Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-14 / 215. szám

1979. szeptember 14., péntek o Békéssámsoni Előre Tsz Alacsony költségek és magasjövedelmezöség Nem értek el ugyan kiugró terméseredményeket, ám még­is évek óta sikeres gazdálkodást folytatnak a békéssámsoni Előre Termelőszövetkezetben. Terméseredményeik alapján így is a jobbak közé tartoznak. Tavaly kukoricából 74, bú­zából 55 mázsát takarítottak be hektáronként. A közös gazdaságban az utóbbi években elsősorban arra törekedtek, hogy a termésátlagok növelését a jövedelmező­ség állandó javításával érjék el. Ez az elképzelésük többé- kevésbé valóra is vált, hiszen az alig 3600 hektáros tsz-ben 20 millió forint nyereséget állítottak elő. Üveggyári cél: Fejlődni, szünet nélkül Hogy mi rejlik a sikerek mögött? Nem egy sajátos vo­nást is felfedezhetünk, ame­lyek az átlagostól eltérő gon­dolkodást tükröznek. Vi­szonylag magas jövedelmező­séget elérni úgy, hogy a ter­melés költségei a lehető leg­alacsonyabbak legyenek, ezen alapszik a békéssámsoni tsz vezetőinek minden döntése. Évekkel ezelőtt elhatároz­ták, hogy a drága nyugati berendezések helyett a Ma­gyarországon és a szocialista országokban gyártott gépe­ket veszik. Az olcsóbb, ám mégis megbízható berende­zések azután jelentős meg­takarítást eredményeztek. A közös gazdaság nem tagja egyetlen termelési rendszer­nek sem. — Ez is takarékossági szempontok miatt alakult így. Ennek ellenére igénybe vesszük a Bajai Kukorica­termesztési Rendszer szol­gáltatásait. Ami pedig az ol­csó berendezések vásárlását illeti, ezzel a gyakorlattal sem vallottunk szégyent — mondja Fári Pál, a szövet­kezet elnöke. — Sőt, eddig még minden évben időben fejeztük be a munkákat, az idén és korábban is kisegí­tették gépeink, szakembere­ink a környező gazdaságo­kat, pedig aligha mondhat­juk, hogy az átlagosnál jobb tsz-ünk gépesítettsége. S amit a termelőszövetke­zet elnöke ennek kapcsán külön is hangsúlyozott, az az volt, hogy itt elsősorban a fegyelmezett munka sikeré­Gabonatermelésünk az el­múlt évtizedben az európai átlagnál lényegesen na­gyobb mértékben fejlődött. Ez egyaránt vonatkozik a hektáronkénti termésátlagra és a hatékonyságra. Az idei termelési év ennek ellenére elmaradt a várakozástól. A Magyar Mezőgazdaság e he­ti száma a két legnagyobb termelési rendszer, az IKR és a KITE kalászos gabona- termesztési tapasztalatait te­szi közzé. A két írás kritiku­san és önkritikusan elemzi a gyengébben sikerült eszten­dő okait. Az ilyen, idejében történő elemzések azért is szüksége­sek, hogy a rendelkezésünk­re álló termőföldet a lehető legjobban tudjuk a jövőben hasznosítani. Mint a lap egy másik írásából kiderül: az elmúlt 30 esztendő alatt a megművelt mezőgazdasági összterület közel 800 ezer hektárral, két megyényi te­rülettel csökkent. A műve­lésben maradt földterületek termőképességének megóvá­sa előtérbe került; beleértve ebbe a komplex meliorációt, a vízrendezést és a táp­anyagellátást. A termelési ről van szó. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt különb emberek élnek, mint másutt. A fegyelmezettebb munka ugyanis megfelelő érdekelt­ségi rendszer eredménye. A szövetkezetben olyan érde­keltséget hoztak létre, amely­nek alkalmazása változást idézett elő a tagok szemléle­tében. — Megértettük, hogy ma már a közös gazdaságok sor­sát alapvetően befolyásolja a műszaki szakemberek, a traktorosok, gépkezelők, sze­relők munkája. Ez azonban, mármint a felismerés, csak az első lépés volt. Mindenki érdeke lett, hogy minél jobb munkájával segítse gazda­ságunk fejlődését — magya­rázta az elnök. — De arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tsz eredményei nem utolsósorban a békéssámso­ni emberek szorgalmának köszönhetőek. Ilyen munkára volt és lesz szükség ebben az évben is, hiszen a szövetkezetét je­lentős, csaknem 2 millió fo­rintos árbevételi kiesés érte a tervezettnél gyengébb bú­zatermés miatt. A veszteségek pótlására még kora tavasz- szal felkészültek, akkor, ami­kor már látni lehetett, a fagy megtizedelte a kenyér- gabona jelentős részét. — Búzatermesztésben ta­valy őszei módosítottunk a korábbi gyakorlaton. Több, sokat ígérő fajtát vetettünk, mint az azt megelőző évek­ben. Az új fajták vetőmag- vai drágábbak voltak, így te­szerkezet olyan tudatos ala­kítása szükséges, amely az ökológiai és közgazdasági feltételekhez, adottságokhoz térben és jobban alkalmaz­kodik. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a A mezőgazda- sági termelés területi terve­zése című írás. A mai és a holnapi mező- gazdaság mind differenciál­tabb és mind szélesebb körű ismeretanyag elsajátítását és gyakorlati alkalmazását igényli. Ennek érdekében el­kerülhetetlen az üzemi veze­tők rendszeres továbbképzé­se. Dr. Szűcs Kálmán, a MÉM Mérnök- és Vezető­továbbképző Intézetének fő­igazgatója arról ír a lapban, hogy a továbbképzés akkor lehet igazán eredményes, ha szoros az összhangja a ter­melési feladatokkal és a fej­lesztési célokkal. Ennek megfelelően folyik az inté­zetben a munka, mégpedig úgy, hogy eddig az ötödik ötéves terv első három fél­éves időszaka alatt több mint 60 ezer szakember és külön­böző beosztású vezető vett részt szervezett továbbkép­zésben. hát nagyobb kockázatot is vállaltunk. A jövőben sem térünk el ettől a gyakorlat­tól, mert meggyőződésünk, hogy döntésünk előrelépést jelentett. Igaz, az időjárás nem fogadott bennünket ke­gyeibe — hallottuk Fári Páltól. A veszteségek pótlására akkor születtek meg az első döntések, amikor még bő­ven volt idő az újabb elkép­zelések megvalósításához. Ezek közül néhány: eredeti­leg kísérletképpen 5000 pecse­nyeliba hizlalását tervezték, de időközben, az előbb már említett okok miatt az ötből 18 ezer lett. A baromfihizlalás­ban az eredményesség ja­vítására jobb helykihaszná­lással növelték a termelést. Bérmunkát vállaltak. Az ATIVIZIG-gel kötött megál­lapodás után csatornaépítés­ben vettek részt, a szomszé­dos tsz-ben altalajlazítást végeztek. Ezek az intézkedé­sek azután meghozták a kí­vánt eredményt, hiszen a felsoroltak két milliónál is nagyobb árbevételt jelentet­tek. A közvetlen jövőben azon­ban még nem egy sürgető feladat megoldására kell mozgósítani a szövetkezet tagságát. A hatékonyabb, biztonságosabb gazdálkodás ezután is elsődleges cél ma­rad. — A költségek növekedé­sét aligha tudjuk megállítani, az viszont rajtunk múlik, hogy ennek mértéke a lehető legkisebb legyen. A műtrá­gya- és növényvédőszer-fel- használásban, a munkaszer­vezésben további tartalékok rejlenek — mondta még az elnök. A szövetkezet, de nyugod­tan mondhatjuk a község ré­gi gondját is meg szeretnék oldani. Különösen a téli időszakban foglalkoztatási gondjaik vannak. Ezért két kisebb üzem létrehozását tervezik a tsz-ben A Gyulai Vízgépészeti Vállalattal al­katrészek gyártására kötöt­tek megállapodást. Lakatos és hegesztő szakmában szak­munkásképzést szerveztek. A másik üzem jellegét ille­tően még nem született dön­tés. Nincs könnyű helyzetben az Orosházi Üveggyár. Ter­mékeik energiaigényesek, lé­nyeges tehát a kitűnő minő­ség, mert csak így értékesít­hetők jó áron. Lépést kell tartaniuk az üvegiparban ta­pasztalható műszaki fejlődés­sel, egy ebben tapasztalható késedelem nemrég erősen ve­szélyeztette a tőkés exportot. Fejleszteni kell a síküveg­gyártást, de hogy miként, az még eldöntetlen kérdés. És mindezek mellett állandóan csökkenő létszámmal tesznek eleget az egyre növekvő igé­nyeknek. Az Orosházi Üveggyárról azt szokták mondani, hogy az Üvegipari Művek legkorsze­rűbb, világviszonylatban is magas technikai színvonalat képviselő gyára. Ez így tu­lajdonképpen igaz is, de ha pontosabban körvonalazzuk helyét a világban, akkor a jó közepesek közé kell sorol­nunk. Ez persze egy cseppet sem lebecsülendő rang, köz­vetlenül a világelsők mögött állni, az állandóan megszüle­tő műszaki újdonságokat gyorsan bevezetni, és évente több mint 6 millió dollárért exportálni, igazán elismerés­re méltó. Segített a szerencse Ezt a kivívptt rangot ve­szélyeztette — és vele együtt a tőkés export tekintélyes ré­szét — egy késedelem. Arról van szó, hogy az NSZK-ban kifejlesztették a könnyített üvegpalackok gyártását. Ez annyit jelent, hogy ponto­sabb gyártással elérhető mintegy 30 százalékkal ke­vesebb üveg felhasználásával azonos nyomásállóság. Ennek titka az egyenletes falvas- tagságban rejlik, de ezt nem elég tudni, meg is kell csi­nálni valahogy. Kétségtelen, hogy az üveggyár kollektívá­ja néhány év alatt egyedül is megoldotta volna a prob­lémát^ de az idő sürgetett. Gyorsán kellett volna né­hány millió NSZK-márka a gyártási eljárás, a know-how megvásárlására. Annál is in­kább, mert eredetileg úgy volt, hogy az idei évben csak könnyített üvegpalackokat hajlandó vásárolni az NSZK, és ez az ország az üveggyár legnagyobb partnere. Veszélyben forgott tehát csaknem a teljes 6 millió dol­láros export, és mégsem si­került megkapniuk a pénzt időben a know-how-vásár- lásra. Szerencsére nem lett nagyobb baj. Közbejött az újabb energiaválság, néhány üveggyár csökkentette a ter­melést, volt, ahol műszaki problémák akadályozták a gyártást, így ebben az évben piacon tudott még maradni a hagyományos palackokkal is az Orosházi Üveggyár. És a másik szerencse, hogy köz­ben pénz is került a gyártási eljárás megvásárlására. A harmadik szerencse — bár ez tulajdonképpen előre­látásnak nevezhető inkább —, hogy az üveggyáriak az első kudarc után nem lettek kedveszegettek, hanem nagy ütemben készültek az új technológia fogadására. így most már nem kell sok idő ahhoz, hogy bevezessék az új és gazdaságos eljárást. Fontos a pontosság A fenti eset csak egy pél­da arra, hogy nem mindig egyszerű dolog végrehajtani az oly annyira kívánatos ter­mékszerkezet-váltást, . még akkor sem, ha annak haszná­ról és fontosságáról minden­ki meg van győződve. Ezért aztán különösen elismerésre méltó, hogy nagyon sokban sikerült előrelépniük. Erre bizonyítékul talán elég csak egy egyszerű felsorolás. Meg­kezdték a hideg és meleg ol­dalon felületkezelt lépalac­kok gyártását. 75 százalékkal növelték a forrasztott hő- és hangszigetelő üveg forgal­mát, elkezdték a reflexiós és ragasztott hőszigetelő üveg gyártását, felkészültek a ke­ret nélküli portálüvegék és edzett üvegajtók készítésére, a szerelvények előállítására és a helyszíni szerelésre. A Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalattal kötött mű­szaki fejlesztési együttműkö­dés keretében megteremtet­ték a saját üvegedzés felté­teleit, megteremtették a min­tás, drótbetétes, hengerelt üveg tőkés piaci exportját. A fentiek mind az V. öt­éves tervidőszak eddig elért eredményei, de a sikerhez, a piaci versenyképességhez még ez sem elég. Mint Csont Jó­zsef, a vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese elmondta, a jó minőség, a korszerű termék csak az egyik — igaz, rend­kívül fontos — feltétele az exportképességnek. De emel­lett csaknem olyan súllyal esik latba az ütemes, meg­bízható szállítás, és a jó cso­magolás. Az üveggyár eseté­ben egyikkel sincs baj, a kamionos szállítás bevezeté­sével szinte órányi pontos­sággal tudják garantálni a szállítmányok megérkezését, a jelenleg használt zsugorfó­liás csomagolás pedig világ- viszonylatban is korszerűnek számít. Reális lehetőség te­hát fenntartani az export je­lenlegi növekedési ütemét, és az elkövetkezendő években is 5—10 százalékkal növelhe­tik évenként a dollárbevé­telt. Úsztatják az üveget? Az üveggyár exportja je­lenleg túlnyomórészt az öb- lösüveg-gyáregység termékei­ből áll össze. Síküvegtermé­kekből csak kevés jut kül­földre, mert lépéshátrányba került a gyár. A jelenlegi hú­zott síküvegyártás nem elég korszerű, és sajnos, már a síküveggyár létesítése pilla­natában sem volt egy élen­járó technológia. Létezik ugyanis egy úsztatott, vagy más néven float üveggyártási eljárás, amely mintegy 2—2,5-szer termelékenyebb és minőségben is lényegesen jobb. Ez az úgynevezett tü­körüveg, melyet jelenleg is importálunk. Ha akkor egy ilyen gyár épül, akkor most az élvonalban vagyunk, mos­tanra viszont már a környe­ző országokban is felépültek, vagy építés alatt állnak a float üveget gyártó üzemek. Lemaradtunk tehát, de ezen utólag kár siránkozni, inkább a megoldás, a felzár­kózás lehetőségét kell keres­ni. Erre több' alternatíva is kínálkozik. Az egyik, hogy felkészül a gyár a float- rendszerű technológia telepí­tésére, a jelenlegi húzott sík­üveggyár mellett felépítik az üzemet, majd a jelenlegi hu­ta felhasználásával beindít­ják a termelést. Ez milliárd forintos beruházás lenne, a döntést nyilvánvalóan nem az üveggyárban hozzák majd meg róla. A másik lehetőség, hogy ki-, hagyjuk ezt a lépcsőfokot. Ha már lemaradtunk, erényt kovácsolunk a szükségből, és megvárjuk, míg egy újabb technológia megjelenik, és azt mások előtt alkalmazzuk. Ez is szimpatikus megoldás, a bökkenő csak az, hogy nem lehet előre tudni, mikor buk­kan fel egy igazán új tech­nológia. Végezetül pedig a harma­dik lehetőség, amellyel az első kettőtől függetlenül élni kell az, hogy know-how vá­sárlásával javítsák a jelenle­gi gyártás minőségét. Ez vi­szonylag gyorsan és olcsón realizálható. Ezután pedig a feldolgozás kapacitását és minőségét kell fejleszteni ah­hoz, hogy a síküveg is ex­portképes legyen a tőkés pi- .icokon. A cél tehát világos, de el­érése nem lesz könnyű. Ügy kell növelniük a termelést mintegy 30 százalékkal, hogy közben a létszám nem vagy csak alig nő. De a gyáriak bizakodók. Megoldottak már ennél nehezebb feladatokat is. Ez sem fog majd ki raj­tuk. Lónyai László Kepenyes János Az ország egyik legnagyobb komlóültetvényén, Fornádon, a Tamási Állami Gazdaság köz­ponti telepén megkezdték a szedést, 150 hektáron termelik ezt az értékes növényt. A be­takarítást 50 nap alatt végzik el, 14 vagon termésre számítanak (MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Miről ír a Magyar Mezőgazdaság szeptember 12-i száma?

Next

/
Oldalképek
Tartalom