Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-27 / 252. szám
Elkötelezett művészet, kötődés a tájhoz 1979, október 27., szombat Köröstáj-nap Vésztőn Vésztőn már hetekkel előbb készültek arra, hogy október 25-én, csütörtökön egész napon át vendégül lássák lapunk kulturális mellékletének íróit, költőit, képzőművészeit, helytörténeti kutatóit és barátait. A könyvtárban délelőtt fél 10-kor Sass Ervin, lapunk kulturális rovatának vezetője köszöntötte a találkozóra érkezett csaknem száz meghívottat, közöttük Nagy Jánost, a megyei tanács elnökhelyettesét, Szel jak Györgyöt, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettesét; és mutatta be a nagyközség vezetőit, Fazekas Istvánt, a pártbizottság titkárát, Komáromi Gábort, a tanács elnökét. A mezőkovácsházi, áprilisi találkozó jó tapasztalataként a vésztői napon is szekcióüléseken kezdődött meg a munka. Az írók és költők, valamint helytörténészek a nagyközségi könyvtárban, a képzőművészek pedig az ifjúsági házban beszéltek közös gondjaikról, a művészeti élet tennivalóiról. A könyvtárban tanácskozók elsőnek Csoór István író érdekes ismertetőjét hallgatták meg a Békés megyei szépirodalmi sajtó történetéről, a múlt század hetvenes éveitől napjainkig, majd fejtegetését a Köröstájról, céljairól, feladatairól. Elmondotta többek között, hogy a kulturális melléklet a jövő év tavaszán ünnepli megjelenésének két évtizedes jubileumát, javasolta, hogy ez alkalomból a szerkesztőség — a melléklet munkatársainak közreműködésével — nagyobb szabású Köröstáj-na- pot rendezzen, mely érdemes visszapillantást nyújtana az elmúlt húsz esztendőre, és megfelelően mutatná be a kulturális melléklet jelenét is. Lapunk kulturális rovatának vezetője szólt ezután néhány aktuális kérdésről, a Köröstáj-klubdélutánok szervezéséről, programelképzeléseiről, s ezeken a műhelymunka fokozottabb és hatékonyabb kialakításáról. Bemutatta a Köröstáj-füzetek második számát, mely tizenkilenc költő 28 versét, és Jelinek Lajos illusztrációit tartalmazza, és amely először Vésztőn, az irodalmi esten kerül a közönség kezébe. A szekcióülésen sokan kifejtették véleményüket a vidék irodalmi életével kapcsolatban, és a Köröstáj szerepéről. Cserei Pál az irodalom változásairól beszélt, európai példákat említve. Húsz év távlatából tekintve állapította meg, hogy annak idején, 1960-ban helyes volt a kulturális melléklet létrehozása, nem egy olyan költő és prózaíró kapott ott először fórumot, akik azóta országos hírre jutottak. Varsa Zoltán azt húzta alá hozzászólásában, hogy a költészet nagy szerepe aktivizáló erejében rejlik, és ha a kultúra termelőerő is — ahogy mondani ""'ktuk —, akkor a felelősség ténye cáfolhatatlan. Barta Kálmán a Köröstájklubdélutánok önképző és műhely jellegének erősítését szorgalmazta, megjegyezve, hogy ezt közös akarattal lehet elérni; Szúdy Géza pedig arról fejtette ki gondolatait, hogy a Köröstáj húsz esztendeje a legjelentősebb irodalmi fórum, megjelenési lehetőség ezen a vidéken. Miklya Jenő az elkötelezett irodalomról mondott gondolatébresztő szavakat. Hangoztatta, hogy ha az e vidéken élő írók is kötődnek a tájhoz, a táj történelmi eseményeihez, hagyományaihoz, a napi élethez, akkor mindig lesz olvasójuk. László Imréné, a békési művelődési központ igazgatója a békési alkotók klubjának irodalmi tevékenységét ismertette, ez alkalommal is meghívta a Köröstáj íróit, költőit: látogassák meg nyáron a békési alkotótábort. Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese a vidék irodalmi hagyományairól beszélt, kiemelve Szabó Pál, Darvas József, Sinka István szerepét, akinek a Köröstáj-nap alkalmából rögtönzött kiállítást is szenteltek a vésztői könyvtárban. „A nagy író elődök _ munkássága kötelez — mondotta —, ezért is fontos, hogy a Körösök vidékének irodalmi múltját jobban megismerjük. A húsz éve létrehozott Köröstáj kulturális melléklet célját jól betölti. Most, húsz év távlatából köszönet illeti azokat, akik születésénél jelen voltak, segítették.” Hatékonyabban és színvonalasabban kell dolgozni, mondotta később, mert a közművelődés feladatainak megvalósításához a Köröstáj is hozzájárul. Jó lenne azonban a melléklet kritikai tevékenységét erősíteni. „Nagy a felelősségük az itt jelenlevőknek az ízlés és tudat- formálásban, a művészetek Komáromi Gábor, Vésztő tanácselnöke - közsée múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt terjesztésében és megszerettetésében” — fejezte be hozzászólását a megyei tanács elnökhelyettese. Felszólalt még a tanácskozáson Enyedi G. Sándor, lapunk főszerkesztője is, a kulturális melléklet huszadik évfordulójára szemelvénykötet megjelentetését javasolva, melyhez bizonyára a megyei tanács is támogatást nyújtana. Szeljak György, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese az Orosházán egy éve megrendezett Köröstáj- nappal vetette össze a vésztői tanácskozást, kiemelve, hogy a megyei pártbizottság értékelése szerint a Köröstáj szerepe igen jelentős megyénk művészeti életében, az újságolvasók szívesen olvassák, mert jelentős alkotóerőket tömörít. A képzőművészek szekcióülésén Mladonyiczky Béla szobrászművész mondott bevezető szavakat. Beszélt a művészeti élet decentralizációjáról, mely a képzőművészeti életben sajátosan jelentkezik. Megyénkben sokat várnak a hivatásos és nem hivatásos művészek összefogásától; véleménye szerint a képzőművészek a Kohán- műhelyben és a képzőművészeti szakbizottságban megfelelő teret kapnak törekvéseik megvalósítására, a műhelymunka megteremtésére. Fontos azonban, hogy az intézmények minden alkalommal kikérjék e két közösség vezetőinek, alkalmanként egész tagságának a véleményét, mert e nélkül elgyengül, elértéktelenedik a közösség, amit pedig fontos feladatok mevalósítójának éreznek valamennyien. A hozzászólók — Vollmuth Frigyes, Gaburek Károly, Kosz- ta Rozália, Varga Imre, Tóth Ernő és-mások — a bevezetőben elhangzott gondolatokat bővítették tovább. Kosz- ta Rozália javasolta, hogy a lap és kulturális melléklete frissebben reagáljon a kiállításokra, jövőre pedig, a Köröstáj 20 éves jubileumán nagyszabású kiállításon, katalógus összeállításával reprezentálják majd a legjobb alkotókat és alkotásokat. Elhangzott olyan javaslat, hogy a Köröstájban megjelenő képzőművészeti alkotásokat alkalmanként a két műhely is véleményezze. A javaslatot a szerkesztés örömmel fogadta. A Köröstáj-nap részvevőit ezután a nagyközség látta vendégül a Réti csárdában, majd megkoszorúzták Sinka István emléktábláját egykor lakóhelyén. Itt Miklya Jenó mondott felemelő, szép beszédet. A Köröstáj-tárlat megnyitására a művelődési házban került sor, ahol Koszta Rozália méltatta a bemutatkozó művészeket. A délután programjában szerepelt még a Vésztő melletti mágori halmon tíz éve kezdett Csolt-monostor ásatás megtekintése, a vendégeket T. Juhász Irén régész tájékoztatta a történelmi emlékhely kialakításának terveiről és helyzetéről. A rövid kirándulást követte Komáromi Gábor tanácselnök fogadása a tanácsházán. A tanácselnök a község múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt, és válaszolt számos kérdésre. A nap a tanácsháza dísztermében nagyszabású irodalmi esttel zárult, melyen' a költők és írók műveit Ko- rompai Vali és Gyimesi Tivadar színművészek tolmácsolták. Az esten nagy sikerrel működött közre Rako- vits István (gitár) és a vésztői gimnázium és általános iskola kamarakórusa Kiss Józsefné vezetésével. Az irodalmi est után Komáromi Gábor tanácselnök mondott zárszót, kiemelve a közel száz író, költő, képzőművész, helytörténeti kutató és népművelő vésztői találkozójának sikerét, eredményességét. Az irodalmi szekció ülésén. Középen Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese Irodalmi est a tanácsháza dísztermében. Korompai Vali és Gyimesi Tivadar Koszta Rozália nyitotta meg a művelődési házban berendezett Köröstáj-tárlatot Hegyesi János költő a vésztői diákokkal találkozott T. Juhász Irén régész mutatta be a Csolt-monostor ásatást a mágori halmon Fotó: Gál Edit MOZI Családi összeesküvés A jó öreg Alfréd Hitchcock hírneve hamarabb jutott el hozzánk, mint a filmjei, pedig a bűnügyi és a horror műfaj koronázatlan királya évtizedek óta a filmvilágban. Most bemutatott filmjében, a Családi összeesküvésben úgy játszott a nézők érzelmeivel, mint virtuóz zongorista a hangszerével. Hollywood nagy öregje mestere a tempóváltásnak, kifogyhatatlan az ötletekből — ami napjaink krimidöm- pingjében nem is olyan egyszerű —, képes humorba ágyazott játékosságával elaltatni bennünket, hogy aztán a John Williams komponálta vérfagyasztó zenére pillanatokra megállítsa bennünk a lélegzetet. A krimik autós üldözéseit is sajátos ötlettel képes „megfejelni”. A sziklák közt fék nélkül őrülten száguldozó, szimpatikus vörös hajú fiú, nemcsak a hajtűkanyarokkal, de társnője, az áljósnő Blanche félelemtől nyakába tekeredő lábaival, nyakkendőbe kapaszkodó karjaival is képes megvívni. Így a gyomrot szorongató félelem keveredik a helyzetkomikumból eredő nevetéssel. A filmtörténet írója, Ernest Lehuman nem lép túl a szokványosság határán. Adott egyszer egy ifjú pár, akik jó pénzért megbízást kapnak egy eltűnt örökös felkutatására. Aztán adott egy másik páros, a magát okkal eltüntetni akaró örökös, aki szolid ékszerüzlete mellett mellesleg gyémántlopásra specializálta magát. Végül természetesen győz az „igazság”. Erre a soványka történeti magra építi a rendező Hitchcock bővérű, mindig új izgalmakat és meglepetéseket hordozó ötleteit. Utolérhetetlen a technika csodáinak nyomatékos, de mégis diszkrét adagolásában. A szuper rejtekhely, a helikopter, a „fecskefarkú” gépkocsicsodák mind csak szerény szolgálói mondanivalójának. S az is szokatlan — krimiről lévén szó —, hogy merészen mer élni a már-már hosszúnak tűnő dialógusokkal. De legnagyobb erénye mégis az, hogy a nézőt cinkosként, „te is tudod azt, amit én”, baráti alapon bevonja a készülő turpisságokba. S persze, hogy mindezt meg tudta valósítani, abban nem kis szerepe van jó színészválasztásának. A bűnösök fekete hajú, izgató csodák, a csetlő-botló „ellenpáros” pedig teljesen átlagpolgár kinézetű. A négy főszereplőből különösen a Lumleyt alakító Brucer Dern, s a nagystílű gyémántrabló, Maloney figurájának meg- formálója, Ed Lauter játszik hibátlanul. S végül még hadd tegyem hozzá; jó bűnügyi filmet legalább olyan nehéz csinálni, .mint egy magvas tartalmú komoly játékfilmet. S különösen olyat, amely teljes ki- kapcsolódást tud nyújtani. Hitchcock ezzel a filmjével képes volt erre. b. S. E. színház, mozi 1979. október 27-én, szombaton, Békéscsabán 15.00 órakor: AZ ARANY EMBER Kazinczy ifj. bérlet. 1979. október 27-én, szombaton, Békéscsabán, 19.00 óraikor: AZ ARANY EMBER Bérletszünet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Vigyázat, rozmárok! — 6 és 8 órakor: Gyilkos a tetőn. Békéscsabai Építők JKUltürotthona: 5 órakor: Fuss utánam, hogy elkapjalak. — 7 órakor: Túl a félelmen. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Nem fáj a feje a harkálynak. — 3 óraikor: Filmklub. — 6 és 8 órakor: Családi összeesküvés. Békéscsabai Terv: Csak fél 6 órakor: Munkahelyi románc. X., XI. rész. Gyulai Erkel: Dráma a tengerparton. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Az inkák kincse — 5 és negyed 8 órakor: Kínai negyed. Orosházi Béke: Az első kísértés. Orosházi Partizán: Magyar rapszódia.
