Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
1979. szeptember 30., vasárnap NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Tudományos pontosság és költészet Pókok, méhek — filmek Aki lelkes nézője a televízióban a Kisfilmek a nagyvilágból című műsornak, már megismerkedhetett japán pókokkal, délamerikai gyíkokkal és kígyókkal, afrikai gorillákkal, angol galambokkal. A magyar méhek is vannak ilyen érdekesek, de ezek mégnem szerepeltek a televízió műsorában. Tiefbrunner László operatőr rendező pedig nem kevesebbet mutat be pompás kisfilmjében, mint azt, hogyan „beszélnek” a méhek. A mézet rejtő virágok irányát és távolságát olyan tánccal közli a sötét kaptárban az első hírnök, hogy mozgásának irányát és pot- rohriszálásának számát a többiek letapogathassák testükkel, és már repülhessenek is a megadott irányba és távolságra. Mozifilm vagy tévéfilm Tiefbrunner László filmje viszont nem a televízió alkotóműhelyében készült, hanem a MAFILM népszerű tudományos osztályán, mozifilmnek. S ez mindig nehezebben kerül a képernyőre. Ha szerencséjük van a beszélő méheknek, akkor valami sikerfilm mellé osztják be és több százezer néző is megcsodálhatja táncukat, ha nincs, meg kell elégedniük 40—50 ezer emberrel. Utána várni lehet a jó szerencsét valamelyik filmtár mélyén; mikor szerez tudomást valaki róluk, és kéri ki egy- egy vetítésre a tekercset. Az utóbbi években már többször fölmerült a kérdés: érdemes-e — viszonylag nagy költséggel — ilyen népszerű tudományos mozifilmeket készíteni; nem kellene-e az egészet a tévére hagyni. (Jelenleg ugyanis nem kevés, több mint húsz népszerű tudományos mozifilm készül évente Magyarországon.) Vagy ha mégis készülnek ilyen filmek, nem a televízióban kellene-e először bemutatni, azután maradna a filmtár, ahonnan ki lehet kölcsönözni. Nem kevés ésszerűség van az ilyen javaslatokban, de az igazi kérdés mégiscsak az: van-e valami különbség a mozi és a televízió számára készült népszerű tudományos filmek között. Mert ha van, akkor érdemes fenntartani a külön gyártást, ha nincs, úgy talán jobb lenne abbahagyni. A válasz nem is olyan egyszerű, mint a kérdés. Mert igazából nem kellene különbségnek lenni, hiszen a már emlegetett japán pókok vagy afrikai majmok, szóval a külföldi filmek sem feltétlenül a televízió számára készültek, mégis kitűnően hatottak a képernyőn. Mint ahogy a beszélő méhek is bizonyára hatásosan táncolnak majd — elsősorban a színes — képernyőn. Mégis azt kell mondani: Magyarországon jelenleg van különbség e műfaj filmjei között. Ha a tévé készítette volna el a méhfilmet, minden bizonnyal nagyobb részében egy vagy több tudós szakember mondta volna el a lényeget, amit helyenként természeti képek illusztrálták volna. S perSzúdy Géza Őszi eső Dobol dobol az eső A három napja eső Dobol kopog és kaparászik Ablakomon S a világ Ázik Vele alszom el Vele ébredek Már azt hiszem elállt De bizony Tévedek Hangja most finoman pergő Hangszere ablak esernyő Fás liget néptelen erdő Hallom pereg a fákon Gyöngyként zizeg az ágon összefolyik lecseppen S koppan valami csendben Talán egy feszes lapulevél Valami konzerves dobozfedél Papíros zacskó rongya Nyári lakoma romja Mit ott hagyott kis halomba A rendre nem épp figyelmes Két éhes é,s víg szerelmes Hallom közel és messze Hull az eső neszezve Hallom kis dobverőit Verik a város tetőit Kopog a pala a bádog S tompán az esőkabátok Siető emberek járnak Emlékét hordva a nyárnak Futva az őszi csatákban Százezerféle alakban Egy óriás a másik törpe Egy daliás a másik görbe Ez vaskos vékony a másik De mind fut és egyaránt ázik Zuhog az őszi özön le ömlik a Világ Könnye sze, jóval hosszabb lett volna, mint az, amit most láthatunk. S ez utóbbi két dolog összefügg egymással. A tévének nincs elég ideje —• talán pénze se — valóban rövid filmeket készíteni. Mert a rövidebb elkészítése kíván sokkal koncentráltabb munkát, több kitartást, több leleményt. Hogy például lássuk azt is, amint a festékkel megjelölt hátú méhek táncolnak a filmezés céljaira preparált, tehát nem sötét belsejű kaptárban. Idő és anyagiak híján ezt el tudja mondani egy tudós, akinek a jelenléte a képernyőn kétségtelenül szakszerűséget biztosít. A világsiker oka A Magyar Népszerű Tudományos Filmstúdió rangját, világsikerét viszont az eredményezte, hogy együtt készítették a filmet a kísérletező tudósokkal. A méh- film mellett a legfrissebb termésben érdekes példája ennek az Elmó tüze újra ég című produkció, amely a tárgyak és az emberi test elektromos kisugárzásának lefényképezését, és a fényképek adta érdekes összehasonlítást mutatja be egy laboratóriumi vizsgálat során. (Egyebek között tudományosan igazolt tényként látjuk viszont azt a költői képet, hogy különleges érzelmi .állapotban más a kisugárzásuk, mint érzelmileg közömbös pillanatokban.) Elég talán utalni a múltból olyan példákra még, mint a csirkeembriók fejlődését Beethoven zenéjére bemutatott csodálatos Nyitány, vagy a vezetés három alaptípusát óvodáscsoportokon demonstráló Módszerek, vagy pedig a petesejt osztódásának első ritmusait láthatóvá tevő Örök megújulás. E filmműfaj megalapítója, a francia Painlevé professzor mondta egyszer ezekről a filmjeinkről, hogy a magyar népszerű tudományos művek azért olyan hatásosak, mert a tudományos pontosság és a költészet talál egymásra bennük. Ilyesfajta filmeket a Magyar Televízió — egyelőre nem gyárt. Ezért van tehát szükség változatlanul a Népszerű Tudományos Stúdió munkájára. Meg azért is, mert a moziforgalmazáson túl ezekre a kitűnő művekre nagy feladatok várnak a közoktatásban és a közművelődésben. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy manapság sajnos ez a stúdió is kevés ilyen filmet gyárt. Talán a forgalomba hozatal viszontagságai, talán egyéb okok következménye, hogy azoknak a rendezőknek a jó része, akik elsősorban ebben a művészi műhelyben tevékenykednek, mostanában egyre inkább elfordulnak a természettudományos kutatásokra alapozott témáktól. Többségük dokumentumfilmet forgat — jót vagy gyengébbet — a társadalomtudományok témakörébe vágó jelenségekről. A történelem, a néprajz vagy a képzőművészet esztétikai problémái foglalkoztatják a rendezők többségét. (Kivételt képez a világhírű mester: Kollányi Ágoston, aki több éves munka után most fejezte be egy egész estés filmjét, amelyben az állatok magatartását vizsgálja.) Hamarosan a mozirövid- filmek szokásos fesztiválját rendezik Miskolcon. Részt vehettem annak az előzsüri- nek a munkájában, amelyik a népszerű tudományos filmeket válogatta Miskolcon. Mintegy ötven film közül csak nyolcban tudott egységesen igent mondani az elő- zsüri, pedig a fesztivál tudott volna időt adni több film bemutatására is. Azt kellett tapasztalni, hogy egy-két mű őrzi a korábban oly rangos stúdió hagyományos színvonalát. Túl kevés az a mű, amely részt vállal a kutatás, a kísérletezés tudományos munkájában. Pedig, ha van értelme, hogy önálló mozifilmek készüljenek — esetleg közös produkcióban a televízióval —, akkor ez éppen az lehet csak, hogy az új megismerésének mindig drámai pillanataiban tegye látványban is átélhetővé a természet törvényeit. Akár japán pókok, akár magyar méhek demonstrálják ezt. Bernáth László Fülöp Ilona: Békaember TÉKA E. Mörike: Mozart prágai utazása az Európa kétnyelvű sorozatában A könyvesboltok rendszeres látogatói közül bizonyára már többen felfedeztek maguknak egy-egy kötetet abból a rendszeresen jelentkező, kétnyelvű sorozatból, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, s szépirodalmi műveket közöl eredetiben és magyar fordításban. Nemcsak a kétnyelvű cím a borítón, hanem a könyv ízléses külseje is hamar magára vonja a figyelmet. Tudom, nem sokan dicsekedhetnek azzal, hogy eredetiben olvashatják a világ- irodalom klasszikus és kortárs költőinek és íróinak munkáit. S aki már elég jól eligazodik egy idegen nyelv hétköznapi használatában, sokat megért, beszélni is tud, még korántsem jelentheti ki magáról, hogy egy regény vagy novella szövegét nehézségek nélkül megérti. Meg aztán, kényelmesebb a magyar szöveg. Minden szavát könnyen érti és gyorsabban halad vele az olvasó; az az olvasó, aki végső soron örül, hogy egyáltalán van egy kis ideje, amikor kedvére olvashat. Mégis hasznos és szép a kétnyelvű sorozat minden egyes kötete. Aki egyszer megismerkedett az eredeti olvasás gyönyörűségével, nem fog arról lemondani. Szó sincs arról, hogy a műfordítás szükségességét akarnám kétségbe vonni, dehogy. Hiszen képtelenség lenne annyi nyelven érteni, ahány nemzeti irodalmat érdemes olvasni! De vajon a műfordítást nem akkor élvezheti csak igazán az olvasó, ha olvas eredetiben is, anyanyelvén is; ha párhuzamosan él előtte két világ, ha képes a kettőben egyszerre gondolkodni? Az eredeti nyelv, amelyben született a mű, a szerző anyanyelve, és a másik, a közvetítő nyelv, amely az olvasó anyanyelve, két különböző világot hoz egymáshoz közel. Az összehasonlítás lehetősége érdekes játék, külön öröm. Az említett kétnyelvű sorozatban jelent meg például eddig Gogol Az orr, Carson McCullers A Szomorú Kávéház balladája, Anna Seghers Az argonauták hajója és Eduard Mörike Mozart prágai utazása, amelyet részletes ismertetésre szerzőjének születési évfordulójára való tekintettel választottam ki. Eduard Mörike 1804. szeptember 8-án született Lud- wigsburgban. Teológiát taFülöp Ilona: Katona nult, próbálkozott vikáriusként, lelkészként, majd teljesen feladta a papi pályát, de más területeken sem talált sikert, elégedettséget. Boldogtalan volt egész élete, hivatása, munkája és családja miatt egyaránt. Örökké csodálta Goethét és szentírásnak vett minden szót, ami a „nagy weimari”- tól származott. Goethe Wilhelm Meisterének hatására írta a Nolten festő című művészregényét, amelynek főhőse azonban — mivel nagyon is Mörike életének útvesztőiből és tragédiájából fogant — a sors csapásai alatt szenved és végül elbukik, így tehát sokkal inkább Goethe Wertheréhez hasonlít. Mörike lírikusként szintén jelentős. Verseiben, akárcsak prózájában, a világ erőteljes pofonjaitól összeros- kad, környezetének hátat fordít, s saját magát, lelkét kezdi figyelni és elemezni. A zűrzavarosnak talált kortól és mindenfajta nyilvános szerepléstől visszavonul, a védett falusi lelkészlak magányában és a természetben keres valami szép után, amibe kapaszkodhat. Költészetét az antik szépségideál, a klasszikus forma mesteri kezelése és a népköltészet lényeglátó képessége és egyszerűségében kedves formája jellemzi. Mozart prágai utazása című novellája 1856-ban jelent meg. Egyetlen nap történetét mondja el, azét az egy napét, amikor Mozart és felesége a Don Juan bemutatójára Prágába utazik. Útjukat megszakítva, egy faluban megállnak, egy földbirtokos kastélyában megvendégeli őket. Nem sok történik tehát, de az időzés nagyszerű alkalom arra, hogy Mozart kedves alakját, szeretetre méltó egyéniségét árnyaltan megrajzolja Mörike. Leírja azt is, mi az, amivel a környezete közrefogja a zeneszerzőt : szeretet, tisztelet, bizalom, áhítat, öröm. A társaság kellemesen tölti idejét, jól érzik magukat együtt. Valahogyan mégis minden percben ott lebeg Mozart korábbi élete, szenvedései, gyötrődései; jelen van a múlandóság, a halál fenyegetése, egyfajta vád és önvád, amely arra utal, hogy talán maga Mozart emészti magát, mivel azt tartja élete mottójának, hogy a nagyság kötelez. Niedzielsky Katalin
