Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-27 / 226. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG n MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TflNÁCS LAPJA 1919. SZEPTEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Ara: 1,20 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Beszámoló és vita az egészségügyi törvényről Három napirendet fogadott el őszi ülésszakára az országgyűlés: a képviselők megvitatják az egészségügyi miniszter, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének beszámolóját, és sor kerül interpellációkra is. A szerdán délelőtt 11 órakor megkezdődött tanácskozáson az ülésterem padsoraiban helyet foglaltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, továbbá a Központi Bizottság titkárai. Jelen voltak a kormány tagjai, s — az emeleti páholyokban — a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülésszakot. Ezt követően az országgyűlés tudomásul vette a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának jelentését a nyári ülésszak óta végzett munkáról, s döntött az ülésszak napirendjéről. 1. ) Az egészségügyi miniszter beszámolója az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról, 2. ) A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének beszámolója a népi ellenőrzés munkájáról, 3. ) Interpellációk. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter tartotta meg beszámolóját. Dr. Schultheisz Emil beszámolója Az országgyűlés 1972-ben az egészségügyi törvény megalkotásakor abból indult ki, hogy szocializmust építő hazánkban az egészség-betegség, nem pusztán az orvos és a beteg ügye, nem magánügy, jóval több annál. Az orvos-beteg viszony átalakult a társadalom és az egészségügy kapcsolatává, s ez jelentősen gazdagította, kibővítette a hagyományos orvos-beteg kapcsolatot, fokozta' az egészségügy, az orvos felelősségét. Sőt, minden ember felelősségét önmagáért. A törvény — a jog mellett — e tekintetben is aktív szerepet ruházott a társadalom minden tagjára. Eme aktív szerepnek a jelentősége az egészséges életben, a megelőzésben, a gyógyulásban mind egyéni, mind társadalmi méretben nem új gondolat, de érvényesülése társadalmi méretben, csak a szocializmusban vált lehetővé. A történelem bebizonyította, hogy a szocialista társadalom képes megteremteni az egészségvédelem igazán haladó, humánus és hatékony módját, amely az egész nép ügye. A szocialista egészségügy és a társadalmi-gazdasági élet közötti szoros kapcsolat a szocialista termelési viszonyok jellegéből, a szocializmus lényegéből következik. Ez összefügg azzal, hogy bár az ember a szocializmusban mindenekelőtt a munkában teljesedik ki, mégsem csupán munkaerő. Az emberiség történetében először és kizárólag a szocialista országok hozták létre és érvényesítik következetesen az állam teljes körű felelősségét minden állampolgár egészségéért. Az egészségügyi törvény puszta meghirdetése természetszerűen nagy igényeket is keltett. Ez részben érthető, hiszen szocialista társadalmunk igen nagy vívmánya az egészségügyi ellátás állampolgári joggá való emelése. Ugyanakkor a valóságból kell kiindulnunk és tudnunk kell, hogy nem rendelkeztünk és ma sem rendelkezünk mindazokkal a feltételekkel, amelyek lehetővé tennék minden új igény kielégítését. A kérdés inkább az, mit, mikor és hoA képen: dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter beszél (Telefotó) gyan tegyünk, mert mindent, mindenkor, mindenütt, nem teljesíthetünk. A törvény kereteket adott, és feladatokat szabott meg, nem volt és nem lehetett célja szakmai programok és irányelvek meghatározása. A végrehajtás a kormányzat feladata. — Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy a kormánynak van határozatban megerősített egészségpolitikai koncepciója, az egészségügyi ágazatnak közép- és hosszú távú szakmai terve, és mindezek alapján a megbetegedési viszonyoknak megfelelő, a lehetőségekhez alkalmazkodó részprogramokat is elkészítettük. Ezután az egészségügy anyagi vonzatairól szólt a miniszter. Egyebek között elmondta: — Egy kórházi ágyon fekvő beteg ellátásának átlagos napi költsége 260—270 forint akkor, ha semmit nem csinálunk vele. Egy kisebb megbetegedés esetén ez az ősz- szeg 340—360 forintra emelkedik. A súlyos, életveszélyes állapotban levő beteget ellátó intenzív kórházi ágyon egy beteg napi kezelési költsége 3700 forint. Egy nem túl komplikált szívműtétnél, amikor a beteg életét nemcsak évekkel, de évtizedekkel hosszabbíthatjuk meg, csak a közvetlen műtéti költség, a benne levő devizával együtt 80 ezer forint. Egy komplikáltabb szívműtét közvetlen költsége 120—130 ezer forint. Három évvel ezelőtt Magyarországon mintegy 48 ezer gyermek betegedett meg kanyaróban. A közvetlen költség, amit az ellátásukra fordítottunk — nem számítva most a szülők termelésből kiesésének és táppénzének költségeit — 18 millió forint volt. Bevezetve a kanyaró elleni védőoltást, ennek eredményeként az elmúlt évben alig haladta meg a kétszázat a kanyarós gyermekek száma. Az oltás 8,5 millió forintba került. — Eredményeink az egészségügyben újabb problémákat tárnak fel. Sajátos jelensége ez a fejlődés folyamatának, az egészségügyi ellátás és a megelőzés kiterjesztésének. Ugrásszerűen növekszik a szervezett szűrés, vagy egyedi vizsgálat kapcsán felderített, ma még tünetmentes betegek száma. Vagyis a felelősséggel dolgozó egészségügy, a kétségtelen eredmények mellett, új és gyakran nehezebben megoldható feladatokat is teremt. — Olyan korban élünk, amikor az orvostudomány elég gyakran ér el jelentős, a gyakorlat számára szükséges és jól felhasználható eredményeket. Ezek szükség szerinti hasznosítása tetemes anyagi áldozatba kerül. Üj, hatékony gyógyszerek bevezetését, az orvostechnika állandó fejlesztését biztosítjuk. Ugyanakkor az újdonságok — főképp a nem biztos alapon nyugvók — alkalmazásának megvan a veszélye is. Az egészségügyi és a tömegtájékoztatási dolgozóknak együttesen kell vigyázniuk arra, éppen az emberek érdekében, hogy még nem bizonyítottan hasznos vagy egyenesen káros, de divatos eljárások, avagy csodaszerek ne keltsenek felesleges igényeket, amelyek csalódást és nem gyógyulást hoznak a betegnél. — Az utóbbi esztendőkben szakmai, szervezeti intézkedésekkel is igyekeztünk és továbbra is igyekszünk munkánkat javítani. — Az ellátás terén a legfőbb törekvés: a felnövekvő nemzedék, a munkaképesek és az idősek egészségének megóvása, illetve a kezelés biztosítása. Ezek egymásból következő feladatok, s kifejezetten olyan jellegűek az esetek zömében, ahol az egészségpolitika és a szociálpolitika együttesen ösztönözheti az egészségügyi törvényben rögzített feladatok megoldását. — A népesedéspolitikai határozat végrehajtásában elért általában jó eredmények mellett fontosak azok az erőfeszítések, amelyeket az óvodás, iskolás és serdülő korú gyermekek orvosi ellátására tettünk, de sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy nemcsak a járványok lehető kiküszöbölésével, hanem ,a megelőzés teljességével is biztosítsuk fejlődésüket egészséges felnőttekké. — A felnőttek körében nemcsak gyógyító és megelőző tevékenységre van szükség, hanem olyan egészség- ügyi kultúra kialakítására is, amely ébren tartja a saját testük és szellemük iránti felvilágosult felelősséget, s nem tereli ,az öngyógyítás, öngyógyszerezés veszélyes útjára az embereket. A túlzó gyógyszerfogyasztás ellen nem a pénz, a költség miatt tiltakozunk, hanem az emberért. — A VI. ötéves tervben megoldandó, már most formálódó feladatok kapcsán a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ország egészségügye sem fejleszthet mindent egyszerre és egy időben. A törvény életbe lépése óta az egészségügy, a gyógyítás szakmai szerkezete is változott, számos új orvosi szakág kezdte meg működését, több úí szakintézet kapott irányító szerepet. Ez nem gyengíti, hanem erősíti azt a törvényszerűséget, hogy az egyes szakágak súlya a következő ötéves tervben, sem lehet egyforma. Meg kell határoznunk bizonyos sorrendiséget és ez nem szakmai minősítés, hanem ellátási szükséglet, amelyhez igazodva kell terveznünk. — A VI. ötéves terv szakmai programját egészségpolitikánk hosszú távú céljaival összhangban kell kialakítani. Az eddiginél is fontosabb az alapellátás minőségi fejlesztése és a kórházi ágyak megoszlásának megfelelő kialakítása. Nemzetközi összehasonlítás szerint Magyarországon találkozik a páciens a leggyakrabban orvossal, évente átlagosan 150 milliószor, tehát egy állampolgár átlagban közel tizenötször. Ahhoz azonban, hogy a körzeti orvos kielégítő ellátásban részesíthesse ,a nála mégjelenők mintegy 70—80 százalékát, nemcsak az kell, hogy az orvos felkészültségénél fogva ezt meg tudja tenni, az is fontos, hogy a beteg érezze és tudja, hogy a körzeti orvosnál kapott ellátás nem kisebb értékű és nem alacsonyabb rendű, mint amilyent a kórházban kaphat. A kórházba lehetőleg az kerüljön, akit kizárólag ott tudnak meggyógyítani. Az idős emberek érdekében törekszünk a kórházi ágyarányok módosítására, az aktív és krónikus, utókezelő ágyak arányának helyes kialakítására. (Folytatás a 3. oldalon) Ebéd a kukoricaföldön. A betakarítás zavartalansága érdekében szinte minden helyen a megyében kiviszik az ebédet a földeken dolgozók részére. Képünk Üjkígyós határában készült Fotó: Veress Erzsi Helyi intéző bizottságok Erősödött az ÁFÉSZ mozgalmi tevékenysége Orosházán Figyelemre méltó megállapítások hangzottak el az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ munkájáról a MÉSZÖV elnökségének szeptember 26-i, szerdai ülésén Békéscsabán. Ekkor vált ismertté, hogy az 1978. és az 1979. évi munkájával ez a fogyasztási szövetkezet az ország öt legjobbja közé küzdötte magát. Az egyesülés után felgyorsult a nagy szövetkezet mozgalmi élete. A vezetés sikerrel vonta be a szövetkezet tagságát az ellátással kapcsolatos feladatok megoldásába. Nincs a megyében még egy olyan ÁFÉSZ, mint az orosházi, melyet a tagság 12,6 millió forint célrészjeggyel és részjeggyel támogasson a gazdaságpolitikai feladatok megoldásában. A felszólalók közül többen hangsúlyozták, hogy a céltudatos vezetés néhány év alatt — közösen a tagsággal — jelentős eredményeket ért el. Áruházakat, ABC-bolto- kat építettek és nyitottak, magas színvonalon biztosították a lakosság napi ellátását. Mihály András, Orosháza városi Tanácsának elnöke, aki meghívottként vett részt az elnökség munkájában, megállapította: a városban és vonzáskörében az ÁFÉSZ tevékenysége túlnő a tulajdonképpeni kereskedelmi feladaton. Orosházán egy lakosra 32 ezer forint évi kiskereskedelmi forgalom jut, s ennek felét, vagy talán még ennél is nagyobb hányadát az ÁFÉSZ bonyolítja le. Ugyanakkor azt is elmondta a tanácselnök, hogy a városban a vendéglátást a legutóbbi tanácsülés nem minősítette megfelelőnek. Most újabb lépéseket tesznek azért, hogy ezt az ÁFÉSZ a kiskereskedelem színvonalára emelje. örvendetes tény, hogy az egyesülés után jó kapcsolat alakult ki a községek vezetői és az ÁFÉSZ között. Növekedett a helyi intéző bizottságok hatásköre, ami szintén példamutató. A munkát jellemző leglényegesebb mutatók itt már jól meghaladják a megyei átlagot. D. K. fl VII. országos úttörő páriám ént előkészületei A november 22—24. között Debrecenben megrendezésre kerülő VII. országos úttörő-- parlament előkészületeiről tárgyalt a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Elnöksége szerdai ülésén. Az eddigi úttörőcsapatparlament tapasztalatait ösz- szegezve megállapították: mindenütt részletesen foglalkoztak az előző, 1976. évi zalaegerszegi országos úttörőparlament legfőbb ajánlásait magában foglaló „Zalai iránytű” megvalósításának eredményeivel. Az úttörőélet legkedveltebb programjai — a sportvetélkedők, a kirándulások és a különféle akadályversenyek — közül is kiemelkedően sikeresnek bizonyult a KMP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett „Riadó—77” versenysorozat, amelyben szinte az ország valamennyi úttörője részt vett. A csapatparlamentek témái közé tartozott a gyerekek önkormányzati rendszerének értékelése. Eszerint a gyermek- és felnőtt vezetők együttműködése folyamatosan erősödik, a felnőttek mind gyakrabban kérik ki az úttörővezetők véleményét. Sok szó esett arról is, hogy több 14 éven felüli ifjú vezetőt kellene bevonni, mert a gyerekek igénylik közreműködésüket, s különben is ők segíthetik leginkább az úttörők előkészítését a KISZ- életre. Október első hetében a járási, városi, illetve kerületi úttörőparlamenteken folytatódik a VII. országos úttörőparlament előkészítése. Ezeken a fórumokon megfogalmazzák a következő évek elképzeléseit, s megválasztják a megyei és a budapesti parlamentek küldötteit.
