Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

1979. szeptember 20., csütörtök o Vásárnézőben Szebb, jobb, gazdaságosabb termékek A Tisza Cipőgyár gyermek- és sportcipői is nagy sikert arat­tak Fotó: Lónyai László Folytatják a munkaversenyt a BÉKÖT-ben Ezen a héten már a nagy- közönség előtt is megnyitot­ta kapuit az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. Így jog­gal mondhatjuk, hogy 10 na­pig a BNV az ország leg­nagyobb bevásárlóközpontja. Persze, ez csak féligazság, hiszen az itt látható termék kék nagy részét egyelőre nem lehet megvásárolni. De ne tévesszük szem elől: a vá­sár elsősorban a szakembe­rek, a külkereskedők fóru­ma. Nem véletlenül hang­súlyozták a sajtótájékozta­tón, hogy a hazai termékek versenyképességének növelé­se nélkül külkereskedelmi fejlődésünk elképzelhetetlen. A fogyasztási cikkek körében is egyre korszerűbb, gazda­ságosabb, jobb minőségű és tetszetősebb árura van szük­ség. Flórabox cipőben Természetesen a vásárláto­gatók szigorú kritikusok, oly­annyira hogy olykor a vá­sárdíjbizottság tagjaival is vitába szállnak egy-egy cikk minősítését illetően. Hogy meghallják-e ezeket a bírá­latokat, akiket illet, nem tudni. Így mindenesetre le­hetőséget nyújt a termelők és a kereskedelmi vállalatok, valamint a fogyasztók köz­vetlen találkozására. Min­denki beláthatja: a csaknem 1300 kiállító több ezer ter­mékéről nem tudunk szólni, csupán a vásárlókat legjob­ban érdeklő árukról. Itt vannak mindjárt a ma­gyar textil-, ruha- és cipő­gyárak, kutatóintézetek, kül­kereskedelmi vállalatok, amelyek — a külföldiekkel együtt — 6400 négyzetméte­ren mutatják be termékei­ket. Különösen a cipők ra­gadják meg a látogatók fi­gyelmét. Ugyanis, az előzp évekhez képest szebbek, di­vatosabbak a lábbelik, ör­vendetes, hogy' sikerült elő­relépni a gyorsaságban. A tavaly kifejlesztett modellek közül sokat már megvehe­tünk az üzletekben. Éppen a Minőségi Cipőgyár vásárdí­jat kapott női cipői érdemel­nek dicséretet, amelyek jövő év első negyedében megje­lennek a kirakatokban. Ugyanakkor a bőrgyárak is kitettek magukért. BNV-dí- jat nyert a Simontomyai Bőrgyár Flórabox felsőbőre, a Budapesti Bőripari Válla­lat marha- és sertésbőrcsa­ládja. Bizonyára sokan meg­lepődtek azon, hogy a férfi­cipők között két vásárdíjas termék is található: a Duna A rizstenger partján állunk meg. Egy zöld Claas Domi- nátor iszkol vissza az útról a sárga mezőbe, ahol továb­bi kettő zakatol. Visszacseng a fülembe, amit néhány perc­cel ezelőtt a termelőszövet­kezet elnöke mondott: , — Ma tíz gép húz a rizs­mezőn, s nyolc terményvon­tató szolgálja ki azokat. Ez összesen 20 embert jelent. S mindössze 12 nap alatt leta­rolják az egészet. Húsz év­vel ezelőtt száznál több kéz­párra volt szükség, olykor még a fagyos novemberben is „szórakoztatott” minket. Akkortájt még kézzel abrik- toltuk. Nem beszélve arról, hogy manapság már három­szor akkora területet foglal el földjeinkből itt a csárda­szállási Petőfi Tsz-ben a rizs. Időközben eltűnt a kom­bájn, mielőtt lencsevégre kaptuk volna. — Nincs még egy olyan növény, amelyikről ennyit lehet vitatkozni — állítja Hegedűs Pál, a közösség pártszervezetének titkára. — Kollektívánk megközelítőleg 20 esztendeje foglalkozik e kultúrnövénnyel, de akad olyan tsz-tagunk, aki már több mint három évtizede a rizstáblákon él. Itt van pél­dául Hajdú József — mutat Cipőgyár alkalmi lábbelije és a Szabolcs Cipőgyár klum­pája. Ami az ENCI termé­keit illeti, hosszan időznek a látogatók az ízléses pavilon előtt. A belföldre szánt női cipők, csizmák egy részét Budapesten megvásárolhat­ják. Reméljük, jut belőle a megye áruházaiba is. Glória a Glóriának? A bútorkiállítást járva, akaratlanul is az jár az em­ber fejében: szépek, kényel­mesek ezek a szekrénysorok, fotelek, csak akkorák, mint egy ház. Pedig a házgyári lakások aligha lesznek na­gyobbak az elkövetkezendő években. Még az sem túlsá­gosan vigasztaló, hogy a nagydíjjal kitüntetett, Szék- és Kárpitosipari Vállalat ál­tal gyártott, Glóriának ke­resztelt bútorcsaládot sokan dicsérik. Ez az első hazai elemekből összerakható kár­pitos garnitúra, amelyből ebben az évben 200 kerül forgalomba. Az árát sejtve viszont félő, hogy szállodák­ban, esetleg vállalati irodák­ban látjuk majd viszont. No, de van itt másfajta bútor is. A nagydíjas Zemp­lén II. szekrénysor. A Zala Bútorgyár bebizonyította: stílbútorokat is lehet nagy­üzemi technológiával gyárta­ni. Az viszont nyugtalanító, hogy a vásárdíjjal jutalma­zott 5-féle bútorból 3 (!) ro­kokó, barokk, illetve kolóni­ái, Nem vitás, ezek jól érté­kesíthetők külföldön, de mi­ért halogatják a kis alapte­rületű szobákba, előszobák­ba való kiegészítő bútorok készítését? És mit érünk az elemes bútorokkal, ha a za­laegerszegi és a nagykani­zsai gyár nem hajlandó ezekből Békés megyébe szál­lítani? egy kerékpáron közeledő napszítta férfire. Kicsit noszogatni kell, míg beszélni kezd: — Éppen 30 évvel ezelőtt öt kataszteri holdja volt a családnak. Ak­kortájt leszedtünk vagy 25 mázsát holdanként. Pedig nem ismertük a műtrágyát. S csupán egyetlen műsze­rünk volt, a sarló. — Szügyig csizmában ... — Csizma? Az nem min­denkinek dukált. Mezítláb jártuk a táblákat. S nem volt árokkotró sem, magunk ku- bikoltuk a vízvezető-csator- nákat. Kint volt a család ap- raja-nagyja. Tavasszal kéz­zel átpalántáltuk a sűrűbb helyről a ritkábba a rizst, hogy egyenletes legyen. Az aratás akkor is szeptember­re esett, s a család egy hét alatt egy katasztrálist taka­rított be. Három napig hagy­tuk száradni, azt ölben hord­tuk ki a gyepű szélire. — Kemény egy munka volt — szól közbe Hegedűs Pál. — Nappal vágták a termést, éjjel pedig holdvilágnál kö­tötték kévébe. Tizenhat—ti­zennyolc órát is dolgoztak a majd két hónap alatt. — S ma mi a feladata? — kérdezek közbe. — Rizstermesztő vagyok, azelőtt ezt rizsőmek mond­ták. Hatvan hektárért fele­A lakásberendezéseket, fel­szereléseket mintegy 2500 négyzetméteren állították ki. A magyarok és a külföldiek a háztartási gépektől a szel­lőzőberendezésekig nagyon sok terméket bemutatnak. Legtöbben a VBKM villa­mos főző- és hűtőberendezé­sét nézegetik. Nem csoda, hiszen napirenden van a ta­karékos energiafelhasználás, amely a háztartásokat sem kerülheti el. Csakhogy a hő­tárolós kályhából nem tud­ják az igényeket kielégíteni, a szemet-lelket gyönyörköd­tető üvegkerámiás villany- tűzhelyet exportra gyártják. Ha véletlenül mégis sikerül valakinek beszerezni, az ára 15 ezer forint. Cleopátra A Lampart Zománcipari Művek nagydíjas gáztűzhely­családja figyelemre méltó. Két okból is. Először: a ha­zai és a tőkés piacra szánt darabjai most már azonos minőségűek. Másodszor: az égők a terheléstől függően óránként 150—800 kilokalória energiát takarítanak meg. Hőszigetelt sütőkamrája, mely hőfokszabályozóval van ellátva, két óra alatt 400 ki­lokalóriával kevesebb gázt fogyaszt. A Videoton és az Orion termékei között ugyan nincs díjazott, mégsem kerülik el a látogatók a pavilonjukat. A divatos sztereo rádiózást népszerűsíti a Videoton Cleo­pátra típusú asztali rádiója. Itt találjuk a Super Star té­vécsalád 17. tagját, amely 44 centiméteres képcsőátmérő­vel készült, telepről és háló­zatról egyaránt üzemeltethe­tek. Ezt elvetéstől aratásig naponta kétszer-háromszor bejárom, lesni kell a kárte­vőket. Megjelenik a szú­nyoglárva, nincs sok időm gondolkodni, azonnal perme­tezni kell. — Menjünk Mező Antal­hoz. ö sem mai gyerek a rizstermesztésben — mondja a párttitkár. Rövid út után a „rizsállo­máshoz” érkezünk. Ide hord­ják a vontatók a sárgálló szemeket, majd tisztítják, szárítják, aztán irány Déva- ványa. Itt gépészkedik Mező Antal. — Ezen a területen az or­szágban másodikként kezd­tünk rizzsel foglalkozni — mondja szinte kérdés nél­kül a gépész. — Én már a háborús években szivattyú­gépész voltam a tárcsái híd­nál a főbíró és a főjegyző földjén. Kezdtünk 40 hold­dal, aztán 120, negyvennégy­ben már 400 holdon termesz­tettünk. Aztán a felszabadu­lás után kaptunk 2-3 holdat, haszonbérbe. 1948-ban Gács- háton nyolc család társult. Nem sokkal később a té­eszcsébe olvadtunk. Néhány esztendő után napraforgót te­lepítettek a helyébe. 1954- ben újra megszerveztük a „rizsközösséget” a gácsháti halastó területén,' majd bő­vült a büngösdi határral. Szakcsoportban tevékeny­A Békéscsabai Kötötáru- gyárban sikeresen teljesítet­ték a Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfor­dulójára meghirdetett válla­lásokat. A 133 napig tartó versenyt értékelte a közel­múltban Pataki József, a gyárrészleg vezetője. Elmon­dotta: a központi telephe­lyen, a konfekció, az előké­szítő, a befejező varroda és a kötőtermek brigádjai jár­tak elöl, a telephelyek közül pedig a sarkadi brigádok voltak az élenjárók. Ezért mintegy negyvenketten két­napos kiránduláson vehet­nek részt Egerben és kör­nyékén. A legeredményesebb brigádok a következők vol­tak; a központi vállalatnál a konfekció-gyárrészleg befe­jező varroda November 7. brigádja, a karbantartók Lánc, az alkalmazottak ter­melési osztályának Lendület, a kelmegyárrészleg lánckö­tőinek Munkácsy, az export- raktár Nyikolájev, a sarkadi A Broyler-csirke tartásról, forgalmazásról és az ágazat állategészségügyi helyzetéről tanácskoztak tegnap Békés­csabán az üzemekben és az intézetekben dolgozó állator­vosok. Az országos jelentősé­gű esemény szervezésére a Magyar Agrártudományi Egyesület baromfregé&zség- ügyi szakosztálya és a MAE Békés megyei szervezete vál­lalkozott. Az előadók neves szakemberek voltak. A megbeszélés céljáról, je­lentőségéről, dr. Mészáros János akadémikus szólt. Kü­lön is hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a baromfi- tenyésztés jövedelmezősége romlott. A sajnálatos ten­dencia csak részben magya­rázható közgazdasági ténye­zőkkel. Igen nagyok a kü­lönböző betegségekkel járó veszteségek, s ez a tény a baromfitenyésztés valameny- nyi fázisában a tennivalók sokaságára hívja fel ,a figyel­met. A Broyler-csirke nevelés jövedelmezőségének csökke­nését bizonyítja, hogy míg 1970-ben kilogrammonként, 3 forint volt a mezőgazdasági üzemek nyeresége, addig 1978-ban már csak 60 fil­lér. A gazdaságok 30 száza­lékában veszteséges ez az kedtünk, s pár év múlva már a tsz-be léptünk. — Mi a különbség a régi és a mai rizstermesztés kö­zött? — Ismeri az ujjvetőgépet? — kérdez vissza. — Ez volt az — mutat a tenyerére. — Az öt ujjunk. Így vetettük a 40 kiló vetőmagot holdan­ként. Ennyit kaptunk mind­össze., Ma négyszerese jut ugyanakkora területre. S volt olyan eset, hogy a ki­lencéves földön 33 mázsát arattunk. Akkoriban kalá­szonként 100—125 szemet is számoltunk. Ma jó ha 70 van egy kalászon. Ez pedig csak 25 mázsát ad hektáronként. No meg itt az aratás. Lát­hatta, micsoda kombájnok járják a mezőt. Jó is ez, meg rossz is. Jó, mert alig kell hozzá ember, s egy-két hét alatt végez a gép, de rossz, mert letapossák a talajt, s nincs levegője. — Mert mi kell ehhez? Víz, hőmennyiség, és oxigén. Ha csak az egyik is hiány­zik, baj van. Vizünk az min­dig volt. A meleg az már ritkábban, főleg az utóbbi években. A talaj oxigénje meg egyre kevesebb. — Ezért van az, hogy sok gazdaság a tenyészidőszak alatt olykor két-háromszor is lecsapolja egy hétre a vi­zet, hogy levegőzzön a talaj — szól közbe Hegedűs Pál. — Aztán csodálkoznak, hogy telephely Szláva Ilona kol­lektívája. A jól sikerült verseny le­zárása után a brigádok is­mét felajánlást tettek. a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára. A kelmegyár- részlegnél a kötőtermek dol­gozói a minőség javítására, a festő- és kikészítőbrigá­dok a mennyiség és a minő­ség fokozására tettek válla­lást. A konfekció-gyárrész- legben előtérbe került a mennyiség növelése, az ex­porttermékek határidőre va­ló elkészítése, a minőség megtartása, illetve fokozása mellett. Ezzel párhuzamosan az anyag- és az energiataka­rékosságot, az ésszerű gaz­dálkodást tűzték ki célul. Az 1979. szeptember 1-től indí­tott munkaversenyt folya­matosan, havonta értékelik, és december végén a mun­kában élenjáróknak és a legjobb eredményt elérő bri­gádoknak jutalmat adnak. U. J. ágazat. Az eredménytelensé­gek okaként elsősorban a magas importtartalmú takar­mányfelhasználást, a tartás- technológiában mutatkozó hiányosságokat és a minősé­gében rossz alapanyag-ellá­tást tartják számon. Az előbb részben már vá­zolt körülmények miatt je­lentős és egyre növekvő tendenciát mutat az elhul­lás. 1973-ban például még csak 2,6 százalékos volt az állopiány elhullása, 1978-ban viszont már 7 százalék. A takarmány és az alapanyag rossz minősége a helytelen , tartástechnológia kedvez a betegségeknek. Még ma is érvényesülnek a kedvezőtlen tendenciák. Így ,az üzemek­ben az állatsűrűség növelé­se nem jár együtt az ólak, etetők, víztárolók, szellőző­berendezések korszerűsítésé­vel. A megoldást, vagy leg­alábbis a helyzet javulását eredményezheti az alap­anyag-előállítók, forgalma­zók, állattartók és felvásár­lók jobb együttműködése, az állategészségügyi szempont­ból is fontos egyszerre ürítés és telepítés,- a fertőzési lánc megszakítása — hangsúlyoz­ták a tanácskozás résztvevői. megjelennek az őszi fagyok, s a rizs még be sem ért. Fe­leannyit nem hoznak le ha­sonló területről, mint mi. — Én még azt is állítom — veszi vissza Mező Antal a szót —, ha kibújik a hajtás, azonnal rá kell engedni min­den vizet. Nem úgy, mint manapság csinálják: ahogy nő a növény, utánaenged­nek 2-3 centi vízmagasságot. Ott, ahol rögtön elöntöttük a táblát kibújáskor, egy hón alá való muhart sem talál­tunk. — Ezért kell az a sok víz? — kérdezem laikusán. — Csak részben — magya­rázza Hegedűs Pál. — Más­részt pedig ez a növény a hőingadozást nem bírja. Vi­szont a hűvös éjszakákon a víz nem hűl le annyira, fö­lötte a levegő jóval mele­gebb marad. — Ez is járja — állítja a gépész —, de én állítom, hogy jobb, ha a rizs dolgoz­za ki magát a víz alól. Ez fontosabb. Erős a Nukleoriza szára, nem fog az megdőlni vízeresztés után. Vagyis a gyomot féken tartja. — Ez a műhely olyan, hogy nincs teteje — mondja visszatérőben a párttitkár. — Szeretni kell. A kutatók ku­tatnak, régi szakembereink pedig a tapasztalatra építe­nek. Ez ötvöződik, terméssé. Jávor Péter JEGYZET Csak a jogok? Az elmúlt évben a Gyomai Háziipari Szövetkezetben 2300 forint volt egy munkás­nő átlagkeresete, ebben az évben ez az összeg 2530 fo­rintra növekedett. Ugyanak­kor a szövetkezet félévi ter­vét értékelve a vezetők meg­állapíthatták, hogy 6 száza­lékkal elmaradtak a teljesí­téssel. Ez nem pusztán az importfonal szállításának le­állításán múlott, hanem a munkafegyelem és munka- szervezés hiányosságain is. i A jól felszerelt üzemben közel 120 kötőgép dolgozik, melyeket kettő, illetve három műszakban kellene üzemel­tetni ahhoz, hogy megtérül­jenek az igen magas beruhá­zási költségek. Ezzel szem­ben a Gyomai Háziipari Szö­vetkezetét is jellemzi, hogy a 24 nagy teljesítményű ja­pán gépen a harmadik mű­szakban mindössze 15-en dolgoznak. Tehát a harma­dik műszakra ennyien vál­lalkoznak. A legáltalánosabb tapasztalat az, hogy aki a kötőgéptől megy el szülési szabadságra, már nem megy vissza a kötőgépre nemhogy három, de két műszakba sem. Munkaerőhiány? A szövet­kezet vezetői erre a kérdés­re inkább azt válaszolták: munkaerő-felesleg. A mun­kásnőknek biztosított szabad­nap szociális kedvezmény, de jelentős termeléskiesést je­lent. Ha például két gyer­mekét egyedül nevelő anya minden szociális juttatást, szabadságot igénybe vesz, az egy évben 3 hónap távollé­tet eredményez. De igen ma­gas a táppénzen levők szá­ma is, akik a szövetkezet dolgozóinak csaknem 10 szá­zalékát teszik ki. Nem aka­runk vég nélküli számada­tokat halmozni, mégis érde­kes, hogy körülbelül 50 dol­gozó nő az, aki valamilyen oknál fogva naponként távol van a munkától. Ezek a számok és tények semmiképpen sem annak bi­zonyítékai, hogy nem lehet a termelési tervet teljesíte­ni, vagy nem kellenek szo­ciális juttatások. Csupán ar­ra bizonyíték — s nem el­hanyagolható jelenség —, hogy a munkafegyelem egyre több üzemben igen komoly, megfontolásra érett kérdés. Mert rendben van, hogy a két gyermekét egyedül ne­velő anya szociális juttatá­sokban, rendkívüli szabad­ságban részesül. De azt is tudni kell, hogy a táppénzen dolgozók száma rohamosan nő. Előfordult már az is, hogy a szociálpolitikai elő­adót a dolgozók megkérde­zik: hány táppénzes napjuk van még az évben? S hogy ez a szövetkezet a célpont? Nem. Csupán a szö­vetkezet vezetői is számok­kal kezdik bizonyítani a munkafegyelem megszilárdí­tásának kérdését. Így hang­zik a válasz: Nem lenne munkaerőhiány, ha mindenki ledolgozná a munkanapjait, saját munkahelyén, képessé­gei szerint. Mert erről a szö­vetkezetről azt is megtud­hattuk, hogy amíg a közös üzemben 100 forint jövede­lemből 70 forint kötődik tel­jesítményhez, szövetkezeti szinten pedig mindössze 46 forint — a többi valamilyen juttatás. Ezek a számok el- gondolkodtatásra késztetnek ismét, azért is, mert vannak olyan bedolgozóik, akik szer­ződéses munkaviszony alap­ján 250 forintot keresnek egy hónapban, s akiknek az ál­lam 290 forintot ad szociális juttatás címén. Félreértés ne essék: nem a szociális juttatások ellen íródtak ezek a sorok, azok­kal szükség esetén él min­denki jogosan, akit megillet. Más dolog azonban élni a jogokkal, megint más visz- szaélni velük. Jogokra csak az tarthat igényt, aki nem feledkezik meg kötelességei teljesítéséről sem. Ennek az elvnek kellene végre érvé­nyesülnie. Sz. J. tő. Seres Sándor Miért magas az elhullás a Broyler-csirke tartásban? Rizsőrök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom