Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-20 / 246. szám
1979. október 20., szombat o iFum-fito Szép kilátás nyílik Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen nemrégiben átadott tízemeletes lakóházból a mintalakótelepre és a városra Fotó: Veress Erzsi Pofon a világpiactól Talán még soha nem álltak ilyen jól az őszi munkákkal a Békéscsabai Állami Gazdaságban, mint most. A csaknem 1400 hektár kukoricának immár 80 százalékát hordták be a földekről, s úgy számítanak, hogy a jövő hét közepére a teljes termés biztonságban lesz. Igaz, a kukoricák közül a rövid tenyészidejűeket megviselte az aszály, de az eredetileg silónak szánt területeken mintegy 260 hektárt szemes kukoricának hagytak meg, így előreláthatólag a tervezett mennyiségből nem hi- bádzik majd semmi. Hatvan hektár híján ezren terem cukorrépa a gazdaságban, ennek több mint felét fölszedték már, s megkezdték a termés szabadtéri priz- mázását is. Biztosan lesz november közepe is addigra, mire az utolsó szállítmány is megérkezik a cukorgyárba, hiszen a megközelítő számítások szerint az össztermés legalább 4000 vagon.' Az eddig betakarított 1500 vagon cukorrépa cukortartalma meghaladta a 17 százalékot. A 822 hektáron vetett hibrid kukoricákból a 40 százalékos arányt képviselő koraiakat már átadták a vetőmagüzemeknek, a 3 és 4 vonalasokat a jövő héten kezdik szállítani, negyedrészben a hidashátiaknak, akik az átvétel jó ütemezésével sokat segítenek a Békéscsabai Állami Gazdaságnak. Ez a munka várhatóan ugyancsak november közepére fejeződik be. Területileg vetekszik az összes eddig felsoroltakkal az a feladat, amit a búza Vetése jelent az üzemnek. A kenyérgabona magját 2500 hektáron kell a földbe juttatni, úgy, hogy a vetéssel jó minőségben november elsejéig kész legyenek. Eddig a búzatermesztésre kijelölt terület háromnegyed részén várja már magágyban az esőt a vetőm,ag. Legjobb magágyat egyébként a betakarított . cukorrépák után tárcsázással sikerült készíteniük a gazdaság dolgozóinak. A növénytermesztésben mindezeken kívül még mintegy 5,5 ezer hektárt kell fölszántani, s hátra van még a műtrágyázás fele is. Nemcsak a növénytermesztők emlékezhetnek vissza majd erre az őszre, mint ami a sikerek időszaka volt, hanem az állattenyésztők is. Az ágazatban tudniillik két jelentős program fejeződik be ezekben a napokban. A sertéstelepen a most elkészülő két új istálló építését tavaly tavasszal kezdték meg, s most a korábbi 500 koca helyett 700-at tarthatnak a fejlesztés eredményeképpen, ezzel mintegy 15—18 százalékkal növelhetik az előállított hús mennyiségét. A szarvasmarhatartásban 1977 derekán indult az új, 1240 férőhelyes tehenészeti telep építése, átadásra pedig a jövő hónap közepén kerül. Ezzel megvalósulhat az az V. ötéves tervre szóló előirányzat, amely szerint a Békéscsabai Állami Gazdaságban 1980-ban már 1600 tehenet kell tartani. A gyors és pontos munka egyébként a gazdaság saját építőrészlegét dicséri, a tehenészek munkáját pedig az a 15 millió forint, amelyet a tavalyihoz képest megnövekedett tejtermelésért vehet fel a gazdaság. Éves szinten egy tehéntől az idén várhatóan mintegy 4 és fél ézer liter tejet fejnek. A Magyar Vadászok Országos Szövetségének Békés megyei küldöttközgyűlését tegnapra, október 19-én délutánra hívták össze Békéscsabán, a MÁV Kultúrotthon tanácstermébe. A küldött- közgyűlés első napirendi pontjának előadója dr. Romvári László, a MAVOSZ Békés megyei Intéző Bizottságának titkára összegezte azokat az észrevételeket és javaslatokat, amelyet a megye 47 vadásztársaságának tagjai fogalmaztak meg az országos vadászati és vadgazdálkodási távlati fejlesztési irányelvekhez. Ilyen fejlesztési terv immár másodszor készül, aminek időszerűségét nemcsak az előbbi terv teljesítése igazolja, hanem az is, hogy a vadgazdálkodás jó néhány kérdése ma már túlnő a társasági érdekkörökön, össztársadalmi feladattá szélesedve. Az értékelést követően a küldöttek a vadásztársaságok tisztségviselőinek jövő évi újraválasztásával kapcsolatos teendőket vitatták meg, majd Szenes István, megyei fővadász ismertette a vadásztársaságok hivatásos vaNem lehetett kellemes a helyzete az év elején Székely Lászlónak, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet elnökének. Az addig évről évre fokozódó tőkés export hirtelen visszaesett. Ráadásul egy nagyon súlyos ok miatt. Minőségi kifogásai voltak — teljes joggal — az NSZK partnernek, mely a szarvasi kávéfőzőket a saját neve alatt forgalmazta. A hazai MERT, a Minőségellenőrző Részvénytársaság is megvizsgálta ezt a terméket, és exportra alkalmatlannak minősítette. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a baj nem járt egyedül. Minőségi problémák voltak a húsgépekkel, a vasalókkal és ha más ok miatt is, de a világítótestek sem fogytak úgy, mint régen. Mindent maguk gyártanak — Nézze, nem akarok én itt magyarázkodni, hogy a külső körülmények, meg a kooperáló partnerek és az élesedő konkurrencia okozta a gondokat. A döntő a mi részünk volt ezekben. Ha a sikerek idején büszkén vertük a mellünket, most se mutogathatunk másokra. Le kell nyelnünk a békát, és megpróbálni, hogy tíz körömmel kikapaszkodjunk a vödörből. Azért, nem mentegetőzésképpen, csak az igazság kedvéért, azt is el kell mondanom, hogy eléggé összetett dolog ez. Nézzük csak sorba, miből állt össze a kép. Először is a szarvasiaknak a maguk, mintegy 1650-es létszámával olyan 30—40 ezer fős világcégekkel kell versenyezniük, mint a Philips, a Rowenta vagy a Braun. Az óriásokon kívül ott tülekszik még a piacon számtalan ismert gyártó, főleg ólaszok. De ez még mind nem lenne baj, ha a feltételek legalább közel hasonlóak lennének. Erről azonban később. Mert hogyan dolgozik egy, a szarvasihoz hasonló nagyságú olasz kisüzem? Ügy, hogy valakitől megveszik az elektromos fűtőtestet, másdászainak munkáját, továbbképzésük eddigi eredményeit és további feladatait. Többek között megállapította, hogy a mező- és erdőgazdasággal szoros összefüggésben levő vadgazdálkodás megköveteli a kellő létszámú és szaktudású hivatásos szakgamitúra működését. Ezért is fordít az intéző bizottság nagy gondot a hivatásos vadászok oktatására, a szakmunkásképzésre és szakmai továbbképzésre. Hagyománnyá vált az évenként megtartott alapfokú vadgazdálkodási tanfolyamok szervezése, valamint a hivatásos vadászok egy-egy napos továbbképzése, amelyet évente háromszor-négy- szer is megszerveznek. Töb éves múltra tekint vissza megyénkben a vadászok körében a szakmunkás- képzés. Az 1976—77-es tanévben 18 Békés megyei hivatásos vadász még a csongrádi szakmunkásképző iskola levelező hallgatójaként szerzett szakmunkásképesítést, 1978-ban már Szarvason nyílott ugyanerre lehetősége 30 vadásznak. Az elméleti oktatásnak a mezőgazdasági főiskolai kar ad otthont, a tói műanyag alkatrészeket. Jórészt csak összeszerelnek, és megtehetik, hogy válogatnak. Mindenből a lehető legjobbat és a legolcsóbbat veszik meg. Ezzel szemben Szarvason a kávéfőző mintegy 80 alkatrészéből hetvenet saját maguk gyártanak. Nemrég még műanyagüzemet is létrehoztak, mert nem sikerült kooperációs kapcsolatot kialakítani a mintegy 100 méternyire levő műanyag-feldolgozással foglalkozó Plastolus- sal. Amit pedig mégis máshonnan szereznek be, ott is csak két választásuk van: vagy megveszik, vagy nem, de ha nem, máshonnan sem kapnak. fl háttéripar alig segit A kávéfőző körüli gondok ezzel még nem is értek véget. Mert ha fejleszteni akarnak — márpedig ez elengedhetetlen — új szerszámok kellenek. A szerszámkészítés átfutási ideje hat hónap, egy év. A fejlesztéstől a sorozat- gyártásig náluk mintegy két év telik el, a konkurenseknél néhány hónap. Nem jobb a helyzet a vasalóknál sem. Nemrég a Népszabadság is közölt egy tesztet a vasalókról, és abból kiderült: a szarvasi típusok pontatlanul szabályoznak. Erről a pontatlanságról —és ezt is el kell mondani — nem ők tehetnek, mert a szabályzót az NDK-ból vásárolják. Az NDK pedig nem azt adja el, amit a saját vasalóiba épít, hanem egy régibb, elavult konstrukciót. Érthető, hogy így tesznek, mert a szarvasiak a konkur- renseik. Máshonnan — legalábbis szocialista országokból — egyáltalán nem szerezhető be hőfokszabályzó, tőkés importból pedig nagyon drága lenne. A hazai gyártás sem jöhet szóba, mert az ipar egyszerűennem tud olyan tisztaságú, egyenletes minőségű alapanyagot előállítani, mint amilyen a szabályzó leikéhez, a bime- tálhoz kellene. Sőt, még egy gyakorlati tudnivalókat pedig a Békés megyei Intéző Bizottság csabacsüdi bemutató vadgazdaságában sajátíthatják el *«z oktatásban részt vevők. Az oktatással, a képzéssel és a továbbképzéssel foglalkozott a 4. napirendi pontban Kárpáti József, az intéző bizottság oktatási és propagandavezetője is, kiegészítve a Szenes István által elmondottakat azzal, hogy a hivatásos vadászok szakmunkásképzése mellett az IB <■ megszervezte a vadásztársaságok vezetőinek, tisztségviselőinek elméleti, szakmai és gyakorlati továbbképzését, is a csabacsüdi vadgazdaságra alapozva. A bemutató vadgazdaságban 3 év alatt különböző tanfolyamokon és szakmai képzéseken több mint 1200-an vettek részt a megye vadászai közül. A propagandamunkáról szólva a napirendi ponthoz kiadott írásos anyag külön kiemeli, hogy az intéző bi- zotság által negyedévenként megjelentetett Vadgazdálkodási Híradó fontos szerepet tölt be az információk áramoltatásában, a tavaly megrendezett „Vadászat, halászat és természetvédelem Békés megyében” című kiállítás pedig sokat segített a közvélemény formálásában. Sok a tennivaló azonban még mindig a vadászok körében a közösségi és klubélet fellendítésében, a társasági élet népszerűsítésében. olyan, látszólag egyszerű dolog beszerzése is nehézségekbe ütközik, mint amilyen a vasalózsinór. A minőségi reklamáció döntő többsége a hazai gyártmányú kábel miatt volt, jelenleg az NSZK-ból, NDK-ból és Ausztriából veszik a zsinórokat. Hogy ez mennyire gazdaságtalan, nyilván nem kell bővebben kifejteni. A világítótesteknél, mely látszólag egyszerűen és problémamentesen gyártható termék, egyetlen alkatrész okoz gondot: az üveg. Néhány típus kivételével egyszerűen elképzelhetetlen a lámpa valamiféle üvegbúra vagy díszítés nélkül, és hogy lépést tarthassanak a világgal, követniük kellene a szinte hónapról hónapra változó lámpadivatot. Erre azonban nincs lehetőségük, mert az egyetlen gyártó, a Salgótarjáni Üveggyár csak hosszú határidővel, és csak a futótípusokra fogad el rendelést. Ha valami egyedit akarnak, akkor a szarvasiaknak kellene adniuk a formát, és egy sokezres rendelést. De a divatcikkekből csak néhány száz kell így és azonnal. Sértődés helyen borogatás Na jó, jó — mondhatja az olvasó — ezek a dolgok bármily szomorúak, de régebben is így voltak, mégis tudták növelni az exportot a szarvasiak. Így igaz, és ezt nem tagadja az elnök sem. — A számok bűvöletébe estünk. Elértünk néhány apró sikert, és úgy gondoltuk, gyorsan ki kell használni, hogy szalad a csikó. Minden erőnkkel az exportot akartuk fokozni, növeltük a mennyiségeket, úgy, hogy- közben megfeledkeztünk a minőségről. Tudtuk mi, hogy például a kávéfőzőben nem a legkorszerűbb minden alkatrész, azt is tudtuk, hogy van mit javítani a technológián, de eddig nem volt baj, és nem gondoltunk arra, hogy még lehet. Igen ám, de ameddig viszonylag kis sorozatban sok kézi munkával gyártottunk, helyre lehetett hozni az apróbb hibákat, gondatlanságokat. A nagy szériánál, a szalagmunkánál erre már nem volt mód, és a következménye egy hatalmas pofon lett, amit a világpiactól kaptunk. — Nézze, mi most mondhatnánk azt, hogy tanultunk a leckéből, nincs nekünk keresnivalónk a tőkés piacon, hagyjuk az egészet a csudába. Mi nagyon jól megélünk a belföldi termelésből, és a szocialista exportból, sőt nyugodtan mondhatom, jobban, mint a tőkés kereskedelem. Csakhogy ezt nem mondhatjuk. Egyrészt azért, mert a népgazdaságnak a mi valutabevételeinkre is szüksége van, másrészt azért, mert presztízsokokból sem adhatjuk fel a nagy nehezen megszerzett piacainkat. Nem sértődhetünk meg a pofon miatt, hanem borogatást teszünk rá, ha ég, és hozzákezdünk a keményebb hajtáshoz. Ez a hajtás már hónapok óta tart. Megfeszített munkával, új konstrukciók készülnek, javítják a régieket. Megszigorították a minőség- ellenőrzést, és állandó az alkatrészek gyártásközbeni vizsgálata is. Ahol a kooperáló partner nem teljesíti a követelményeket, mást keresnek, még ha az sokkal drágább is. Egyöntetű a vélemény a szövetkezetben, még egy ilyen fiaskót nem engedhetnek meg maguknak. Az eredményekről még korai lenne beszélni, de néhány dolog már biztató. Félévkor alig több mint 20 százalékra teljesítették tőkés exporttervük időarányos részét. Mostanra elérték a 65 százalékot, és év végére talán a — igaz, csökkentett — terv közelében lesznek. A tanulságokat pedig bizonyára sokáig nem felejtik el. . Lónyai László »GOQOQIGOQOGOOOQOQOQOQOCXXjOQOGOOGOQOQOGOGO Az endrődi Béke Vadásztársaság kis rezervátumában jókedvűen szaladgál a Gabi névre keresztelt őzbak Fotó: Veress Erzsi K. E. P. Napirenden a vadászok képzése és továbbképzése Eredményes az ősz a Békéscsabai Állami Gazdaságban
