Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-13 / 214. szám
1979. szeptember 13., csütörtök i A Szelim dzsámi Egy kis világjárás Edirne — Drinápoly Az utazásról azt tartják, hogy szakma, művészet, kaland, izgalom és szórakozás egyszerre. Különösen igaz ez, ha a szervezett út helyett a „világlátás” egyéni formáját választja valaki. Igaz, így kevesebb kényelembén lesz része, azonban kevesebb lesz a kötöttsége is — kedve és érdeklődése szerint alakíthatja az útvonalat, tölthet rövidebb-hosszatíb időt egy- egy városban. ’A Törökországba látogató magyarok első számú úticélja Isztambul. A bolgár—török határt Ka'pikulénál átlépő autós turisták ezrei szinte egyvégtében, megállás nélkül robognak végig Trákián, s eközben „álltunk a határnál eleget” jelszóval legtöbben csak futó pillantásra, esetleg néhány elismerő jelzőre méltatják Edirne, az egykori Drinápoly nevezetességeit. Pedig érdemes ebben a „Kelet kapujának” tartott, ma alig 60 000 lakosú városban 1-2 napot eltölteni. Az isztambuli út melletti csendes, tiszta kempingben sátrat verő turistát hamisítatlan keleti hanghatás — a város 27 dzsámijának minaretjein elhelyezett „müezzin- pótló” hangszórókból felhangzó elnyújtott, dallamos kiáltások, az ősi mohamedán ima hangjai — altatják és ébresztik. Edirne utcáit járva, templomait, fontosabb épületeit megismerve megértjük Murad szultán intézkedését, aki 1362-től ide helyezte az oszmán birodalom fővárosát. A régi, dicsőséges évszázadokat idézik a világ egyik legnagyobb templomának, a Szelim dzsáminak karcsú minaretjei, hatalmas belső terének 999 ablak által megvilágított színes fajanszai. A leghíresebb török építész: Sinan (a budai Rudas fürdőt is ő tervezte!) remeke teljes szépségében mutatja be az iszlám művészet értékeit. A város többi dzsámija ugyan nem versenyezhet e leghíresebbel, azonban szinte mindegyik rendelkezik valamilyen egyedi sajátossággal. Változatos kupola- és minaretmegoldások, különleges belső szín- és fényhatások, egyedi szőnyegek, csillárok teszik maradandó élménnyé a meglátogatásukat. Múlt és jelen találkozásának, a hagyományos és modern elemek együttes jelentkezésének szép példája a Kervansaray Hotel. Egykor az egész európai török terület legnagyobb karavánszerá- ja volt a Rustem pasa által Sinannal építtetett komplexum, ma pedig hipermodern szállodakülönlegesség. A négyszögletes, emeletes épület zárt udvarán, ahol egykor lovak és tevék pihentek, társzekerek álltak, most ízlésesen terített asztalok várják a vendégeket. Viszont az emeleti lakószobákat ma is a régi szűk, falépcsős feljárókon lehet megközelíteni. Alig néhány lépést kell csak tennürík a szállótól a fedett bazárig, a Bedestenig. Igaz, hogy száznál alig valamivel több kis üzletével, legfeljebb kisöccse lehet az isztambuli nagy bazárnak, azonban a zajos sürgés-forgás, az eladók és vásárlók (többsége csak vásárlójelölt marad) alkudozása, az áruk sokfélesége itt is olyan, mint bármely ilyen jellegű intézményben. Edirne ezernyi látnivalójával, sok-sok élményével mintegy ízelítőt ad mindabból, ami a folytatásban, más helyeken a Törökországba látogató turistára vár. — Igazolva láthatják a régi igazságot: utazni, világot látni remek dolog! Török lakószoba az edirnei múzeumban Szöveg és kép: Papp János A könyvkötés története A könyvkötés egyidős a mai könyv ősével, a pergamenkódexszel. A kódex drága volt — elkészítéséhez nyájak bőre kellett —, ezért gondosan védték a szétesés, szakadás, bepiszkolódás ellen. A pergamenleveleket szíjra fűzték, és kemény fából készült védőtáblák közé helyezték. A táblákat kapcsok szorították egymáshoz, mert a pergamenlapok nem simultak úgy egymáshoz, mint a papírlapok, és könnyen juthatott közéjük por és piszok. A kódexhez annyira hozzátartozott a kötés, hogy még nevét is innen kapta, a rómaiak ugyanis caudexnek nevezték a fatörzset, fatáblát. így kezdődött A fatáblákat később részben vagy egészben bőrrel vagy valami textilféleséggel vonták be. A díszesebb kötetek tábláira elefántcsontlapokat erősítettek, különféle véretekkel, féldrágakövekkel ékesítették. Szokássá vált, hogy a táblát borító bőrt késsel bemetszették, a bemetszett részt kitágították, s a keletkezett mélyedést pépszerű anyaggal töltötték ki. A felületből az így készített figurák és egyéb díszek domborműszerűen emelkedtek ki. Ez a bőrbevágás nagyon munkaigényes eljárás.. Ezért már a VIII— IX. századtól kezdve fémbélyegzőket készítettek, s ezek segítségével nyomták a bőrbe a szenteknek és más kiváló embereknek, valóságos és mesebeli állatoknak, virágoknak, koronáknak a képét. Ismerünk olyan kötetet, amelyet 300 bélyegzőnyomat díszít. Betűbélyegzők is készültek, egy Konrad Forster nevű nürnbergi dominikánus például már 1433-ban, a könyvnyomtatás feltalálása előtt, így nyomtatta a kötésekre a tulajdonos nevét, s a munka címét. A XV. század második felében új díszítő eljárás született meg: préselt lemezekkel készítették a bőrbevágást utánzó táblákat. Díszítésre hengerbélyegzőt is használtak. Ezzel sokkal gyorsabban tudtak dolgozni, mint a 1. hét: Én vagyok az osztályunk legjobb tanulója, és a magaviseletéin is példás. Tegnap a tanár néni elhatározta, hogy hasznosítja pozitív pedagógiai kisugárzásomat (idézet tőle), és mellém ültette Csutakot, aki eddig a legutolsó (szamár) padban ült. Nem nehéz kitalálni, hogy rossz tanuló volt, ráadásul minden második szava nem tűrte a nyomdafestéket. Ennek ellenére hamar megbarátkoztunk. Amikor Csutak kijavította oroszból a kettesét hármasra, a tanár néni sikeresnek minősítette a kísérletet. Csutakot visszaültette legelső helyére és 4. hét: Gazsit ültette mellém. Gazsi nem volt buta gyerek, de lusta volt tanulni. Késő estig a környék utcáit járta gitárjával, és mindenféle dolgokat énekelt. Ezekben a rögtönzött dalokban már előfordultak olyan kifejezések, amelyeket korábban Csutaktól tanultam, és nem értettem: miért maceráiják a szerencsétlent. Az együttérzésből, persze, barátság szövődött. A kedvemért haközönséges bélyegzővasakkal. Az egyes eljárásokat kombinálták, például a tábla közepét lemezzel préselték, a széleken hengerbélyegzővel csináltak szalagdíszeket. A díszítő elemek mindigaz uralkodó stílust tükrözik vissza, eleinte a románt, később a gótot, renszánszot, barokkot, rokokót... A könyvművészetnek, így a kötésnek is, sokáig a kolostorok voltak a központjai. Csak a XIV. századtól, az írásbeliség elterjedésétől kezdve létesültek fejedelmi és polgári könyvkötő műhelyek. A mesterek száma fokozatosan nőtt; 1401-ben Párizsban mär céhbe tömörültek. Később, másutt is megalakultak a céhek. A változás kora A reneszánsz és a humanizmus jelentős stílusváltozást jelentett. A nagy bibliofilek gyakran rendeltek fém- veretekkel díszített bársony- és selyemkötéseket. A Corvina jól mutatja a kötés fontosságát a humanista könyvtárakban. Köteteit már kívülről is fel lehetett ismerni a hollós címerrel díszített sajátos stílusú kötésekről. A papírgyártás elterjedése után gyakoribbá váltak az olcsó papírkódexek, 1450 után pedig a még olcsóbb nyomtatott könyvek. Ezeket sokkal egyszerűbben, kevésbé drágán kötötték be. Magát a kötést azonban nem hagyták el, a XVIII. század végéig ritka a fűzött könyv. A fatáblák helyét sokkal olcsóbb és könnyebb anyag foglalta el: a papírlemez. Ezt többnyire régi, idejétmúltéi nem adott könyvek lapjainak összeragasztásával készítették. Régi kötések javítása, szétszedése közben gyakran találnak ma is íveket ismeretlen művekből, régi naptárakból ... A kiáztatott töredékek unikum voltuk miatt nemegyszer többet érnek, mint az a mű, amelyet bekötöttek velük. Az egyes országokban, sőt ezen belül vidékenként sajátos kötéstípusok alakultak ki. Nálunk is megvolt Vácnak, marosan felhagyott a késő esti gitározással, és rendszerint nálunk töltötte ezt az időt. Tanult (miközben én egészen klasszul megtanultam a szárazfán játszani). Aztán 13. hét: Füles került mellém. Füles tudott a leggyorsabban másolni az osztályunkból. Volt, amikor két házi feladatot is lemásolt — öt perc alatt! (Hát, ezért többen irigyelték!) De nekem a barátom lett. Egy idő után azonban (a szemtelen) maga készítette el otthon a házi feladatát! Sőt, még szorgalmi- feladatokat is vállalt, úgyhogy gyakran összekevertem őket, mikor reggel nyolc előtt nekiestem a másolásnak. Sajnos, hamar befellegzett e finom világnak is, mert a tanár néni Fülest is visszaültette régi helyére, és 18. hét: Tapírt ültette mellém, aki kíméletlenül húzogatta a lányok copfját, és más szempontból is tűrhetetlenül viselkedett. (Fogdosta a lányokat.) A tanár néni természetesen meg volt győződve arról, hogy amit neki nem siBártfának, Kassának, Kolozsvárnak stb. a maga jellemző kötése. Különösen két stílus vált híressé, a XVII. században a nagyszombati, a XVIII-ban pedig a debreceni. Nagyszombatban kétszáz évig működött folyamatosan az egyetemi könyvkötőműhely, s ez a legváltozatosabb ornamentális díszítésű, arany és vaknyomásos díszítéseket használta. Debrecen viszont a színpompás virágmintákkal készített festett pergamenvagy hártyakötésnek lett a központja. Megjelenik a gép A XIX. századtól kezdve a modern nyomdatechnikai eljárásokkal párhuzamosan a könyvkötőműhelyek is forradalmi változáson mentek át: egyre nagyobb szerepet kaptak a különféle hajtogató-, vágó-, fűző- és egyéb gépek. Megmaradt ugyan mellette a hagyományos, kézi technikával dolgozó kötés is, de — hogy árai versenyképesek legyenek — ritka esetben alkalmaztak a táblákon munkaigényes kézi díszítést. Sajnálatos módon a gépi kötés a művészi ízlés hanyatlásával párosult, és a századforduló idején tobzódtak az ízléstelen, túlaranyozott kötéstáblák. Pedig az olcsó kötés és a művészi ízlés nem ellentmondó fogalmak. Ezt bizonyítja a népi demokráciák könyvkiadása, amely a kötéseket művészekkel tervezteti, és hivalkodó aranypompa helyett változatos, művészi stílusú köteteket ad az olvasók kezébe. Napjainkban egyre jobban előretörnek a különféle műanyagok. A velük való kísérletek ugyan a kötészetben egyelőre csak kisebb részletsikereket hoztak, mégis bizonyos, hogy a rohamosan fejlődő műanyaggyártás és technika egészen újfajta, az eddiginél tartósabb kötéseket fog előállítani, az eddigiekhez hasonló vagy ennél lényegesen olcsóbb árakon. De az is bizonyos, hogy a könyvbarátok tábora a könyvkötés régi, hagyományos formáit is életben fogja tartani. Vértesy Miklós került két éven át megoldania, azt én néhány hét alatt szépen a helyére pucolom. Az én pozitív pedagógiai kisugárzásommal ! Nem tévedett ... Hamarosan X. hét: Füllentő került mellém, aki a sulink leghíresebb na- gyotmondója volt (persze, ez enyhe kifejezés!) De ő is visszakerült előző helyére, és csak a saját problémáim maradtak megoldatlanok (idézet anyutól). Aztán Y. hét: már magam ültem az osztály legutolsó padjában (itt ült mindig az osztály legjobb tanulója!), a napokban kijavítottam oroszból a kettesemet egyesre (mert ugye minálunk ez a legjobb osztályzat!), ráadásul mindenki elfelejtett írni az osztályunkból, (de még a sulinkból is!), csak én lettem még okosabb (még a tanár néni is hozzám jött, ha baja akadt a helyesírással). Mindenki verekedett az osztályunkból, csak én nem (pedig én vagyok a legerősebb), és mindenki tudta, ki a legbecsületesebb tanuló az egész suliban (ki más lett volna, ha nem én!?), mert én mindig csak az igazat mondtam, az igazat írtam, nem is beszélve arról, amit cselekedtem! Mert ugye a szó elszáll, az írás megmarad, de a tettek beszélnek! Csak egyvalamit nem értek ... Miért nevez az öcsém engemet folyton Szivacsnak? Zana Zoltán iZHŰUkfilcj HANGSZÓRÓ Élmény Annyi minden történik az emberekkel nap mint nap és ebből időnként rendkívüli is akad. Szemtanúja lehet valaki szenzációs eseményeknek, olyanoknak, amikről csak később derül ki milyen nagy dolog történt is akkor, s talán abban a percben ezt nem is sejtette. Még ritkább az, amikor az átélt pillanatok oly megrendítőek, az élmény annyira erős, hogy végigkíséri az életet. Aztán vannak érdekes, kedves, mulatságos esetek, sőt krimibe illőek is. De bármelyik legyen, érdemes másoknak is elmondani, mint vasárnap délelőtt tették ezt a Válogatott embermesék — öt izgalmas találkozás című félórás műsorban. Az öt kis rész — öt csöppnyi, de kerek egész dráma. Volt humoros eset a régi világból, a m,a már alig ismert Auguszta főhercegnő személyével kapcsolatban; aztán az óriás kígyó és a kis egér két napra nyúló idegfeszítő némajátéka. Ami lehet, hogy a sors és a kígyó kiszámíthatatlanságából, vagy mert van földi igazságszolgáltatás: a picinyke jószág megmenekülésével fejeződött be. Majd egy nem is akármilyen, hanem valóságban megtörtént lélegzet elállító krimi, aminek otthoni főszerepét a késő éjjel színházból hazatérő Gobbi Hildára kényszerítette a pillanatnyi helyzet. Kevesen csinálnák utána. S a betörő sem' számolt a következményekkel, amikor „fel a kezekkel” kiáltására jókora pofonokat kapott viszonzásul. És Gobbi úgy dühbe gurult, hogy folytatta a közelharcot és megvédte magát. Az ifjú és erős betörő pedig jobbnak látta felkötni a nyúlcipőt. Másfajta találkozás, érzé- kenyítette el még most is sok év után Tölgyesi Tibort. Amerikában történt, a New- York-i Filharmonikusok egyik hangversenyén. Sto- kowsky dirigálta a zenekart, s ki tudja milyen meggondolásból, a koncert után a közönség egy tagját kérte: vezényeljen. Tölgyesinek eszébe se jutott jelentkezni, ám a mellette ülő rokona felemelte a kezét. Tíz perc partitúra-tanulmányozás után szerencsésen és sikerrel látta el feladatát. S a világhírű mester nemcsak gratulált, hanem amikor megtudta, hogy magyar, tiszteletérp ő vezényelte el Berlioz Rákóczi-indulóját. Az emlék egy életre szól. Szemes Mariann száraz szavakkal igyekezett minden apró momentumot felidézni a megrendítő élményről. A velencei filmfesztiválon ő is a díjazottak között volt, amikor Chaplin utoljára állt a függöny elé, hogy átvegye a köztársasági elnök feleségétől az Arany Oroszlán díjat, egész élete munkásságáért. De hogyan és milyen körülmények között? Hiszen ekkor már tolókocsiban töltötte napjait, így hozták be a leengedett függöny mögé a színpadra. S ők, akik már átvették a díjakat, a színfalak mögül nézték a szívszorító jelenetet, amint ápolója kiemeli a kocsiból és percekig tartja-igazgatja, míg egyszer csak meg tudott állni támasz nélkül. Ekkor húzták föl a függönyt és dörgő taps, ünneplés közben az újságírók százai ugráltak a zenekari árokba, s fotózás közben kiabáltak: erre nézz, ide nézz Charli! És ő mosolygott, tette a. dolgát, a halál küszöbén is. Majd a díj átvételekor a csóktól megingott, s az ápoló intésére leengedték a függönyt. Abban a pillanatban már karjába kapta, s kitolta a színpadról. Elhisszük Szemes Mariann-nak, hogy azóta nem képes jót mulatni a Chaplin-filmeken. Vasi Márta Szivacs (Egy példakép szabálytalan naplójából)
