Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

1979. augusztus 12., vasárnap o világhír kapujában A Ez év elején már úgy tűnt, hogy végre sikerül a nagy áttörés — a hazai popzene ' történetében először magyar együttes nevét látjuk az an­gol slágerlistán. A Fonográf első kislemezének, a Grey- hound-nak igazi nagy sikere — noha nagy rádióállomások játszották, neves szaklapok reklámozták, és egy olyan világcég, mint az United Ar­tist támogatta — végül még­is elmaradt, mert nem vásá­rolták meg a szükséges szám­ban. A kislemezzel azonban el tudták érni azt, hogy a Fonográf nevét Angliában megjegyezzék, és a szakem­berek tudják, hogy az együt­tes honnan jött és mit kép­visel. A Fonográf most a máso­dik nekifutásra készül. Jú­nius elsejétől az újjáépített, korszerűsített hanglemezstú­dióban megkezdődtek a Vi­déki kislány angol nyelvű felvételei, és ugyancsak itt készül majd szeptembertől az első angol nyelvű Fonográf­nagylemez is, amely várha­tóan novemberben kerül a szigetország hanglemezbolt­jaiba. Ezt követően a Fonog­ráf nagyszabású koncertsoro­zat keretében, élőben is be­mutatja azt a zenei anyagot, amelyet ma már country and easternmusic címszó alatt je­gyeznek a nemzetközi pop­tőzsdén. Az új sloganről és a mögötte rejlő tartalomról kérdeztük Bródy Jánost, az együttes tagját — A Zeneműkiadó egyik munkatársa találta ki a country and easternmusic ki­fejezést és csak külföldön használjuk azért, hogy meg­különböztessük magunkat az angolszász country and wes­tern zenekaroktól. Ez az „eastern” jelleg valóban meg­van a zenénkben, és nem csak üres üzleti fogásról van szó. Végül is a dalaink nem az amerikai népdalokból, ha­nem azok hatására, Magyar- országon születtek. A célunk az, hogy egy nagyobb nép­csoport zenéjéhez, mint ahogy a countryban benne van az ír ballada, a néger blues, a cowboy-dalok, stb. — hozzá­adjuk a magyarok zenéjét is, megpróbáljuk a magyarok módján játszani. Nekünk az az elképzelésünk, hogy a ze­nének tiszta, harmonikus, megkomponált, tartalmas dolgokat kell közölnie. A country — a külföldi példák is azt bizonyítják — erre na­gyon alkalmas. — Miért az amerikai és miért nem a magyar népze­nét ötvözitek a rock zené­vel? Vagy a korábbi Illés zenekar útja immár járha­tatlan? öten vagyunk testvérek ... Egyhangú dörmögés: — Senki. Magunktól jöttünk. — S tulajdonképpen miért? — Hát, pénzt kapunk ér­te — csodálkozik rám Zvo- lenszky Ági. — Miért? A szüléitek nem adnak? — De adnak, ha kérünk — állítja Baráth Ágnes. — Nektek is, nem?! — fordul a többiekhez. Mindannyian bólintanak: — Hát persze. — Hát akkor mire kell a pénz? — Én magnót akarok ven­ni — csattan fel Abrudán László. — Adna rá ugyan apám is pénzt, de ha én ke­resem meg rá a „zsozsót”, akkor igazán magaménak ér­zem azt a magnót. — Ruhát veszek, vagy mit... Nem is tudom — el­mélkedik a szőke hajú Zvo- lenszky Ági. — Én tanszereket, iskola­táskát vásárolok — mondja határozottan Baráth Ági. — A tavalyi keresetemből karnist vettünk, de maradt is belőle — kapcsolódik az előbbi gondolathoz Abrudán Laci. — Építőtáborban voltatok? — Jövőre kipróbáljuk — bólogatnak. gozni velük, s ily módon olyan jellegzetes zenét ját­szani, amiről az első akkor­dok után kiderül, hogy ezt Magyarországon játsszák. — Már a hetvenes évek elején terveztétek rock-opera bemutatását. Azóta erről a tervről keveset hallottunk ... — Beletört a bicskánk. De vannak újabb elképzeléseink is. Tánciskola címmel aka­runk színre hozni egy musi­calt, de nehéz olyan szerep­lőgárdát összehozni, amely egyszerre nemcsak játszani, de énekelni és táncolni is tudna egy modern darabban. Sarkady Imre egy drámatö­redékének megzenésítésén is dolgozunk, mely Kőműves Kelemen balladáját dolgozza fel. — Végül egy személyes vo­natkozású kérdés. Néhány éve felröppent a híre, hogy dalszövegeid verseskötetként is megjelennek, és azóta hiá­ba figyeljük a Könyvkiadó előzetesét. — Egyszer a Magvető egyik lektora elkért tőlem egy vá­logatást, amelyet én táncdal­szövegek címszó alatt nyúj­tottam be. Azzal adták visz- sza, hogy bár jó alkotások, de a kiadó táncdalszövegek megjelentetésére nem vállal­kozik, nem az ő profiljuk. Lehet, hogy igazuk van, bár az a véleményem, hogy egy jó dalszöveg semmivel sem értéktelenebb, mint egy vers. Sebök János Marika a békési könyvtár­ban barátkozott meg igazán a könyvekkel. Ezt a barát­ságot ma már senki nem ve­heti el tőle. Bede Zsóka Fotó: Gál Edit Mini humor — Az utóbbi időben vala­hogy nagyon hullik a haja — mondja fi borbély a ven­dégnek. — Nem próbál csi­nálni valamit ellene? — De igen, elválok. * * * — Doktor úr, annyi ba­jom van a feleségemmel. Mindig a szememre hányja, hogy horkolok. Nem lehet, hogy ez valamilyen gyerek­kori terheltség? — Miből gondolja? — A nagyapámnak gőzfű­része volt... * * * — Doktor úr, mi a legjobb gyógyszer nátha ellen? — Nehéz tanácsot adnom. Annyit azonban -mondhatok, hogy mindazon szerek közül, amelyek nem segítenek, a konyak a legkellemesebb... * * * — Hallottál már Jóska tra­gédiájáról? — Nem. Mi történt vele? — Megszökött vele az én feleségem! A képen Bródy János — Az Illés zenekart a het­venes évek elején annyian támadták, vádolták helyben topogással, hogy mindenkép­pen újítanunk kellett. Tud­tuk, hogy a fiataloknak a ke­mény zene, a rock kell, de mi nem akartunk lemondani azokról az erényekről — a szép. tiszta hangzás, a voká­lis éneklés —, amelyek ko­rábbi zenénket is jellemez­ték. Ezt az utat választottuk, s bár zajos sikereket nem aratunk a koncerteken, úgy vettük észre, hogy a fiatalok megértik, szeretik dalainkat. A továbblépést úgy képzel­jük, hogy megkeressük a népzenét játszó együtteseket, és megpróbálunk együtt dől­Marika, a visszatérő olvasó Arcára, alakjára tavalyról is emlékezünk. Sőt, régebb­ről, hiszen Szatmári Marika visszatérő vendége a békés- tarhosi szakmunkástanulók olvasótáborának. Tavaly még kislány volt, most pedig már dolgozó nő. Féri iszabó a RU- TEX szövetkezetnél Békés­csabán. A szakmáját Béké­sen tanulta, Dobozon lakik, s a megyeszékhelyen dolgozik. Mindennap reggel 4 órakor csörög az ágya mellett a vek­ker, a munkába szállító au­tóbusz 5 órakor indul. Es­ténként bizony már lecsu­kódnak a szemei, de olva­sásra azért mindig van ener­giája. Szereti a könyveket, azért jött el újra és újra a szakmunkástanulók tarhosi olvasótáborába is. — Most kicsit nehezebben szabadultam el, mint diák­koromban. A szabadságom idejét töltöm itt, úgy érzem, érdemes a pihenés napjait olvasásra, tanulásra fordíta­nom. Mindig érdekelt az iro­dalom, s a szakmunkáskép­zőben kevés időnk volt rá. momra kikapcsolódást, pihe­nést jelent. Rendszeresen ol­vasom az újságokat is, a Ma­gyar és Világ Ifjúságot, a megyei lapot. Jó itt Tarhoson. Ezen a nyáron a költészettel foglal­koztunk, de a programból a színházművészet sem maradt ki. Az egyik délután eljött hozzánk Sik Ferenc rendező, este pedig mi látogattunk a várszínházba. Szerintem az ilyen táborozásoknak van ér­telme* mint az itteni. Való­ban felkelti az érdeklődésün­ket a sok új ismeret, a köny­vek, az olvasás iránt. Az igazsághoz tartozik, hogy aki közülünk szeret olvasni, ver­sesköteteket csak végső eset­ben vesz elő. Sokan nélkülö­zik az olvasás örömeit, nem éreztek rá az ízére, nem ér­dekli őket. Talán egyenként kellefie beszélni ezekkel, vagy így lehetetlen meggyőzni őket? Azt hiszem, kevés eh­hez a szó, együtt kellene ol­vasni velük, akkor bizonyo­san megváltozna a vélemé­nyük ! Persze más az, ha az isko­lában tanul az ember, s más, ha szenvedéllyel keresi, ku­tatja a jó könyveket. Főleg a romantikus írókat, a mesé­lő kedvűeket szeretem; Jó­kait, Móriczot. A mai költők közül Baranyi Ferenc ver­seire esküszöm, különösen az­óta, hogy személyesen is megismertem itt a táborban. Érthetőek és mai témájúak a versei, a gondolatait bárki követheti, mégis rangos köl­tészet az övé. Nem érheti olyan vád, mint amit a múlt­koriban hallottam a társaim­tól más költőkről. Ügy mond­ták, hogy azok verseiben két értelmes mondat nincs, bár szerintem ez a vélemény ki­csit túloz. Az olvasás szá­Mire kell a pénz, Adnak pénzt a szüléink is, ha kérünk Évente százötvennél több diákot vesz fel idénymunká­ra a Baromfifeldolgozó Vál­lalat orosházi gyára. Amint a munkaügyi osztályon tá­jékoztattak róla: akad olyan fiatal, aki csupán néhány napot tölt el az üzemekben, de a többség 3 hetet megha­ladó ideig vállal munkát. Van, aki napi négy órát, van aki nyolcat. S végezetül, akad közöttük 13 éves és főiskolás is. Ami közös ben­nük, mindannyian a munka arányában kapnak pénzt. Ök négyen: Baráth Ágnes, Zvo- lenszky Ágnes, Csapó Ani­kó és Abrudán László 14—15 évesek. Több hétig dolgoz­nak a szalagok mellett. — Mindenekelőtt ne né- nizzük, bácsizzuk egymást — ajánlkozom, miközben leülünk a hűst adó fa alá a gyár udvarán, — Először dolgoztok gyár­ban? — Csorvási vagyok — mondja Abrudán László —, tavaly tsz-ben dolgoztam. De jobb itt. Tavaly nem kaptunk meleg ételt, így délben „szalonnáztunk" az árokparton. Itt még fedél is van a fejünk felett. — Én építőtáborban vol­tam — mondja Csapó Anikó. — öten vagyunk testvé­Jövőrc az építőtábort is ki­próbáljuk rek — veszi át a szót Ba­ráth Ágnes —, s mindany- nyian vállaltunk egy hóna­pot. — S ha végeztek a suliban, eljönnétek ide dolgozni? — Áááá... Azért azt nem — mondják egyöntetűen. — Én géplakatosnak ké­szülök — fűzi hozzá Abru­dán László. — Most végez­tem a nyolcadik osztályt, ősztől Békéscsabán tanulok tovább. — Én óvónő szeretnék lenni — állítja Csapó Ani­kó. — Nálunk pedig mindenki tanár — így Baráth Ágnes, —, én is annak készülök. — Most a mezőgazdasági szakközépiskolába járok — vág közbe Zvolenszky Ág­nes —, aztán technikusi vizsgát szeretnék tenni. — Sokat követelnek tőle­tek? — Nem kell megfeszül­nünk — mondják a lányok —, különben is segítenek a felnőttek. Többségükkel ösz- sze is tegeződtünk. Két nap alatt beleszoktunk, most már bejáródtunk. — Szüléitek is itt dolgoz­nak? Csak Csapó Anikó jelezte. A többiek nemet intenek. — S ki küldött ide titeket? Tavaly a tsz-ben dolgoztam. Abból vettünk karnist — Mi a különbség a ket­tő között? — Ott nem fizetnek, vi­szont egész nap együtt van a „brancs”, s jókat lehet bu­lizni. A többiek már mesél­tek róla — állítják az Ág­nesek. — Itt nem jó a gárda? — Jó az, hiszen itt van majd minden osztálytársam — válaszol a csorvási fiú. — S miért jó még itt dol­gozni? — így megtudjuk, mi a munka. — Ezt komolyan gondol­játok? — de elharapom a szót, mert látom, hogy őszin­ték. — S mit ad még a gyár nektek? Kórusban válaszolnak: — Voltunk Hajdúszoboszlón ki­rándulni. Mindössze tíz fo­rintba került. A gyári pano­rámás busz vitt minket. — Visszajöttök jövőre is? — Naná! Ügy legyen! — Akkor viszlát jövőre! — Csókolom — mondják kórusban. — Mondtam, hogy ne né- nizzük, bácsizzuk egymást. Szevasztok. Jávor Péter Fotó: Veress Erzsi Színes magazin Házasodási rekord. Egy ka­liforniai szállodatulajdonos, Glynn de Moss Wolfe rend­szerint szent Valentin nap­ján nősül, vagy ahhoz közel eső időpontban. A szállodás az idén nősült huszonhar- madszor, ami a Guiness-fé- le rekordok könyve szerint világszínvonalú eredmény. Wolfe úr legújabb házas­ságkötése nem minden ne­hézségtől mentes, ugyanis menyasszonyának, a fiatal­korú Éva Mejiasnak várnia kellett néhány hetet a bíró­ság beleegyezésére. Az „ifjú” vőlegény viszont az idén töltötte be a 70. évét. Mikor házasodjunk? Meg­állapították, hogy legin­kább a harmincas, sőt a negyvenes években érdemes házasságot kötni. Jellejnünk és személyiségünk ugyan már életünk első éveiben ki­alakul, de teljesen csak a negyvenedik életév körül fejlődik ki. Az ivás is hizlal. Egy liter letisztult bor körülbelül 100 gramm alkoholt tartalmaz, egy gramm alkohol pedig 7 kalóriát. Egy liter sörben 40 gramm alkohol van és 25 gramm cukor, vagyis össze­sen 380 kalória. Még a Coca- Cola is hizlal. Egy liter Co- ca-Colában 100 gramm cu­kor van, tehát 400 kalória. Egy liter gyümölcslé pedig 300 kalóriát tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom