Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
Demográfiai problémák 1979. október 24,, szerda A nyugatnémet cég megrendelésére készültek a pilleköny- nyű sídzsekik Lakástextíliák és sídzsekik Mezőberényböl Alig egy hete, hogy a Me- zőberényi Textilipari Szövetkezet csaknem 1800 sídzsekit szállított a nyugatnémet Uni- vers textilcégnek. Az ez évi export termelési tervből már csak 200 ezer forint értékű terméket kell elkészíteniük a dolgozóknak. Az idén 7 ezer dzsekit és más terméket varrtak a nyugatnémet cég által szállított alapanyagból. A tervek szerint a jövő évben ismét jelentős mennyiségű konfekció- terméket készítenek ennek a cégnek, bérmunkában. A korszerű üzemben nemcsak exportra készülnek termékek, hanem jelentős meny- nyiségű munkaruhát is varrnak. Ebben az évben 5 millió forint értékű munkaruha készül el az üzemben. A mezőberényi üzemben lakástextíliákat és háztartási kelméket is készítenek. Ezeknek az alapanyagát itt készítik elő, itt festik, sőt itt is szövik. A szövőgépek egy része a Budapesti Gyapjúfonóipari Vállalattól származik. Egy másik részük a Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárából való. Ezeken a gépeken ebben az évben megközelítően 20 millió forint értékű terméket állítanak elő. Az itt található berendezések jórészt tehát a modern üzemek kiselejtezett, régi gépei, ezeknek a kelméknek a szövésére azonban megfelelnek. A szövetkezet dolgozói két műszakban dolgoznak. A munkakörülményeket illetően a dolgozók korszerű öltözővel és mosdóval ellátott szociális létesítményt használhatnak, az étkezés azonban nem megoldott. A munkakörülmények javítására a szövődében dolgozóknak — akik igénylik — biztosítanak fülvédő vattát, hiszen nagyon zajosak ezek a gépek. Az igen nagy értékeket előállító szövetkezet háromnegyed évi tervét sikerrel teljesítette, s várhatóan az éves tervekben sem lesz lemaradás. Sz. J. A szövőgépen készül a konyhai törölgetőruha Fotó: Gál,Edit Hullámhegyek, hullámvölgyek Munkavédelem, munkakörülmények a békésszentandrási üzemekben n apjainkban egyetlen tudós, egyetlen szakember sem vitatja már a megállapítás igazságát: a demográfiai helyzet elválaszthatatlan a fejlődéstől. Világkonferenciák, nemzetközi tanácskozások sora jelzi: a népességszaporodás ma a politikusok, közgazdászok egyik legfontosabb problémája, hiszen ez nagymértékben hat egy adott államban az életszínvonal növelésének lehetőségeire. A kérdés így áll: elegendő élelem, munkaalkalom és lakóhely jut-e a most születőknek, vagy — sajnos jó néhány példa akad rá — minden erőfeszítést semmissé tesz a pár évtized alatt megduplázódó lakosság igénye? Demográfiai robbanás? Sokan még ma is hajlamosak sommásan, egy vállrándítással elintézni a kérdést: kevesebbet kell szülni, s rögtön jobban fognak élni. Pedig a probléma ennél jóval bonyolultabb, s az alaphelyzet is fordított. A fejlődő országok szegényei nem azért nélkülöznek, mert nagy a családjuk, hanem — még ha ez az első pillanatra érthetetlennek tűnik is — épp azért sok a gyerekük, mert szegények. Olyan társadalomban, amelyben ma is a mezőgazdaságé a vezető szerep, ahol a termelékenység krónikusan alacsony, ahol a szülők számára egyedül az utódok támogatása jelent biztosítékot idősebb korukra — ott törvényszerűen nagy a család létszáma. (Az egészségügyi állapotok miatt ráadásul jóval több gyereknek kell meglátni a napvilágof ahhoz, hogy legalább egy részük megérje a felnőttkort. Afrikában például 1000 újszülöttből 170 hal meg 5 éves kora előtt.) Ezen a helyzeten meggyőzéssel nem lehet változtatni, csupán az életkörülmények gyökeres megjavításával. Akkor viszont a változás rohamos — ezt érzékelteti maga a demográfiai robbanás kifejezése is. Erre a szakaszra mellesleg nem is a születések növekedése a leginkább jellemző, hanem a halálozások gyors csökkenése. Ez viszont elég ahhoz, hogy — a gyerekhalandóság fokozatos leküzdésével együtt — viszonylag rövid idő alatt felduzzassza a lakosságot. A magas gyerekszám gazdasági kényszerének eltűnése, a családtervezési propaganda, az urbanizációs folyamat, az oktatás elterjedése később csökkenti a születések arányát is — kérdés viszont, hogy mikorra alakul ki egy ilyen egyensúly, mekkora lesz addig a Föld népessége? Az eddig említett gondok közismertek. A világ lakossága már meghaladta a 4 milliárdot, s évente mintegy 80 millióval növekszik. Ugyanakkor számos országban épp a születések hullámvölgye okoz problémákat. A Za Rubezsom című szovjet külpolitikai hetilap nemrég terjedelmes összeállításban foglalkozott e kérdéssel, bőségesen idézve olyan —jórészt nyugat-európai — sajtóvéleményeket, amelyek viszont a népesség számának negatív alakulására figyelmeztetnek. „Ha ez a folyamat tovább tart, a század- fordulóra 10 millióval kevesebb nyugatnémet él a Földön” — írja a hamburgi Die Zeit. ötmilliós csökkenést jósol a düsseldorfi Wirtschaftswoche. A Readers’Di- gest pedig általános képet ad: „2000 után Nyugat-Euró- pa lakossága szemlátomást fogyni fog”. (Az előrejelzések számunkra sem érdektelenek, hiszen Magyarországon is komoly szociális-gazdasági erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a születéseket az optimálisnak tartott arányhoz közelítsék.) Tanulságos a probléma okainak felvillantása is. Megváltoztak a gazdasági adottságok, alaposan csökkent a falusi lakosság aránya. A városiasodással együtt pedig változnak a szokások is: egyes rétegeknél kitolódik a családalapítás időpontja, az egészségügyi tájékozottság pedig — különösen a nőké — segíti a családtervezés tudatossá válását. Másrészt Nyugat-Európában is növekszik a dolgozó asszonyok aránya, ez pedig sok helyen nehezíti a gyerekek nevelését. Hiszen a társadalom által biztosított segítség (például a szülési és gyermekgondozási szabadság, családi pótlékok, bölcsődék, óvodák stb.) jó néhány kapitalista országban elmarad a mi szintünktől is. Sőt van, ahol még a szülés miatt átmenetileg távozó asszonyok munkahelyének biztosítása sem magától értetődő dolog. Ezért sok nő fontosabbnak tartja saját boldogulását, szakmai karrierjét az ország demográfiai gondjainál, különösen mert egy — vagy egy további — gyerek vállalása a család megszokott életszínvonalát is csökkent- heti. A társadalom számára viszont káros a lakosság fokozatos elöregedése a termelés, a munkaerő pótlása, illetve a már nem dolgozó korosztályok eltartása szempontjából. Hullámhegyek, hullámvölgyek ... Gyerekek végtelen serege itt — a lakosság ötödét kitevő nyugdíjasréteg amott. A demográfiával foglalkozó szakemberek az utóbbi időben mégis valamivel bizakodóbbak. Különböző ENSZ-statisztikák ugyanis azt jelzik, hogy évtizedek óta most először csökkent a világ népességének növekedési üteme. Ha az 1980-ra tervezett népszámlálások alátámasztják ezt a megállapítást, az történelmi jelentőségű fordulat lenne! Azt jelentené, hogy egy stabilizálódási szakasz kezdődött, amely végül is a lakosság számának megállapodásához vezethet. Ö em lehet tudni, hogy ez milyen szinten következik be: a becslések értéke az optimistának tűnő 6 milliárd körülitől egész annak duplájáig, 11—12 milliárdig terjed. Az eltérések voltaképpen indokolhatóak, hiszen a harmadik világ népessége abszolút értelemben ma is igen gyorsan nő. Az általános következtetés azonban biztató: megoldható a világ demográfiai problémája — feltéve természetesen, hogy a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődés a jövedelmek egyenletesebb elosztását, az emberek szociális, kulturális helyzetének javulását eredményezi. Szegő Gábor A termelőüzemekben már az első órákban ismertetik a belépő dolgozókkal a munkahelyen érvényes munkavédelmi szabályokat. Ez azután állandó érvényű minden dolgozóra és a mindennapi munkára. A kollektív szerződés is tartalmazza, sőt rendszeresen ellenőrzik is az előírások megtartását. Mégis legtöbb baleset azért következik be, mert valaki vala-' milyen szabályt, előírást nem tartott meg. Nemrég egyik központi lapunkban arról olvashattunk, hogy egy gyári dolgozó ma is élne, há a munkavédelmi előírást és a gép kezelésére vonatkozó szabályokat mindenki megtartotta volna. Így azonban csak utólag — egy ember halála árán — vonhatjuk le a következtetéseket. Ilyen végzetes balesetek szerencsére nagyon kis számban fordulnak elő, de súlyos vagy kisebb balesetekről szép számmal hallunk Békés megyében is. Békés- szentandráson nemrég vizsgálták meg a munkavédelmi és munkakörülményeket két termelőszövetkezetben, az ÁFÉSZ-nél, egy vállalatnál és szőnyegszövő szövetkezetnél. Az összességében egyre kevesebb üzemi baleset ténye főként azzal magyarázható, hogy ebben a községben is jelentős összegeket fordítottak az üzemekben a munka- körülmények javítására és a munkavédelemre. A Zalka Máté Tsz az elmúlt két évben csaknem 16 millió forintot fordított gépek vásárlására, istálló, gépműhely, terménytároló és más gazdasági épületek beruházására. A munkakörülmények is jelentősen megváltoztak. A gépműhelyben központi fűtés van az üzemcsarnokban, de emellett épült szociális létesítmény is. Több mint 50 ezer forintot költöttek munkaruhák vásárlására is. A növényvédelemben dolgozóknak az aratás idején ebédet és védőitalt biztosított a szövetkezet. A beruházások és munkavédelmi intézkedések ellenére is 6 üzemi baleset történt ebben a közös gazdaságban, amellyel összesen 200 munkanapot vesztettek a balesetet szenvedők. Egészség és Egészség és társadalom — címszavakban így jelölték meg vizsgálódási körét és témáit annak a tudományos gyűlésnek, amelyet a Magyar Szociológiai Társaság rendez október 25—27-én a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Az esemény kapcsán e nagy jelentőségű társadalmi és szociálpolitikai téma hátteréről tájékozódott az MTI munkatársa az Egészségügyi Minisztériumban: Egészségügyünk fejlődésének — s természetesen szélesebb értelemben a társadalmi és szociális helyzet, a munkakörülmények alakulásának — legfontosabb mutatója, hogy a korábbi évtizedekhez képest lényegesen megváltozott, javult nálunk a lakosság egészségi állapota, közegészségügyi biztonsága. Több területen kiemelkedő sikereket értünk el: felszámoltunk például a tbc-t, mint népbetegséget, gyakorlatilag megszüntettük a járványos gyermekbénulást, a diftériát, a csecsemőhalandóságot sikerült 30 ezrelék alá szorítanunk. Az ország egészét átfogó közegészségügyi-járványügyi hálózat működik, fokozatosan bővül az üzem- és az iskolaorvosi szolgálat. Jelentős fejlődésről tanúskodnak egészségügyi ellátottságunk mennyiségi mutatói, egyfelől saját örökségünkhöz képest, másfelől nemzetközi összehasonlításban is. összesen — a kiseA község másik termelő- szövetkezetében is beruházásokkal, a munkakörülmények javításával módosították és szigorították a munkavédelmi előírásokat. Ebben az évben a biztonságos munka érdekében 900 ezer forintot fordítottak a berendezésekre. Ezentúl munkaruhákra, védőruhákra, védőeszközökre, tisztálkodási és fertőtlenítő szerekre ebben az évben csaknem 170 ezer forintot költöttek. Megoldódott az ivóvíz elvezetésének problémája is, és tisztítják, valamint fertőtlenítik az aknákat. Ezzel egy időben a dolgozók is megszervezték a munkavédelmi őrhálózatot, és a szocialista brigádok vállalásaiban is szerepel a balesetmentes munka lehetőségének megteremtése. A község 3 másik üzemében hasonló törekvések valósultak meg. A szőnyegszövőben rendszeresen tartanak munka- és balesetvédelmi oktatást. Rendszeresen, évente két alkalommal ellenőrzést tartanak a szövetkezet műszaki vezetői. Folyamatosan figyelemmel kísérik a munkavédelmi intézkedések megvalósítását. A község legfiatalabb üzemében, a Takarmányfeldolgozó és Terményszárító Szövetkezeti Közös Vállalatnál már modem szociális létesítményeket építettek az üzemindulás idejére, és a munkakörülmények is korszerűbbek a korábban említett üzemeknél. Ennek ellenére csaknem egymillió 200 ezer forintot fordítottak a munkavédelmi felszerelések beszerzésére. Az említett üzemek közül itt nem történt üzemi baleset ebben az évben. A munkaköri leírás minden dolgozó esetében tartalmazza a munkavédelmi előírásokat munkahelyenként. Rendszeres és időszakos oktatások keretében nemcsak ismertetik a dolgozókkal ezeket az előírásokat, hanem beszélgetés formájában vissza is kérdezik. Az ÁFÉSZ békésszentandrási üzleteiben a dolgozók 85 százalékának kötelező a védő- és munkaruha. Erre ebben az évben 10 ezer forintot fordított a szövetketársadalom gítőkkel együtt — az egészségügyben mintegy 200 ezren dolgoznak. 1978-ban 10 ezer lakosra 26,2 orvos jutott, ami több mint kétszerese a 30 évvel korábbinak. Az egy orvosra-fogorvosra jutó lakosok száma 1977-ben 374 volt (összehasonlításul: Bulgáriában 367, az NDK- ban 418, Ausztriában 438, az Egyesült Államokban 463, Franciaországban 512, Hollandiában 521, Japánban 658). A felszabadulás előttihez képest kétszeresére nőtt, és így jelenleg 92 ezer fölött van az összes gyógyintézmé- nyek fekvőhelyeinek száma, s ezzel a nemzetközi rangsor közepén állunk. Három évtized alatt 15-szörösére nőtt a forgalomban levő gyógyszerek értéke, s ezek több mint háromnegyede hazai készítmény. Tavaly a jogosultak 5,8 százaléka részesült táppénzben, több mint egymillió család kapott családi pótlékot, 270 ezer fölött volt a gyermekgondozási segélyen levők száma. Egészségügyi helyzet és társadalmi fejlődés; betegség, gyógyítás és egészség- ügyi kultúra; egészségügyi ellátottságunk a kutatások türében; az orvos a társadalomban — ezek lesznek a pécsi tudományos tanácskozásnak, a Magyar Szociológiai Társaság első vándor- gyűlésének a fő tématerületei a tervezett négy munkaülésen. Az „Orosz Észak, Szibéria és a Távol-Kelet népeinek iparművészete” címmel kiállítás nyílt a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában (MTI-fotó — Fényes Tamás felvétele — KS)
