Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
1979. szeptember 16., vasárnap Barátaink életéből Közoktatás Kubában Húsz éve már, hogy a méltán Antillák gyöngyének nevezett szigetországban az éveket nemcsak számolják, hanem meg is nevezik. 1959 „A Felszabadulás Éve” volt. s ezt követték mindig a legfontosabbnak tekintett célok esztendei. így kapott nevet az írástudatlanság felszámolásáról 1961, amikor az önkéntes tanítók keltek útra fáradtságot nem ismérve, sokszor életüket kockáztatva — sőt feláldozva —, hogy tanítsák írni, olvasni a népet. Középiskolás és egyetemi diákok, értelmiségiek, hivatalnokok, írástudó munkások, még háziasszonyok is. Kerekes György Mit kell tudni Kubáról? című könyvében — érintve az ország életének minden területét, az első nagy kulturális tettnek az jrástudatlanság felszámolását nevezi. Nem ok nélkül, hiszen a forradalom előtt közvetlenül a 10 évnél idősebb lakosok csaknem egynegyede analfabéta volt. akiknek oktatását már a hegyek közt harcoló partizánok megkezdték. A győzelem után pedig hamarosan az iskolák államosítása és az ingyenes oktatás következett, s olyan ütemű építkezés, amellyel több mint kétszeresére nőtt rövid idő alatt a tantermek száma. És az évek múltával egyre több iskolában kezdhették meg a tanköteles korú gyermekek tanítását. Az ehhez szükséges oktatói gárda megteremtésére hatalmas erőfeszítéseket tett az ország, de még mindig nagy a képesítés nélküli pedagógusok aránya. A legutóbbi időkig középiskolai szinten is hasonló gondokkal küzdöttek: kevés volt az iskola és a képzett tanár. Az uj fajta munkaiskola kikísérletezése tíz évvel ezelőtt kezdődött. Általában 500 középiskolai tanulónak építettek a mezőgazdasági vidékeken egy-egy jól felszerelt — kollégium, sport-, kulturális és egészségügyi létesítménnyel ellátott — iskolát. A diákok négy óra közös és két óra egyéni tanulás mellett három órát dolgoznak naponta. „A többi idő a kulturális és sporttevékenységé. Ezeket az iskolákat a modern képzéshez szükséges feltételekkel — szaktantermekkel, könyvtárral, oktatási segédeszközökkel — látják el, s még a nagy tanárhiány közepette is kb. 14 diák jut itt egy nevelőre, tanárra. Az első néhány év tapasztalatai azt mutatják, hogy ezekben az iskolákban a tanulmányi átlag, illetve a nevelés eredményessége meghaladja a hagyományos középiskolákét. Az elmúlt esztendőkben kezdtek azzal kísérletezni, hogy hasonló — tanulás és munka — típusú iskolák diákjait foglalkoztatják bizonyos ipari területeken is (pl. a szalagszerű finommechanikai szerelőmunkában), shogy az iskolák tanulói ipari, illetve mezőgazdasági szakmai képesítést is kapnak.” Elsősorban ezt a formát fejlesztik tovább, mert ennek tömegessé tétele ad alkalmat a kötelező hosszabb idejű alapfokú iskolai oktatásra. De így érhető el az is, hogy az általános műveltség mellett, a termelőmunkában mielőbb szakmát értő utánpótlásról gondoskodjanak. A felsőoktatás is óriási változáson ment keresztül. A forradalom előtt közvetlenül csak 15 ezer egyetemi hallgató tanult évente, 1975-ben már a havannai, továbbá az ország más városaiban létesített egyetemeken több mint 80 ezer diákot képeztek. Mégpedig ellentétben a múlttal, Kuba gazdasági szerkezetének megfelelő szakokon és arányban. A hatvanas évek elején új felvételi rendszert vezettek be, s megváltoztatták az ipar és mezőgazdaság javára a szakok arányát. S a kollégiumi elhelyezéssel járó ösztöndíjakat főleg a népgazdaság számára legfontosabb szakmát választó hallgatók kapták. 1970-ig a felsőoktatás kizárólag nappali tagozaton folyt, ezután tértek át egy új formára, amit az egyetem egyetemessé tételének neveznek. „Ennek lényege az, hogy közvetlenül a középiskolákból egyetemre kerülő nappali tagozatos fiatalok rendszeresen napi néhány órás termelő-, illetve egyéb munkát végeznek, tanulmányaik kezdetén általában gyári vagy mezőgazdasági fizikai munkát; később fokozatosan a szakjukhoz közelebb álló területeken dolgoznak. Ugyanakkor egyre több, a termelő- munkában részt vevő dolgozó tanul: a nappali, esti és levelező tagozat valamiféle sajátos elegyét teremtik meg számukra. A legutóbb beiratkozott 83 ezer egyetemi hallgató 50 százaléka főfoglalkozású — de emellett termelő- munkát végző — diák, a másik 50 százalék pedig munkája mellett tanulmányait (folytató dolgozó.” Vass Márta Finommechanikai szerelés közben A Szovjetunió bemutatja Budapesten megnyílik a fogyasztási cikkek nemzetközi vására. G. Geraszimova, az APN tudósítója a vásárt megelőzően találkozott Marlen Akopovval, a szovjet kiállítás igazgatójával és megkérte őt, hogy válaszoljon néhány kérdésre. — A Budapesti Nemzetközi Vásár hagyományos részvevője a Szovjetunió. Mi a vásár jelentősége, a szovjet— magyar gazdasági együttműködés fejlődése szempontjából? — A .Szovjetunió részvétele ezen a vásáron az országaink közti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok bővítésének egyik hatékony formája. Ezek a kapcsolatok dinamikusan és stabilan fejlődnek. Méreteikről tanúskodik például a következő adat is: a két ország áruforgalma 1979-ben csaknem 5 milliárd rubel lesz. Magyarország legfontosabb gazdasági partnere a Szovjetunió, amellyel külkereskedelmi forgalmának egyharmadát bonyolítja le. Magyarország viszont az ötödik helyet foglalja el a Szovjetunió kereskedelmi partnerei között. A szovjet—magyar gazdasági együttműködés egyre sokrétűbbé válik, országaink változatlan érdeklődést tanúsítanak a kapcsolatok bővítése, és egyebek közt a vásárokon való részvétel iránt. E vásárok során bemutatjuk a KGST keretében megvalósuló együttműködés hatékonyságát, a szocialista gazdasági integráció komplex programja megvalósításának eredményeit. — A szocialista közösség országai az idén emlékeznek meg a KGST harmincéves jubileumáról, összegezik a KGST keretében végzett tevékenységük eredményeit. Vajon tükröződni fog ez a téma a szovjet kiállításon? — Okvetlenül. A testvéri országok közötti együttműködés további elmélyítésének jövője a hosszú távú célprogramok megvalósításához kötődik. A tömegfogyasztási cikkekre vonatkozó program kidolgozásakor e cikkek minőségének javítása, választékuk bővítése és megújítása kerül a figyelem középpontjába. A magyar könnyűipar minden ötödik gyártmánya szovjet megrendelésre készül. A szovjet vásárlók jól ismerik a magyar bútort, cipőt, ruhát. Magyarországon viszont ismertek a szovjet fényképezőgépek, tranzisztoros rádiók, elektromos háztartási készülékek. Ezeknek az áruknak a mintapéldányai ott lesznek a kiállításon. Az újdonságok közé sorolható a Rubin—C 202 színes televízió, a Szelena—'211 rádió és más készülékek. Fontos szerepet játszanak a kölcsönös könnyűipari berendezésszállítások. így például a Szovjetunió nagy termelékenységű SZTB-szövő- gépeket készített a magyar textilüzemek számára. Magyarország egyes részegységeket és alkatrészeket gyárt. Ennek az automatának a megalkotásához más testvéri országok mérnökei is hozzájárultak. A szovjet kiállításon részt vesz a Volgái Autógyár, amelyet szoros kooperációs kapcsolatok fűznek össze számos magyar vállalattal. A budapesti vásár megérdemelt elismerésnek örvend, nemzetközi tekintélye évről évre növekszik. Az országaink közti kereskedelmi és gazdasági együttműködést erősítve nagy lehetőségeket nyit meg a kapcsolataink bővítésére. (APN — KS) Orosháziak ' ' ' . a Pancsovai Üveggyárban Az Orosházi Üveggyár szvt-csoportja rendezte azt a tanulmányutat, amelynek során a gyár fizikai és műszaki dolgozóinak egy népes csoportja kirándulást tett a jugoszláviai Pancsovai Üveggyárban, Természetesen emellett megismerkedtek déli szomszédunk néhány nevezetesebb városával, tájaival. Erről számoltak be a közelmúltban az orosháziak. Az utazás első állomása Belgrád volt, innen utaztak a közelben levő üveggyárba. A pancsovaiak építészeti alapüvegféleségeket — hengerelt és húzott — állítanak elő és dolgoznak fel többféle termékké. Az óriás üzemben három Fourcoult-kemen- ce működik, amelyek együttes teljesítménye 225 tonna naponta. Hengerelt üvegolvasztó kemence is dolgozik, valamint egy Pittsbourgh- rendszerű — csónak nélküli üveghúzó — is található, amelynek teljesítménye csaknem 200 tonna naponta. A gyárban megközelítőleg 2600- an tevékenykednek, éves termelési értékük pedig mintegy 800 millió dinárra tehető. Az orosháziak önkéntelenül is összehasonlítást tettek, ami érthető. Azt tapasztalták, hogy a gyár a régi és az új üzemi épületek és gyártási módszerek együttese. Az alapüveget előállító üzem elavult és az új létesítményekkel, módszerekkel dolgózik. A feldolgozás során sokféle terméket állítanak elő, amelyeket felsorolni nehéz, ezért inkább a termék- csoportokat összegezték. Így gyártanak hőszigetelő üveget, forrasztott és ragasztott formában, edzett üveget a járművekhez és épületekhez, de az autókhoz ragasztott üveget is készítenek. S még két érdekesség termékeik közül: a páncélüveg és ampullaüveg. Legnagyobb mennyiségű a járműüveg gyártása. A tanulmányutat tett csoport egyöntetű véleménye, hogy a pancsovai gyár a közepesnél jobban szervezett és irányított egység, amelynél előfordulnak elhanyagolt területek és kiemelkedően jól működőek is. Érdemes megemlíteni az új keverőüzemet, amely jól áttekinthető és kevés embert foglalkoztató egység. Az alapanyagot a keverőüzemben felállított bunkerben tárolják. Ezek soros elrendezésűek, tartálymérlegen keresztül lehet az előírt anyagot a szállítószalagra üríteni, ahonnan a nagy teljesítményű keverőgépbe kerül. A nyersanyagokból csak any- nit tárolnak, amennyi a bunkerbe befér és további feldolgozás nélkül — szitálás, szárítás — készítenek belőle keveréket, amelynek minősége kiváló. Az alapüveget előállító egységek közül a legújabb Pittsbourgh-rendszerű a legkorszerűbb, amely a keveréket szállítószalagon kapja, hasonlóan az orosházi üzemhez. Praktikusan kialakított csarnokban helyezkedik el az olvasztókemence és a húzógépek. Ez utóbbival közös épületrészben helyezték el a szociális létesítményeket és az irodákat is. Az üvegolvasztó kemencéknél nem volt jelentős porzás, amely feltételezhetően a forgócellás adagoló és a megfelelő tűzvezeték miatt lehetett. A tanulmányi kiránduláson részt vett csoport tagjai a látottak és elhangzottak alapján egyöntetűen állítják, hogy a gyár termelése alapüvegből megközelítőleg az orosházi és a Salgótarjáni Síküveggyár kapacitásával egyenértékű. Az üvegfeldolgozás lényegesen nagyobb a magyar építészeti üvegfeldolgozás mennyiségénél, főleg, ha a járműüveget is figyelembe vesz- szük. A dolgozók keresetét összehasonlítva, ez a pan- csovaiaknál magasabb, de az élelmiszer-, illetve a fogyasztási cikkek magas ára miatt életszínvonaluk alacsonyabb az itteninél. T. P. Laosz Brnóban átadták a magyar—csehszlovák építésügyi egyezmény alapján épült Voronyezs Szállodát. A KOMPLEX és a Strojexport által megkötött szerződés alapján huszonhárom hónap alatt épült fel a szálloda. Fővállalkozóként az ÉMEX- PORT, kivitelezőként a Győri Állami Építőipari Vállalat működött közre. A belső építészeti munkákat a BUBIV végezte. Az építésben közreműködött még huszonegy magyar, valamint harminckét csehszlovák, lengyel, olasz és amerikai vállalat. A Voronyezs Szállodának háromszáznyolcvan szobája van, kilenszáznegyven hellyel és mintegy ezer fős vendéglátóegységgel. A szállodának étterme, snackbárja, kongresszusi terme, szaunája és uszodája is van (MTI-fotó — Ráfael Csaba felvétele — KS) Kz analfabétizmus felszámolásáért A Laoszi Forradalmi Néppárt és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormánya egyik legfontosabb feladatának tartja ,a közoktatás rendszerének fejlesztését. A Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkára, Kaysone Phomvihane több ízben aláhúzta, hogy ,a nép műveltségi színvonalának emelése döntő feltétel az új ember, az ország igazi gazdájának megteremtéséhez. Csak így lehet megvalósítani a termelési, a tudományos-technikai és a kulturális forradalmat. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásáig, 1975-ig az ország lakosságának több mint 60 százaléka analfabéta volt. A széles körű népművelő munka már meghozta első eredményeit. Az elmúlt évben az analfabéták száma Laoszban 35 százalék alá csökkent, és az elkövetkező 2—3 évben a 15—45 év közötti lakosság körében teljesen felszámolják a múlt e terhes örökségét. (BUDAPRESS — APN) Citromot szüretelő diáklány
