Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

1979. augusztus 12.. vasárnap JEGYZET Ki az ablakon? Világjelenség, s a mi tár­sadalmunk sem kivétel aló­la. Mind többen élnek egye­dül: kényszerből vagy ön­ként választva a független­séget. Akár így, akár úgy, nehéz egyedül a megélhetés. Vegyük az ideális esetet, az egyedül álló saját lakásban él. Tekintélyes összeg a la­kás fenntartása. A lakbér, la­kástörlesztés ugyanannyi, mintha több keresetből kéne fizetni. Hasonlóképp a vil­lany. Sokkal olcsóbb, hatóbb ember szobáját világítja ki, kisebb az egy személyre jutó költség. Ez eddig rendben is van, nehéz lenne rajta vál­toztatni. Más a helyzet az étkezés­nél. Nem mindenki és nem mindennap vehet igénybe ol­csó üzemi ebédet. Sokan ma­guk gondoskodnak meleg ebédről, vacsoráról. Főzni egy személynek nemigen éri meg, drága éttermek helyett marad egy másik lehetőség: a konzerv, a készétel. És itt a bökkenő. Ha szétnézünk az üzletek polcain, hűtőjében, láthatjuk: széles a választék. De szinte mindegyik készétel­ből, konzervből csak kétsze­mélyes adag kapható. A kis- étkű egyedülálló megveszi, s mért nem bír vele, a mara­dékot kidobja a szemétbe. Sokat beszélünk mostaná­ban a takarékosságról. Az említett eset sok mindennek nevezhető, csak éppen gazda­ságosnak nem. A nagy étel­csomagok kényszerítik rá a fogyasztót. Pedig lenne meg­oldás: néhány táplálkozástu­dománnyal foglalkozó szak­ember felmérné a kisgyom- rúak igényét, s a konzerv­gyárak, hűtőházak ennek alapján csomagolnának. Egyszerűnek tűnik az egész a fogyasztó szemével nézve. Ugyanakkor valószínű, hogy sok technikai gondot is okoz­na ez a megoldás. Nem is mernék róla beszélni, halép- ten-nyomon nem hallanék is­merőseimtől hasonló pana­szokat, és konzerviparunk nem volna ilyen tejlett. Mert kétségtelenül az, két-három évtized alatt konzervgyártó és -fogyasztó nemzetté vál­tunk. Ugyanakkor kétmillió nyug­díjas hazája is vagyunk, az említett pocséklásra közülük is sokan kényszerülnek. A kidobott étel pedig ablakon kidobott pénzt is jelent. Nem­csak az egyén, az egész tár­sadalom pénztárcáját köny- nyíti — feleslegesen. —m. szabó— őszi BNV A Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban megrende­zésre kerülő őszi Budapesti Nemzetközi Vásár szeptem­ber 14—23. között várja lá­togatóit. A fogyasztási cikkek szak­vásárára ez ideig a több mint 1000 magyar vállalaton, in­tézményen és szövetkezeten kívül, 27 ország és Hong­kong több mint 1200 kiállí­tója mutatja be egy-egy ipar­ág újdonságait. Az Őszi BNV naponta 10 órától 19 óráig tartja nyitva kapuit. A szakemberek ta­pasztalatcseréjének, üzleti tárgyalásainak zavartalan le­bonyolítására szeptember 17- én, 18-án és 19-én tartanak szakmai napot, amikor dél­előtt csak a szakembereké a BNV, s a szakmai jegyekkel, bérletekkel, és állandó belé­pőkkel nem rendelkező nagy- közönség csak délután 14 órától léphet a vásár terüle­tére. A nagyközönség válto­zatlan áron, 15 forintért kap­ja a belépőjegyet. Az általá­nos iskolások, az ipari tanu­lók és egyéb iskolák tanulói, valamint a katonák belépő­jegye csoportos látogatás ese­tén személyenként 5 forint. Szakmai napokon ezek a cso­portos jegyek természetesen nem érvényesek. A vidéki lá­togatók ezúttal is igénybe ve­hetik a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményét. „Amikor felbontottam a levelet...” Ne Belső ellenőrzés unatkozzon ? a szövetkezetekben Könnyű kimondani: har­mincnyolc év. A világ leg­természetesebb hangján, kis melankolikus mosoly kísére­tében mondja ki Szeleczki Jánosné: „Bizony, csaknem négy évtizede dolgozom az egészségügyben.” Mi minden fér bele ennyi időbe? Hóna­pok, hetek, gyakran pihenő­nap nélkül. Órák, percek, amikor mindig történhet va­lami: baleset, hirtelen jött betegség, gyermekszülés. Szenvedő kérhet gyors segít­Erzsike néni munka közben séget, haldokló jó szót. És nem lehet halasztást kérni. A betegség nem vár, a szü­letendő gyerek is kénye-ked- ve szerint érkezik. Kis mu­lasztás is többszörösen meg­bosszulja magát. Erzsiké néni elmondhatja, hogy szocialista egészség­ügyünk születésénél „bábás­kodott”. Csakúgy, mint sok­sok tótkomlósi gyermek vi- lágrajötténél. — Akkoriban rosszul felszerelt szülőszobában lát­tak napvilágot az újszü­löttek! — mondja, miközben világos szemével biztatóan néz rám. Mintha azt monda­ná: „Ki vele bátran, mi bánt, mi fáj!” És elmondták az akkor alig húszéves lánynak, aki gya­log járta a falut, hogy nincs kenyér, nincs mibe burkol­ni a csecsemőt. — Előkerestem a saját gye­rekkori ruháimat. Nemegy­szer én vittem ennivalót a kismamának. Pedig akkor maszek szülésznő voltam, annyit kerestem, amennyit adtak. A felszabadulás után köz­ségi szülésznő lett. 1950-ben a helyi tanács szülőottthont alapított. Kinevezték az in­tézmény vezetőjének. — Hét évig nem volt se éjjelem, se nappalom: Ne­kem kellett minden felelős­séget vállalni. Nemhogy nő­gyógyász, de még szakkép­zett szülésznő sem akadt rajtam kívül a községben. Kicsit sok volt ez. Hét év után felmondták az idegeim a szolgálatot. Akkor adtak mellém egy nővért. Később megszűnt a szülő­otthon. 1960 óta dolgozik je­lenlegi munkakörében. — Körzeti nővérnek lenni sokoldalúbb, de kisebb fe­lelősséggel járó munka. Fő, hogy a hetegek bizalommal jöjjenek a rendelőbe. Az se baj, ha nem csak a beteg­ségükről beszélnek. Én a lelki „bajaikat” is meghall­gatom. Néhány hete levelet kéz­besített postás a tótkomlósi rendelőbe Szeleczkiné címé­re. „Mit kaptál?” — kíván­csiskodott kolléganője a vas­tag boríték láttán. „Biztos a miniszter írt!” — válaszolt tréfásan Erzsiké néni. — Mikor felbontottam, el- fehéredtem — emlékezik vissza nevetve a jelenetre. — Tényleg a minisztérium­ba hívtak. Dr. Zsögön Éva államtitkár személyesen nyújtotta át a „Kiváló Mun­káért” kitüntetést. Mondha­tom, nagyon meg voltam ha­tódva. Harmincnyolc év alatt el­fárad az ember. Felgyülem­Fotó: Martin Gábor lik a sok önmagától ellopott idő. — Ideje már, hogy átad­jam a helyet a fiataloknak — véli Erzsiké néni. — Egy évvel így is túl vagyok a nyugdíjkoron. Elfáradtam. Azért egy kicsit furcsa lesz majd az itthoni nagy nyu­galom. Persze, a csendet majd felveri az unokám. Nemigen akad olyan tót­komlósi, aki ne ismerné Sze- leczkinét. Gyakran állítják meg az utcán ismeretlen is­merősök. Néha olyan köszön rá, akit nem tud hova tenni. Ilyenkor megkérdezi: „Szer­vusz! Hát te, ki vagy?” G. K. Megyénk egyik legnagyobb szolgáltató szövetkezete • a tervezettnél és a vártnál jobb eredménnyel teljesítette az első félévet. Árbevételük több mint 10 százalékkal ha­ladta meg a tervezettet, és nyereségük is jóval nagyobb az előirányzottnál. Ez termé­szetesen kedvezően befolyá­solta a bérek alakulását is. A szövetkezet történetében először, a teljes munkaidő­söknek kifizetett bér szemé­lyenként meghaladta a 20 ezer forintot, az év első hat­hónapjában. Tervezett árbevételük 27 millió 800 ezer forint volt, ezt több mint 31 millió forintra sikerült teljesíteni. Háztar­tási gépjavításból csaknem 7,5, híradástechnikai gépjaví­tásból több mint 6,5, gépko­csijavításból az árbevétel meghaladta a 4 millió forin­tot. Kedvezően alakult a jö­vedelem. Áz első félévben ez meghaladta a 3,6 millió fo­rintot. Ez már nagyobb, mint az egész évi tervezett nyere­ség. Nem egy helyen tapasztal­ható, hogy bizonyos beosztá­sokban olyan idős férfit és nőt alkalmaznak, aki már képtelen bármit is dolgozni. Ügy tűnik, hogy a vállalatok, intézmények ezt emberség­ből teszik, mondván: hadd keressen, úgy is alacsony a nyugdíja. Vagy: mit csinál­jon otthon szegény? Legyen legalább emberek között! így történt, hogy például egy 80 évesnél idősebb asz- szony valóban emberek kö­zött töltötte az idejének egy részét. Jóformán se nem lá­tott, se nem hallott. Mint hivatalsegéd, a lépcsőn csak segítséggel tudott le- vagy felmenni, és a rábízott fel­adatokat elfelejtette. Az ál­lapota a korral, természete­sen egyre romlott. Végül már csak árra volt képes, hogy egy széken üljön, de még ak­kor sem mondtak fel neki. Gyakorlatilag tehát nem volt hivatalsegéd. Helyette a dolgozók „társadalmi válla­lással” kénytelen-kelletlen el­látták ezt a feladatot, mi­közben a saját munkájuk végrehajtása szenvedett hát­rányt. Magától értetődő, hogy va­lakit akkor kell alkalmazni, ha szükség van a munkájá­ra. Azért semmiképpen sem, hogy mások rovására olyan nyugdíj-kiegészítéshez jus­son, amiért képtelen két szal­maszálat keresztbe tenni. Azért sem, hogy ne unatkoz­zon otthon, hanem díjazás ellenében semmittevéssel em­berek között töltse az idejét. Az ilyen engedmény álhu­manizmus, amely rontja a munkamorált. Azért is, mert rendszerint olyan tekintélye­sebb pártfogó áll a kedvez­ményezett mögött, aki vala­milyen leplezett formában viszontszolgáltatásban része­sül. Közben a terhet gátlás­talanul mások nyakába varr- ja. A vállalatoknak, intézmé­nyeknek nincs joguk arra, hogy olyan szociálisnak tűnő megoldásokat alkalmazzanak, amelyek nemcsak a törvény­nyel, hanem társadalmunk erkölcsi felfogásával és a jó­zan ésszel is ellentétesek. A keresetért a beosztással járó feladatok teljesítése idősek­nek, fiataloknak egyaránt kötelező, és semmilyen ürüggyel másokra át nem hárítható. A szövetkezet dinamikusan fejlődik. Ezt az is bizonyít­ja, hogy a megalakuláskor éves terve 24 millió forint volt, most már pedig fél év alatt meghaladta a 31 millió forintot. Várhatóan év végé­re az összeg eléri a 60 mil­liót. A termelés mellett jól halad egy 1000 négyzetméter hasznos alapterületű autósze­relő-csarnok építése. Saját A vezetés egyik fontos láncszeme az ellenőrzés. Köztudott tény ez. Vajon a gyakorlatban hogyan valósul meg? Milyen a belső ellenőrzés színvo­nala és hatékonysága? Többek között erre ke­resett választ a közel­múltban a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság 18 ipari és mezőgaz­dasági szövetkezetben. A tulajdonosi ellenőrzést a szövetkezetek testületi szer­vei folytatják. A népi ellen­őrök megállapították, hogy az ipari szövetkezetekben a tulajdonosi ellenőrzés jelen­tős színvonalbeli különbséget mutat. A testületek és a bi­zottságok meghatározott idő­közönként tartják üléseiket. Határozataik végrehajtásá­nak ellenőrzéséről maguk gondoskodnak. Rendszerint olyan formában, hogy az elő­ző üléseken hozott határoza­tok végrehajtásának tapasz­talatait is megtárgyalják. Az ellenőrzésekről azonban sok helyen nem készítenek jegy­zőkönyvet. Mivel a bizottsá­gok nem az ügyrendnek meg­felelően működnek, a tulaj­donosi ellenőrzés sem érvé­nyesül megfelelően. Előfor­dult, hogy a vezetőség fon­tos kérdésekről tárgyalt, de nem hozott határozatot. Nem minden szövetkezetben ve­zetnek nyilvántartást a hatá­rozatokról. Jóllehet ez éppen a végrehajtás ellenőrzésében nyújtana segítséget. Az ipari szövetkezetekben a tulajdonosi ellenőrzés gya­korlásában kiemelt szerepe van a szövetkezetek felügye­lő bizottságának. Általános ellenőrzési hatáskörüket az alapszabály, a szervezeti és működési szabályzat, vala­mint az ügyrend határozza meg. A népi ellenőrök meg­állapították, hogy a felügye­lő bizottságok a tulajdonosi ellenőrzés széles körű felada­tainak csak részben tudtak eleget tenni. Vizsgálataik többnyire a közös vagyon ke­zelésére, a gazdálkodás egyes részterületeire terjednek ki A közgyűlés és a vezetőség határozatainak végrehajtásá­val, a belső szabályzatok építőrészlegük készíti. S ami dicséretes, az építés egy év­vel ezelőtt kezdődött, és vár­hatóan még ebben a hónap­ban átadják rendeltetésének a csarnokot. Korszerű fel­szerelésekkel látják el, ez­zel együtt 26 millió forintba kerül. Ezzel nem fejeződik be a fejlesztés. Épül még egy barkácsműhely, és ezer apró cikket árusító bolt is. megtartásával, s a vitás ügyek intézésével alig fog­lalkoztak. Az átfogó vizsgá­latok száma is elenyésző volt. Többnyire szúrópróbaszerű vizsgálatokat folytatnak. Több helyen a vizsgálatok­ról készült feljegyzések sem voltak alkalmasak megfelelő intézkedések megtételére. A vezetői ellenőrzésben is több kifogást állapítottak meg a népi ellenőrök. Az ellenőr­zések legtöbbször csak al­kalomszerűék. A vezetői dön­tések, információgyűjtések, utasítások nem különülnek el megfelelően az ellenőrzési teendőktől. így a feltárt hi­bák megszüntetése sem min­őik követhető nyomon. Mind­ez kedvezőtlenül befolyásol­ja az irányítás hatékonysá­gát. Sokszor az ellenőrzési tapasztalatok összegzését sem követi megfelelő döntés. A belső ellenőr tevékeny­sége a vezetői ellenőrzés szerves része. Két szövetke­zetnél a népi ellenőrök ösz- szeférhetetlenséget állapítot­tak meg, mivel a belső el­lenőr a felügyelő bizottság elnöke is volt. A szövetkeze­tek többségében a belső el­lenőrök feladatukat nem tud­ják teljesen ellátni. Vizsgá­lataik többsége a számviteli és a pénzügyi fegyelemre, valamint a tulajdonvéde­lemre terjed ki. A gazdasági folyamatok előkészítésének, szervezésének vizsgálatával, a munka- és üzemszervezés fejlesztését gátló körülmé­nyek feltárásával alig fog­lalkoznak. Esetenként nem a feladatkörükbe tartozó tevé­kenységgel is megbízzák őket. A mezőgazdasági szövet­kezetékben a tagság - tulaj­donosi ellenőrzése a testüle­tek és a bizottságok munká­ján keresztül érvényesül. Többször előfordult azonban, hogy a határozatok végre­hajtását sem szóban, sem írásban nem kérték számon. Az ellenőrző bizottságok megfelelő létszámmal mű­ködnek. Hasonlóan az ipari szövetkezetek felügyelő bi­zottságaihoz, a jogszabály­ban előírt feladataiknak azonban csak egy részét tud­ták ellátni. Rendszerint az egyszerűbb eszközökkel el­lenőrizhető témákat vizsgál­ták. A különböző testületi határozatok végrehajtásával nem foglalkozták. Az ellen­őrzésekhez csak néhány eset­ben kérték a szakemberek segítségét. A vizsgálatok so­rán feltárt hibák megszünte­tésére vagy a szövetkezet el­nöke vagy a vezetőség ha­tározatban intézkedett. A vezetői ellenőrzés fel­adatait még nem minden szövetkezetben foglalták mű­ködési szabályzatba, illetve munkaköri leírásba. Részben ebből_ adódik, hogy a vezetői ellenőrzés rendszertelen, al­kalomszerű. A tapasztalatok összegyűjtése és megvitatása a különböző időszakonként szervezett vezetőségi megbe­széléseken történik. Feljegy­zőt rendszerint csak akkor készítenek, ha fegyelmi vagy kártérítési eljárásra kerül sor. A nagyobb szövetkeze­tekben viszont jól bevált az a módszer, hogy a vezetők írásbeli utasítással intézked­nek az ellenőrzésük által feltárt hibák megszüntetésé­ről. Valamennyi szövetkezet belső ellenőrt is alkalmaz. Megállapításaik alapján a szövetkezet elnöke intézke­dik. A kiadott utasítások végrehajtását azonban nem ellenőrzik. A belső ellenőrö­ket utóvizsgálattal ritkán bízzák meg. A tapasztalatokat össze­gezve a NEB megállapította, hogy a korábhi évekhez ké­pest megyénk ipari és mező- gazdasági szövetkezeteiben a belső ellenőrzés szervezeti és személyi feltételei javultak. Mindez alapul szolgálhat az ellenőrzés hatékonyságának továbbfejlesztéséhez. Ezzel kapcsolatban több javaslatot tettek a népi ellenőrök a szövetkezeteknek. Még ebben a hónapban átadják az 1000 négyzetméter alap- területű autószerelő-csarnokot Kép, szöveg: Béla Ottó A vártnál jobb eredmény a Generál Ipari Szövetkezetben (Serédi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom