Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

Hz önzés ördöge Szívesen tartózkodnak a békéscsabai Penza lakótelepi óvodások ilyen szép időben a szabad­ban Fotó: Császár Lajos Eredményesen dolgozik Békésen az I. kerületi HNF-bizottság A kuszán táncoló betűk reszkető kézre vallanak. „Segítsenek, vagy adjanak tanácsot, hogy mitévő legyek. Azt akarják, hogy mondjak le a házról és a kertről, me­lyen férjem után haszonél­vezetem van. Azt állítják, hogy erre nem vagyok jogo­sult, mert még özvegyi nyugdíjat sem kapok. Ha újságban válaszolnak, ne ír­ják ki a nevemet. Van elég keserűségem így is...” Vajon mi van a levél mö­gött, amely a napokban ér­kezett a szerkesztőségbe. Békéscsaba, városszéle. Posztyenkás ház. öreg, meg­fakult kapu. A csengő ijesz­tően berreg. Aztán csoszogás hallatszik. — Ejnye, ki az megint?! A kapuban egy magas, idős asszony jelenik meg. Botra támaszkodik. Mutatom a le­velet. Elcsodálkozva forgat­ja a kezében. — Nem gondoltam, hogy kijönnek. Én írtam. Azt hittem, hogy megint az a kölyök. — Melyik kölyök? — A másik utcából, onnan feljebb. Idejön és becsenget. Az apja azzal állított be, hogy mikor fogok már elköl­tözni innen. És ez így megy évek óta. — Miért? A tornácon asztal, székek. Kinyújtja venyige sovány kezét, és hellyel kínál. Tár­gyilagosan, visszafojtott han­gon beszél. Nem sajnáltat- ja magát. Egy-egy pillanat­ra a keserűsége is eltűnik az emlékek papírvékony hár­tyája mögött. Hét évvel ezelőtt ismerke­dett meg a férjével. Túl voltak mind a ketten életük delén. Egyedül éltek. A férj­nek volt egy fia, de már csa­ládot alapított, s házat is épített. Apját egyre ritkáb­ban látogatta. Az asszony­nak pedig egy lánya lakik Pesten. Ügy döntöttek, hogy összekötik öreg korukra a sorsukat. Az asszony lemon­dott az albérletről, s férjé­hez költözött. — Persze ekkor még nem volt a férjem, csak élettár­sam. Ö akarta, hogy esküd­jünk össze, én viszont nem. A fia miatt. Amit csak el lehet képzelni, mindent meg­tett, hogy különválasszon minket. Egyszerre fontos lett neki az apja. Pedig, ha ak­kor házasságra lépünk, ak­kor megkaptam volna az özvegyi nyugdíjat. — Mikor kötöttek házassá­got? — A halála előtt egy év­vel. A férjem akkor már 62 éves volt. (A jogszabály sze­rint, ha a férj házasságkö­téskor betöltötte 60. életévét, a feleség csak akkor jogosult utána özvegyi nyugdíjra, ha legalább 5 évig éltek együtt házasságban. Vagy pedig élettársként és feleségként legalább 10 évet.) De mi ak­kor nem a rendeletekkel tö­rődtünk. Volt elég gondunk. A párom, ahogy nyugdíjba ment, megbetegedett. Két éven keresztül ápoltam. Nem akarok arról beszélni, hogy a fia, meg a menye hogyan bánt velünk. Elmentem vol­na, de a párom fogta a ke­zemet. Sohase felejtem el, ahogy kérlelt; Jutka, ne hagyj el! El akarták vinni a saját házukba, hogy ezt a há­zat eladhassák. Akkor kel­tünk egybe. Egy tavaszi dél- előttön, amikor a férjem egészségi állapota javulni kezdett, ünneplőbe öltöztünk. Senkinek se szóltunk... Csak mi ketten. Az egyik szomszéd, egy nyugdíjas volt a tanú. Szemébe könnyek gyűlnek. Már 60 éves. Zsebkendővel takarja el az arcát. Mintha szégyellné magát, hogy 60 évesen valaki sírni látja. Az a fajta, aki erősnek akarja mutatni magát. Erősnek ak­kor is, ha gyenge. Vagy ta­lán nem bízik bennem, hogy megértem a könnyeit. A gyöngék erejét. — Miből tartja el magát? — Kötni szoktam, sapkát, pulóvert. Meg itt a kert. Át­jár a szomszédból az a nyug­díjas segíteni, aki az eskü­vőnkön tanú volt. Azt akar­ják, hogy mondjak le a ha­szonélvezetről. Hogy írjak alá egy papírt. Mert külön­ben perelni fognak. — Az öregasszony minden­kit meghat a könnyeivel — mondja M. P. indulatosan. Kétablakos, szép családi házban lakik a családjával. Igaz, akad még rajta mun­ka. Ha az apai örökségét megkapná — azt a házat és a kertet, amelyen az idős asszonynak haszonélvezeti joga van — nyomban elad­ná. Már vevő is van rá. — Nem is erről van szó. — Hát? — Hogy jogos a követelé­sem. Minket nagyon ügyesen átvertek. Apámat is. Nézze, én beszéltem jogi emberek­kel. Tudom mit kell ten­nem. Ha kell, perre megyünk. — Milyen alapon akar pert indítani? — Ö, az megvan. Mégpe­dig nem is egy. — Például? — Hát kérem, először is, az a házasság érvénytelen volt. Rávette beteg apámat, mert tudta jól, hogy élettárs­ként sohase kaphatná meg se a házat, se a kertet. — Egy házasság akkor ér­vénytelen, ha a bíróság ér­vénytelennek nyilvánítja. — Meg is fogja tenni, be fogom bizonyítani. Közismert, hogy minden évszaknak megvan a maga szépsége, és a természetet kedvelő ember az őszben is megtalálja azokat a szépsé­geket, örömet, amelyet más évszak nem ad meg. A nyár forrósága után a szeptemberi napsütés fel­üdülést jelent, de a reggeli és az esti órák lehűlése már kényelmetlenséget jelent. Az időjárás is változik, és a hoz­zá való alkalmazkodásunk­kal változni kell nekünk is. Nemcsak szépségében kü­lönbözik a többi évszaktól, de abban is, hogy ez a gyü­mölcsérések évszaka. Vita­minokban dús gyümölcsök­kel gazdagíthatjuk étrendün­ket, felkészítve szervezetün­ket a téli vitaminszegény időszakra. Szeptember az iskolakez­dés időszaka és ilyenkor kü­lönösen a gyermekek számá­ra nehéz az alkalmazkodás. Az iskolai elfoglaltság, az otthoni tanulás a gyermeke­ket nagyon megterheli, en­nek enyhítésében a szülők­nek nagy szerepe van. Ész­szerűen összeállított bőséges — Hogyan? — Mivel özvegyi nyugdí­jat sem kap, így véleményem szerint a haszonélvezet sem illeti meg. Meg aztán a ha­szonélvezeti jogot korlátozni is lehet. Sőt meg is lehet szüntetni. Van érdemtelenség is a világon. — Arra nem gondolt, hogy ki kellene békülni az idős asszonnyal? Támogatásra és segítségre szorul. — Ha megkapom a jusso- mot, örömmel kibékülök vele. Én a sajátomat követe­lem csak. Mást nem mond­hatok. Ügy tudom, ehhez jogom van és kész. Ha más­ként nem megy, hát pert in­dítok. Igen ám, csakhogy M. P. aligha tudja eredményesen perelni az idős asszonyt. Az özvegyi jog a törvényes öröklés jogintézményei közé tartozik. Az örökhagyónak a házastársa örökli mindan­nak a vagyontárgynak a ha­szonélvezetét, melyet egyéb­ként nem örököl. Mindaddig, amíg az örökhagyónak a há­zassága nincs jogerősen ér­vénytelennek nyilvánítva, házastársa törvényes örökös­nek, illetve haszonélvezőnek minősül. A haszonélvezetet utólag érdemtelenség címén nem lehet megszüntetni. Csak akkor szűnik meg, ha a túlélő házastárs új házas­ságot köt. Ennek a rendel­kezésnek az a célja, hogy biztosítsa a túlélő házastárs­nak továbbra is a közös ott­hont, a megszokott környe­zetet. A házasságon kívüli élettársi viszony sem ad okot a haszonélvezet meg­szüntetésére. A Polgári Tör­vénykönyv lehetőséget ad a haszonélvezeti jog korláto­zására. De a korlátozás csak olyan mértékben rendelhető el, hogy az ne érintse a túlélő házastárs létfenntar­tását. Márpedig ebben az esetben a kertnek ilyen sze­repe van. Mindettől eltekintve azon­ban az önzés megkeserítheti az idős asszony hátralevő éveit. De M. P.-ék életét is. Mert az önzés a legször­nyűbb ördög a világon. Sem nappal, sem éjjel nincs bé­kesség ott, ahol egyszer fész­ket ver. Serédi János reggelivel kell gondoskod­nunk arról, hogy a gyermek végigdolgozhassa délelőttjét, és a tízórai szünet kivárása, az órák alatti lopvaevés ne vonja el figyelmét. Az őszi esőzések megindu­lásával elszaporodnak az er­dőben a gombák. A gomba igen tápláló étel és elkészí­tési módja is különféle le­het, ezért igen sokan ked­velik. Az üzletekbe, piacok­ra csak olyan gomba kerül­het, amelyet megfelelő szak- képzettségű ember átvizsgál. Gombamérgezés — amely az elmúlt évben többször halál­lal is végződött — csak sa­ját szedésű gombából szár­mazhat. Ennek az oka az, hogy a főzésre szánt gom­bák közé olyan is kerülhet, amely külsőre nagyon ha­sonlít az ehető gombához, mégis annyi méregtartalom­mal rendelkezik — erre ta­valy volt példa a Dunántú­lon —, hogy egy egész csa­lád elpusztulhat tőle. Fontos, hogy csak olyan gombát fo­gyasszunk el, amelyet szak­ember megvizsgált. Napokkal ezelőtt hívták fel a figyelmünket az egyik ke­rületi népfrontbizottság mun­kájára. Ennek alapján ke­restük fel Békésen Berta Jó­zsefet, a HNF városi bizott­ságának titkárát és Kis Ilo­nát, az I. kerületi népfront titkárát, hogy a közelmúlt­ban tartott elnökségi ülés tapasztalatairól, valamint az említett körzetben folytatott mozgalmi munkáról beszél­gessünk. Talán érdemes né­hány mondatban ismertetni a városi HNF-elnökség és -bizottság összetételét. Az előbbi testület 15, az utóbbi 61 tagból áll. A gazdaságpo­litikai, a művelődéspolitikai, a nő- és rétegpolitikai, a bé­ke és barátsági, valamint a környezetvédelmi munkabi­zottságok egyikén-másikán belül úgynevezett akciócso­portok (műszaki, kertbarátok köre, honismereti stb.) mű­ködnek. A lakóterületek ak­tíváiból az öt kerületi HNF- bizottságon kívül 1971 őszén — Békés várossá alakulása alkalmával — megszerveztek egy tanyait is. Kis Ilona, a városi tanács műszaki osztályának előadó­ja 1978 márciusában vette át az első kerületben a mozga­lom irányítását. Előtte Csa­tári József csinálta nagy lel­kesedéssel és önfeláldozással ezt a munkát, de egészségi állapotának rosszabbodása miatt abba kellett hagynia. A 31 tagú kerületi HNF-bi- zottságban valamennyi társa­dalmi réteg képviselői meg­találhatók, ám aránytalanul magas az idősek száma. A jövőben nemcsak ezen kell A nyár végén, az ősz ele­jén jelentkezik járványsze- rűen a fertőző májgyulladás. Kórokozója vírus. Az orvos a beteget a kórház fertőző osztályára küldi, környeze­tét pedig fertőtleníti. E meg­betegedés elkerülhető a fo­kozott tisztasággal, a gyü­mölcsök mosásával. ősszel is ajánlatos megfo­gadni néhány jó tanácsot, mellyel egészségünket véd­het j ük. Az időjárás változá­sai ellen fokozatosan hozzá kell szoknunk a réteges öl­tözködéshez. A meleg puló­verek, kabátok lassan ismét megszokott ruhadarabjaink­ká válnak, mellyel a reggeli és a kora esti hűvösebb idő­höz alkalmazkodunk. A vitamindús táplálkozás és a réteges öltözködés mel­lett fontos kihasználni az őszi napsütést. Ajánlatos hét­végeken kirándulásokat, hosszú gyalogtúrákat szer­vezni, melyek mindenki szá­mára kellemesek, szép élmé­nyek és nagyon egészségesek is. Dr. König János osztályvezető főorvos változtatni, hanem azt is el kell érni, hogy a kerülethez tartozó két lakótelep aktivis­táit is bevonják a közéleti tevékenységbe. Az első kerületi népfront­szervezet a kibővített ülé­sekre rendszeresen meghívja a lakó- és utcabizottságok elnökeit, s indokolt esetben a tanácstagokat is. Még eb­ben az évben tárgyalják meg Békés távlati fejlesztésével, a társadalmi munkák szervezé­sével, a lakosságot érintő adózási rendszerrel, továbbá a termőföld védelmével és a parlagföldek hasznosításával kapcsolatos feladatokat. A hátralevő két elnökségi ülés napirendi pontjai között sze­repel a második félévi munka értékelése, a békegyűlés meg­szervezése, az iskolai tankö­telezettségi törvény megtar­tásának, valamint a kézimun­kaszakkör tevékenységének elemzése is. Egyébként en­nek a 22 tagot számláló kö­zösségnek a vezetője Kiss Józsefné, akinek irányításá­val tavaly 8 kiállításon (töb­bek között Budapesten, Nyír­egyházán, Zsadányban, Gyo­mén stb.) mutatták be a leg­szebb termékeket. Mindenütt nagy elismeréssel nyilatkoz­tak róluk. Tavasszal Mongó­liába, egy esküvői terembe készítettek kézimunkákat, s a gyermekév alkalmából pedig több mint 30 térítőt varrtak ki a nőbizottság kérésére. A szakkörön belül fokozott hangsúlyt fektetnek a poli­tikai, a társadalmi és a gaz­dasági kérdések ismertetésé­re, de maguk a lányok, asz- szonyok is élénk érdeklődést tanúsítanak a kereskedelmi, a szolgáltatási és az egyéb várospolitikai kérdések iránt. Az első kerületi népfront­bizottság tagjai a megalaku­lás óta aktívan közreműköd­nek a feladatok végrehajtá­sában. Az általuk szervezett politikai oktatás (különben most ősszel is indul egy több előadásból álló sorozat), a fó­rumok sikeresek voltak. A város párt-, állami és társa­dalmi szervezeteinek vezetői szintén részt vesznek a lakó- és utcabizottságok részére tartott, s nagy látogatottság­nak örvendő rendezvénye­ken. A szeghalmi Nagyközségi Tanács igen nagy gondot for­dít arra, hogy felkutassa és megfelelően ellássa a maga­tehetetlen idős embereket. Ennek köszönhető, hogy je­lenleg 94 idős ember ellátá­sáról gondoskodnak. A nagy­községi tanács 1971 óta tel­jes jogkörrel foglalkozik ez­zel a témával. 1975-ben a szociális ellátásra 608 ezer forintot költöttek, 1979-ben az erre a célra fordított ősz- szeg előirányzata egymillió 289 ezer forint. Gondolt a tanács a nagy­A sok lakost megmozgató közös akciók főként a par­kosítással, a faültetéssel, és a lakóterületek tisztán tartásá­val, valamint a járdaépítés­sel kapcsolatosak. A fürdő­sétány gondozását két 20 éven aluli testvér vállalta társa­dalmi munkában. A kerület­ben többen kaptak Érdemes Társadalmi Munkás jelvényt, Kis Ilona titkárt pedig Ki­váló Társadalmi Munkás éremmel tüntették ki. A ke­rületi népfrontbizottság tiszt­ségviselői versenyre hívták a másik négy kerületet, s re­mélik, hogy ennek a küzde­lemnek mindenki győztese lesz. Érdekesnek ígérkezik Fá­bián Lászlónak, a Volán dol­gozójának az az elképzelése is, hogy társadalmi munká­ban egyetlen óriás fatörzsből játszótéri berendezéseket (csúzda, hinta, mászóka) fa­rag ki. Erre a fa kivágásá­nak engedélyezése után ke­rülhet sor, s á „kompozíciót” a Fáy utcai játszótéren állít­ják majd fel. Dicséretre méltó, hogy a gazdasági egységek nem zár­kóznak el a társadalmi mun­kák elől. Különösen a cukor­kaüzem dolgozói értek el ki­magasló eredményeket. Az viszont kedvezőtlen jelenség­nek számít, hogy a 72 ta­nácstag közül 18 nem juttat­ta el a társadalmi munkáról szóló jelentést. Az eredmé­nyeket ugyanis — tanácstagi körzetenként — városi szin­ten összegzik. Amint Berta József, a városi népfrontbi­zottság titkára elmondta: né­hány tanácstag nem ért egyet azzal, hogy ők maguk mér­jék fel, és összesítsék a tár­sadalmi munka eredményeit. Éppen ezért a tervezéssel kapcsolatos fogyatékosságok megszüntetésén kívül a HNF tisztségviselői szeretnék meg­ismerni más települések ta­pasztalatait, és megtudni, ho­gyan összegzik és hogyan tartják nyilván a társadalmi munkákat. Mindenesetre a tanács és a népfront közötti kapcsolat erősítése szempont­jából fölöttébb hasznosnak tekinthető az az elbeszélge­tés, amelyet a HNF-testület vezetői 72 tanácstaggal foly­tattak az eltelt időben. családos anyák jutalmazásá­ra csakúgy, mint az egye­dül élők eltemettetésére. A temetkezési segély átlag 800 forint. A sokgyermekes anyák pedig egy-két ezer forint jut­tatásban részesülnek. Ugyanakkor a nagyközségi tanács fenntart egy 40 sze­mélyes öregek napközi ott­honát, ahol meleg ételt és egyéb juttatást kapnak az arra rászoruló idős emberek. Házi szociális gondozót is alkalmaz a tanács, aki ott­honában segíti a magányos öreg embereket. űz ősz és az egészségünk —y—n Szociális gondoskodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom