Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

o SZÜLŐFÖLDÜNK 1979. augusztus 12-, vasárnap van. Igaz, ezzel a 30 ezer fo­rintot is megkeressük éven­te, de nagyon sok munka van a paradicsommal. FészekrakAk A hőséget már-már elvi­selhetetlennek érezzük dél körül, öt-hat életerős férfi éppen befejezte a munkát. Valamennyien saját szövet­kezeti lakásukat építik. Szkaliczki László építés- vezetőt kérdezem: — Pontosan egy éve Csor- váson járva megtudtam, hogy hamarosan tető aláke­rül" a 12 szövetkezeti lakás. Most, amint látom, eléggé le­maradtak a munkával. — Igen, mert nincs kivi­telező. Négy éve kezdődött az építkezés; egy házat a költségvetési üzem, kettőt a gerendási Munkácsy Tsz vál­lalt, három pedig házilago­san, a „Csináld magad!” mozgalom keretében épül — mondja tréfásan. — Kapnak-e anyagot? Egy-egy város vagy község fejlődését (esetenként vissza­fejlődését) mindig a múlt és a jelen összehasonlításával mérhetjük. Vegyünk egy pél­dát: az 1936-os kiadású Bé­kés vármegye című mono­gráfia Csorvássai kapcsolat­ban csak két gyári jellegű üzemet (áramfejlesztő telep és vámőrlő gőzhengermalom) említ meg. Az akkori 10 ke­reskedés közül pedig 6 ve­gyes-, 1 rőfös-, 1 vas-, 1 fű­szer- és 1 fakereskedő volt. A jelen mérlegét Szilágyi Menyhért tanácselnök vonja meg: — A Lenin Tsz 500—520, a HÖDIKÖT helyi üzeme 230, a sütőipari vállalat mint­egy 100, az ÁFÉSZ 130, az állami gazdaság csorvási te­lepe pedig csaknem 100 em­bert foglalkoztat. Ezeken kí­vül a Tápéi HSZ-nek 70—80 és a BÉKÖT-nek 30 bedol­gozója van. Különféle intéz­ményeinkben is jelentős az alkalmazottak száma. Ezen­kívül még 1200—1500 ember jár el községünkből naponta dolgozni Orosházára, Békés­csabára és másfelé. A beszélgetés közben fel­vetődött: az eljárok részére nem lenne célszerű helyi foglalkozást biztosítani? — Nálunk ez célszerűtlen lenne — válaszol megfontol­tan az elnök. — Hiszen pél­dául háziipari szövetkezeti bedolgozással nem lehet olyan nagy értéket előállíta­ni, mint egy modem gépso­ron. Mindennap utaznak Az Orosházi Üveggyár portáján kísérőre várunk. A pázsiton a földbe szúrt táb­lákon a következő felirat: a közös cél 1979 : 3451 ezer C m2 hengerelt üveg. Vajon hány Csorvásról bejáró dol­gozó járul hozzá a terv tel­jesítéséhez? A gyár egyik helyiségében a kintről beszűrődő zajban a szimpatikus, fiatal Oravecz Gyula meó-vezető arról be­szél, hogy a vidékről bejá­rók nagy része korábban a mezőgazdaságban dolgozott és bizony kezdetben nem volt könnyű megszokniuk a percre beosztott munkaren­det, a 3 műszakot, á munka- fegyelmet és így tovább. Kü­lönösen a családanyáknak nehéz a helytállás még most is... Pogonyi Lajos 1974-ben, felesége 1978-ban, Kaszai Ti- bomé 1972-ben álltak mun­kába az üveggyárban. Mind­hárman csorvásiák és három műszakban dolgoznak. .— Ha délelőttösök, mikor indulnak otthonról? — Reggel fél ötkor, és dél­után fél négyre érünk haza — feleli a házaspár. — Fá­rasztó ez, de Csorvás az ott­honunk. — Csak az a baj — teszi hozzá Kaszainé —, hogy a busz mindig késik, sok idő telik el a várakozással. — Miből áll itt a munká­juk? — Én — mondja a férj —'• pántoló vagyok és a csoma­golási folyamat egy részét csinálom. Az asszonyok ki­válogatják az öblösüvegeket és ők is csomagolnak... Tény ami tény: keményen meg kell dolgozni azért a 3500 forintért. Az ingázás, az otthoni munka, a család fo­kozott erőfeszítést kíván tő­lük, de a messzebbről bejáró dolgozóktól még többet. alacsonyabb asszonykának — mindketten megkértek, hogy nevüket ne írjam ide —már iskolás korú gyerekei van­nak. ő most délutáni mű­szakban dolgozik az egyik csorvási üzemben. — Meddig volt gyesen? — Egy éven át a sógor­nőmmel, akinek szintén két kisgyereke van, váltott mű­szakban dolgoztunk és így sikerült megoldanunk a ki­csinyek felügyeletét. Azután egyre sokasodtak a gondok, — A betongerendák egy része most jött meg szomba­ton, 6 különböző helyről szedtük össze őket. De már régóta nem tudunk szerezni faragott és fűrészelt fenyőt. A termelőszövetkezet sokat segít nekünk. — Kik építkeznek így, és hogyan teremtik elő a „be­ugrón” felüli összeget? — Tsz-tagok vagyunk — felelik a többiek — ... nem­csak a hét végeken, hanem szabadságunk ideje alatt is dolgozunk ... amit a tsz-ben keresünk, azt családfenntar­0 helyben élők Az öregek napközi ottho­nában csendes, nyugodt lég­kör uralkodik. Néhány idős ember békésen szemlélődik az udvaron. Az intézmény konyhájában Varga Sándor- né vezetővel és Vári Mi- hálynéval, a tanács szociális ügyintézőjével váltunk né­hány szót. — Mikor nyílt meg ez az intézmény? Épülő szövetkezeti lakások Fotó: Martin Gábor és Béla Ottó — 1967. október 1-én, és 30 személyesre tervezték — válaszolja a vezetőnő. Még hozzáteszi, hogy jelenleg csak 23 idős ember ellátásá­ról gondoskodnak. A vasár­nap is nyitva tartó otthon­ban a napi háromszori étke­zésen kívül lehetőség nyílik fürdésre, mosásra is. — Mivel töltik az idejü­ket az öregek? — Olvasnak, tévét néznek, kártyáznak... hatan-heten a tápéi szövetkezetnek dolgoz­nak folyamatosan. Az épület udvara felé eső helyiségben néhány idősasz- szony és egy aggastyán rizs­szalma tisztításával foglala­toskodik. Amint mondják: 38 forintot kapnak kilónként, s így átlagosan 200 forintot ke­resnek havonta... Ez nem sok, de az a fontos, hogy nem érzik feleslegesnek ma­gukat. A csorvási egészségház előtt két fiatalasszony be­szélget, s az egyik kisbabát ringat a babakocsiban. Az mert egy embernek nehéz el­látni és gondozni 4 gyerme­ket. .. Közben belefogtunk a házépítésbe, de a fürdőszoba még azóta sincs kész. Nyolc évig a férjem édesanyjánál laktunk. — Mi még az anyósomék- nál vagyunk, és mi is sze­retnénk házat építeni — kapcsolódik a beszélgetésbe a magasabbik. — Másfél éve vagyunk házasok. Az ifjúsá­gi takarékbetétkönyvben ed­dig már 30 ezer forint gyűlt össze. — Mennyit keres a férje? — Ügy havi 3500—3600-at. De ez, meg az én gyesem ke­vés az építkezéshez. Így hát anyósomékkal közösen para­dicsomtermesztéssel foglal­kozunk. Két fóliasátrunk tásra költjük... a háztáji­ból fedezzük az építkezés ki­adásait ... Az építésvezető elmondja még, hogy 44-en vannak a lakásszövetkezetben. A 14 la­kótömbből 6 épül jelenleg, 2 magánerőből épülő lakás ta­lán „Mikulásig” elkészül, de a harmadik csak jövőre. Sajnos 20 szövetkezeti tag most még csak reményked­het abban, hogy elkezdheti az építkezést. Két város vnnzásában Csorvás lélekszáma olyan, mint a tenger. Apály és da­gály váltja egymást. Két vá­ros vonzásában élnek itt az emberek. Reggel sokan ki­rajzanak, Ki keletre, ki nyu­gatra : Békéscsabára és Oros­házára. De estére újra teljes a családok többsége. Hiszen Csorvás az otthonuk, ahol nemcsak laknak, hanem egyre szebben, tartalmasab­ban is élnek. Szeretik közsé­güket, s nemcsak szavakban. Hol a település szépítéséért fognak szerszámot, hol tor­nacsarnok létesítéséhez já­rulnak hozzá. Most pedig kölcsönt jegyeznek, hogy iparcikk áruházuk is legyen. Nem hiába járnak el sokan, az igényeik is városiak. A Révai nagylexikon sze­rint Csorvás helyén már 1217-ben falu állt. Nem kis idő ez a hét és fél száz év. De a jobbá, tartalmasabbá váló élet utóbbi évtizedei si­kerrel állják az összehason­lítást. Nemcsak tárgyi gaz­dagodásban, de még inkább a tetteket termő szülőföld szeretetében is. Bukovinszky István Csorvásiák az üveggyárban: Pogonyi Lajos, a felesége és Kaszai Tiborné csomagolják az üvegeket Séta Veszprémben Veszprém Magyarország egyik sajátos hangulatú műem­lékvárosa. A királynék egykori székhelye — szürke szikla­fokon emelkedő várával, barokk pompájú házaival, roman­tikus, szűk utcáival — nem mindennapi látványosságot kí­nál az ide látogatóknak. Űtját megszakítva sok Balatonra kiránduló hazai és kül­földi turista keresi fel Veszprémet, hogy megtekintse a mű­vészettörténeti, városépítészeti nevezetességeket, a történel­mi múlt gazdag emlékanyagát. Részlet a várból A Szentháromság szobor a Gizella-kápolna kapujából I. István király és felesége, Gizella szobra a vársétányon (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvételei — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom