, abból is kell kétszáz darab naponta. Ugyanannyi szendvics is gazdát talál, és természetesen közkedvelt a tej és a kakaó. A békéscsabai ÁFÉSZ elsőként a megyében három iskolaszövetkezetét hozott létre. Ezek egyike, az itteni, 1975-ben alakult, őket követte később a híd- és vízműépítési, válamint a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola. Ahogy az eléggé tágas bolthelyiségben beszélgetünk, a tanulók mindjárt egy csomó előnyt emlegetnek. — Jó, hogy itt van helyben, nem kell kiszaladgálni vásárolni — kezdi egy szőke kislány. — Hát még az mit jelentett — folytatja Varga Katalin a III/F-esek közül —, hogy nekünk nem voltak füzetgondjaink. A szövetkezet vezetősége — a tanulók — a tanárokkal együtt idejében összeírta milyen fajtából mennyire van szüksége az egész iskolának. S amikor elkezdődött a tanítás, csak szét kellett osztani osztályok szerint, vagyis mindenki megvehette itt, ki se lépett a házból. — Tőlünk ugyan senki sem állt sorban a papírüzlet előtt, pedig, hogy ott mi volt... ? — Ruzsinszky Judit kérdésbe hajló mondata sejteti annak is, aki nem látta volna pár héttel ezelőtt az ide nem messzi sarkon a hatalmas tömeget várakozni. Jutka és Kati első osztálytól tagja az iskolaszövetkezetnek, mondják, hogy jelenleg száz a taglétszám, de hamarosan többen lesznek, mert az elsősökből nem volt még meg a tagfelvétel. KüA Magyar Nyelv Értelmező Szótárának harmadik kiadását még' tavaly megkezdte az Akadémiai Kiadó, fennállásának 150. évfordulóját ünnepelve. Nemrég látott napvilágot a harmadik kötet, melyben a szavak H—Kh-ig szerepelnek. A „nagy értelmező” szoktuk mondani, mert kicsi is van, az egykötetes. Ez utóbbi azért igen hasznos, mert együtt benne minden; de ugyanekkor ez hátránya is, hiszen csak röviden. A nagyban meg? ... Olyan élvezettel lehet elmerülni, mint egy regényben. S a meglepetések sem hiányzanak. Mert miket is találhatunk? Itt van például a naponta ki tudja hányszor kimondott szavunk, a „hát”, amelyre először főnévi értelemben bukkanunk. „Az ember és az állatok törzsének a hasi résszel ellentétes oldala ... vagy „A testnek a mellső oldallal ellentétes oldala ...” vagy „A testnek a mellső oldallal ellentétes egész felülete”, világosít fel a szótár. S még ötféle meghatározásban. a tárgyi vilönben, akár a felnőttek, ők is választanak intéző és felügyelő bizottságot, s a két testület időnként be is számol a munkáról. És nemcsak az üzlet működtetésével foglalkoznak — melynek hasznából a diákszövetkezeti csoport is részesül —, hanem az ÁFÉSZ sport- és kulturális tevékenységében évről évre részt vesznek. Jutka legutóbbi sikerét a Radnóti-évfordulóra hirdetett III. országos szövetkezeti szavalóversenyen érte el a tavasszal. A csabai selejtező, majd a megyei döntő után ott volt az országos elődöntőn. A kötelező Radnóti- versen — ez Az utolsó vacsora volt — kívül Simonyi Imre egyik költeményét adta elő. Kati már „öreg”, tapasztalt kézilabdás, még az általános iskolában kezdte, s itt is azonnal a csapatba került. Az idei ÁFÉSZ-ku- pán megyei és területi első lett a csapatuk, az országoson pedig negyedik. — Az atléták még jobban szerepeltek, tessék csak a tanárnőt megkérdezni, volt egy csomó első, második és harmadik helyük. — Valóban szép eredményt értünk el — mondja Kubicza Erika iskolai edző —, mert az országos versenyben a megyék közt első lett a békéscsabai ÁFÉSZ közgés csapata. Tavalyelőtt is elsők voltunk a pontversenyben. És amire külön még büszkék vagyunk: Lip- ták Gabriella a legjobb női atléta díját is elnyerte az idén. A mi szövetkezeti diákjaink törekvő, tehetséges lágra vonatkozóan. Számos példával mindre: megbor- sódzik a háta; valakinek a háta mögött stb., vagy mint Arany írja: Másnak zöldell a domb hátja ... Lenyűgöző a „hát” határozó-, kötő- és mondatszókén- ti felhasználásának sokasága, s a bőséges irodalmi idézet magyarázatul egy-egy helyen. Hogy mi mindenre is jó, mennyiféle árnyalásra alkalmas ez a szó. Kérdés bevezetőnek; erre többek közt Petőfi híres sora áll: Hát hogymint vagytok otthon Pistikám? A vagylagos kérdést eldöntő értelemre világít egy Móricz-mondat: Te! Hát találkoztál az igazgatóval vagy nem? Ellenvetést tartalmazó kérdés bevezetésére, színezésére Mikszáth: Honnan tanuljam hát meg a közigazgatást? Bizonytalan kérdésre, találgatásra a sok közül vegyük a Toldiból hozott példát, a gyönyörű’ Arany János-i sorokat: Zörgetne is, nem is, bátorsága nincsen, Csak úgy tétovázik, keze a kilincsen. Ejnye, hát hol járhat most ez a félsz benne? A csodálés sokat produkáló sportolók. És jó közösség is. Szeretnek együtt lenni, közösen szórakozni, a nyári szünetben háromhetes bulgáriai úton voltam velük Nesze- bár környékén. Mindnyájunknak szép emlék. — Ez a szövetkezet előis- kola az életre — veszi át a szót Kór Lajosné patronáló tanár. — Nemcsak azért, mert időnként segítenek a diákok az üzletben, kiszolgálnak, számlát ellenőriznek stb. De ismerik a tagsággal járó jogokat, kötelességeket, s élnek is vele. Vezetőséget Fotó: Gál Edit választanak, azok tájékoztatást adnak a munkáról, amit vita kísér, s megismerik a mozgalmat más oldalról is. Már itt megszokják, hogy nemcsak fogyasztási tevékenységgel foglalkoznak a felnőttek sem, hanem a test és szellem kultúrájával is. Sokuknak segíti a pályaválasztást. Itt négy éven keresztül hallanak a szövetkezeti munkáról, úgy is, hogy az ÁFÉSZ egy-egy közgyűlésen részt vesz és beszámol az egész tevékenységéről. Ez a szoros kapcsolat mindenkinek használ, s anyagi támogatást is kapunk. De ennél jóval fontosabb, hogy ízelítőt jelent a szövetkezet a jövő munkájára vonatkozóan. S hogy nem eredménytelenül, azt mutatja, hogy minden évben többen a szövetkezeti hálózatban vagy a központban helyezkednek el. És ott már nem ismeretlenül kezdik iskola után az életet. Vass Márta kozást, meglepetést talán legjobban Jókai pár szava fejezi ki: Mi a csoda ez? Hát ez a kend felesége? A méltatlankodó csodálkozásra megint Móricz: Na ez halhatatlan; hát csakugyan meg akarsz bolondítani? És sorolhatnánk még hosszan, csupán a kérdés bevezetésére használt szerepet. De feleletként is élünk vele: kérdésre, felszólításra, javaslatra. A hatféle igenlő válasz sok példájából csak egyet, a kissé határozatlant, Jókaitól: Hadd látom, micsoda nóta ríkat meg engem !... — Hát bizony megteszi a „fecském” nóta. Azonban ez a csöpp kis szó a nyugtatás, csitítás, kérkedés, belegyezés, belenyugvás, beletörődés, ingerültség kifejezője is lehet. Vagy mint a Krúdy-mondat mutatja — A királynék is meghalnak, hát még az órásnék! — a fokozás eszköze is. És még mint kötőszót, mondatszót, ezek rengeteg alkalmazási lehetőségét nem is említettük. De talán ennyi is elég ízelítőül, hogy lássuk nyelvünk csak egyetlen — három betűből álló — kicsiny szavának gazdagságát, szépségét a beszédben. A sokféle színt, amit ad. V. M. SZÍNHÁZ, mozi 1979. október 4-én, csütörtökön, Békéscsabán, 19.00 órakor: AZ ARANY EMBER Szakmai bemutató Békési Bástya: Magyar rapszódia. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: , 5 ócakor: Pokoli torony. I., II. rész. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Hüvelyk Matyi, 4 órakor: Vigyázat, rozmárok! 6 és negyed 9 órakor: Kínai negyed. Békéscsabai Terv: Félénk vagyok, de hódítani akarok. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Mese habbal, fél 8 órakor: Zsaru. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A dzsungel könyve, 5 és 7 órakor: A vágy titokzatos tárgya. Orosházi Béke: Iskolai valcer. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Mentsd meg Zapatát! fél 6 és fél 8 órakor: Csúfak és gonoszak. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Csillagok háborúja. I.. II. rész. A szavak hasznossága is szépség Megjelent az értelmező szótár 3. kötete
