Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
1919. szeptember 2., vasárnap Szeptember közepén: História Nagy érdeklődés előzte meg a Magyar Történelmi Társulat folyóiratának, a Históriának a megjelenését. Az első szám júniusban az utolsó példányig elkelt. Ez is mutatja, milyen nagy a történelem iránti érdeklődés a magyar olvasóközönségben. Hiszen minden gondolkodó ember fantáziáját izgatja: több mint ezeréves történelme során hogyan jutott el a magyar nép a honfoglalástól napjainkig, és közben hogyan alakult az egyetemes emberiség sorsa. Az 1979—1980-as tanévtől ismét kötelező tantárgya lesz az érettségi vizsgáknak a történelem. E tekintetben is nagy segítséget nyújt a tanulóifjúságnak a História. A folyóirat szeptember közepén ismét gazdag tartalommal lép az olvasóközönség elé. Csupán ízelítőül: Tanulmány az 1934-es magyar béketapogatózásokról; portré Kunfi Zsigmondról, gróf Bethlen Istvánról és Erdei Ferencről; Pompei pusztulása; A vadnyugat hőskora; A történelem felvételi vizsgáinak főiskolai tapasztalatai; A gyermek a középkorban; Délszlávok betelepedése Magyarországra. Űjszerű pályázat: Családi fotóalbum. Személyi számok Az államigazgatási munka egyszerűsítése, korszerűsítése megköveteli, hogy a tanácsok a kézi nyilvántartásról áttérjenek a gépi adatfeldolgozásra. Ennek a törekvésnek egyik gyakorlati megvalósítása a népesség-nyilvántartás új módszere, amelynek bevezetésére ebben az évben került sor hazánkban. Lényege: minden magyar állampolgár személyi számot kap. Erről a roppant bonyolult és nehéz munkának az előkészületeiről többször beszámoltunk lapunkban. A tapasztalatokról dr. Ribai István, a megyei tanács igazgatási osztályának népességnyilvántartási csoportvezetője adott tájékoztatást. Elmondotta: az eredeti határidőtől eltérően 3 héttel később, július 23-án érkeztek meg a személyi számok az Állami Népesség-nyilvántartó Hivataltól. A helyi tanácsok szakigazgatási szervei egyeztették az adatokat, kijavították az esetleges hibákat. Ugyanis előfordult, hogy egyes állampolgároknak nem jött meg a számítógéppel összeállított személyi száma. Az ok egyszerű: nem egyezett például a születés ideje, a név. Az adatleírások tisztázása után, amely a települések lélekszámától függően, két-három hétig tartott, augusztus első hetében megkezdték a személyi számok tömeges kiosztását megyénkben is. Ilyen vendéglátóegységre lenne még szükség így vélekednek azok,.akik Elekre látogatnak és vendégként betérnek a 12-es számú, „Jutka” presszóba. Érdekessége ennek a vendéglátóegységnek, hogy a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ magánlakásban nyitotta meg a község ellátatlan területén, az újtelepi részen a kétszintes, kívül-belül nagyon tetszetős presszóját. A történet lényege, hogy Eleken családi házat épített a Csuvarszki- házaspár, akik kilenc évig voltak vezetői és egyben dolgozói az említett szövetkezet kétegyházi presszójában. Ök felajánlották lakásuk egy részét továbbá munkaerejüket és 17 éves szakmai gyakorlatukat az ÁFÉSZ- nek. Csuvarszki Béla és felesége ajánlásában gyorsan felismerte a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ vezetése a jó üzlet előnyeit. Mindenekelőtt azt, hogy ez esetben költséges építkezés nélkül — bérleti díj ellenében — nyithat vendéglátóegységet egy ellátatlan területen. A lakosság különösen nagy örömmel fogadta az ÁFÉSZ és a Csuvarszki házaspár kooperációját. És miután a megállapodás megtörtént, a szövetkezet vezetői a házaspárra bízták a berendezés megvásárlását is. Ilyen előzmények után június 27-én megnyílt Eleken a „Jutka” presszó, melynek külső megjelenése és belső kiképzése — mindkettő következik az egész épület sajátosan modern mivoltából — nem másodosztályú, hanem magasan osztályon felüli kategóriába illik. Túlzás nélkül állíthatjuk, ez a presszó olyan szép, ami kifejezetten kulturált szórakozást feltételez. Itt már előre tudja a vendég, hogy mit fizet azért, amit rendelt, mert a műmárványlapos asztalok mindegyikén ott találja az árlapot. A presszókban megszokott választékon túl nem hiányzik a grillcsirke, a meleg szendvics, de a Hot Dog sem. A Csuvarszki házaspártól tudtuk meg, hogy a presszó féltetős emeleti részében megyénk festőművészeinek alkotásaiból folyamatosan kis tárlatot rendeznek. Ebben máris támogatást ígért a Csuvarszki házaspárnak Koszta Rozália, a megye ismert festőművésze. A presszó emeleti része, melynek faburkolatán hamarosan festmények kapnak helyet Kép, szöveg: Balkus Imre Jelenleg megyeszerte rendben folyik a munka. A lakosságot általában utca- és ábécésorrendben értesítik: mikor és hol jelenjen meg a személyi számokért. Sajnos, nagyon megnehezíti az ügyintézők dolgát, hogy a kiértesítettek 30—40 százaléka nem keresi fel a tanácsot. Pedig saját érdekük lenne a pontos megjelenés, hiszen az előre elkészített adatok alapján gyorsabban kaphatják meg a személyi számot, végső soron a meg nem jelenés szankciókat vonhat maga után. A tanácsok kérték az üzemek támogatását is. Békésen például néhány üzemben reggel összegyűjtik a személyi igazolványokat, este pedig kiosztják a beragasztott személyi számokkal együtt. De nemcsak munkaidő alatt, hanem előtte és utána is lehetőség van az ügy elintézésére, mert a tanácsok ügyfélszolgálatot tartanak. Általában az a tapasztalat : legtöbben délelőtt 8—10, délután 14—16 óráig fordulnak meg a tanácsoknál. Ez természetesen torlódást okoz, amely elkerülhető lenne, ha korábbi vagy későbbi időpontot is választanának. Ugyanakkor az együtt élő családtagok személyi számát a 18. életévét betöltött, érvényes személyi igazolvánnyal rendelkezők egyike átveheti. A személyi számok kiadását november végéig mindenképpen be kell fejezni. Ezért nagyon fontos, hogy akik egyáltalán nem kapnak értesítést, azok november közepén keressék fel a tanácsok szakigazgatási szerveit. Itt valószínűleg a ki- és bejelentések körül van a baj, esetleg a 14 éven aluli gyermekek lakcímváltozását nem jelentették be. Azok az állampolgárok, akik huzamosabb ideig távol vannak lakhelyüktől — más városban dolgoznak, külföldön tartózkodnak — soron kívül kérhetik a személyi számokat. Nyilvánvaló: a gyors, pontos ügyintézés az állampolgárok és a tanácsi dolgozók közös érdeke. Éppen ezért fontos, hogy mindenki az eddiginél jobban segítse az ügyintézők munkáját. _s. s.__ A Körösi Vízgazdálkodási Társulatnak öt kilométernyi csatornát kell elkészítenie Nagykamarási helyzetkép a belvíz után Télen és kora tavasszal több ízben beszámoltunk arról, hogy milyen nagy gondot és kárt okozott az alattomosan támadó belvíz Nagykamaráson. A megyei tanács illetékesei, a Körösvidéki és az Al- só-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságok összehangolt akciót indítottak, hogy jövőre ne ismétlődjék meg hasonló eset. Ideiglenes megoldásként szivattyúk beállításával igyekeztek mielőbb levezetni az összegyülemlett vizet. Persze ez nem jelenthetett végső megoldást. Ahhoz már szükséges volt több kilométer hosszúságú belvízelvezető- csatorna építése. Nem tudni, szerencsés vagy szerencsétlen helyzet-e, hogy a község a két vízügyi igazgatóság határán van, de ez a tény, még összehangoltabb munkára késztette a szakembereket. Mi a helyzet most a községben? A helytörténet-kutató A gyermekhez lehajló felnőtt emlékeként él bennem, aki elsősorban nem simogatni akart, hanem felemelni, szárnyat ragasztani, hogy felnőttként majd feljebb törhessünk. Én ilyennek láttam magamban Implom Józsefet, aki négy évig tanárom és osztályfőnököm is volt. Ma sem a német főnév- és igeragozás ifjonti gyötrelmei jutnak róla eszembe, nem a -fáradtságot elrejtő pedagógusé, aki szinte reménytelen vállalkozást folytatott jó magyaros német kiejtésünk pallérozásáért. Bennem nevéről, látásáról — amelyre most már nincs többé mód — mindig a szülőföld szere- tete, a szülőföldről való mindent tudni akarás szívós elkötelezettsége rajzolódott fel. A múzeum, a közkönyvtár első látogatását neki köszönhetem sokadmagammal. Akkor — négy évtizede — ezek még együtt, a mostani gyulai hármas számú általános iskola földszintjén voltak. S hogy ezek ott lehettek, neki köszönhető. Mogyoróssy egykori kezdeményezését ő vitte tovább, sikerrel. Ma is magam előtt látom azt a hatalmas töredezetten sárgálló elefántagyart, amely a múzeumi teremben minden látogató figyelmét magára vonta. Valahol Gyula környékén bányászta elő. Mert nemcsak az okleveleket, hanem a földet is vallatta a régmúlt dolgok felől. így akadt a Ferenc-rendi templom romjaira, és több, valaha Gyula környékén állott falu helyét azonosította. A Gyula és Békéscsaba közt félúton levő csárda előtt elhaladva sokszor eszembe jut és elsőként tőle tudtam: itt valaha Vészé nevű község létezett. A híd is innen kapta nevét, mint ahogy a csárda is ezt lenne hivatott őrizni, de kitekert névvel vil- lódzik ma is a neonfelirat rajta: veszelyi. Pedig az el- ipszilonnak semmi keresnivalója e névben. Már nincs meg a múzeumban az elefántagyar, eltűnt a sok, akkor volt cserép, nyoma veszett az any- nyiszor megbámult kelta férfi és női csontváznak, amely a múzeum egyik vitrinjében eredeti temetkezési formában elhelyezve a fő látványosság volt — legalábbis számunkra, akkor. A háború kiseperte helyéről a múzeumot, a könyvtárat, miként gondozóját is. Csak évek múlva térhetett haza, de volt ereje újrakezdeni. Nekünk, gyerekeknek, játékos feladatoknak tetszett, amikor leíratta velünk, milyen föld alatti kincsekről szóló meséket hallottunk nagyanyáinktól. Ma már tudom, tudományos kutatásainak szerves részét képezte ez is. Ismeretterjesztő tevékenysége, irodalmi-tudományos munkássága nemcsak ismertté, hanem megbecsültté is tette megyénkszerte. Hasznos munkálkodását élete utolsó percéig folytatta. Egy hete már nincs közöttünk, csak a sok-sok cédula, feljegyzés, amely mind feldolgozásra várt, s ami halálával abbamaradt. A klasz- szikus helytörténet-kutató nemzedék utolsó, nagy tiszteletnek örvendő tagja volt Implom József. Nyolcvan éves volt. Halála nagy veszteség. E. G. S. vAz MSZMP községi szervezetének titkára, Gazsó János erről eképpen vélekedik: — Nem maradtunk egyedül a bajban. A megyei ta- riács építési, közlekedési és vízügyi osztálya szinte az első perctől kezdve rajta tartja figyelmét ügyünkön. Kéthetenként koordinációs értekezleten találkozunk és vitatjuk meg a munka állását, helyzetét és a tennivalókat. Az ATIVIZIG szakemberei már elkészítették a rájuk jutó munkák nagy részét, várhatóan szeptember 18-án lesz az elkészült csatornák és műtárgyak műszaki átadása, ök a bánkút—medgyesegyházi vasútvonaltól nyugatra készítették el a csatornát. A megyei tanács, az Országos Vízügyi Hivatal és a területünkön illetékes vízgazdálkodási társulatok közös anyagi beruházásában készül. Hozzávetőlegesen az itteni munka értéke megközelíti a 15 millió forintot. Amennyire örvendetes, hogy aránylag jól haladnak a munkák, annyira elkeserítő, hogy akadályokba ütközünk, amikor arról esik szó, hogy közutak alatt helyezzük el a műtárgyakat. Ugyanis a csatorna nyomvonala több műúton keresztül halad, s itt szükséges nagyobb méretű műtárgyak elhelyezése. A KPM szerint ezt csak úgy lehetne megoldani, hogy a közutat ne zárjuk le, az érintett szakaszoknál kitérő utakat építsünk. Ez természetesen jelentős összeggel megdrágítja a beruházást. Javasoltuk, hogy alkalmazzanak félútelzárást a munkák idejére, vagy pedig más utakra helyezzék át a forgalmat arra a rövid időre, amíg a műtárgy elkészül. Mert nem hosszú időről van szó. Bebizonyítottuk a községben is, ahol hasonló műtárgyakat kellett elhelyezni; 24 óra alatt végeztünk a munkával. Igaz jól meg kellett szervezni, hogy úgy menjen, mint a karikacsapás. Szerintünk vagy egyik vagy másik megoldással meg lehetne oldani ezt a problémát úgy, hogy a káposzta is megmaradjon, meg a kecske is jól lakjon. Különben ettől eltekintve a kivitelezők ígérték, hogy annak ellenére, hogy sok a műszaki probléma — például a vasúti töltésnél gravitáció hiányában szivattyús átemeléssel kell megoldanunk a víz elvezetését — év végére minden rendben lesz, ami az építést illeti. Különben, ha kíváncsi a véleményemre, megjegyezném, hogy készítettem egy amolyan — csak mint laikus — tanulmánytervfélét — a belvízszint nagy mértékű növekedéséről. Mert a mérések szerint 1968 óta 100—150 centimétert emelkedett a talajvíz — máig kiderítetlen ok miatt — és ez okozza a mi tragédiánkat. Tanulmányoztam én a geológiai helyzetet is, és arra a következtetésre jutottam, hogy a talajvízszint ilyen emelkedését valószínű a lökösházi kavicsbánya is okozza. Harminc— negyven méter mélységből hozzák felszínre a kavicsot, és valószínű, olyan réteget is átvágtak, amelyek ezt a víz- szintemelkedést okozzák. Persze ez csak feltevés. Szerintem a most készülő csatorna sem rendezi véglegesen a helyzetünket. Ez csak abban az esetben sikerülne, ha valamilyen módon vissza lehetne állítani az eredeti talajvízszintet. — És mi a helyzet a lakóépületek helyreállításában? — Ebben sem tudok rózsás helyzetről beszámolni. Eleinte kis méretű téglák hiánya okozta a legnagyobb gondot. Ez úgy, ahogy megoldódott, bár még most sem teljesen problémamentes. Ami nagyobb baj, nincs, se cement, se mészhidrát, se fenyőfaáru. Enélkül pedig nem halad az építkezés, a helyreállítás. Több mint 25 házat kellene teljesen újjáépíteni, jó ha eddig a fele elkészült. Hiányzanak a megfelelő méretű betongerendák is. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki elkészül a házával a hideg idő beálltáig. A bánkúti vasútvonal közelében tevékenykedik a Körösi Vízgazdálkodási Társulat. Jelenleg egy kotró alakítja a kitűzött nyomvonalon a csatornát. Szappanos Sándor építésvezető előveszi a tervrajzot, és azon mutatja, hogy hol tart jelenleg a munka. Most a műúttól a vasútvonal felé haladnak, majd ha ez a szakasz elkészül, az úttal párhuzamosan jönnek visszafelé Nagykamarás irányába. Ott a belterületig készül majd el a csatorna, mintegy öt kilométernyi hosszan. Ez a „Tulkánéri” csatorna nevet viseli. A társulat sajátjaként építi. Várhatóan mintegy 20 ezer köbméter földet kell megmozgatni, a terep nehéz, vizenyős, lassan halad a munka, de szeretnénk két hónap alatt befejezni. Itt is több műtárgyat kell építeni. Az elemek nagy része már a helyszínen van. A helyszínen tapasztaltak alapján megnyugtató a nagykamarási helyzetkép, összehangolt, tervszerű munkával igyekeznek megakadályozni, hogy a tavalyihoz hasonló pusztítás ne' legyen jövőre. Persze a most folyó munka igazi vizsgája nem aj műszaki átadáskor, hanem a tavaszi belvizes időszakkor lesz. Reméljük, hogy ez a vizsga sikeres lesz. Kép, szöveg: Béla Ottó
