Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

o 1979. október 3., szerda XIX. KPVDSZ kulturális napok Az annyi mint... Megnyitó ünnepség Levélrészlet: „1979. au­gusztus 31. napi könyv- csekkvásárlások ellenőr­zése során*megállapítot- tuk, hogy ön a fenti na­pig 301,60 forint össze­get vásárolt (amely tar­talmazza a 3 százalékos kezelési költséget is). Befizetése viszont csak 300 forint volt. És lentebb: „Kérjük, hogy 1,60 forint össze­get boltunk pénztárá­nál befizetni szívesked­jen. Egyben kérjük, hogy a jövőben nagyobb fi­gyelemmel kísérje...” Sőt, új bekezdésben: „Kérjük a fentiek szí­ves tudomásulvételét és 8 napon bélüli...” Mindez postán adatott fel ajánlottan, 4 forintos bélyeggel. Tévedés ne essék, nem a feladót, a 153-as szá­mú Tevan Andor Köny­vesboltot hibáztatom, hi­szen rend a lelke min­dennek, és egyébként is a hiány az hiány. Nem fizethető ki a postapénz­ből az az 1,60 forint. De azért mégis megkérde­zem, más megoldás nem volt? Mondjuk, sima le­vél, forintos bélyeggel? Ügy legalább 50 fillért nyertünk volna a dol­gon. Vagy talán még így is megérte, egy ember .tr "almának elvesztése árán? Mert a szerkesz­tőségbe érkezett borí­tékban az említett levél címzettje is mellékelt néhány mondatot: „Nyugdíjas ember va­gyok. Szabad időmet az irodalomnak szentelem, megtakarított pénzemből ki -»yvtáramat gyarapí­tóm. P :m szaporítom a szót, kiábrándultam!...” És így tovább. Én sem szaporítom a szót, a két levél magáért beszél. A nyereség 1,60, a veszteség egy csomó munkaidő (levél meg­írása, kézbesítése), 3,40 forint, és persze egy jó könyvvásárlő bizalma. Az annyi mint... Va­jon megéri? N. Á. Szarvason Hétfőn este közel félezren voltak részesei annak az ünnepi rendezvénynek a szarvasi Árpád Szálló dísz­termében, amelyet a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezete tizenkilencedik kulturális napjainak meg­nyitóján tartottak. A megye különböző részéről érkezett szakszervezeti tagok, a ven­dégek megtekinthették a he­lyi ÁFÉSZ cukrászmesterei­nek bemutatóját, egy szé­pen összeállított gyermék- könyv-kiállítást. Ezt követő­en került sor az egyhónapos rendezvénysorozat megnyi­tójára. Nagy Józsefnének, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ elnöké­nek üdvözlő szavai után Bocskai Mihályné, az SZMT titkára mondott beszédet. A szakszervezeti mozgalom me­gyei tisztségviselője többek között hangsúlyozta: „A kul­turális napok sokszínű ren­dezvényei jól szolgálják a szakszervezeti munkát, s fej­lesztői a nevelési céloknak is. Az alapszervezetek minél nagyobb számban mozgósít­sanak a különböző rendez­vényekre, előadásokra, kiál­lításokra. De elsődlegesen Megjelent Sok érdekes olvasnivalót kínál a Kincskereső októbe­ri száma. Mai gyerekek mai életéről szól Kovács Lajos: Na, mi van, fiúk? című el­beszélése. „Mit gondolsz, ki kérdezte ezt tőlünk? Nem fogod el­hinni: az a doktor, akihez különben elég szépen eljáro- gattunk már a tizennégy évünkben, de még ilyen ijedten sosem nézett ránk...” — kezdi beszámolóját a Na, mi van, fiúk? nyolcadikos főhőse. Aztán megtudjuk, hogy erre az órára a csalá­di életre nevelés — és per­sze a szexuális felvilágosítás — keretében kerül sor, s megtudjuk azt is, hogyan si­kerül manapság egy ilyen orvosi óra. Megkapó olvasmány Tö­mörkény István kutyatörté­nem a rendezvények számá­nak növelése a célunk, ha­nem azok tartalmi színvo­nalának emelése." A megnyitó ünnepség a gyomai Körös menti nép­táncegyüttes széki táncokból összeállított műsorával foly­tatódott. Ezt követően sor­solták ki a cukrászbemutató készítményeit. Az est a ke­reskedők báljával zárult. Az október 29-i gyomai záróünnepségig a kiemelt megyei eseményeken túl több mint nyolcvan alap­szervezeti és munkahelyi politikai, kulturális és sport- rendezvény lesz. A progra­mokban az előzetesek sze­rint részt vesz az ágazati szakszervezethez tartozó sok tízezer dolgozó, fiatalabb és idősebb. A gyermekgondozá­si segélyt igénybe vevőknek tízfordulós szellemi totót juttatnak el, amelynek érté­kelését, a díjak kiosztását egy év múlva tartják meg. A legközelebbi, kiemelt esemény 9-én lesz az SZMT békéscsabai székházában. A prózamondóversenyen a köz­ségek és városok legjobbjai találkoznak. (n. 1.) nete. A címe: Talpas úri módban. Egy családi kirán­dulásról szól Kiss Dénes no­vellája. „A ló, az ember, ugye?” — kérdezi benne egy kislány, s mi hajiunk rá, hogy a csikós válaszát el is higgyük: „Az hát... Em­ber.” A humort — az említette­ken kívül még számos tör­ténet, játékos, vidám vers képviseli. A Viadalok, csaták, kalan­dok rovatban Mándy Iván: A viking sisak című novel­láját olvashatják a kaland­kedvelő tizenévesek. Üj nyelvművelő folyóiratunkat — az Édes anyanyelvűnket is bemutatja a lap. Zelk Zoltán-interjú, könyv- ismertetés teszi teljessé az októberi Kincskereső rovat­anyagát. az októberi Kincskereső' Harminckilenc apróság tölti hétköznapjait a tarhosi óvodá­ban. Nemrég kedves meglepetésben volt részük a gyerekek­nek. A békési Egyetértés Tsz 3-as számú KlSZ-alapszerve- zete hangulatos játszóteret alakított ki számukra. Már csak a hinta várat várat magára — az is hamrosan elkészül —, s ekkor teljes lesz az örömük Fotó: Gál Edit Megyei irodalmi pályázat A Magyar írók Szövet­ségének Békés megyei tago­zata a KISZ megyei bizott­ságának és a megyei tanács művelődésügyi osztályának támogatásával meghívásos rendszerű irodalmi pályáza­tot hirdetett. Négy műfaj­ban — vers, novella, szo­ciográfia, néprajz — azokat az alkotásokat várják, ame­lyek még nem jelentek meg nyomtatásban. A beküldési határidő 1980. február 15. A pályázat jeli­gés; a munkákat és a jel­igét tartalmazó lezárt borí­tékot az Üj Aurora szer­kesztőségének címére kell eljuttatni. A legjobb alkotásokat dí­jazzák; erre a célra műfa­jonként 12 ezer forintot for­dítanak. Az eredményhirdetést jö­vőre, május 31-én tartják meg. Gyulavári bolyongások Zsellérsorsokemlékképek a múltból Püspöki Károly Jó, hogy a múltnak van­nak őrzői és mentői. Gyula­váriban Túri Sándort is­mertem meg ilyennek. Egy korábbi beszélgetéskor hív­ta fel arra a figyelmemet, hogy a tsz-elnökkel együtt gyűjtik a község múltjára vonatkozó okmányokat, em­lékeket. Azt is elmondta, hogy élnek még Váriban a régi emberek, akik emlékez­nek a cselédsorsra, akik sa­ját bőrükön érezték a ma és a múlt különbségét. „Be­szélni kellene ezekkel! Az öregek szívesen mesélnek a múltról, ha van, aki meg­Hajdu Laci bácsi hallgassa őket. Mikor meg­tudták, hogy az újságírók rájuk kíváncsiak, maguktól jelentkeztek a szólásra.” „A megélhetés éppen megvolt...” Három üveggel a hóna alatt kopog be az irodába Püspöki Károly bácsi. Pá­linkát készül vásárolni, bár, mint mondja, többre becsüli ő a jó bort a sz a levő­nél! Pár napja „ötté a hetvenedik esztendőt, de még mindig dolgozik. Mondják, az öregember a múltjából, az emlékeiből él, emlékezni pedig Károly bácsinak is van mire: — Heten voltunk testvé­rek, aztán 1918-ban meg­halt az apánk. Dalmácia fe­lől jött hazafelé, mikor fel­robbantották a vonatát, Te- mesvárott temették el. Sze­gény anyám ott maradt egyedül a sok gyerekkel. Én Orosházára kerültem szolgá­lónak Csizmadia Andrásék- hoz. Tizenhat évesen jöttem haza az uradalomba. Akko­ra árvíz volt itt, hogy csak a gőzeke csöve állt ki a víz­ből. Almássy Dénesé volt a föld, míg 1933-ban széjjel nsm osztotta birtokát a csa­ládjának. Pongrácz Aladár grófé lett ez a rész. Olyanok voltak az urak, hogy beszél­ni nem lehetett velük, még az öreg gróf csak szólt né­ha az emberhez, de a töb­biek ... ( — Eleinte csak hónapos vótam, kipróbálták az erő­met. Aztán, hogy kitelt az idő, betettek éves kocsisnak. A megélhetés éppen meg­volt, de hogyan? Hajnal 3- kor felkeltünk, s csak este 8-kor mehettünk haza. A szabadságot nem ismertük, ha lagziba akartunk menni, elkéredzkedtünk. Vagy en­gedtek, vagy nem. Napköz­ben, ha kifogtuk a lovat, irány a kocsma, elnézték, hiszen ez volt a szórakozá­sunk. Ebédet nem kaptunk, a kedvezmény az volt, hogy ha távol dolgoztunk a ma­jortól, akkor kiszállítottak bennünket lóvasúttal. Hogy született a szerelem? Köny- nyebben, mint a városban, hiszen nap nap után egyel­tük a répát a lányokkal, jártuk a raktárpadlást. Csak figyelni kellett, nem jön-e a raktáros? Húszéves korom­ban én is megnősültem, pusztulnom kellett otthon­ról, örültünk, ha volt mit enni. Az én asszonyom is egyedül maradt, míg oda­jártam a háborúban. 1946- ban tudtam csak jelt adni magamról. Búzavetéskor még nem voltam itthon, csak ké­sőbb, a tsz-alakuláskor. Hu­szonöt évet húztam le az uraságnál, harmincat dol­goztam a csoportban. Két évtizedig fogatos voltam, most meg kijárok a tehene­ket legeltetni. Ott van idő elmélkedni . .. „Ami most vagyok, az semmi...” c Túri Sándor a megértés kedvéért mondja el, hogy ez a föld a cseléd tsz-é volt: felszabadítók hagyatékának hívták. Nagy nehezen fogták össze az öt apró csoportot kettőbe. Az út egyik felén a szegények szövetkezete volt, a másikon a gazdagabb pa­rasztoké. K. Nagy Ferenc agronó- mus, alapszervi párttitkár kalauzol bennünket tovább a faluban. Előtte megnyíl­nak az ajtók, beszédeseb­bek az emberek, nagyobb a bizalom, mintha magunkban próbálkoznánk. öreg-öreg bácsi üldögél egy nádfödeles ház előtt. Nehezen mozdul, csak a tekintete olyan szé- kelygóbésan eleven. Székely­udvarhely környékéről ke­rült ide 1921-ben. Hogy mi­nek? „Hát vállalkozónak.” Munkát vállalt az uraságnál. Azt mondják, olyan ember Székely István, hogy már január 1-én megmondja, mi­lyen idő lesz az esztendő­ben. Az időjóslás titkát nem árulja el, csak annyit mond huncut mosollyal a párttit­kárnak: „Voltam, ami vagy, leszel, ami vagyok!” Bolyongunk tovább a vári utcákon. K. Nagy Ferenc utána kiált egy kerékpáros­nak. Hajdú Laci bácsi 80 esztendejének rendíthetetlen határozottságável cipeli a herészsákot. Négy disznót tart otthon, egyedül dolgo­zik a ház körül: — 1390 fo­rint nyugdíjból nem futná a pálinkára — magyarázza nevetve. — No meg nem tudnék én ölbe tett kézzel ülni, megszoktam a munkát. Húsz évig voltam tehenész az uraságnál, egy hajnalt se aludtam meg addig. Ilyen jó világ sose volt, mint most, mióta megvagyok! Csudára szeretek énekelni, tudja mind, aki engem ismer. Tes­sék csak meghallgatni a ked­venc nótámat... És Laci bácsi öreges, tisz­tán szóló hangján énekel, derekán az iparoskötény, ritmusra ütögeti a tenyeré­vel. Mondják, még a siófoki kiránduláskor se vette le a kötényét, úgy hozzánőtt, az adja a biztonságát. Ami rno^t vagyok, az sem­mi — kiáltja elmenőben —, de ha felülök a kerékpárra, még se állít meg engem semmi sem! „Szépen termett az otelló...” Érdekes sors a zsellérek között a Domokos Imréé. A régi szegény családoknál visszatérő, bűvös szám a he­tes, ők is ennyien maradtak életben a gyerekek közül. Ki ismeri ma már mi az az aszatolás! Imre bácsi me­sélte, hogy a gabonanemű­ből szurkálták ki a gyomot a gyerekek, de csak azok, akiknek összeköttetésük volt a csősszel, mert ez már ke­nyérkereső munkának szá­mított. Tizennégy éves ko­rában már gulyás volt a földes legelőn, itt csak a gazdák marhái legeltek, a szegényeké a szikeseken bóklászott. Mikor a csend­őrök, vagy a katonák jártak a legelőn, uccu neki, bújt be a marhák közé, nehogy a nyaka közé csördítsenek, mert nem jól köszönt. Egy­szer mégiscsak előkapták a rejtekhelyéről, s innen szá­mítódik a „karrierje”. Ka­tonának vitték, ott lett pat­kóié fiú. fel is szabadult Domokos Imre Fotó: Gál Edit szabályosan. Mikor leszerelés után asszonyostól, gyerekes­től hazajött, újra kubikolha- tott fél kiló cukor áráért na­ponta. Később alkalmazták az uradalomba ilyen-olyan munkára, de ekkor jött a mozgalom. Szociáldemokrata párt alakult a községben, Lengyel Lajos, Nagy Károly voltak a vezetői. Belépett Domokos Imre is. „Kihaj­tott esztán a keserűvirág (így mondta a kerek-szép mondatokban fogalmazó bá­csi), mert ezek után nem kaptunk munkát a gróftól. Bomlasztója lett a nagy hű­hóval alakult pártnak, hogy a keservesen megkeresett kenyértől is elestünk. A községházi képviseletben volt azért szavunk, s a fel- szabadulásig megmaradtunk 20—25-én tagnak. Sok em­ber tanult a pártban olvas­ni, s még szemináriumra is jártunk a békéscsabai mun­kásotthonba. Emlékszem Sza- kasits Árpádra, beszélt ne­künk a jövőről. Járt Vári­ban a falukutató Féja Géza, ismertem személyesen. Az ő hatására kezdtem el olvasni. Illyés Gyula: A puszták né­pe, Németh László: A mi­nőség forradalma, később Féja: Viharsarok című köny­ve került a kezembe. A párt­ban meg rádión hallgattuk Moszkvát. A háborúban új­ra katonáskodtam, s a fel- szabaduláskor az elvtársak igazolták a hovatartozásom. Már várt az állás a megyé­nél, szerveztük a szövetke­zeteket. Hazajöttem, gon­doltam, nekem is dolgom van itt. Tíz éve már, hogy nyugdíjasán élek. Az elvem: mindig embernek kell ma­radni, és az osztályhoz hűen élni. így éltem, ha volt is emberi gyengeségem, s így élek ma is! A múltról, a grófokról, a szegényember boldogulásáról akárhány re­gényt lehetne írni! A sok keserű szó után hadd kínál­jam inkább magukat egy kis szőlővel, kenyérrel. Szépen termett az idén, magam gondozom ...” Bede Zsóka MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Mun­kahelyi románc. I., II. rész — 8 órakor: Mese habbal. Békés­csabai Szabadság: de. 10 órakor: Sztrogof Mihály, 4 és 6 órakor: Minden szerdán, 8 órakor: A vágy titokzatos tárgya. Békés­csabai Terv: fél 6 órakor: Csil­lagok háborúja. I., II. rész. Gyu­lai Erkel: A kedves szomszéd. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Mentsd meg Zapatát! 5 és 7 órakor: Csúfak és gonoszak. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Üzenet a meteoritban, fél 6 és fél 8 óra­kor: Won Ton Ton Hollywood megmentője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom