Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

1979. október 21., vasárnap i:n^UKTi\g--------------------------------------------------------­Eszménykép-telenül Ismerjük meg egymást! Mások hogyan csinálják? Szóval, sorolni lehetne az apropókat még hosszasan, amelyek alkalmat teremtenek arra, hogy létrejöjjön egy városi szintű klubtalálkozó. De az ötlet csak akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha meg is valósul. Orosházán a városi KISZ-bizottság és a városi klubtanács kezdemé­nyezésére a város felszabadulásának évfordulója tiszte­letére tartották meg az első városi klubtalálkozót, amelyre nyolc ifjúsági klub nevezett be. A kétnapos összejövetel jó lehetőséget teremtett arra, hogy a klubok tagjai megismerjék egymást, hogy a klubok tevékeny­ségéről képet alkothassanak. A találkozóra benevezett az üveggyár, az AKG, a VEMERU, a Táncsics Gimná­zium, az Együtt, egymásért, a 612-es Szakmunkásképző Intézet, a Kossuth Szakközépiskola és a BBV klubja. Tanuljunk egymástól! I. Városi klubtalálkozó Orosházán Mi is tulajdonképpen az eszmény? Az értelmező szó­tár többek között így fogal­maz: „Az az elgondolt, vagy létező mintakép, példakép, amely valamely tevékeny­ség vezérlő célja, amelyet valaki maga elé tűz s amelynek elérésére törek­szik.” Nektek van? — kérdez­tem meg az elmúlt napok­ban a gerlai általános isko­la ötödikes és a békéscsabai „közgé” egyik harmadikos osztályának diákjaitól. Meg­kértem őket írják le: ki és miért ? ... mint édesanyám A kicsik egy része nem is értette mit akarok, ők nem is válaszoltak. A többiek, az osztály másik fele ilyeneket írt: Editke: „Olyan szeretnék lenni, mint édesanyám. Főz, mos, dolgozik, mert édes­anyám mindig szorgalmas. Ráadásul porszívózik.” Má­sok tanáraikat választották, mint Évike. Megint mások a barátjukat, osztálytársukat. Rozi Zsura Marikát így jel­lemzi: „jó sportoló, jó ta­nuló és mindig tiszta.” Az egyik kissrác az édesanyját választotta. Hogy miért nem az apját? íme a kritikus vá­lasz: „Mert minden szomba­ton, meg vasárnap a kocs­mába megy... Én ha nagy lennék, mindig otthon len­nék a gyerekeimmel.” No, gondoltam, ha már ők is bírálóan nézik a világot, a nagyok biztos sokféle esz­ményképet választottak. Az eredmény megdöbbentő. Ka­paszkodjatok meg: az osz­tályból 26-an válaszoltak, & ebből 24-en állították, nincs olyan ember, akit eszmény­képül választanának. Vala­hogy így: Hz eszménykép­telenség felső fokán — Betti: „Nekem nincs eszményképem. Sose volt és nem is lesz. Ilyen dolgokon még nem gondolkoztam.” Különös, gondoltam, s fir­tatni kezdtem. Barátnői, családtagjai s tanárai kö­zött, ha választani kelle­ne... ? Senki... Végered­mény, nem tudja tulajdon­képpen mi érdekli, milyen legyen a jövője, s milyenné szeretné formálni önmagát. Jani is nemleges választ adott, aztán mégis úgy dön­tött, egy barátja van, aki focitudásával, közösségi szellemével követésre mél­tó ... Edit tudott választani: Medveczky Ilonát. Ha vé­gez az iskolában, jelentke­zik egy pantomimegyüttes­be. Teri az enciklopédisták kitartó munkáját becsüli sokra... Erzsiké: „ ... még nem ta­lálkoztam olyan személlyel, akit példává állíthatnék ma­gam elé...” Ez lenne az eszménykép-telenség oka? Edit szerint társai nemigen foglalkoznak ilyesmivel, vagy röstellik kimondani. Az manapság nem sikk... Teri a disco-, a ruha-„máni- át” okolja. Mással nem tö­rődnek ... Betti a maga pél­dájából indul ki: nem érde­kel ... Végiggondoljuk, vagy sem?... Hát ez lett teljességre nem törekvő beszélgetéseink ered­ménye. Az okokat így, együtt sem tudtuk egyértelműen feltárni. De az eredmény, látjátok ti is, siralmas. Mert az eszménykép-telenség fel­tételezi a példamutatás szán­dékának hiányát is, s ha ez így van... .Jobb végig sem gondolni, vagy inkább pró­báljunk mégis megoldást ta­lálni ? Osztályban, KISZ- ben, baráti társaságban, vagy bárhol, ahol sokan összejövünk, érdemes lenne erről mégis elbeszélgetni. Mert lehet, hogy nagy egyé­niségekkel még nem talál­koztunk, de jó tulajdonsá­gokkal, tiszteletre méltó em­beri vonásokkal mindenkép­pen ... Nagy Ágnes A program a bemutatko­zással kezdődött, a nézőse­reg a kétszázat is meghalad­ta. A kétnapos rendezvény- sorozatot a városi klubta­nács titkára, Süléné Bara­nyai Ilona, az ifjúsági ház igazgatónője nyitotta meg. Nagy Bandó András szegedi humorista műsora után lép­tek színpadra az ifjúsági klu­bok szereplői, hogy változa­tos formában bemutassák a klub történetét. ötletben nem volt hiány (bár a kivi­telezésre minden klub eseté­ben illett volna több gondot fordítani), s a legjobbnak az üveggyári klub műsora mi­nősíttetett. * * * A második napon már reggel kezdődött a program. Az ifjúsági ház Együtt, egy­másért ifiklubja tartott módszertani bemutató fog­lalkozást. A téma a születés­nap volt. Az' ifivezetőké a város egyik legjobban mű­ködő klubja évek óta, nem véletlenül kapták meg ko­rábban a KISZ KB okleve­lét, és nyerték el a Kiváló Ifjúsági Klub címet is. Most is remekeltek. Nem csupán abban, hogy megmutatták, miként lehet tematikus fog­lalkozást sok-sok ötlettel,' játékkal, vidámsággal szí­nezve minél tartalmasabban megtartani, hanem abban is, hogy a kollektív szellem, a tartalmas közösségi munka miként lesz alkotó erővé. És ez az ifjúsági klubok egyik fő vonzereje is, ebben mu­tattak példát a többi klub­nak. A módszertani foglalkozá­sok sorát követte ezután a városi-járási könyvtárral való ismerkedés, valamint a műveltségi vetélkedő. Ebben a vetélkedőben ismét az üveggyáriak lettek a győzte­sek, de szellemiekben min­denki gyarapodott. Délután újabb vetélkedőre került sor az ifjúsági ház­ban. Valójában olyan tár­sasjátékot szerveztek, ami­lyent minden ifjúsági klub­ban meg lehet valósítani. Városismereti és műveltsé­gi vetélkedő volt ez, ahol minden klub hatfős csapattal nevezett be. A győztesek sorrend szerint: Üveggyár, VEMERU és az AKG. * * * A találkozó záró foglalko­zása volt a Terülj, terülj asz­talkám! verseny, és a tánc­ház, ahol a dobozi művelő­dési ház népi együttese lé­pett fel. Teríts, és vendégeld meg társaidat gyorsan, olcsón és laktatóan! így szólt a felhí­vás, amire mindenki láza­san készülődött. Vaj, kenyér, paprika, májkrém, egy ke­vés fűszer, esetleg déli ebéd­maradék lehetett az alap­anyag. És készültek a szendvicses tálak, ötletben nem volt hiány. Az olcsó alapanyagok ötletes felhasz­nálása alapján döntött a zsűri úgy, hogy első a Tán­csics Klub, valamint az Ifi­klub. De említést érdemel a BBV tartalmas hidegtála, ötletben pedig az üveggyár „Hidegtál a’ la Bulgária” nevű gumimatracra terített „alkotása”, amely a nyári kirándulás emlékét idézte. Sikeres és gazdag progra­mú találkozó volt ez a ren­dezvény. A klubtanács foly­tatni akarja mindezt, min­den év októberében megren­dezvén a városi klubtalálko­zót. —fb— Úttörök írják Mi ötödikesek vagyunk, és az orosházi József Attila Út­törőcsapat Ságvári Endre ra­jának Pingvin őrsébe tarto­zunk. Elhatároztuk, hogy rendszeresen küldünk be­számolót csapatunk ég ra­junk munkájáról. Ebben a levélben leírjuk a csapat­zászló-ünnepélyt, és az októ­ber 6-i évfordulót. A szep­temberi szemlén az őrsök és rajok bemutatták zászlóikat és indulóikat. Egyenruhánkat is megnézték vezetőink. Ek­kor neveztünk be a négy plusz egy akcióba, és válla­lásokat tettünk. Megemlékez­tünk a fegyveres erők nap­járól. Nekünk, ötödikeseknek az a feladatunk, hogy megis­merjük városunk történetét. Gyűjtéseinkből kiállítást ren­dezünk. A városi úttörőpar­lamenten a mi csapatunk pajtásai adtak műsort. Most már a november 7-i ünnepé­lyes csapatgyűlésre készü­lünk. Legközelebbi levelünk­ben erről számolunk be. A Pingvin őrs tagjai Köszönjük a beszámolót, és várjuk az ígért levelet. Garay Márta, a szegedi Mól nár-dixieland zongoristája A bőgő virtuóza, Pege Ala­dár Szamosi Viktor a házigazda Hat Szív-bői Fotó: Veress Erzsi Színvonalas koncert volt Október 13-án rendezte meg Békéscsabán a Magyar Rádió és a városi dzsesszklub négy együttes részvételével azt a koncertet, amelyen képeink készültek. Diáklapszemle A sarkadi Ady Endre Gim­názium és Postaforgalmi Szakközépiskola diáklapja, az Ady Szemle ez évi első szá­mában közük az MSZMP XH. kongresszusa alkalmá­ból indított munkamozga­lomhoz való csatlakozásukat az iskola tanárai, tanulói és dolgozói. A diáklap az első két oldalon az 1980. decem­ber 31-ig szóló vállalásaikat teszi közzé. Többek között — a tanulmányi mozgalom ke­retén belül — jelentős kö­zösségi vállalásokat tűztek ki célul. Természetesen a pe­dagógusok sem maradnak el a diákok jelentős vállalásai­tól. Többek között az egyes munkaközösségek vállaltak magukra többletfeladatot. Közös céljuk a KISZ KB vö­rös vándorzászlójának újbóü elnyerése is. Reméljük, az amúgy is kemény munka melletti felajánlások ered­ménnyel járnak. A lap 4. oldalán a KISZ- szervezet több tennivalójá­ról számol be az iskolai KISZ-bizottság titkára, Szép­laki Judit. A hagyományoknak meg­felelően az idén sem felejt­kezett meg az elsősök kö­szöntéséről az Ady-újság. Szigorú, szép szavakkal szól­nak a 113 első osztályoshoz. De nem felejtkeztek meg a kollégiumba bekerült „gó­lyákról” sem. Eseményként számolnak be az október 14- én, vasárnap délelőtt meg­rendezett nagy iskolai ün­nepről. Ez alkalomból lep­lezték le az iskola új épülete mögötti parkban a Benke Zoltán szobrászművész által készített Arany János-szob- rot, amelyet egybekapcsol­tak az elsősök fogadalomté­telével. A Csupa új! című rovatban valóban friss híre­ket közölnek a lap szerkesz­tői az új nevelők és dolgo­zók, az iskola pedagógusai­nak megváltozott tisztségei­ről, az új könyvtárról és olvasóteremről. Az esemé­nyek, tudósítások című ol­dalon két KISZ-fiatal szá­mol be a békéscsabai KISZ- vezetőképző táborban eltöl­tött egyhónapos munkájáról. Emellett megemlékeznek Sarkad felszabadulásáról, a jutalomból Szovjetunióba utazó építőtáborozók élmé­nyeiről. A viszonylag friss rovat, az Abigél segít!, a mai fiatal lány külleméről és lel­kiállapotáról ad képet, ter­mészetesen görbetükrön ke­resztül. B. S. E. Napi egy zsák a fejtőnek — Nem szerettem a nyelv­órákat, hát otthagytam a gi- mit — vallja Nagy Hona. — De már bánom. Jövőre vi­szont újra nekiugrok, s es­tin elvégzem a hátralevő éve­ket. Miközben beszél, keze vil­lámgyorsan dolgozik. Műsze­re egy asztalra erősített sodrófaszerű rúd, és egy ol­ló. A rúdra felhúzza a zokni­szárakat, amelyeket a gép egyvégtében kötött le, eze­ket kell szétdarabolnia az olló segítségével. Na, nem felszabni, csupán azt az egy szálat kifejteni, amely ösz- szefogja a zokni két szárát. Innen a foglalkozás neve: fejtő. — Szeghalmi vagyok. Szü­leim javasolták, hogy jöjjek ide dolgozni, ha már nem akaródzik a tanulás. így egy éve már harisnyagyári va­gyok. Egy hónapig tanultam ezt a műveletet, aztán mély vízbe dobtak. De azóta volt időm belejönni. Például a múlt hónapban 124 száza­lékra teljesítettem a normát. Háromezer fölött vittem ha­za. A tágas, új műhelycsar­nokban majd egy tucat ha­sonló asztal található. Most a délutáni műszakban csak négyen dolgoznak. Délelőtt minden asztal foglalt. Egy- egy fejtő átlagos normája 81 tucat zoknicsfk darabo­lása. Persze ez fajtától is függ. Lehet több, lehet ke­vesebb. Például a Gyulán kötött női fehér térdzokni­ból 129 tucatot számítanak 100 százaléknak. Ez egy ha­talmas zsák mennyisége. — Ha már nagyon elültem magam, időnként beállók anyagmozgatónak. Jót tesz az a felüdülés. S attól még a normámat teljesítem. A pénz pedig kell, tartozom az OTP- nek. Nemrég készült el az új házunk, s ebben a saját szo­bámat én rendeztem be klassz bútorokkal. Jó lesz az majd, ha férjhez megyek. De vettem magamnak arany nyakláncot, magnót. » Az öcsém mindössze hétéves, s beszálltam az ő ruhavásárlá­sába is. A harisnyagyár Szeghalom egyik legfiatalabb üzeme. Nemcsak úgy, hogy a közel­múltban épült egy új mű­helycsarnok, hanem a teürin­Egy szál kifejtése, amely összefogja a zokni két szá­rát, a gyakorlott kéznek két másodpercig tart tetben is, hogy dolgozóik megközelítőleg 60 százaléka harminc éven aluü. Jóllehet betanított munkás többsé­gük, de a gyár vezetése már szervezi a szakmaszerzés le­hetőségét. — Ha leérettségiztem, s lesz rá lehetőség, a szakmát is kitanulom. Itt megvan a pénz, megszerettem a mun­kámat, nem akarok elmenni. Legfeljebb az üzemen belül mást csinálok. Van itt le­hetőség varrni, végezhetnék vakláncolást, orrlezárást. Szeretek kézimunkázni, így bármelyik területen vállal­nám a munkát. A lényeg az, hogy ehhez könnyű kéz kell. Tavaly társaimmal kétszer is voltunk Gyulán tanulmá­nyozni az ottani fejtést. Az asszonyok arrafelé másképp csinálják. Kezükre húzzák a véget, s úgy darabolják. Az üzem sokjéleképp tá­mogatja a fiatalokat. Nem­csak testvérüzem-látogatás, vagy a szakma kitanulása áll a programban. Például a közelmúltban Nagybátony- ban jártak égy háromnapos kiránduláson. — A kirándulás egyben sportnap is volt. Ott volt a többi harisnyagyári üze­münk, s érdekes vetélkedő­ket rendeztek. Sőt, fociztunk is. Előtte már itthon edzet­tünk, női csapatunk haza­hozta a kupát a budapesti és a nagybátonyi csapat előtt. Még egy gólt is lőttem! Jö­vőre itt lesz nálunk a sport­nap. Erre is készülünk. — jávor — Á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom