Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
o 1979. szeptember 25., kedd Vállalás A Hidasháti Állami Gazdaság Achim L. András brigádja a vetőmagüzemben dolgozik. A terv szerint idén 400 vagon hibridkukoricavetőmagot kell fémzárolniuk. A kongresszusi munkaversenyhez csatlakozva most vállalták, hogy az előirányzott vagonokat 50-nel túlteljesítik. Ez önmagában 6 millió forinttal növeli a gazdaság termelési értékét. A vállalás értéke felől tehát semmi kétségünk nem lehet. További kérdésként is legfeljebb csak az motoszkálhat bennünk: mennyiben függ ez a többlet a szocialista címmel nyolcszor kitüntetett és A Vállalat Kiváló Brigádja címet is viselő versenykollektívától. Ök ugyanis annyi vetőmagot készíthetnek ki, amennyit a termesztőktől kapnak. Ha a hibrid- kukorica-vetőmagtermés jobb a tervezettnél, többet fémzárolhatnak a reméltnél, ha kevesebb, kevesebbet. Mi akkor ebben a vállalás? Nos, válaszunk röviden csak annyi: ha a hibrid csak a tervezettet termi, ám a vetőmagüzemiek a kihozatalt egy százalékkal javítják, azaz nagy-nagy odafigyeléssel, lelkiismeretes munkával, hozzáértéssel az úgynevezett másodkukorica• rovására növelik a fémzárolható meny- nyiséget ugyanabból az alapanyagból, az már 400 mázsás többletet jelent, ami alapvetően rajtuk múlott. Ugyanígy van ez az ÄKG öntödéjében dolgozó Gábor Áron brigád esetében is, ha arra vállalkoznak tagjai, hogy a napi öntés mennyiségét 10 százalékkal növelik. Esetünkben is csak a felszínt ragadnánk meg tudniillik, ha megjegyeznénk: vállalás nélkül is ki lehet tölteni a munkaidőt intenzív munkával. Első megközelítésben valóban lehet az a látszat, hogy a ÄKG öntödéjében laza a norma. S ezért nem is érdemei külön elismerést annak 10 százalékos túlteljesítése. Csakhogy ezt hitelt érdemlőn bizonyítani is kellene, másfelől pedig legalább ilyen lényeges most az éremnek az az oldala, amely éppen a munkaverseny- mozgalom velejét tükrözi. A brigádok, a munkakollektívák vállalásai, felajánlásai nélkül ugyanis aligha mozdulnának meg a szuny- nyadó tartalékok, s a veszteségek forrásaira is kevesebb esetben derülne fény. Nem azokra a vállalásokra gondolunk egyébként, amelyek csak látszatfelajánlásokat összegeznek, ilyen az, ha a lakosság áruellátására rendeltetett szerv a versenyben arra vállalkozik, hogy kielégíti a vásárlói igényeket. Világos, hogy ami amúgy is kötelesség — jól dolgozni, jelesen —, azt nem illik felajánlani, mint ahogy az is világos; a munkaidőben dolgozni illik. A felajánlások többségében azonban a versenyben résztvevők nem csupán azt fogadják meg: teljesítik, ami a feladatokból rájuk hárul, hanem arra is vállalkoznak, hogy nem maradnak ki a tervek teljesítését nehezítő akadályok elhárításából, hanem újításokkal, kommunista műszakokkal, takarékossággal, alaposabb munkával, lelkiismeretességgel nevüket adva a munkájukhoz együttesen garantálják a szállítási, átadási határidők betartását. Olyan többlet ez, amire nemigen számíthatna a népgazdaság, ha csakis a munkaköri leírásokban foglaltakra hagyatkozna, illetve legfeljebb részben hozhatnánk a felszínre mindezt az anyagi ösztönzés eszközeivel. A teljességhez tudniillik más is kell: a munkaverseny-mozga- lom, valamennyi vállalás, amit a brigádtagok, a brigádok tesznek. (kőváry) Több, mint hárommillió forint haszon újításokból Az Orosházi Üveggyárban — Letaveczné Sütő Erika tájékoztatása szerint — az idén eddig 29 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, ami az elmúlt év hasonló időszakához képest 10-zel kevesebb. A javaslatokból 20-at elfogadott, ötöt elutasított a vállalat, négynek az elbírálása pedig még folyamatban van. Az elfogadott újítások éves gazdasági eredménye várhatóan meghaladja a 3 millió forintot. Az újítások száma arra enged következtetni, hogy csökkent az újítói kedv. Vajon mi ennek az oka? Csiszár István, a szakszervezeti bizottság újítási felelőse a kérdésre így válaszol: — Először is az, hogy az elbírálás gyakran nagyon elhúzódik. Azt is helytelenítem, hogy az éves gazdasági haszon 'alapján megállapított 2 százalékos legalacsonyabb díjat fizetik. Hiba még az, hogy az újításokat a műszakiaknál minden esetben munkaköri kötelességnek tekintik. — Ez utóbbira tudna mondani példát? — Igen. Szabad Antal technikus a csomagolásnál a drága ragasztót egyszerű celluxragasztóval helyettesítette, ami — kiszámították — évente csaknem 400 ezer forint megtakarítást jelent. A díj megállapításánál arra hivatkoztak, hogy Szabad Antalnak az újítás munkaköri kötelessége volt, s ezért a szokásos 2 százalékot 1 százalékra csökkentették. Fellebbezett, s így végül is a díjat 1,5 százalékra emelték és 5840 forintot kapott, amit az újítási napló is tanúsít. A legjelentősebb újítás is Szabad Antal nevéhez fűződik. Síküveg-csomagolásnál impregnált csomagolópapír helyett légpárnás műanyagfóliát alkalmazott, aminek az éves gazdasági haszna több mint egymillió 200 ezer forint. Szabó Gyula a húzott síküveggyárban a samott takarólapok használhatóságát többszörös időtartamúra növelte. Az újítás éves gazdasági eredménye várhatóan eléri a félmillió forintot. Ketten, Komjáti Ferenc és Csan- da Sándor az öblösüveghutában megoldották a sodronyszalag hidegen való visszavezetését a hűtőkemencébe. Ezzel a sodronyszalag élettartama megkétszereződött, ami mintegy 200 ezer forint éves megtakarítást jelent. A Kiváló Üjító jelvény ezüst fokozatát eddig Tóth Sándor és Csáki István, a bronz fokozatát Cganda Sándor, Komjáti Ferenc, Gálosi János és Csiszár István érdemelte ki. Az idén az ezüst fokozat szintjét Szabad Antal és Komjáti Ferenc már elérte. Az újítómozgalom fellendítésére a vállalat Dobi Imre gépészmérnököt bízta meg a munka irányításával, szervezésével. A szakszervezeti bizottság a szocialista brigádmozgalom keretében törekszik az újítói kedvet növelni. A vállalat a továbbiakban is lehetővé teszi, hogy az újítók a gyár szakembereinek a segítségével megvalósítsák az elképzeléseiket. A szakszervezeti bizottság mellett működő újítási bizottság szorgalmazza, hogy az újításokat az üvegipar más gyáraiban is alkalmazzák. Látogatásokat szervez, amelyeken az újítók a tapasztalataikat kicserélik. Októberben, a műszaki tájékoztatási és újítási hónap keretében az Orosházi Üveggyárban ötletnapot tartanak, műszaki könyvhetet rendeznek, és fotókiállításon bemutatják a munkavédelmi újításokat. Tervezik még, hogy a legeredményesebb újítókat megjutalmazzák. Pásztor Béla Felkészülés a jövőre Továbbképző tanfolyamok mezőgazdasági szakembereknek A mezőgazdasági, élelmi- szeripari és fagazdasági vállalatok ezekben a napokban kapták kézhez a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet 1980. évi tájékoztatóját. A minisztérium továbbképző központja több mint kettőszázhatvanféle tanfolyamot ajánl a következő évre. Gazdasági, társadalmi vezetők, szakemberek, egyaránt megtalálhatják a munkakörüknek, szakképzettségüknek, érdeklődésüknek mégfelelő továbbképzési formát, szaktanfolyamokat, amelyek a korszerű ismeretek elsajátítás^ mellett, egyben biztosítják a következő ötéves tervre való felkészülést is. A vezető- és vezetőutánpótlás-képző tanfolyamoknak továbbra is kiemelkedő szerep jut. A képzés a vállalati vezetésszervezeti szinteknek megfelelően hármas tagozó- dású: 1. Felsőszintű vezető- és vezetőutánpótlás-képzés. 2. Ágazat- és üzemvezetői (középvezetői) tanfolyamok. 3. Művezetőképzés. A felsőszintű vezetők részére az eddig jól bevált gyakorlat szerint négy-, hathetes komplex tanfolyamok indulnak, melyek célkitűzése, hogy érzékletesen és elmé- lyülten szemléltessék a nép- gazdasági és vállalati összefüggéseket, s ezzel segítséget nyújtsanak a hatékony vállalati (szövetkezeti) gazdálkodáshoz. Azoknak, akik már részt vettek ebben az oktatási formában, jövőre az eddiginél nagyobb számban, ún. emelt szintű tanfolyamom indulnak. Az ágazat- és üzemvezetők (középvezetők) részére meghirdetett tanfolyamok felépítése hasonló a felsőszintű tanfolyamokéhoz. A négy fő témakör: társadalom- és gazdaságpolitika, vezetéstudomány, vállalatgazdaságiam ismeretek, termelésfejlesztés. Az általában három-négy hétig tartó foglalkozások során azonban nagyobb szerep jut a korszerű szakmai ismeretek oktatásának. Tovább fejlődik az intézet szervezésében folyó művezetőképzés. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a brigádvezetői tanfolyamokat is. A háromnégyszáz órás tananyag elsősorban a munkahelyi vezetők munkaszervezői tevékenységét segítő ismereteket tartalmaz. A művezetők és brigádvezetők tevékenysége adott technológiai rendszereken belül érvényesül. A rendelkezésre álló tanulmányi időben nincs lehetőség ezen technológiák részletes tanulmányozására, s így itt a fő hangsúly a gyakorlatias oktatásra, különböző döntési szituációk megoldására, a vezetői ellenőrzés módszereinek ismertetésére kerül. A most már 24-féle szakiránynak megfelelő művezetői tanfolyamoknál is kombináltan alkalmazzák a bentlakásos és a levelező formákat, s az utánpótlásként figyelembe vett szakemberek, a képzés időszakában — munkaidőben tartott — vezetői gyakorlatot végeznek. A takarékossági követelményeknek természetesen a továbbképzésben is érvényesülni kell. Ezért az intézet a munkaidőalappal való takarékosság érdekében csökkenti az ún. bentlakásos időt. Előtérbe kerül az otthoni tanulás, és az erre alapozott időszakos konzultációk és beszámolók rendszere. A tanfolyamokra történő jelentkezés módját az intézet áital kjadott tájékoztató részletesek ismerteti. A továbbképzési tervek összeállításánál a vállalatoknak, szövetkezeteknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy 1980. egyben az ötödik ötéves terv záróéve is, tehát a Eeladatterveket úgy célszerű kialakítani, hogy az minél inkább elősegítse a jelenlegi időszakra előirányzott továbbképzési követelmények teljesítését. Simor István A FÉKON orosházi gyárának 4-es számú varrodájában szovjet exportra készítenek férfiingeket. Egy műszak alatt egy soron (mintegy 20 ügyes kezű asszony) 420—440 inget varr Fotó: Martin Gábor „Védem, építem” Építő katonák Ma már egyáltalán nem szokatlan az építkezéseken, földeken, gyárakban dolgozó katonák látványa. Azt mindenki természetesnek veszi, hogy elemi csapások, — árvíz, hóvihar — esetén a katonák azok, akik elsőként segítenek, az ő szolgálatkészségük gyakran emberéleteket, milliós értékeket ment meg. Talán ezért is él úgy a közvéleményben, hogy ahol valami elmaradás van, ha egy létesítmény nem készülne el határidőre, ahol kevés a munkáskéz, ott majd segítenek a katonák. S bár e vélekedésnek alkalmanként lehet némi alapja — hiszen például a mezőgazdaságban időnként valóban elkél a gyors, hathatós segítség — az építő katonák szerepe, feladata mégsem ez. Tizenöt évvel ezelőtt minisztertanácsi határozat hozta létre a magyar néphadsereg építő-műszaki alakulatait. Ezeknek a csapatoknak alapvető feladatuk — a többi katonához hasonlóan — a haza védelme. Az itt szolgálatot teljesítő fiatalok is elsősorban katonák, s az' építési feladatokat szolgálati kötelességük teljesítése mellett látják el. Ezt — a közhiedelemmel ellentétes — vélekedést fejezi ki jelszavuk: Védem, építem. Másfél évtized alatt a munka szervezettsége, hatékonysága, termelékenysége szempontjából is sokat fejlődött az építő-műszaki alakulatok tevékenysége, s ma már természetes, hogy számolnak velük a népgazdaság munkaerőmérlegében. S nem úgy — mint azt a már említett nézet tükrözi —, hogy amit a „civilek nem csinálnak meg, azt majd a katonák elvégzik”. Sajnos, van ilyen gyakorlat is, de korántsem ez a jellemző. Az Országos Tervhivatal a Honvédelmi Bizottsággal egyeztetve a népgazdasági, vállalati és honvédségi érdekek figyelembevételével osztja el az alakulatokat a különböző munkahelyek között. Munka és munkahely pedig van bőven. Az építő katonák tevékenységét vasútvonalak és állomások, lakótelepek, s iskolák, metróalagutak és gyárak jelzik — néphadseregünknek ezek az egységei ma már a gazdaság szervezett részeivé váltak. Az eddigi eredményeket jól szemlélteti néhány adat: 1964-ben — megalakulásukkor az építő-műszaki alakulatok összes termelési értéke 180 millió forint volt, 1970- ben közel 2 milliárd, 1975- ben 2,7 milliárd forintot ért munkájuk. A legutolsó adat tavalyról való: ekkor 4,2 milliárd forint értékű volt a katonák teljesítménye. Az elmúlt tizenöt év alatt mindez összesen közel harmincmil- liárd forint értékű munkát eredményezett. A katonák a népgazdaság minden kulcsfontosságú beruházásából kivették a részüket. Ott voltak a Borsodi Vegyi Kombinát építkezésein, Leninvárosban az olefinprogram megvalósításánál, az ózdi és a Dunai Acélmű rekonstrukciójánál, csakúgy, mint ahogy kivették részüket a nagyvárosok — elsősorban Budapest — komplex lakásépítési programjának megvalósításából. De dolgoznak katonák az Ajkai Timföldgyárban, a váci, a Bere- mendi Cementműben, a metró építkezésein, az M7-es autópályán, a készülő Paksi Atomerőmű munkálatain is. Eddig az építő katonák által közvetlenül létrehozott javakról, eredményekről esett szó. De ezek, az új képzési rendszerű alakulatok másfajta értéket is létrehoznak: közel tíz év alatt szervezetten folyik az általános iskolai oktatás, s ez idő alatt mintegy 15 ezren végezték el az általános iskola különböző osztályait. Hat-nyolc szakmát tanulhatnak a fiatalok a hadseregben: ilyenek például az ács, kőműves, vasbetonszerelő, gépkezelő, gépkocsivezető szakmák, s hogy a fiatalok éltek a lehetőséggel, jelzi; két és fél ezer katona kapott eddig szakmunkásoklevelet, s mintegy háromezren a polgári életben is érvényes brigád- és munkavezetői képesítést szereztek. Sok katonafiatal nyerte el a Kiváló Dolgozó címet, az elmúlt néhány évben több mint ezren kapták meg ezt a kitüntetést, s teljesítményüket, pozitív szerepüket tavaly a kormány is elismerte. Másfél évtizede, hogy a katonák a fegyveres szolgálat mellett építő szerszámokkal is egyre többet és eredményesebben tevékenykednek. Egy-egy nagy létesítmény születésekor az emberek már-már úgy érzik: mindent a katonák építenek, ám a látszat csal, hiszen az egyenruha sokkal feltűnőbb, mint a „civilek” öltözéke. Az eddigiekből talán kitűnt, mekkora hasznát látja a népgazdaság az építő katonák munkájának. De az a tapasztalat sem kevésbé fontos, melyet a katonafiatalok — munkafegyelemről, munkaszeretetről — a hadseregben szereznek. Föld S. Péter Egyszerűsítették az építési engedélyezési eljárást Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter új rendelete, amely módosítja és tovább egyszerűsíti az építési engedélyezési eljárást. Szűkítette az engedélyhez kötött létesítmények körét, ugyanakkor bővítette az engedély nélkül, vagy csupán bejelentés alapján elvégezhető építési munkák, létesítmények „választékát”. Az új intézkedés lehetővé teszi, hogy engedély nélkül, de bejelentés alapján 200 légköbméternél kisebb térfogatú, nem lakás célját szolgáló épületet hozzanak Tétre. Bármilyen felvonulási és egyéb ideiglenes épületet lebonthatnak, ha azzal nem veszélyeztetik a szomszédos ingatlanokat. Az építési engedély és bejelentés nélkül építhető kerti növényház magasságát két méterben szabták meg. A rendelet először teszi lehetővé, hogy vállalat, közület is építési engedély nélkül, csak bejelentés alapján végezzen munkát, ami kiterjedhet az. épület felújítására, helyreállítására, átalakítására, még a tetőtér beépítésére is, ha nem teszi szükségessé az épület teherhordó szerkezeteinek megváltoztatását. Az új rendelet a jövőben tesz engedményt, s nem ad felmentést az általános érvényű város- és községrendezési tervek, a kötelező építésügyi és egyéb tűzvédelmi, egészségügyi, védőterületi, biztonsági előírások érvényesítése alól. Az új' rendelet október 1- én lép hatályba, s ugyanakkor lép érvénybe az épületek és az egyes építmények használatba vételének engedélyezésével kapcsolatos eljárás módosításáról szóló ÉVM-rendelet is.
