Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
1979. október 18., csütörtök o Kinek van melege? , Széncsata Tótkomlóson Rohamosan közeleg a tél. Mindenki igyekszik megvenni a fát, szenet. Csakhogy ez nem mindig sikerül zökkenőmentesen. Bizonyíték erre a következő levélrészlet is, amely Tótkomlósról érkezett. „A Népszabadság augusztus 17-i számában Lesz elegendő tüzelőanyag címmel tudósítás jelent meg. Örömmel olvastam: nem lesz hiány lengyel szénből sem. Szívesen vásároltunk volna ilyen tüzelőt, de tavasz óta nincs forgalomban. Szeretnénk tudni: lesz-e a központi fűtéshez nélkülözhetetlen lángborsószén, ha nem is elegendő, csupán annyi, amely a keverési arányt biztosítja. Miért nem alkalmazzák az arányos elosztás elvét?” Felvilágosítást kértünk a megyei tanács kereskedelmi osztályának az illetékesétől, aki meglepetésünkre mereven elzárkózott a tájékoztatástól. Mondván: a Belkereskedelmi Minisztériumban tudomásukra hozták: semmiféle nyilatkozatot nem adhatnak ez ügyben. Megértettük volna ezt, ha a miértet is megmondják. Így hát magunk jártunk utána a dolognak. Közel a „tűzhöz”? A levélíró Strbka János- néval munkahelyén, a Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályán beszélgetünk. — Nyakunkon a tél, még az esős idő beállta előtt jó volna beszerezni a tüzelőt. A lányom otthon van a 15 hónapos és a két és fél éves gyerekkel, a nagymamával. A községben sokaknak van szovjet és magyar gyártmányú kazánja, amelyhez kifejezetten lángborsó szén szükséges. — A haldex miért nem jó? — Miért? Mert kormol és füstöl. A kazánok csak akkor fűtenek jó hatásfokkal, ha megfelelő minőségű szénnel üzemeltetik. Erről hallunk, olvasunk manapság a rádióban, tévében, az újságokban. — De ön végül is közel van a „tűzhöz”, miért nem kér a szövetkezettől? — Nemcsak magamért emeltem szót. — És másutt sincs? — Meggyőződésem: van szén az országban, csak éppen nem ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Legutóbb például Békéssámson kapott egy vagon lengyel lángborsót, holott nem biztos, hogy ott ennyi kell. Kemény dió Hovorka Jánossal, a tót- komlósi tüzelő- és építőanyag-telep helyettes vezetőjével szintén az ÁFÉSZ- központban találkoztunk. Míg ballagunk az üzlet felé, jó néhányan megszólítják: — Mikor jön tűzifa, lesz-e lengyel szén? — Fogalmam sincs — tárja szét a karját a kereskedő. — Valóban nem tudja? — Honnan a csodából tudnám? Olyan ez, mint a kutya vacsorája. Itt vannak az 1979-es szállítási szerződések — invitál az irodába. — Lengyel lángborsóból 800 tonnát rendeltünk, negyedévenként 200-200 tonna bontásban. Ezzel szemben februárban 49, májusban 99 tonnát kaptunk, azóta semmit. — Nem túlzottak ezek az igények? — Felméréseink szerint mintegy 150 kazán van a községben. Persze, arról senki nem beszél, hogy a tatai brikett, a komlói dió és a dorogi darabos, pécsi iszappal keverve nagyon is megfelel a kazánok fűtéséhez. A mindenki által keresett lángborsó 6 ezer, a komlói dió pedig 5850 kalóriás, nem beszélve arról, hogy az utóbbi jóval olcsóbb, és kapni is lehet. — Hogyan osztották el a legutóbb beérkezett lengyel szenet? — Ez kemény dió. Ugyanis az ÁFÉSZ saját magának lefoglalta mind a 99 tonnát, hiszen az üzletek nagy részében központi fűtés van. Hamu és parázs Tövisháti István, a MÉSZÖV munkatársa: — Annak ellenére, hogy a lakosság és a közületek többsége megvette a téli tüzelőt, nem megnyugtató a helyzet. Sajnos, a szállítások eléggé ütemtelenek. Mi az érdekképviseleti szerv vagyunk, a szövetkezetek önállóan rendelik és osztják el az árut. — Végeredményben milyen ellátás várható az év hátralevő részében? A kérdésre Hortobágyi János, az Alföldi TÜZÉP Vállalat nagykereskedelmi osztályának vezetője válaszol. — Egyáltalán nem titok: Békés megye fogyasztási szövetkezeteinek szénmegrendelését eddig 97,3, a tüzelőfáét 83,5 százalékban kielégítettük. Ez nem rossz arány. Az igények azonban ezt jóval meghaladják. Az őszi szállítási csúcs miatt pedig kevesebb vagon jut a szénnek. — Nagyon sok a szerződéseken az x-szel jelölt tétel. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Azt, hogy a megrendelést elfogadjuk, és az előző év mennyiségéig teljesítjük, azon felüli szállításra viszont csak a beérkezéstől függően van lehetőség. Hal- dexből például 75, lengyel lángborsóból 84 százalékos a teljesítés a három megyében. Nemrég érkezett meg a TÜZÉP Egyesülés telexe, miszerint a lengyel partner e két szénfajtából nem tudja teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségét. Ezt minden ÁFÉSZ-szel közöltük. — Ettől a kazántulajdonosok aligha nyugszanak meg. — Én is berentei dióval és pécsi iszappal fűtöm a kazánomat. Esetleg nem egy, hanem öt marék hamu marad vissza, de a parázs sokáig melegen tartja a berendezést. A Mecseki Szénbányák Vállalat december 30-ig szerződésen kívül iá hajlandó iszapot és komlói diót szállítani. Ezenkívül van oroszlányi, dorogi B dió, csak az a baj, hogy az ÁFÉSZ-ek idegenkednek tőle. — Mi a véleménye az elosztásról ? — Helytelen, hogy a tót- komlósi ÁFÉSZ a csaknem 100 tonna lángborsót visszatartotta a lakosságtól. összegzésképpen csak eny- nyit: Az idén közismert okoknál fogva egyes családoknál túlzott készletek halmozódtak fel szénből, mások pedig hiányra panaszkodnak ennek következtében. A kereskedelem pedig ehhez nem igazodott. Világos, hogy ilyen helyzetben melegük van a bányászoknak, de a tüzelőszer értékesítésével foglalkozó szakembereknek is. Levélírónk is pontatlan volt a Népszabadság cikkét illetően abban, hogy az nem a vidék, hanem Budapest ellátásáról szólt. Ismét bizonyságot nyert, hogy népgazdasági érdekeket nem sértő kérdésekben az elhallgatás, a lakosság tájékoztatásának hiánya csak gondjainkat szaporítja. És most nemcsak a megyei kereskedelmi osztályra gondolunk, hanem elsősorban a tüzelőszer értékesítésével foglalkozó szakemberek „kényelmes” magatartására. Jó szóval ugyanis könnyen megértethető, ha nincs elegendő lengyel tüzelő, azt milyen magyar szénnel lehet jól helyettesíteni, amiből az ellátás is biztosított. Seres Sándor Pályázat külföldi ösztöndíjra A jövő év szeptemberében 380 magyar fiatal kezdheti meg tanulmányait ösztöndíjasként az európai szocialista országok egyetemein, főiskoláin. Az Oktatási Minisztérium a napokban hirdette meg a pályázatot, amelyre azok a nőtlen, illetve hajadon, magyar állampolgárságú fiatalok adhatják be kérelmüket, akik a jelenlegi tanévben fejezik be középiskolai tanulmányaikat. Ugyancsak megpályázhatják a külföldi ösztöndíjat azok, akik valamelyik hazai felsőoktatási intézményben előfelvételi nyertek a jövő tanévre, vagy már jelenleg is ott folytatják tanulmányaikat, az első évfolyamon. Pályázatra jogosult ezenkívül minden olyan érettségizett dolgozó fiatal, aki ez év végéig még nem tölti be a 25. életévét. A népgazdaság szakemberszükségletének figyelembe vételével a szocialista országokban tanulhatnak a többi között a bányászat és földtan, az energetika, a gépgyártás, az automatika, a vegyipar, a kartográfia, a közgazdaságtudomány számos speciális ágazatának leendő szakemberei. Ugyancsak külföldön — a Szovjetunióban — sajátítják el a szakismereteket a higiénikus orvosok. A felvételi kérelmek benyújtásának határideje 1979. december 3., a felvételi vizsgára a jövő év januárjában kerül sor. A vizsga szaktárgyi követelményei azonosak a megfelelő magyar egyetem felvételi követelményeivel. A megfelelt pályázók közül a minisztérium szakemberekből összeállított felvételi bizottságai választják ki az ösztöndíj elnyerésére legalkalmasabb fiatalokat. Az elmúlt tanévben ezer- egyszázán pályáztak külföldi ösztöndíjra, s 650-en felvételiztek sikeresen. Közülük, s az előző évben előfelvételizett, sorkatonai szolgálatot teljesített fiatalok közül került ki az a 350 ösztöndíjas, aki most szeptemberben kezdte meg tanulmányait, 190 fiú pedig előfelvé- telt nyert az 1980/81-es tanévre. Az Oktatási Minisztérium a jövő évivel egyidejűleg hirdette meg az 1981/82-es tanévre is a pályázatot. A választható szakokról, a pályázat módjáról, a vizsgák témaköreiről, az ösztöndíj elnyerésének felvételeiről füzetet adtak közre. Ez Budapesten a Múzeum körúti pedagógus, valamint a Deák Ferenc utcai Móricz Zsigmond könyvesboltban, a vidéki városokban pedig a tankönyvárusításra kijelölt könyvesboltokban kapható. Kovács Pál, az ágazat vezetője: — Hajdanán a traktorgyár is szerette volna, meg a Dolgozók Tsz is, ha az övék lenne az „állomás”. Végül is a kondorosiaké maradt. A szövetkezetek egyesültek, így jött létre az Egyesült Termelőszövetkezet. Az üzem pedig a közös gépjavító ágazataként működik ma már. S hogy miért vetett más is szemet a telepre? Nos, rendezett, több műhelycsarnokból álló, csaknem 240 dolgozót foglalkoztató üzem vagyunk. Idősebb- fiatalabb szakikkal. Dankó György: Hát lehetne a szakszervezet erősebb — Hát meg nem mondom, mi lett volna jobb? — állítja Dankó György, amint az erőgépjavítók műhelyében kíváncsiskodom. — Ha traktorgyáriak lennénk, minden bizonnyal erősebb lenne a szakszervezet. Igaz, a tagság tavaly megszavazta, hogy munkaruhát is kapjunk, s ez nagy előrelépés, így, hogy a tsz-hez tartozunk, viszont szinte mindnyájunknak van háztájija. Ez jó keresetkiegészítés. — Mit hozott az idén? — Forintban most még nem mondom, de jó volt a kukoricánk, 15 mázsát el is adtam belőle. De hozott a közös paradicsom is. — Hát nem maga bűvöli? — Dehogynem. De ilyen UTOS román traktort először szedek szét. Ez a szép a szakmában. Húsz éve vagyok a tsz-nél, s szinte nem volt még két egyforma munkám, így nem is lehet megunni. — Egy Zsigulit is szétszedne és összerakna? — Miért ne? Csak oda kell figyelni. Szinte akármilyen műszaki dolgot szétszedek vagy összerakok. Otthon is minden gépesítve van. — De azt nem maga javítja? — De én vásárolom. Az asszony egy kicsit fogához veri a garast. Igencsak meglepődött a télen. Keszthelyen voltunk üdülni, aztán mikor jövünk ki a fürdőből, szól a kabinmester: „adjuk már oda a fürdőruhánkat. Kicentrifugázza.” Két perc múlva visszaadta, hát szinte száraz volt. Ekkor tudtam meg először, milyen jó szerkentyű ez. Átutaztam Hévízre, s vettem egy centrifugát. — Maradjunk a traktornál. Mikor kezdte szétszedni? — Tegnapelőtt. Látja — mutat egy megrongálódott fogaskerékre —, már azt is tudom, ezt kell kicserélni. Gazdája nem kímélte, amikor sebességbe rakta. — S mikor lesz kész? — Ilyen alkatrészünk van a 16 ezer között. Holnapután vihetik. * Kovács Pál: — Látja, ott az udvaron azt az öreg SZK-kombájnt? Kibeleztük, csak a hajtómotor maradt benne. Vettünk két Zmájt Tóalmásról, annak a fosztóhengereit szereljük a hétéves SZK-ba. A kombájn elé teszünk egy négysoros adaptert, s a hibridkukorica-táblán próbáljuk ki. Ez energiamegtakarítást jelenthet, mert csupán egyetlen hajtóPaluska György: Látja, ezt a fogaskereket kell kicserélni Fotó: Veress Erzsi motorhoz kell üzemanyag a jövőben. No, nem újítás ez, de nálunk újszerű. * — Két hete bütyköljük — mondja Czirok Sándor. — Nagy munka, de majd csak készen lesz. — Mégis mikor? — Tán, karácsonyra — szól közbe Kocsik János. — Á, azért hamarabb — replikázik Melis János. — Hát nincs hozzá konkrét tervrajz. De csak összehozzuk. — Vége lesz addig a betakarításnak. Talán, ha meghagynak egy hold hibridtáblát, akkor kipróbálhatjuk. — Meg kell annak lenni, majd meglátjátok, ráhajtunk, s összejön az. — Mindenki ezzel foglalkozik. Reflektorfényben vagyunk. Muszáj „rendrevág- nunk” a hibridkombájnt. 1 * Kovács Pál: — Erőgépjavítóink a Bánki Donát brigád tagjai. Szövetkezetünkben mintegy 40 brigád működik. A bánkisok voltak már szövetkezeti elsők. Ha minden összevág, kipróbáljuk az új gépet, míg lábon áll a kukorica. Jávor Péter — Mi a szakmája? Négy évtized a téglagyárban — Amikor 16 évvel ezelőtt idekerültem, kovácsként kezdtem. Aztán orvosi javaslatra könnyebb szakmát kellett választanom. Tavaly a GTE szervezett egy hegesz- tőtanfolyamot. Le szerettem volna tenni a mestervizsgát is, de azt mondták; „ahhoz várni kell két évet”. Hiába mondtam, hogy 16 éve a vasas szakmában dolgozom, a kályhától a vízvezetésig mindent megcsináltam. Hát várni kell, majd jövőre. — Mi az a mindent megcsinált? — Hát, nézze itt vannak ezek a nagy kályhák. A tsz dolgozóinak, meg magának az üzemnek csináljuk. Ezelőtt a szárítóüzemen dolgoztunk jó pár hónapig. S hogy még ellenkezőbb példát mondjak, nem egy erőgép tengelyét dolgoztam már meg. * Kovács Pál: — Nemrégiben leltároztunk a raktárban. Tizenhatezer-féle alkatrészünk van. Most számolja ki mennyi lehet ösz- szesen darabra, hiszen nemcsak egy-egy van a különböző alkatrészekből. Óriási mennyiség ez. Persze itt számoljon azzal is, hogy ebben benne van a csavaralátéttől a traktorfőtengelyig minden. * — Még nem láttam traktort ízekre szedve. — Ilyet még én sem — bólint szemüvege mögül Pa- luska György. Szák Mihályné (Zahorán Ilona) 1939. március 26-án, 14 éves korában került a békéscsabai Bohn-téglagyár- ba. A cserépgyártásnál áll- ványbarakó lett, ami a legnehezebb munkakörökhöz tartozott. Mégis nagy szerencsének számított, hogy egyáltalán felvették dolgozni. Apja urasági cseléd volt, aki a keresetéből nem tudta eltartani az öttagú családot. Húszéves korában, 1945- ben ment férjhez Szák Mihály vasöntőhöz. A kommunista pártba 1947-ben lépett be és az alapszervezet nőfelelőse lett. Nagyon sokat dolgozott és mindig készséggel teljesítette a rábízott társadalmi feladatot. öt éve a vállalati pártbizottság tagjául választották. A nehéz munka soha nem fárasztotta ki. Dolgozott és a megbecsülése sem maradt el. A felszabadulás óta 18-szor tüntették ki. Volt sztahanovista, többszörös Kiváló Dolgozó, kétszer kapta meg az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt, 1965-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Férje 1967-ben bekövetkezett halála mélyen megrendítette. A fiával maradt, aki a vállalat gépgyártó üzemében művezető. S azóta — mint nőbizottsági tag — még inkább a társadalmi munkában, mások segítésében találja meg az örömét. Többször részesült jutalomutazásban. Kétszer, 1970- ben és 1977-ben járt a Szovjetunióban, 1973-ban 10 napos hajóutat tett az Al-Dunán. 1976-ban beutalót kapott a budapesti SZOT-üdü- lőbe, 1978-ban pedig 3 napot töltött Csehszlovákiában, a Magas-Tátrában. Most, nyugdíjba vonulása alkalmával a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. P. B. Erőgépjavítók
