Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-12 / 213. szám
----------------------------------IgHiWfcfcM H unya hétköznapjai Pillantás egy kisközség életébe _J£29^szeptember_I2;j_szerda_ Közösen a közművelődésért Kulturális élet a Gyulai Harisnyagyárban Nagy a sürgés-forgás a Gyulai Harisnyagyár portásfülkéjénél. Kocsik járnak kibe, a hangosbemondón egy asszonyt keresnek. Végre elmondhatom mit akarok: Kardos Istvánnal, a KISZ- bizottság titkárával, Pet- roczki Mihály klubtitkárral és Volent Zoltánnal, a Jókai Művelődési Ház vezetőjével szeretnék találkozni. Zajos udvar, zeg-zugos folyosó, végre a pártirodán vagyok. A KISZ-bizottság titkára — Hogy milyen a fiatalok művelődése itt az üzemben? Hát nem is tudom, hol kezdjem — mondja csak úgy magának Kardos István, aztán kis hallgatás után hozzámfordul : — Talán a nehezénél. A gondjaink bizonyára másutt is hasonló problémákat okoznak: három műszakban dolgozunk, ráadásul ,a KISZ- tagok — mert én elsősorban velük foglalkozom — 28 százaléka vidéki... Szóval, nehéz az embereket megmozgatni. Azért nem olyan siralmas a helyzet, mint ahogy e bevezető után hinné ,az ember. Az eredmények legalábbis nem ezt mutatják. Rendezvényeink közül ti. . a legsikerültebb július 1-én volt, amikor tíz megye legjobb diszkósa lépett fel művelődési házunk udvarán. A bevételt — 8000 forintot — a szolidaritási alapr,a fizettük be. Öröm volt nézni a fiatalok lelkesedését. Na és a sportnapok! Volt, hogy 60-an, 80-an is összejöttek. Július végén a művelődési házzal közösen egy jól sikerült majálist rendeztünk. Négyszáz ember jött össze. Mindenki jól érezte magát, azóta már sokan mondták, jövőre is legyen hasonló rendezvény. Ifjúsági klubunk is van, az „Ötök” klubja, de erről inkább Misi tud beszélni. A klubtitkár Petroczki Mihály eddig csendben figyelt, de mikor átadják neki a szót, mint a vízfolyás, úgy beszél. — Négyszeresen kiváló, kétszeresen aranykoszorús klub vagyunk, s ez sok mindenre kötelez. Régebben nagyon jól ment minden, aztán volt egy komolyabb visszaesésünk, amiből talán most sikerül kievickélnünk. Szeptember közepén nyitunk, és heti két alkalommal jövünk majd össze. Keddenként rö- videbb, kötetlenebb, csütörtökön pedig komolyabb programmal várjuk a fiatalokat. A „lányszoba”, mert így hívjuk a klubhelyiségünket, a lehető legjobban felszerelt. Színes tv, magnó, meg amit akarunk. Kardos István figyel, fész- kelődik, mintha még valamire várna, aztán úgy dönt, elmondja maga: — Van most egy tervünk. Meghívjuk a gyulai Körös táncegyüttest és zenekarát egy folklór estre, de úgy, hogy a számokat előbb ismertessék a lent ülőkkel, így mégis fogalmuk lesz mit látnak, milyen tájegységről valók a lépésmotívumok, és így tovább. Azt hiszem, nem lesz rossz... Emellett persze szeretnénk sok neves embert meghívni magunk közé ... A művelődési ház vezetője Volent Zoltán szívesen veszi a fiatalok ötleteit, s mint Kardos István meséli, akár másnapra is kérhetnek programot, „meglesz fiúk!” a válasz. — Legtöbbet az ifjúságért kaptam — kapcsolódik a beszélgetésbe a művelődési ház vezetője. — Dicséretet is meg letolást is. Szerencsére ez utóbbi ritkán fordult elő. Igaz, elsősorban velük — de nemcsak velük — foglalkozom. A közművelődési bizottság fél éve működik az üzemben. Erről kérdezem. — Kevés művelődési ház mondhatja el magáról, hogy van házvezetősége. Nálunk már régen működik ilyen, s a megalakult közművelődési bizottság delegált tagjai mellett ők is részt vállalnak a közös munkában. Jó ez így. Ősztől együtt, döntjük el majd feladatainkat. A kiscsoportokra a jövőben- is nagyobb hangsúlyt fektetünk, hiszen ők a mag, amelyet elvethetünk mások, a többiek között. Klubok és egyebek».. Az üzem művelődési házában már nyolc éve működik, s nem is rosszul, a szocialista brigádklub. A nyugdíjasok közösségébe úgy negyvenen járnak. Most tervezik, hogy komolyabb feladatokkal is megbízzák az idős klubtagokat, amit bizonyára szívesen vesznek majd. Frissíteni kell a fiatal műszakiak, közgazdászok klubjának programját is. Na, és emellett ott az „Ötök” klubja. A kismama klub valahogy nem megy. Kardos István a kapuig kísér, közben még valami eszébe jut. — Nem is beszéltünk róla, pedig a művelődési ház főiskolai előkészítőt is szervez a dolgozóknak, a műszaki főiskola könnyűipari szakára. Tavaly hárman felvételiztek, eredményesen. S ez nemcsak az ő sikerük, a művelődési házé is... Nagy Ágnes Tovább folytatja a tv a hagyományos nemzeti estek sorozatát: csütörtökön az NDK televíziója mutatkozik be műsorával a magyar tévénézőknek. A több mint ötórás program átfogó képet kíván nyújtani a baráti ország életéről, tájairól, szokásairól, műemlékeiről. Fél hatkor dokumentumfilmmel kezdődik az est: egy thüringiai város színházába kalauzol az „Ismeri Meinin- gent?” című összeállítás. A szász barokk című kisfilm kastélyokba invitálja az érdeklődőket — régi metszeteket, festményeket, porcelánokat bemutatva, majd ellátogathatnak az érdeklődők az \ „Hunyát szeretné megismerni a közművelődés oldaláról? Nem szívesen használom az ilyen összefoglaló neveket, hogy közművelődés. Sokat lehet magyarázni, takarózni is ezzel a divatos szóval! Egyébként a haladás a legnehezebben itt mérhető. Szerintem, ha egy ember, akit évekkel ezelőtt nem érdekelt, hogyan bajlódik a szomszédja, vagy hová járnak a gyerekek iskolába, s most szocialista brigádtagként társadalmi munkáért keresi az elnökasszonyt, szerintem, ha ilyet tapasztal az ember, az már valami. Ennek az eredőit tessék felkutatni !” Megfontolásra méltók Haj' du Mátyás, hunyai vb-titkár szavai. Tanácsházi beszélgetések Fiatal község Hunya. 1946- ban lett önálló, s vajon mit lát az 1979-ben erre utazó? Kilométerekkel a községbe érkezés előtt látszik a víztorony, magasan a házak felé nyúlva, vízvezeték tehát van. Az utcákon mindenfelé betonszalagok kígyóznak, s ez megint csak nem jellemző minden községünkre. AGyo- ma-Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ élelmiszerboltja, vasműszaki üzlete, kisvendéglője és presszója a leglényegesebb dolgokkal ellátja az embereket. A községhez méltón, a tanácselnöknő is a Hunya nevet viseli; Hunya Tiborné. Kedves, közvetlen asszony. Az a fajta, aki iránt a hétköznapok emberének ismeretlenül is nyomban feltámad a bizalma. — Távol vagyunk mindentől, már amennyire 30—40 kilométer távolság. Kondoros, Szarvas, Békéscsaba, Mezőberény ennyire van hozzánk, csak az útjaink nem a legjobbak. A 8-as Volán sokat segített nekünk, szeptember 3-tól ugyanis erre kanyarítja az útját a Szarvasra tartó autóbusz. Békéscsabára is indul jármű korán reggel. Igaz, csak kevesen járnak el a községből dolgozni, de vásárolni, szórakozni, ügyes-bajos dolgukat intézni sokan utaznak. Még mindig csökken az itt élők száma. Négyszáz ház, több mint 400 család; 1241 a lakosok száma. Kevés a pénzünk a beruházásokra, de társadalmi munkával, az anyagiak összehangolásával segítünk magunkon. így bővítettük az iskolát, azután napközis konyhát, ebédlőt alakítottunk ki, lassan-lassan épül az egészségházunk is. — Négyszer kapta meg a Kiváló címet a tsz-ünk — veszi át a szót Cserenyecz Mihály, községi és tsz-párt- titkár. — A jó gazdálkodással együtt az emberek gondolkodása is sokat fejlődött. Jól dolgozik a két pártalap- szervezetünk. KISZ-titkárt NDK nemzetközileg is jelentős vásárvárosába, Lipcsébe. Az esti programot negyvenperces zenés műsor vezeti be, amely a potsdami Sanssouci kastély nevezetességeit mutatja be, Robert Stolz muzsikájának kíséretében. Kedves figurával ismerkedhetnek meg a rajzfilm kedvelői: az „Apa” alakja a magyar rajzfilmsorozat Gusz- távját idézi fel a nézőkben. A főműsorban Heinrich Mann „Nehéz élet” című regényének „Elcsábíthatok” című filmváltozata kerül a képernyőre. A történet a Weimari Köztársaság utolsó időszakában élő fiatalok tragikus sorsáról szól, bűnügyi fordulatokkal illusztrálva. nemrégiben választottak a fiatalok, egy kereskedő kislányt. Ügy mondják, mindig jobban ment a KISZ-munka, amikor lányok viselték a titkári tisztséget! Bizonyítsanak a fiúk, ha nem így van! Falujárás Hunyán Kis községben nem egyszerű kimozdítani hazulról az embereket, így mondta Hajdú Mátyás. Jó programok, jó filmek kellenek a kultúrház- ba és sok-sok szervezés, személyes rábeszélés. Otthon szeret mindenki üldögélni, tévét nézni, újságot olvasni, ha engedi a háztáji jószág. Háromszáz körül van a tévékészülékek száma, autóból 76 szaladgál a faluban. Az újságok közül legtöbb a Szabad Föld, sokan forgatják a Nők Lapját, a Képes Újságot, a megyei lapot. „Szeretni kell ezt az államigazgatási munkát!” — állítja határozottan a beszélgetésünk közben is ügyfelekkel foglalkozó vb-titkár. „Ha a legcsekélyebb lehetőségünk van az emberek gondjainak megoldására, akkor biztos, hogy nem megy el tőlünk senki elégedetlenül!” Iskola, termelőszövetkezet, kultúrház. Kísérnek szíves szóval mindenfelé a tanács vezetői. Jolika, az elnökasz- szony az iskolába irányít először. Szmóla Ernő igazgató boldogan mutatja az új tantermeket, a szertárat, a folyosót. Tiszta, tágas, világos itt minden, a gyerekeknek most már „csak” tanulni kell. — Mindenki segített az építésben, megértették az emberek, hogy az iskolán múlik a falu jövője — magyaráz az igazgató. — Helybeli fiatalokat, házaspárokat biztatunk a tanulásra, a letelepedésre, hogy legyen elegendő pedagógusunk. A tanítás főként az alsó tagozatban jelentett gondot, a szomszéd községekből jártak át a tanítók. Tavaly a 8. osztályban 18 gyerek, végzett, reálisan választottak életpályát. Szakmunkásképzőbe, az egészségügyi szakközépiskolába, néhányuknak a gimnáziumba vezetett az útja. Az új esztendőt zökkenő nélkül kezdtük, tankönyvet is kaptunk elegendőt. Iskolánk 2205 Ady Endre Úttörőcsapatának, s a vezető, Tímár Lászlónak sehol nem kellett még szégyenkeznie a gyerekek szorgalma, tehetsége miatt. Zádori üléssel tanították az úttörő tűzoltókat, akik a nyáron akkora vázával tértek haza Zánkáról, hogy alig bírták; harmadikok lettek az ottani versenyen. A helybeli gazdasági szervek, a tsz, az ÁFÉSZ, a Gyomai Háziipari Szövetkezet helybeli üzeme munkával, pénzzel, a gyerekek utaztatásával segít bennünket. Nyáron például hetente jártak Gyomára a tsz autóbuszával, úszni tanultak. Hányán lesznek az iskolában néhány esztendő múlva? Dr. Fabó János községi orvos segíthet a jövőfejtésben. Mint mondja, vannak gyesen néhányan, de kevés gyerek születik. Évente 3-4, legjobb esetben 8—10, pedig a kétcsoportos, jól felszerelt óvoda is várja a jövendő lakóit. A művelődés eredőinél... A tsz-elnök, Farkas Imre, szabadságon van, de a kedvünkért eljön a központi irodába. Felszusszanni sincs ideje, elborítják az intézni valók, a munkatársak kérdései, közben azért nekünk is megpróbálja bemutatni a tsz-t: — Kevesebb termett az idén mindenből, mint számítottuk, de reméljük, hogy veszteségünk nem lesz. A háztájit segítjük igaz, de nem önzetlenül, hiszen sok kismalac kerül onnan a sertéstelepünkre. A négyszeres kiválóság gyökerei messzire nyúlnak, a 60—70-es évek erőteljes termelésszerkezet- változtatásaihoz. Mi segítjük az emberek kulturálódását, de még a kirándulásokat is nehezen fogadják el. Mennének, mennének, de kire bízzák a kisgazdaságot? Három éve, hogy jönnék a fiatalok vissza a tsz-be, szakmunkásnak. Ez, és a szocialista brigádok munkája nagyon biztató. ök már a közművelődési vetélkedőre is beneveztek. Szerintem a kultúrához szorosan tartozik a környezet fejlődése, otthon fürdőszoba, szép lakás várja az embereket, itt is zuhanyozónk, éttermünk, szociális helyiségeink vannak. Mikor az iskola támogatásáról kérdezem az elnököt, felnevet: — Megdolgoznak azért a gyerekek már második éve! Az őszi munkájuk nagy gazdasági hasznot jelent. Utunk utolsó állomása a kultúrház. Sajnos, a vezetővel nem találkoztunk, mert a munkája Békéscsabára szólította, így csak a helyiségeket láttuk. Egy színházterem, ez a mozi is, hétköznapok délelőttjén pedig iskolai tornaterem, egy klubhelyiség televízióval, tágas folyosó, s a nemrégiben bővített könyvtár. Életükről, szakköreikről igazán csak Tímár Sándomé számolhatna be. Amiről azonban a hunyaiak meséltek sétánk során, bizonyíték arra, hogyha sikerül összefognia a gazdaságok, a tanács segítségét, a művelődés igényeit legalább részben kielégítenie, vagy feltámasztania, elégedett népművelő lehet. A közművelődés eredőit ezúttal nem a művelődési házban kerestük, találtuk meg, s ez így helyes. Amit ott láthattunk volna, az már a végeredmény. A művelődés alapjai, itt is, mint mindenütt a gazdasági élet fejlődésében, az emberek gondolkodásában rejlenek. Bede Zsóka Tizenhatezer új hallgató az egyetemeken, főiskolákon R ánfr egyetemeinek és főiskolái ik nappali tagozatán mii egy 16 ezer elsőéves hallgató kezdhette meg tanulmányait. Az idei jelentkezések, felvételik és fellebbezések tapasztalatairól nyilatkozott Herman József, az Oktatási Minisztérium műszaki egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője Deregán Gábornak, az MTI munkatársának. — Az idén a továbbtanulásra jelentkezők száma és a különböző intézmények közötti megoszlása is megközelítően azonos volt a tavalyival. Megmaradtak, itt- ott nőttek a jelentkezési aránytalanságok is. Változatlanul a felvehetők többszöröse nyújtotta be pályázatát a bölcsészkarokra, és azokon belül is egyes szakokra, például idegennyelv-szakok- ra, a jogi karokra, az orvos- egyetemekre, egyes közgazdasági felsőoktatási intézményekbe. örvendetes, hogy nőtt a pedagóguspálya vonzása, amit tükröz a tanár- és a tanítóképző főiskolákra jelentkezők száma is. Kevesebben jelentkeztek a műszaki felsőoktatási intézményekbe, főleg a műszaki főiskolákra, és a természettudományi karok egyes szakaira. Lényegében változatlan a fizikai dolgozók felsőoktatási intézményekben továbbtanuló gyermekeinek az aránya, mintegy 45 százalék. A felvételi ponthatárok meglehetősen nagy szóródást mutattak, egyes — népszerű — intézményekbe szinte csak kiemelkedő teljesítménnyel lehetett bejutni, másutt közepes, vagy esetenként gyengébb eredmény is elégnek bizonyult. Ez kedvezőtlenül befolyásolta egyes ágazatok szakember-utánpótlásának minőségét. Le kell vonnunk a jelenség tanulságait. Javítanunk kell a fiatalok előzetes tájékoztatását a népgazdaság szakemberigényéről, a továbbtanulás realitásairól, keresnünk kell azokat az eszközöket, módokat, amelyekkel vonzóbbá válhatnának a ma még kevéssé népszerű, a figyelem hátterébe szorult szakmák. Rendkívül nagy feladat hárul ránk, az iskolákra a fiatalok pálya- irányításában. Az idei körülmények úgy alakultak, hogy — nagy örömünkre — jó „végeredménynyel” zárult augusztus végén a fellebbezések időszaka. Ami a nappali tagozatot illeti, az Oktatási Minisztérium felügyelete aló tartozó felsőoktatási intézményekhez több mint 1300 jelölt fellebbezett, akit hely hiányában nem vettek fel. Közülük mindössze 2 százalékot utasítottunk el: ez azt jelenti, hogy csupán 33 fiatal kérését nem tudtuk teljesíteni. A fellebbezők nagyobb részét felvettük abba az intézménybe, amelybe eredetileg is pályázott: ahol ez — az intézmények helyzetét is tekintetbe véve — nem volt lehetséges, ott az átirányítás lehetőségeivel éltünk, vagyis az érintettek a választott szakiránynak megfelelő más felsőoktatási intézményben kezdhetik meg tanulmányaikat. A fellebezések elbírálásánál az alapvető szempont természetesen a felvételi vizsga eredménye volt. Ezen túlmenően figyelembe vettük a családi körülményeket, és az esetleges többszöri jelentkezés tényét. , Nem tudtuk ilyen kedvezően elbírálni bizonyos intézményeknél a másoddiplomát megszerezni kívánó szakemberek fellebbezéseit, valamint néhány levelező, illetve esti tagozatra irányuló fellebbezést. Csak példaként említem meg, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre másoddiploma szerzése céljából több mint félezren nyújtották be kérelmüket. Csak kis részük felvételére volt mód- Sokan jelentkeztek például pszichológia kiegészítő szakra, vagy levelező tagozatra. Elismerésre méltó, ha a már valamilyen képzettséggel rendelkező fiatal szakembernek továbbra is igénye a tanulás, az újabb diploma megszerzése, s kérését — nyilván okkal — támogatják a munkahelyek is. A felsőoktatási intézmények teherbíró-képessége azonban az igények teljes kielégítését ma nem teszi lehetővé — mondotta befejezésül Herman József. Csütörtökön NDK-est a televízióban A díjnyertes úttörőtűzoltók gyakorlata 1