Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
1979. szeptember 28., péntek A művész és a közönség találkozásai Az első díjas brigád már a műsort nézi A vállalat szeretetének jegyében V eszprémben egy moziban történt, a szokásos tévészemlék egyikén. Levetítették az új íilmet, ami akkor még nem szerepelt a képernyő műsorán, udvarias taps után bemutatták a rendezőt, alkotótársait, majd a közönség kérdezni kezdett. A rendező azonban, mindenki meglepetésére, azt mondta: ő ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni, mert ha nem sikerült megértetni magát a filmmel, akkor felesleges élőszóval magyarázgatni olyasmit, amit a műalkotásnak kellett volna elmondani. A válasz roppant kínos volt — mint ennek a vitának a „hivatalból kirendelt” vezetője, haza is küldtem a közönséget —, mert ha ez volt a rendező véleménye, akkor miért vállalta el, hogy részt vesz filmje ankétjén? Miért jött el, hagyta, hogy a vetítés után ülve maradjanak a nézők, kérdezzenek, csak utána közölje, hogy nem látja értelmét az ilyen ankétolásnak? Ám egyébként ez a rendező nem áll egészen egyedül véleményével. Többen vannak művészek, akik némi idegenkedéssel hallgatják a művész és közönség találkozásokat jelölő gyanús „kapcsolatok” kifejezést. Azt tartják: a közönségnek a műalkotással kell kapcsolatba kerülni, nem a művész személyével, hiszen ami legjobb, legtöbbet érő egy alkotó emberben, az benne van abban, amit létrehozott. Ami pedig nincs az alkotásban, az valószínűleg nincs a művészben sem, a személyes találkozás ezért többnyire kiábrándító. El kell ismerni: nem kevés igazság van ebben: a műalkotás, különösen, ha jó, ott ragyog a maga csillogó sokszínűségében, s ezzel a művész, gyarló esendőségében, egyszerűségében, nehezen tudja felvenni a versenyt. (Még színészeknél sincs ez másként, hacsak nem játszanak ilyenkor is egy speciális, a saját személyiségükről kigondolt szerepet.) S ha már kegyetlenül őszinték vagyunk a művészekkel szemben, legyünk a közönséggel szemben is. Évi 30—50 filmankét tapasztalatai arra biztatnak, hogy próbáljak igazságos lenni mindkét irányban. (Az ankétvezetőnek úgy is az a dolga, hogy a vita inspirátora, és a két fél objektív közvetítője legyen.) Bizony, nem kevesen csak azért vesznek részt ilyen találkozókon, mert kíváncsiak arra, hogy is néz ki X. Y. művész. Akik még kíváncsibbak, azok tovább is merészkednek, megkérdezik, ki a művész férje, felesége, melyik a kedvenc labdarúgó- csapata, táncdalénekese (ha fiatal), kedvenc étele (ha idősebb),, hogyan szokott írni, filmet rendezni, játszani, mikor és miért határozta el, hogy éppen ezt a művészeti ágat választja, és így tovább? Az ilyen típusú kérdések után bizony a művész intelligenciája, szellemessége, ízlése dönti csak el, hogy a válaszok miatt érdemes volt-e időt, fáradtságot, nem ritkán pénzt áldozni a találkozásokra. S aztán vannak más típusú ankétozók is. (A meg sem szólalok nagy csoportjáról most ne is essék szó.) Ilyen típus például a felháborodó. Lehet, hogy mikor eljött, még nem tudta, hogy fel fog háborodni, de valami mindig felbosszantja. Mondjuk a filmben hallható trágárabb kifejezések (idősebb felszólaló), vagy éppen a nem eléggé odamondogató, lagymatag dialógusok (fiatalabb felszólaló), a film túl merész képi világa vagy az állítólag kivágott részletek. Felháborodnak a pénz miatt, amit erre a műre kidobtak, vagy éppen az áldozatvállalás hiánya miatt, hogy ilyen szegényes lett. A filmforgalmazás gyengéi miatt, a rendezők gátlástalansága miatt, és így tovább. Aztán van a felszólaló típus, amelyik a „valóságot jobban ismeri”. Szerinte a csendőrök kalapján másképp állt a toll, a nagyapjától hallotta, hogy a kaszát akkor nem ilyen mozdulatokkal köszörülték, és a szomszédja fia is megmondhatja, hogy az a rockegyüttes nem is olyan népszerű, mint a filmben mondják. A felszólalók típusait még hosszan lehetne sorolni, de már itt fel kell tenni a kérdést: ha a művészek nem kívánják, a közönség meg nem nagyon tudja ezeket a- kapcsolatokat megteremteni, kihasználni, akkor minek az ilyesmit erőltetni? Erőltetni valóban nem érdemes, tényleg jobb lenne gazdaságosabban bánni minden értelemben ezekkel a találkozókkal. Ám mindez mégis a dolgoknak csak egyik oldala. Mert a másikon ott vannak azok az írók, zenészek, rendezők, akik gyötrődnek amiatt, mert nem érzékelik személyesen, hogyan hatott a közönségre mindaz, amit létrehoztak. Ott nevettek, ott sírtak-e, vajon ott gondolkodtak-e el, ahol ők ezt szerették volna? Személyes benyomásokat akarnak szerezni arról, hogyan fogadták a művet azok, akik miatt megalkották. Az ilyen művészek számára — akik sokan vannak — minden találkozó fontos, mert a meg sem szólaló résztvevők is jeleznek valamit a számukra. S ha elég sok ankét- ra elmennek; hozzávetőleges képük alakul ki arról: mi a visszhang. Azután a közönség sem csak kíváncsiskodókból, fel- háborodókból, meg tudálékosokból áll. Vannak — s szintén nem kevesen —, akik azt próbálják megfogalmazni, hol és hogyan hatott rájuk a mű, saját életük milyen tapasztalatai igazolják vagy cáfolják a látottakat. Vannak, akik a művésztől az után érdeklődnek, milyen társadalmi mozgások ösztönözték a mű létrehozására ? Egyáltalán: mi a művész véleménye a valóságról? Mert ebben a kérdésben a művész és a közönség teljesen egyenrangú vitapartner. N em véletlen, hogy a résztvevők rendszerint ott érzik magukat igazán jól, ahol a mű csak kiindulópont, alkalom, hogy a jelenlevők az élet dolgairól — politikai, társadalmi, gazdasági, oktatási és egyéb dolgairól — őszintén eszmét cseréljenek. S hogy ilyenkor az esztétikáról kevesebb szó esik? Annyi baj. A közönség nem művésznek készül, nem is esztétának; az élet dolgaiban szeretne jobban eligazodni; ezt várja a műalkotásoktól, ezt a művésztalálkozóktól. Ezért viszont már érdemes erősíteni azokat a bizonyos kapcsolatokat. Bernáth László Egy vállalat élete sok mindenben a családéhoz hasonlatos. Abban is, hogy ápolja a hagyományokat, vannak tradíciói. Megbecsüli magát azzal, hogy számon tartja a nevezetes eseményeket, így a születésnapot. S az mindenkinek egyformán nagy jelentőségű, és ezért együtt örülnek, készülődnek a jeles napra. A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat 1949. szeptember végén kezdte meg működését. A harmincéves évfordulót azonban nem szűkítették le egyetlen napi ünnepségre, hanem az egész idei esztendőt jubileumi évnek tekintették. Minden rendezvényük ezzel volt összefüggésben, ennek a jegyében zajlott le. Egész nyáron folyamatosan követték egymást a kispályás labdarúgó-mérkőzések a szocialista brigádok által alakított 16 önálló csapat között. Férfi és női asztalitenisz-mérkőzések, biliárd- és sakkversenyek folytak. Az elmúlt héten pedig a MÁV-pályán szabályos atlétikai versenyt rendeztek, melyen több távon futás, váltófutás szerepelt, továbbá súlylökés, magas- és távolugrás. A labdarúgódöntőt az ünnepség napjára időzítették, s ugyanekkor még villámtornát is rendeztek. A jubileumi közművelődési vetélkedő is hónapokkal előbb elkezdődött 13 szocialista brigád részvételével. Két felkészülési szakaszra oszlott, az egyik az elődöntőt segítette, a másik pedig a most lezajlott döntőt. Ez utóbbin a politikai, nyelvtani és munkavédelmi kérdések mellett, hogy a közönség is jól szórakozzon, és a versengés is színesebb, sőt nehezebb legyen: ügyességi számok is szerepeltek. Ezeken kívül még a vállalat 30 évére vonatkozó adatok, ismeretek feldolgozásával kétféleképpen lehetett előnyre szert tenni. Az egyik a vállalat történetének rövid leírása, melyhez a versenyzők a régi, nyugdíjas dolgozókat A Megyei Művelődési Központ ebben az évben változtatott a főhivatású népművelők továbbképzésének eddig kialakult rendszerén. Csökkentették az évközi összejövetelek számát, s növelték az intenzív képzési formák szervezését. A szakképzetlen munkatársak részére minden évben februártól májusig (heti egy alkalommal) egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamot szerveznek. Az évközi összejöveteleken aktuális művelődéspolitikai tájékoztatót tartanak a főhivatású népművelőknek. Egyhetes, bentlakásos, emelt szintű továbbképzést szerveznek az egyetemet, főiskolát végzetteknek, míg a kezdő munkatársakat is felkeresték; a másik pedig a képi illusztráció volt. Mindkettő sok és alapos munkát kívánt, s hogy minden brigád mennyire komolyan vette a feladatot, az az egyenkénti felolvasás alkalmával és a tablók bemutatásakor derült ki. A tablók ötletesek és szebbnél szebbek voltak. Színes és fekete-fehér fotók a kezdettől máig terjedő időt jelenítették meg, az első talicskától, a lovaskocsitól a modern gépekig, felszerelésekig, s a mosdótáltól a fürdő-öltözőig. Bemutatták a tizenkétszeres kiváló vállalat építkezéseit, okleveleket, ünnepségeket, brigádvetélkedőket. A művelődési munkát attól az időtől kezdve, amikor még stráfkocsival járta a kultúrbrigád a tanyákat, valamint a társadalmi munka egyes eseményeit, és a sportrendezvényeket. A vállalat régi és új telephelyét, és a közös erővel épített Körös-parti hétvégi pihenőházat. És a szocialista brigádmozgalmat 1967-től, amikor még egyetlen brigádjuk volt csak, a mai napig, amikor 39 brigád verseng a munkában, köztük 13 önkormányzati formában. A sok vidámsággal fűszerezett vetélkedőt a Tiro brigád nyerte meg, második a Zrínyi Ilona, harmadik pedig az Előre brigád lett. De az eredményhirdetéssel még nem ért véget a program, ezután következett a félórás kabaréműsor, melyet a dolgozókból alakult együttes írt és adott elő — nagy sikerrel —, s minden egyes szám a vállalat hajdani és mostani életével foglalkozott humoros, paródisztikus formában. A rendezvénysorozat a jubileumi ünnepséggel fejeződött be, szabad szombaton, hogy mindenki ott lehessen. Ekkor került sor többek közt a sportversenyek és a köz- művelődési vetélkedő díjainak átadására; a törzsgárda- tagság és a társadalmi aktivisták jutalmazására. Vass Márta alapismereti tanfolyamon tanítják az előzőhöz hasonló formában. Az alapismereti tanfolyamot az idén a Szolnok megyei Művelődési Központtal szervezik november 12-től 17-ig Békésen, Október 8-tól 13-ig Szolnokon rendezik az emelt szintű képzést Szolnok, Heves, Nógrád és Békés megye szakembereinek. November 26-tól 29-ig tapasztalatcsere-látogatásra hívja a művelődési központ a népművelőket. A cél az, hogy Szoliíok, Nógrád és Heves megye néhány településének közreműködésével, a módszertani központok munkájával ismerkedjenek. A kirándulásra október 1-ig jelentkezhetnek a népművelők. Főhivatású népművelők képzése Múzeumi és műemléki hónap megyénkben Október elsején, délután 14 óra 30 perckor tartják az idei múzeumi és műemléki hónap megyei megnyitóját, s ezzel gazdag programsorozat veszi kezdetét. Október 5-én nyílik a békéscsabai múzeumban Sisa Béla fotókiállítása „Népi műemlékek” címmel. Ugyancsak itt tekinthető meg, október 13-tól Schéner Mihály kiállítása. „Napjaink madár- védelme.” Éz a címe annak a kiállításnak, amely Mur,ay Róbert fotóit mutatja be a nagyközönségnek, október 6- tól, s ugyanezen a napon nyílik a másik békési bemutató, Szászfalvi Ilona belső- építész és Zahorán Mária grafikus munkáiból. Dér Endre október 12-én, délután 17 órától a Móricz Zsig- mond emlékkiállítást nyitja meg, amely november 4-ig tart, majd nyitva Gyulán, a Dürer teremben. Több kiállításon tárlatvezetéseket is tartanak majd. A múzeumi és műemléki hónap keretében nem egy érdekes előadást is meghallgathatnak az érdeklődők. Hogy' csak néhányat említsünk : október 5-én „Találkozásaim Kohánnal” címmel Takács Győző, a gyulai Kohán Múzeumban, október 5-én, 12- én, és 19-én „Az élet lényege és keletkezése” címmel pedig dr. Kovács Gyula, a békéscsabai Közgazdasági Szakközépiskolában tart előadást. Megyén^ természetvédelméről az orosházi művelődési központ október 8-i rendezvényén lesz szó, míg a szarvasi múzeumban október 15-én régészeti előadás lesz. Ugyancsak 15-én ,a batto- nyaiak, községük két világháború közötti történetével ismerkednek dr. Vass István előadásán. A nagybánhegyesi művelődési házban a „Népi társadalom, hagyományos kultúra” címmel dr. Bencsik János lesz ,az előadó. Schéner Mihály művészetéről a békéscsabai múzeumban Menyhárt László tart tájékoztatót. Mindezek mellett a puhatestűek jelentőségéről esik szó, a régészeti kutatásokban Orosházán, Szarvason és Békéscsabán. A múzeumi és műemléki hónap szervezői a gyermekekről sem feledkeztek meg. Október 6-án, a fáspusztai állami gondozottaknak tart előadást a békéscsabai múzeumban dr. Tábori György a régi gyermekjátékokról. A kis vendégek ezt követően maguk is készítenek majd játékokat. Népi játékok készülnek 18-án, 20-án és 27- én is, 6—10, illetve 9—12 éves gyermekeknek a múzeum közművelődési csoportjának munkatársai segítségével. A békési múzeum képzőművészeti vetélkedőre várja a felső tagozatos diákokat. Gyulán és Békéscsabán múzeumi órákat is tartanak. A múzeumi hónap programját. hétfőn és szerdai napokon filmvetítésekkel színesítik majd. A hónap kiemelt rendezvénye lesz október 29-e és 31-e között az a tudományos tanácskozás, melyet „Népi műemlékek hasznosítása” címmel Békésen rendez meg az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Békés megyei Tanács tudományos-koordinációs szakbizottsága, a békési Városi Tanács, valamint a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága. A Televízióból jelentjük Az írástudó igazsága Az Írástudó, akinek majd fejét veszik ebben a különös, fantasztikus történetben, gyanútlanul tért be az imént a gazdagon feldíszített, délkelet-ázsiai motívumokkal díszített ivóba. Felesége társaságában gondtalanul szőlőt kóstolgat és cseveg a baljóslatú hangnemben fogalmazó korcsmárossal. — Még nem kérdeztem, ki küldött, kit szolgálsz? — faggatja az ivó tulajdonosa. — Senkit, írástudó vagyok, de hivatalom még nincs! — Amit tudsz felejtsd el. Itt mifelénk, mint a kutya a csontot, úgy elkaparja eszét az ember — tanácsolja a korcsmáros. — Annyit élsz, amennyit érsz! A jó tanács, mint minden jó tanács, ebben a hangulatosan induló, sejtelmes délkelet-ázsiai történetben is nagyon helyén való. De mint minden jó tanács, ez is későn érkezik. Néhány perc múlva hatalmas termetű, félmeztelen, korbácsot suhogtató fogdmegek rontanak be az ivóba, és kegyetlen játékot űznek szegény írástudóval. Ám mindez csak apró előjáték. Megérkezik ugyanis a vidék hatalmaskodó Főhivatalnoka (Bozóky István), s mivel megtetszik neki az idegen jövevény asszonya, szemet vet rá. A tv-játék, amelyet „Feje- nincs Írástudó” címmel forgat Rajnai András, néhány napja a tv IV-es stúdiójában, különös fordulattal, a Főhivatalnok érthetetlen halálával kezdődik. Láthatatlan kéznek, egy félelmetes, keleti isten szobor kezének és késének esik áldozatul! Megérkezik a Vizsgáló és megkezdi a gyilkosság felderítését. A bűncselekmény azonban lezárt, lepántolt ajtók, fegyveres őrök vigyázá- sában történt, és nyom sehol! Mindenki tanácstalan, ám ekkor megszólal a lefejezett írástudó elrabolt asszonya. Szokolay Ottó, aki az Írástudó szerepében csak az imént szabadult ki fogdmeg- jei kezéből, két képbeállítás között igyekszik értelmezni ezt a sajátos hangvételű, ázsiai históriát. — Az Írástudó, aki kulcsfigurája ennek a játéknak, különös ajándékot tartogat a főhivatalnok számára, egy tükröt, amely képes visszatükrözni az abba beletekintő gondolatait, vágyait, abban az esetben, ha az hisz benne. Ez a tükör mindkét emberre végzetes. A Főhivatalnak felajánlja, az írástudónak, hogy hivatalhoz juttatja, de a tükörből rögtön megérti: a jövevény máris a helyére pályázik! Az Írástudó is meglátja, hogy szolgálataiért a Főhivatalnok a feleségét akarja... — Mit mond nekünk ez a sajátos história? — A mese a hatalommal való szembeszegülést példázza, az igazságkeresést! Az írástudó ugyanis lefejezteté- se után a tükör segítségével ismét visszatér, de most már mint a Főhivatalnok lelkiismerete, aki ettől kezdve szüntelen önmagával folytat vitát. A Főhivatalnok titokzatos halála a zárt ajtók mögött, úgy hiszem, jelkép, amit meg kellene fejtenünk. A tv-játékban az említett színészeken kívül Bordán Irén, Bencze Ferenc és Csur- ka László játszanak. Szémann Béla SZÍNHÁZ, mozi 1979. szeptember 28-án, pénteken délután 16.00 órakor Végegyházán : CSIPKERÓZSIKA * * * Békési Bástya: 4 órakor: Sztrogof Mihály, 6 és 8 órakor: Griffin és Phoenix. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Vidám gazfickók, 7 órakor: Szöktetés. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Zahar Ber- kut, 4 és 6 órakor: Iskolai val- cer, 8 órakor: A vágy titokzatos tárgya. Békéscsabai Terv: Keoma. Gyulai Erkel: Minden szerdán. Gyulai Petőfi: 4 és 7 órakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Orosházi Béke: A kedves szomszéd. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 7 órakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Munkahelyi románc. I., II. rész.
