Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
WTOj^któbCT^Zljj^asárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mit jelent a gyerekeknek a képzőművészet 7 Mladonyiczky Béla: Brueghel érem hátoldala Mladonyiczky Béla: Ablakom TÉKA r Eletsorsok a történelemben Két eltérő tapasztalatot őrzök. Rákospalotán a „Lila iskolában” mohón nézték alig tizenévesek Nagy Előd harsány színekben viliódzó képeit. Ingerszegény környezetben élnek, fa, madár nincs a környéken, így a színek vitaminját számukra egyedül a művészet biztosítja, biztosíthatja. Más irányú felismerés ért Kiskunfélegyházán, ahol Molnár Elek kerámiáit vizsgálgatta vagy húsz tanyai, kunszállási vadóc. Gyönyörködtek, vitatkoztak. Miért van ilyen feje a csikónak és a bocinak? A természettel egyeztették a műveket. Nyilvánvaló, hogy ha nem is a városi, de a lakótelepi gyerek esztétikai ingerhátrányban van a fák, állatok között növekvő társával szemben, kevesebb élményhez jut. A képzőművészet saját lényege mellett ilyen esetekben hajnalt, tücsökszót, folyópartot, dinnyeföldet is helyettesít azoknak, akik ugyan fürdőszobás lakásban élnek, de reggelente nem rigófütty ébreszti őket, szemüket nem füzes ápolja, akik nélkülözik az évszakok összkomfortját. Nem egyszerű probléma ez, a fejlődésnek egyik alattomos veszély- rónája, s e hiány miatt városi iskolákban kétszeresen fontos a szilaj színekbe öltöző műtárgy jelenléte, hiszen humanizálja a gyerekek hétköznapjait. Lovak, kecskék, lepkék, pipacsok helyett a művészet öntörvényeivel. Ki a hátrányos helyzetű gyerek? Ha ráckevei cigány- gyerekek és Skodából kiszálló pesti diákok rajzait hasonlítom össze, melyeken a tavaszi Dunát ábrázolják, a szabad mezőt; megdöbbenek. Az egyik rajzon füvek nőnek és virágok, a másikon autót mosnak, és a szülők veszekednek a vízhullámok közelében. Amikor e tényeket felsoroltam, a valóság tiszteletéből tettem. A helyes haladási irány résznegatívumait is módosíthatjuk azonban. A képzőművészeti alkotások * városi iskolákban „megtámadják” a gyerekek képzeletét, nem engedélyezik a fantázia kényelmét, s örvendetes az, hogy Budapesten egyre több műtárgy válik a gyermek immár állandó környezetévé. Sok jó út gyakorlását érzékeljük. Szabados Árpád grafikusművész és Várnagy Ildikó szobrász évek óta hasznos képzőművészeti alapgyakorlatokat tart a Nemzeti Galériában: érdeklődő gyermekeknek — a Szépművészeti Múzeumban is egyre több rajzos foglalkozást tartanak az ifjú tárlatlátogatóknak. Helyes elgondolás Molnár Elekné nagykőrösi rajztanárnő módszere is; ő rajzi honismeret keretében dolgoztatja fel linómetszetekkel, monotípiák- kal a gimnazisták, tanítóképzősök szűkebb és tágabb környezetét — otthonukat, lakóhelyüket. Somodi László festőművész rajztanár Szentendrén az iskola dekorációját tanítványai munkáiból szerkeszti; kollázsok, festmények, tollrajzok díszítik a falakat, Radóczy Mária, mivel batikművész, batikolásra oktatja gyáli, százhalombattai szakköreit. (Békésben is számos példa található.) Nem baj, sőt kívánatos, hogy a tanár saját ambícióit, sajátos képességeit kamatoztassa a diákok között — ők frissek és fogékonyak bármelyik képzőművészeti út követésére. Rimóczy Rudolf nevelőtanár Foton szobrokat készít; tanítványai is. A gyerek gyorsan igazodik a speciális irányításhoz. Nyilvánvaló az is, hogy ez a rajzi alapképzés a vizuális ábécé elsajátítását jelenti, nem művészképzést; mindenképpen a jövő műbarátait, múzeumlátogatóit neveli. Kimagasló a Fóti Gyermekváros példája. Ott évtizedek óta Lőrincz Vitus, Mözsi Szabó István vezetésével olyan színvonalú vizuális nevelés folyik, mely azóta Banga Ferencet adta a magyar grafikának. László Lilla Szadán szervezi egyetemistáknak, főiskolásoknak a nyári művésztelepet — Gödöllőn országos tárlatot nyitnak. Óvodásoktól egyetemistákig szinte mindenki részesül bizonyos szintű képzőművészeti nevelésben, de hogy milyen intenzitással sugárzik ez az indító energia, az eltérő. Somogyi György rajzmúzeumot gyűjt általános iskolások műveiből, s megvalósulhatna a Középiskolás Festőjelöltek Kiállító Galériája, sok tehetség érné el kallódás helyett valós távlatait. A múzeumok is szüntetik semlegességüket, s felemelő a Mezőgazdasági Múzeum gondoskodása, mely minden évben gyermekrajz-kiállítást rendez, ahol á keceli, budakalászi iskolások rendre sok díjat szereznek. Az is megfontolandó, hogy miközben a fiatalság rajzi közegben is palléroródik, bátorsága, konvencióktól mentes eredetisége olykor a festők munkásságára is hat — Anna Margit és Hincz Gyula művészetében érzékelhető a gyermekrajzok tisztasága, képzelőerejének újdonsága. A jövő útja feltétlenül az, hogy minden iskola rendelkezzen sportpályával, könyvtárral, uszodával és az intézmény esztétikai ügyeletét is megszervezve — egy vagy több műtárggyal. Szobor, kép, grafika, mozaik a diák személytelen tanára; szól hozzá, rendezi, indítja közérzetét, gondolatait. Közelítünk az ideális állapot irányába, mert igen sok iskola rendelkezik már adományozott, szerkesztett képzőművészeti alkotással. A kérdés az, vajon mozgatja-e fantáziájukat? Egyetlen példát említek. Szigetszentmiklóson, a József Attila-telepi iskolában látható Mattioni Eszter hímeskő mozaikja, amely Arany János Toldijának azt a jelenetét ábrázolja, amikor Toldi petrencés rúddal mutatja az utat Budára. A rendszerezett, színes forma kellemes harmóniája önkéntelenül is hat minden érkezőre, de hogy a gyerekekre hogyan, azt ők válaszolják meg. Kísért a sematizmus is; legtöbben tartalmi tényezőket neveznek meg, csak kevesen érzékelik a forma egyediségét és finomságait. Valamit mindegyik tanuló észrevesz, de csak együtt közelítik a mű teljességét. Van, aki Toldi roppant erejét, más a színek harmonizálását veszi észre. Többen felületesek, olykor tévednek is, Kinizsinek hiszik Toldit, de a lényeg az, hogy a mű ki nem mért szépségéből valamilyen igazságtöredékeket birtokolnak azon a szinten, amilyenen élnek. Minél többé gyarapodnak, a művet is annál hiánytalanabbul fogják fel. A fiatalság, az általános iskolások alkotó módon értelmezik a mesterműveket, eredeti módon szemlélik a világot, különösen, ha a rajztanár tiszteli a gyermek szabadságát. Nincs is más feladatunk, mint az, hogy összpontosított kulturáltsággal gondozzuk az ifjúság képzőművészeti nevelését; rajzolással, tárlatlátogatással, közös műelemzésekkel, iskolában vendégül látott műtárgyakkal — játékos könnyedségű alkotással, melyet együtt végez tanár, diák. Korlátozás helyett értelmes távlatbővítéssel — mindig örömmel és szabadsággal; önkéntes, erős energiákkal. Ha így teljesíti egyre inkább az egész társadalom a jövőért felelős hivatását, akkor a képzőművészet is hozzájárul ahhoz, hogy a világ minden gyermekének élete boldog, egyre boldogabb legyen. Losonci Miklós Ha könyvet veszek a kezembe, akkor azt keresem mindvégig, hogy vajon miféle írói szándékkal íródott, miért kell azon írást elolvasnom? Vannak kiadványok, amelyek értékét nem az adja, hogy szerzőjük rendkívüli eseményeket, gondolatokat mond el, hanem dokumentumjellegük teszik egyedivé és sajátossá. Jellegénél fogva ilyen az „Orosháziak a forradalomért” című negyvenhét oldalas füzet, amelyet az MSZMP orosházi városi bizottsága propaganda- és művelődési osztálya adott ki. Beck Zoltán szerkesztésében. Az alig félszáz oldalas könyv a Magyar Tanács- köztársaság 60. évfordulójára való emlékezés jegyében született, hiszen az I919-es Tanácsköztársaság hős katonái. a még élők emlékeznek a régi napokra. A kiadvány egy munkabizottság alkotása, az MSZMP városi bizottsága mellett dolgozó munkásmozgalmi emlékeket és hagyományokat ápoló és gyűjtő munkabizottságé. A bevezetőben dr. Gonda József, az MSZMP orosházi városi bizottsága első titkára így summáz, amikor a forradalmi hagyományok múltjáról és azok jelenbeli ápolásáról, folytatásáról szól: ..Városunk lakosai ott voltak Kossuth katonái között. Képviselőnk volt Táncsics Mihály. Az 1891-es véres május elseje jelzi, hogy a polgári forradalmiság agrár- szocialista irányú fejlődésbe torkollik. Az 1919-es Tanácsköztársaság hős katonái között több mint 600 orosházi volt...” Az 1919-es Tanácsköztársaság eseményeire emlékeznek tizennégyen: Ács Pál, Benkő József, Berta Lajos, Birkás Bálint, Dovics János, Görbics József, Görbics László, Kovács Pál, Kunos Antal, Mátyás Lajos, Németh Mihály, Rajki István, Tamás János, Gergely (Görbics) Jánosné. Az emlékezésekből kibontakozik a történelem. Íme, az emlékezés mozaikjai miként idéznek egy kort: „Kragojevácba mentünk, de nekünk elég volt már a háborúból, megtagadtuk. (Kovács Pál) ... A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után Orosházán is létrejött a helyi direktórium ... hamarosan megkezdődött a vöröskatonák toborzása, én is jelentkeztem vöröskatonának. Ügy emlékszem, hogy az első bevonulás alkalmával 613-an voltunk, a községháza elől indultunk zeneszóval az állomásra (Berta Lajos) .... Az ellenforradalmárok leverése után Jaku- bik József zászlóaljparancsnok elvtárssal együtt elutaztunk Kalocsára, és az ott tartózkodó Szamuely elvtársnál jelentkeztünk... — Szamuely elvtárs, Halasról jöttünk. Felállt. Jakubik folytatta tovább: — Jelentem, hogy az 51. vörös zászlóalj, az 50-esek segítségével Halas környékét megtisztította az ellenforradalmároktól ... — Jól van, elvtársak — fogott velünk kezet Szamuely Tibor. (Görbics László)... ” A munkabizottság tagjai, akik részt vettek az emlékezések gyűjtésében és feldolgozásában: dr. Vági József, Beck Zoltán, Szverle Imre és Varga Dezső munkájukkal gazdagították ismereteinket a korról, színesebbé tették e történelmi kort a ma embere előtt, a fiatalok előtt, akik számára így élőbb lehet történelmünk e mozzanata. Fülöp Béla Marian Jachimowicz A rosszindulatú emberekhez A béke galambja hozzátok el ne jusson Kezetekből csak a láng repül ki tisztán Bár minden lövedék visszatér az emberhez az ember röptét a föld nem zárja el A szabadság elemei minden páncélból kitörnek Húzódjatok szét világ falai De vajón ki szedi össze hamvaitokat a csillagokról? Szokolay Károly fordítása Valentyin Szorokin Szemed fekete ében Fekete a szemed mint a korom, A szemed fekete ében — Vad vihar tombolt és szunnyad itt most: Szikrázó szemed tükrében. S mint kusza felhő valahol, messze Bús szerelmem lebegve száll, Mert minden végképp örökre veszve, Porba hullt mint egy kártyavár. De a bánat is elmúlik egyszer, S nem lesz szívem vigasztalan, S attól, hogy ebben annyira hiszek, Nékem máris jókedvem van. Barta Kálmán fordítása Mladonyiczky Béla: Hegyi élet
