Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

A Televízióból jelentjük Q 1979. szeptember 22.. szombat Képernyőre kerül a SZEPTEMBER Beszélgetés csabacsüdi pedagógusokkal A stúdió szürke eget idé­ző, óriási körfüggönye mö­gött magával ragadó látvány fogadja a betérőt. A beren­dező építészek alapos, tetsze­tős munkát végeztek. Egy al­földi tanya elevenedik meg a filmesek kamerái előtt: ház szobákkal, konyhával és a szükséges paraszti relikvi­ákkal, a csűr, a raktárak, a kerekes kút, a kertecske a gyeptéglákkal, az öles ha­sábfák, a ragasztott nyári konyha, és sorolhatnánk még. Fejük felett hatalmas de­rítő lámpák árasztják a nap­pali fényt. A tanyaház nap­sütésben utazik. Az öreg Si­pos István és felesége — Szir­tes Ádám és Berek Kati — a tornácon pihennek. Reviczky Gábor a tévéjá­tékban a tanító figuráját ala­kítja, de most ő is a monitor előtt figyeli, miként próbál­ják a fiatalok Horvai István rendező irányítása mellett a Szeptember következő jele­netét. Sarkadi Imre hajdani, nagy sikerű, színházi darabjából készült tévéjátékot forgat­nak. Egy tanyasi tanító szem­szögéből ítéltetik és méretik meg a tsz-szervezés minden bonyolultsága, gondja, ne­hézsége, valahol az Alföld végtelen tanyavilágában. A tanító csodálattal járja be az öreg paraszt büszkeségét, a tanyát. Csakhogy új idők szelei fúj- dogálnak a tanyák körül is. — A tanító maga Sarkadi Imre, aki Balmazújvároson tanítóskodott egy esztendeig A békési Alkotók Klubja kiállításai A képzőművészeti világhét alkalmából több községben is bemutatkoznak munkáikkal a békési amatőr képzőművé­szek. A Tarhoson, szeptem­ber 17-én megnyílt kiállítá­son Bellus Ferencné, Nagy Sándor és Hégely Imre ké­pei szerepelnek a művelődé­si házban megrendezett tár­laton. Kamuion Párzsa Já­nos, Hevesi Ferenc és Vár- konyi János munkáit tekint­hetik meg az érdeklődők. A Muronyban, szeptember 18- án megnyílt kiállításon pe­dig Görgényi Tamás, Csuta György és Takács István al­kotásai láthatók a helyi mű­velődési házban. — mondja Reviczky Gyula. — Az író egy tanyasi család sorsán keresztül mutatja meg a termelőszövetkezetek szer­vezésével járó emberi tragé­diákat, azok elkerülhetetlen­ségét. — A tanító tétova, ha­tározatlan figura. Megérti az öreg Sipos ellenállását, drá­máját, de mint szervező, szembekerül vele. Sipos Ist­ván körül egy egész világ omlik össze, nem pusztán a földet kell elvesztenie, de addigi életvitelét is. Gyerme­kei sorra elhagyják. — Játszott már Sarkadi Imre valamelyik drámájá­ban? — Nem, bár mielőtt eljöt­tem Kaposvárról, majdnem rám bízták az Oszlopos Si­meont — mondja a Vígszín­házhoz szerződött színész. — Milyen aktualitása le­het ma ennek a darabnak, hiszen a tsz-ek szervezésének történelmi időszaka már ré­gen lezárult? — A színész számára el­sősorban azt sugalmazza: an­nak az embernek a tragédiá­ját kell eljátszania a Szep­temberben, aki egész életét áldozta valamiért, eljutott valahová, megszerzett vala­mit, s a sors váratlan kény- szerűsége most mindettől megfosztja. A stúdióban folytatják az öreg Sipos tragédiájának fel­vételeit, azét a parasztembe­rét, aki saját egyéni drámá­ja ellenére is megértéssel fo­gadja a jövőt. reteiket a rászoruló intézmé­nyekben hasznosíthassák. Több éve kérik már a nagyközség lányai és asszo­nyai, hogy a közművelődési intézmény egy háztartási­műszaki előadás-sorozatot in­dítson. Az energiatakarékos­ság gyakorlatának előretöré­se következtében beindítják ezt a sorozatot, amelyen a GELKA szakemberei a la­kás technikai berendezései­nek, gépeinek takarékos üze­meltetésére, karbantartására, s ugyancsak a kisebb javítá­sok elvégzésére tanítják meg a résztvevőket. Az előadásokat bemutatók is követik. A felsoroltakon kívül még egy csoportot szervezett a művelődési központ. A dísz- és szobanövények gyűjtőinek, kedvelőinek lesz a kertbarát­kor. Itt ugyancsak az elmé­leti ismeretterjesztés mellett gyakorlati tanácsokat is kap­nak majd az érdeklődők. Nehéz téma, mert lassan, a szükségesnél is lassabban értjük meg és még nehezeb­ben tudunk vele élni. Sok­sok beszélgetésből világlott már ki, hogy az értelmét, lényegét még csak kevesen képesek megragadni. Legfel­jebb belülről érzik: szükség van rá. A szocialista demokratiz­musról van szó. Aminek egyik jelentős feltétele: a társadalmi fegyelem, az ön­fegyelem és az egyéni kezde­ményezés közötti összhang létrehozása, a legésszerűbb elgondolások — legyen az bárkié! — érvényesülése. Mindehhez pedig olyan tár­sadalmi, közösségi légkör szükséges, amelyben az em­berek felelősen szólhatnak bele az őket érintő dönté­sekbe, szabadon fejezhetik ki véleményüket, amellett, hogy kötelességüket erejük­höz, képességükhöz mérten a legjobban teljesítik. Ez nem jelenthet sem liberalizmust, sem anarchiát, amitől né­hány vezető — talán taka­rózásképpen — tart. Ez utóbbiak nem fordulhatnak elő abban a közösségben, amelyben helyesen, céljának megfelelően értelmezik és élik át a szocialista demok­ratizmus társadalmi fejlődést segítő lényegét. Az iskolák­ban, ahol a jövőnek nevel­nek, különösen fontos kér­dés ez. Hiszen csak demok­ratikus vezetésű és életvite­lű iskola képes, az eljöven­dő kommunista önkormány­zat szellemében, élni tudó generációt felnevelni. Egy látogatás nem elegen­dő, hogy egy iskola tantes­tületének életéről, munkájá­ról átfogó képet kapjunk. Nem is ennek a reményében látogattunk el Csabacsüdre, a mindössze 15 tanerős is­kolába. Egymásra támaszkodva Rövid gondolkodás után Balczó Judit, történelem— szlovák szakos pedagógus törte meg először a csendet: — Szóval, a légkörről beszél­jünk. Először is fontosnak tartom, hogy tantestületünk­ben régóta együtt dolgozó kollégák közösségéről van szó. Négy 25 éves törzsgár- datagunk is van. De ha az átlagot nézzük, több mint 10 év jön ki. — Így igaz — szól közbe Kondacs György, az iskolai pártalapszervezet titkára. — Sokan jóformán egyszerre érkeztünk ide fiatal, kezdő pedagógusként. Az igazga­tónk, Torda Lajos, 1967 óta van az iskola élén, de ő is itt kezdte, ebben a tantestü­letben. Szerintem sok min­dent elmond az a tény, hogy innen csak vagy egy maga­sabb állás, vagy a nyugdíja­zás miatt mentek el embe­rek. És az is jellemzője közös­ségünknek — mondta Ste- fáni Pálné, matematika— fizika szakos —, hogy őszin­tén mondhatunk véleményt egymásnak jóról, rosszról. Az óralátogatások után is minden szépítés nélkül mondhatunk bírálatot egy­más munkájáról. — És nem érzünk félel­met, ha bejön az óránkra az igazgatónk! Gondolom, ez sincs mindenütt így — mondja Balczó Judit. A munka mellett, vajon közösek-e gondjaik is? Ki­kérik-e véleményüket az is­kolát érintő kérdésekben? — teszem fel az egyik legizgal­masabb kérdést. — Most történt augusztus 30-án egy eset, hogy az egyik kartársunk bejelentette, el­megy. Akkor közösen be­széltük meg az utódlás kér­dését is — mondja az igaz­gatóhelyettes. S a bérkérdé­sek? Mostanában a jutalma­zás után értékelést is kap­nak a kollégák. Igaz, összeg­szerűen a kiosztáskor nem tudjuk, ki, mennyit kap. — Az iskolatanács dönt minden lényeges kérdésben — toldja meg a gondolatot a párttitkár, Kondacs György —, ebben részt vesz az alsó és felső tagozatos munkakö­zösség-vezető, a párt- és szakszervezeti titkár, a csa­patvezető és az igazgatóhe­lyettes is. A nevelési felada­tokat, az iskola munkatervét, az intézkedési tervet és a bérkérdéseket közösen tár­gyaljuk meg, s csak aztán' kerül a tantestület elé. Tartják-e a kapcsolatot egymással az iskolán, kívül — A családoknál nem­igen jövünk össze — mond­ja Demeter Györgyné. — Egyszer egy évben viszont az iskola minden dolgozója együtt van egy közös ebé­den. Persze, az úgynevezett „beszélő” a legjobb. Már csak így hívjuk a tanárit, ahol 1-től fél 3-ig majd min­dennap nagy beszélgetéseket folytatunk. Ilyenkor minden terítékre kerül. A pénzről és a földről — És mUyen a munka el­osztása? — Régi törzsgárdatagjaink vannak, akikre tudjuk meny­nyit és mit lehet rábízni — válaszol Demeter Györgyné. — Azért azt nem lehet el­mondani, hogy a munka el­osztása teljesen egyenlő — vág közbe Balczó Judit —, de szerintem ilyen nem is lé­tezik. És lényeges, itt a túl­órákra gondolok, nálunk nincs pénzcentrikus szemlé­let. Egyáltalán nem veszek­szünk a helyettesítésekért. — Ismerőn a szarvasi já­rás hozzánk közel eső isko­láit. Sok helyen első a ku­korica, a disznóhizlalás, a baromfitartás. No, meg a minél elegánsabb kocsi és kerítés — kanyarodik vissza az előbbi témához Demeter Györgyné. — Állj csak meg! — sza­kítja félbe kollégáját a szak- szervezeti titkár, dr. Hege­dűs Frigyesné. — Én is is­merem őket, s ez már a ki­helyezett kis iskolákra jel­lemző. Nálunk mindössze hat pedagógusnak van már csak földje. Ugyanis ráfizetünk, mert a mostani területünk jóformán terméketlen. — És hogyan áll ezen a kis településen a pedagógu­sok megbecsülése? — Kettős dolog ez — mondja Balczó Judit. — Van­nak szülők, akik mindent megtesznek a gyerekükért, az ilyenek becsülik, támogatják munkánkat. Sajnos ellenpél­da is bőven akad. Egyébként már régen leestünk a pie- desztáról, s ez nem csaba­csüdi probléma. A sajtó, a rádió és a televízió is tápot ad ennek. Ha pedagógust szerepeltetnek egy tévéjá­tékban az csak esetlen alak lehet. Pedig, hogy mérnök, vagy orvos lesz valaki, ab­ban nekünk is jócskán van szerepünk. Mi sem általáno­sítunk, hogy gondatlanok a szülők. Pedig évente legalább az első osztályban 9 gyere­ket szűrünk ki, mert rossz a szeme, s küldünk orvoshoz. Körkérdés a demokra­tizmusról — Elérkeztünk az utolsó körkérdésnek szánt gondola­tunkhoz. Fogalmazzák meg tehát, mit tartanak az iskolai demokratizmus lényegének? Stefánik Pálné: — Azt hi­szem sokat jelent, hogy meg­mondhatjuk a véleményün­ket, amit, ha jó, el is fo­gadnak és meg is valósíta­nak. Lényeges még, hogy mindenki egyformán fontos legyen a közösségen belül. Balczó Judit: — Az isko­lai demokratizmus alapja a fegyelem. A munkafegye­lem, ez nálunk megvan. Bár hozzá kell tennem: ha ehhez az anyagi, tárgyi feltételek — akár egy termelőüzemben — nincsenek valahol bizto­sítva, az eredményesség sem követelhető meg. Kondacs György: — Az a magva az egésznek, hogy az iskola vezetője építsen a pártra, a szakszervezetre, s az egész tantestületre. Ha nincs egyetértés valamiben, a helyes érvekkel alátámasz­tott ellenvetést fogadja el a vezető, s aztán mint egysze­mélyi felelős, egyben hajtas­sa is végre a döntéseket. Az egyszemélyi vezetésnek mar­kánsan kell érvényesülnie, de mindig a közösségre tá­maszkodva. Demeter Györgyné: — A vezető olyan személy legyen, aki képes maga körül de­mokratikus légkört kialakí­tani. S ehhez szükséges, hogy tekintélye legyen. Dr. Hegedűs Frigyesné: — A vezetőnél elsődleges a kiváló szakmai tudás, s a tiszta emberség. No, és ter­mészetesen a vezetésre való rátermettség Legyen eré­lyes és következetes. Csak így, általa valósítható meg a demokratizmus. És persze, ehhez partnerek is kellenek. Szuromi József: — Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy az emberek érezzék jól magukat, s tudják biztosan; támaszkodhatnak egymásra. Persze, Lajos bácsi, az igaz­gatónk biztosan jobban, pon­tosabban fogalmazta volna meg mindezt. De mi így érez­zük! B. Sajti Emese MOZI Buffalo Bill és az indiánok A nyári hónapokban lá­tott, a forgalmazás szem­pontjából a „nagy” jelzővel illetett amerikai filmek so­rának befejező darabja a most látott színes és ma­gyarul beszélő Buffalo Bill és az indiánok című. De vi­gyázat! Ez a film nem wes­tern-, nem cowboy fi lm, nem kalandtörténet. Több, mé­lyebb, jelentősebb ezeknél. S néha még talán szórakoz­tatóbb és szellemesebb is. Arthur Kopit nevét bizo­nyára igen kevesen ismerik hazánkban. Pedig Miller és Williams mellett az észak­amerikai drámaírók legka­rakterisztikusabb, legjelen­tősebb egyéniségeinek sorába tartozik még akkor is, ha fiatalon írt műveinek pol­gárpukkasztó stílusa miatt vált híressé és egy kicsit hír­hedtté is. S nem utolsósor­ban az abszurdnak is neve­zett színházi irányzat világ­szerte ismert, a forma mel­lett a tartalom politikumát sem tagadó alakja is A. Ko­pit. Ennek bizonyítéka az Indiánok című, közelmúltban megjelent, a világ jelentő­sebb színpadain játszott da­rabja, amely ennek a film­nek forgatókönyvalapul szol­gált. A lenyűgözően nagyszerű kivitelezésű film alcíme ez lehetne: az észak-amerikai legenda születésének paró­diája. Groteszkül, időzített hatással a közönségre, finom és illő humorral, az igazság feltárásának tragikusságával. Robert Altman rendező na­gyot alkotott. Ha nem is a brüsszeli tizenkettő közé il­lőt, de az amerikai filmek vonatkozásában — innen, a tengerentúlról nézve — min­denképpen emlékezeteset. Igen, az alaptörténet. A címszereplő, Bufallo Bili, az egykori híres bölényvadász, az amerikai mítosz mellé­nyes-bőrruhás-nagykalapos megtestesítője, valahol a ha­talmas hegyek tövében wes- temrevüt nyit. Az önmaga dicséretét is élvezni akaró közönség mindent megkap ebben a show-ban, amit lát­ni, élvezni akar. Csak egy valami hiányzik még. De aztán az is meglesz, amikor Buffaló Bili leszerződteti Ülő Bika indián törzsfőnököt. Akinek földjét, törzsét, lét­terét éppen ő pusztította el. Az őslakók, az indiánok módszeresen kegyetlen kiját­szásának és kiirtásának apo- teotikus groteszk hőskölte­ménye a fűm. Olyan világ­sztárokkal, mint a címsze­replő Paul Newman, vagy Burt Lancaster, Geraldine Chaplin, Joel Gr'éy, Will Sampson..S a csodás felvéte- telek: Paul Lohmann mun­kája. A történet igazi amerikai bussinessé törpítő Buffalo Bill revüszínháza a filmsza- lág-színház közönségét is meghódítja. Ha jól figyelünk, fejbevágóan. Szórakoztatása mellett. Ezért jelent élményt. (Nemesi) SZÍNHÁZ, MOZI 1979. szeptember 22-én, szom­baton, Gyulán 10.00 órakor: CSIPKERÓZSIKA 1979. szeptember 22-én, szom­baton, Gyulán, 14.30 órakor: CSIPKERÓZSIKA Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Won Ton Ton Hollywood meg- mentóje, 8 órakor: Júlia. Békés­csabai Építői; Kultúrottbona: 3 órakor: Olser tervez, a banda végez, 7 órakor: A bosszú. Bé­késcsabai Szabadság: de. 10 órakor: Ostrom, 4, 6 és 8 óra­kor: Buffalo Bill és az indiá­nok. Békéscsabai Terv: Ki­törés. Gyulai Erkel: Min­denkinek a maga keresztje. Gyulai Petőfi: 4 és 7 őrakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Orosházi Béke: Fehér telefonok. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 7 órakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Kisfaludi Strobl Zsigmond 1884-ben született a Zala megyei Alsórajkon. Szobrainak egy ré­szét Zalaegerszegen, a tiszteletére alapított emlékmúzeumban őrzik. A képen: Az íjász a Göcseji Múzeum előtt (MTI-fotó — KS) Szémann Béla A szeghalmi járási műve­lődési központban a most in­duló évadban a régi kiscso­portok mellett több újat is szerveztek. A nyári, kápta­lanfüredi közművelődési tá­bor sikerességének egyik bi­zonyítéka, hogy a képzőmű­vész-szekció tagjai részére — műhelyjelleggel — most szakkört kellett indítani. A 14 fiatalnak az újtelepi mű­velődési terem ad otthont. Az amatőr képzőművészek a nyári táborozás során készí-v tett munkáikból a közeljövő­ben kiállítást rendeznek. A Sárrét „fővárosának” legfiatalabb üzemében, a ha­risnyagyárban a citerazene- kar, az irodalmi színpad és kéthetente a felnőtt díszítő­művész-szakkör tartja foglal­kozásait. S ha alkalmas ve­zetőt is találnak, újjászerve­ződik a népitánccsoport is. A járás oktatási és közmű­velődési intézményeinek módszertani támogatására hozták létre a szeghalmi mű­velődési központban az ok tatástechnikai csoportot. A helyi gimnázium tanulóira épülő csoport az audiovizuá- : lis technikai eszközök alkal- ] mazásának módjait és lehe- : tőségét, karbantartását, ki- | sebb javításait tanulja meg, : hogy aztán tudásukat, isme- | A művelődés új fórumai Szeghalmon

Next

/
Oldalképek
Tartalom