Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

1979. október 2., kedd o Hunya István kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hunya Ist­vánnak, a MEDOSZ elnöké­nek, több évtizedes kiemel­kedő munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elis­meréseként, 85. születésnap­ja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemren­det adományozta. A kitünte­tést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke hétfőn adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára és Dobi Ferenc, a ME­DOSZ főtitkára. Hngyan intézik a munkaügyi vitákat? A Békés megyei munka­ügyi bizottság ülést tartott Békéscsabán, az SZMT szék­házában. Valentinyi Már­tonná, a HVDSZ. titkára be­számolt a munkaügyi viták intézéséről. A Helyi Ipari és Város­gazdálkodási Dolgozók Szak- szervézetének megyei bizott­ságához 35 vállalat és üzem tartozik, ahol 6737-en dol­goznak. Az év első felében a munkaügyi döntőbizottsá­gokhoz 44 panasz érkezett. Legtöbbet a fegyelmi ügyek tették ki. A döntőbizottságok a vállalatok intézkedéseit 22 esetben helybenhagyták, 13 esetben megváltoztatták, il­letőleg hatályon kívül he­lyezték. A döntőbizottságok, s a szakszervezeti bizottsá­gok a megelőzésre és a jogi felvilágosításra nagy gon­dot fordítanak. Sok esetben a dolgozók panaszát szemé­lyes közbenjárásra orvosol­ják, s így nem is kerül sor a panasz benyújtására. Nem mindenhol fordítanak azon­ban kellő gondot a megelő­zésre. A Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat­nál, valamint a Békés me­gyei Vegyesipari Vállalatnál minden esetben meg kellett változtatni a munkahely ha­tározatát. Gálakoncerttel, hangversenyekkel köszöntötték a zenei világnapot Vasárnap — egy nappal a zenei világnap előtt — ünne­pi hangversenyeken emlé­keztek meg a muzsika or­A Békés megyei Élelmiszer j Kiskereskedelmi Váltalat bé-; késcsabai kirendeltségének • klubhelyiségében — Med- j nyánszky út 2. — kézimun- ■ ka-kiállítás nyüt a XIX. : KPVDSZ kulturális napok : keretében. Százhúsz kézi- | munka, 44 fafaragás — Vá- j gó Ferenc faragóművész al- j kptása látható. A kereske- j delemben dolgozó nőkön ki- • vfil kiállították munkáikat a S mezőberényi művelődési ház ; díszítőművészeti szakkörének ■ tagjai Fotó: Béla Ottó * szághatárokat és földrésze­ket átívelő, népeket összekö­tő erejéről, jelentőségéről, a budapesti művészeti hetek keretében — a világnap al­kalmából — a Zeneakadé­mián nagyszabású kórus- és gálakoncerttel egybekötött ünnepségen hirdették ki a napokban megtartott II. Szigeti József nemzetközi hegedűverseny eredményét. Ez alkalommal adta át Szigeti Irén, a verseny név­adójának leánya édesapja hagyatékát — csaknem ezer értékes kottából álló gyűjte­ményt — a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolának. Ezt követően átnyújtották a nemzetközi hegedűverseny győzteseinek járó díjakat. A tekintélyes hazai és kül­földi szakemberekből álló zsűri döntése alapján — ki­emelkedő, egyenértékű telje­sítményeik elismeréseként — a magyar Szederkényi Nán­dor és a lengyel Edward Zienkowski kapott első díjat. A második díjat — meg­osztva két magyar verseny­zőnek — Stuller Gyulának és Falvay Attilának ítélték oda. (Harmadik díjat a zsű­ri nem adott ki.) Több halálos végű és csonkulásos üzemi baleset A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának munka- védelmi osztálya értékelte az 1979. I. félévi üzemi bal­esetek alakulását. Megállapí­totta, hogy az előző év ha­sonló időszakához képest a vállalatoknál, gazdaságoknál, intézményeknél 77-el, a tsz- eknél 25-tel sérültek meg többen. A táppénzes napok száma az előzőeknél 425-tel, az utóbbiaknál 1315-tel csökkent, ami a gyógyulási idő lerövidülésére utal. Az elmúlt félévben 10 ha­lálos üzemi baleset követke­zett be. A tsz-ekben 8-an, az állami vállalatoknál 2-en vesztették életüket. össze­sen öttel többen, mint a ta­valyi I. félévben. Tizenöt csonkulásos baleset történt, ami az 1978. I. félévinek a háromszorosa. Bűnvádi eljárást 8, fegyel­mi eljárást 12 személy ellen kezdeményeztek. II budapesti katonai bíróság halálra ítélte Dobay Károly honvédet, aki — amint ar­ról korábban már hírt ad­tunk — az alakulatától fegyveresen megszökött, s jú­lius 22-én reggel, az M3- as útnak a főváros határá­ban levő részén az őt iga­zoltatni akaró rendőrt több lövéssel súlyosan megsebesí­tette, majd elmenekült. Az­nap este a Kerepesi úton a katonai rendészeti járőrrel is tűzharcba bocsátkozott. .'Az ítélet nem jogerős. Aurora-emlékiinnepség A szolgáltaié szolgáltat? A Viharsarok irodalmárai­nak, képző- és zeneművé­szeinek, haladó gondolkodá­sú polgárságának legjavát tömörítette az 1913 és 1950 között Békéscsabán működő Aurora-kör. Az utókor ha­gyományőrző tisztelete feje­ződött ki abban az emlékün­nepségben, amelyet tegnap délután a város Munkácsy Mihály Múzeumában rende­zett a városi tanács, a mú­zeum és az Űj Aurora szer­kesztősége. Délután Dér Endre József. Attila-díjas író (képünkön) a kör jelentőségét méltató be­széde után leplezték le a múzeum falán elhelyezett, a 37 évig működő körre emlé­keztető feketemárvány-em- léktáblát. Ezt követően em­lékülés kezdődött. Az elő­adók a kör jelenre is ható feladatvállalását, az ország akkori haladó alkotóművé­szeti mozgalmaihoz való kö­tődéseit, s a hagyományfoly­tató Űj Aurora című irodal­mi és művészeti folyóirat te­vékenységét elemezték, mél­tatták. Az ünnepség az este meg­A kémia nagy segítséget nyújt a környezetvédelem hatékonyabbá tételéhez; ana­litikusok vizsgálják a leve­gő, a víz és a talaj szeny- nyezettségi szintjét, anyaga­it, állapítják meg a tűrési határokat. Ezekről a témák­ról tárgyalnak hétfőtől há­II legjobb fiatal gépi fejük A KISZ Békés megyei bi­zottsága, valamint az állat- tenyésztési felügyelőség az idén szeptember végén ren­dezte meg a Hidasháti Álla­mi Gazdaságban az ifjú gépi fejők szakmai, politikai ve­télkedőjét. Két kategóriában összesen 34-en vettek részt a jól sikerült versenyen, ahol megfelelő elméleti fel- készültségről, és kitűnő gya­korlati jártasságról adtak számot a fiatal szak-, illet­ve betanított munkások. A szoros versenyt a sajtáros kategóriában Vajgel Pál, a kondorosi Egyesült Tsz dol­gozója nyerte, a fejőházas kategóriában pedig Chrap- pán Mihály, a csárdaszállási Petőfi Tsz versenyzője vég­zett az első helyen, ök kép­viselik tehát megyénket az országos versenyen, 1980- ban. Békéscsaba nyolc tanácsi, valamint a kötöttárugyár bölcsődéjének dolgozói ké­szítették azokat az ötletes já­tékokat, amelyeket tegnaptól láthatnak az érdeklődők az SZMT megyei székházában, Békéscsabán. Sok ötletet tar­talmaznak a kiállított mun­kák, állapította meg Gulyás Sándorné, az SZMT elnöksé­ge és az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetek nevében mondott megnyitójában. A tegnap délelőtt 10 órakor megnyílt ötlettárat dr. Ju­hász István, a békéscsabai tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője köszönte meg az intézmények dolgo­zóinak. A játékok jó részt a gye­rekekkel közösen végzett munkák eredményei. Látha­tunk itt feleslegessé vált rendezett irodalmi esttel fe­jeződött be. A közönség az Aurora-köri irodalmi és ze­nei rendezvények műsorából válogatott szemelvényeket, valamint az Űj Aurora szer­zői műveinek előadását hall­gathatta meg. Fotó: Gál Edit rom napon át a bolgár, csehszlovák, jugoszláv, oszt­rák, szovjet és a hazai ana­litikusok Szombathelyen. Harminchat előadáson is­mertetik hazájuk környezet­védelmi vizsgálati módsze­reit. Földek parlagon Százkét földhivatalnál, több mint ötezer hatósági ügyben hozott határozat vég­rehajtásának törvényessé­gét elemezte az ügyészi szer­vezet — a Legfőbb Ügyész­ség irányításával. Figyelmet érdemlő, és csak részben jpgi kérdés: húsz ügyészség közül 11 arról szá­molt be, hogy a megyéjük­ben voltak olyan nagyüze­mek, amelyek indokolatlanul parlagon hagytak kezelésük­ben levő termőföldeket. Az adatok tanúsága szerint a meg nem művelt földterület több ezer hektárra tehető, pedig törvényeink szerint emiatt térítést kötelesek fi­zetni. Ilyen esetben e terüle­tek akár más nagyüzem ke­zelésébe vagy használatába is adhatók. Borsod megyé­ben tavaly 549 hektár ma­radt megműveletlenül, gaz­dáit ezért több millió forint megfizetésére kötelezték. tejfölös dobozokat, öblítősze­res flakonokat nyuszivá, ró­kává alakítva, sőt dióhéjat katicabogárként. Fotó: Veress Erzsi < Irős szélvihar volt, s mire hazaértünk, az I-------1 egyik ablaknak vé­ge lett. Nem maradhattunk így éjszakára, másnapra, el­indultam hát üveges után nézni. Hétfő lévén, fel sem merült bennem, hogy nem találok majd mestert a la­kótelepen. Ám egyiktől a másikig autózva, be kellett látnom: ez a szolgáltatásfaj­ta különös ágazattá „fejlő­dött” az idők folyamán. A magánkisiparosok feladták az ipart, maradt a szövetke­zet, amely ugyebár hétfőn szabad napot tart. „Szabad hétfő” — olvastam a táblát az ajtón, s egy — lassan- lassan cinikusnak tetsző pla­kátot —, „Kevesebb is elég”. Ez utóbbi ugyan az energia­takarékosságra vonatkozott, az adott helyzetben azonban azt juttatta eszembe — va­lamiként több kellene a szolgáltatóipartól. Több fi­gyelem, felelősség és minde­nekelőtt az, hogy a szolgál­tató — szolgáltasson. Mert újabban, tisztelet a kivételnek — a szolgáltató- ipar „átment hivatalba”. A Patyolat, az AFIT közli fel­tételeit, a GELKA udvarias mondatfogalmazása sem rejtheti el — vegyem tudo­másul, hogy rajta kívül szinte nincs más, akihez for­dulhatok. A különböző szak­ipari munkákra „hivatott” szövetkezetek — ha egyálta­lán elfogadják a megrende­lést — olyan űrlapokat tesz­nek elém, amelyben minden jog számukra van fenntart­va. Nekem egyetlen marad — fizessek. És aligha csak alkalmi rossz kedvem fogal­maztat lemondóan — ma, valamit elintézni a ház kö­rüli javítanivalóból embert próbáló, időt rabló feladat. Miért? Mert a szolgáltató nem szolgáltat. Esetleg ke­gyesen vállal — ha van ösz- szeköttetésem a bádogoshoz, vízvezeték-szerelőhöz, az autószerelőhöz stb. Különös és egyáltalán nem örvendetes folyamatnak va­gyunk tanúi. Miközben ug­rásszerűen emelkedik a háztartások gépesítettsége — fölszereltsége —, csökken, il­letve nem tart lépést ezzel a szolgáltatások fejlődése. Ma már több mint 250 hű­tőszekrény, mosógép, csak­nem kétszáz porszívó, het­vennél több személyautó és motorkerékpár, 240—260 te­levízió, rádió jut minden ezer lakosra — ugyanakkor a javító-szolgáltató ipar nagyjában-egészében a 70-es évek szintjén áll. Amikor még százegynéhány hűtő- szekrény, 23 gépkocsi, s kö­rülbelül 170 televízió jutott ugyanennyi lakosra. Fejlő­dött, igaz az állami — szö­vetkezeti — szektor, ám az aránytalanul nagy mennyi­ségeket vállaló magánkis­ipar tovább zsugorodik, ki­véve a konjunkturális ága­zatokat — az autószerelőt, a karosszérialakatost stb. Ez önmagában még nem lenne baj, ha a javító-szolgáltató tevékenység az igényekhez idomulna. E helyett azon­ban az történik, hogy a mennyiségi, a kapacitásnö­velést részesítik előnyben — a szervezetet bővítik —, ahe­lyett, hogy a differenciálódó követelményekhez igazíta­nák a javítást, a szolgálta­tást. Itt van például az autója­vítás : az országban az AFIT hatalmas nagyüzemi — tröszti — szervezetet hozott létre. Egy-egy autójavító olyan, mint a gyár, ahol sorozatban készülnek a ter­mékek. S mintha ez járt volna a fejükben a terve­zőknek : a személygépkocsi- javítást is futószalagra szer­vezték. Nem tagadható — egyes esetekben alkalmas le­het ez a módszer, pontosab­ban — gazdaságos. Például az állami járműpark egy- egy típuscsaládjának főda- rabcserés-felújítás jellegű javítása esetében. Ám a sze­mélygépkocsi-ipar kiszámít- hatatlanabbul, tervezhetet- lenebbül terheli az AFIT- műhelyeket. Azt mondja a szervizes: „Egy istennek sem jönnek akkor az autósok, amikor ráérünk, nézze, most üresek az állások. Máskor meg az utcáig állnak ...” Csakugyan, ;á szolgáltatá­soknak az ^ „természetraj­za” —; hogy nem lehet mes­terségesen ön törvényekhez, rendszerekhez ’ idomítani. A magánautós ,pem fogja ak­kor vinni a j bocsiját javító­ba, ha erre n^ncs oka — po­fonegyszerű ez. Csak hát a nagy autójavító szervizek futószalag-szisztémája a rendszeres, ütemes megren­deléseket tételezné fel. így aztán az is előfordul, hogy tényleg üresek a szervizek, kihasználatlanul áll a gép­park — miközben az autója­vítás hiányaira, a kiszolgál­tatottságra panaszkodunk. A gondok forrása ma már vi­lágos : sokkal szerencsésebb lenne az egymással versen­gő, kis egységekből álló autószervizek hálózata, amely méreteinél, szervezeténél fogva alkalmazkodhatna az igényekhez. Ráadásul, a ki­bontakozó verseny azoknak kedvezne, akikért a szervi­zek tulajdonképpen vannak — a megrendelőknek. De a szolgáltatás nem csu­pán a gépek javításából áll — az ember tárgyai, haszná­lati eszközei' között olyanok vannak többségben, ame­lyek ma már nemigen ígér­nek üzletet a javítóiparos­nak. Köztudomású, milyen nehéz szert tenni vállalko­zóra, aki — ne szégyelljük kimondani — leengedné a gyerek kinőtt nadrágját, ki­cserélné a rossz cipzárt, rendbe hozná az öregedő bútort. A szövetkezeti szalo­nok munkavállalója elhúzza a száját, ha kissé viseltes ci­pőmet az asztalra teszem: meg tudná-e stoppolni, mi­vel nekem ez a láhbeli még megteszi... A vízcsapcserére, az abl ikillesztésre, a könyv­kötésre — s hosszan sorol­hatnám még a sort — ugyan hol kaphatunk jól dolgozó, szolid árat számító iparost?! Pedig a javító-szolgáltató tevékenység mindinkább té­nyezője hangulatunknak és magánháztartásunk költség- vetésének. Nem :jó gyakorlat az, hogy egyébként kifogás­talan tárgyakat kell kidob­ni azért, mert apró hibáju­kat képtelenek vagyunk megjavíttatni, mert sokszor többe kerül az utánjárás, mint maga a munka. Szem­be kell nézni a világ köve­telményéivel : amikor az alapanyagok, nyersanyagok ilyen rohamosan drágulnak, amikor gazdaságos felhasz­nálásukhoz nem csupán ma­gánérdekeink fűződnek — nem túlzottan nagy luxus arra „beállni”, hogy javít­tatás helyett inkább vásá­roljunk újat? lásutt, nálunk gazda­gabb országokban I gyorsan és hatáso­san feleltek erre a kérdés­re. Reneszánszát éli a szol­gáltatóipar, támogatják a javítótevékenységet, s ennek a kedvező hatásai kézzel­foghatóak. Az NSZK-ban, Angliában a legnagyobb áruházakban hosszú stand­juk van a cipészeknek, la­katosoknak, szabóknak; s ki­aknázzák a kisiparosok vál­lalkozókedvét. Nálunk az ál­lam nem kevés pénzzel tá­mogatja a javító-szolgáltató kisipart. De az állami tá­mogatás ellenére, a kialakult szervezet ellentmondásai miatt mégsem tapasztalunk olyan fejlődést, amelyet az igények indokolnának. Vi­szont tapasztalunk „újításo­kat”, a szabad hétfőt, a ko­rai zárást, a hatóságosdit. Azt, hogy a szolgáltató mint­ha elfeledkezne arról, hogy neki az a dolga, hogy szol­gáltasson. Matkó István Nemzetközi analitikus tanácskozás Érdekes játékkiállítás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom