Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
1979, augusztus 1., szerda Nők a FÉKON-ban A FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyárában a foglalkoztatottak több mint 90 százaléka nő. Közülük igen sokan közép- vagy felsőszintű vezetők. Ez biztosítja részvételüket a gyár gazdasági életében. Jelentős számban vesznek részt politikai és szakmai képzésben. A békéscsabai és az orosházi gyárban az elmúlt tanévben több mint négyszázan jártak politikai iskolába, 150-en szakiskolába, 90-en pedig általános, illetve középiskolába. Aki tanul, nemcsak munkaidő-kedvezményt, hanem ösztöndíjat is kaphat. Ez évente több mint százezer forintot tesz ki. A legtöbb itt dolgozó nő családanya. Az elmúlt évben 356-an vették igénybe a gyermekgondozási szabadságot. A korábbi években igen magas volt azoknak a kismamáknak a száma, akik a két műszak miatt kiléptek. Ezt a problémát az egy műszakos szalagok beállításával megszüntették. A gyesen levőknek — a gyermek 3 éves koráig — bedolgozási lehetőséget biztosít a gyár. A nagy családosokat a munkahely jelentős anyagi támogatásban részesíti. Az üdültetéseknél elsőbbséget élveznek. Az elmúlt évben 150 dolgozó üdült családtagjaival SZOT- vagy vállalati üdülőkben. A nődolgozók egészségére is ügyelnek a gyárban. Főállású üzemorvos van, ezenkívül rendszeresen tartanak szakrendeléseket. Gyakran rendeznek előadásokat különböző egészségügyi témákból. Nagy gondot fordítanak a megfelelő munkakörülményekre. Az orosházi gyáregységnél még vannak ebben hiányosságok, ezért az idén elkészülnek néhány korszerűsítési munkával. A gyárban sokféle művelődési lehetőségük van a nőknek. Csaknem hatezer kötetes könyvtár áll rendelkezésükre. A TIT évente 12 ismeretterjesztő előadást tart itt, de szakmai előadásokat is hallgathatnak a dolgozók. Működik ifjúsági klub, és most tervezik egy gyári brigádklub létrehozását. Évfordulóra készül a Vöröskereszt Jelentős évfordulóra emlékezik augusztusban a Magyar Vöröskereszt: száz éve alakult meg a Magyar Országos Segélyező Nőegylet, a Vöröskereszt jogelődje. A centenárium alkalmából Debrecenben ünnepi ülést tartanak, Dobogókőn pedig kétnapos nemzetközi tanácskozáson tekintik át a Vörös- keresztnek az önkéntes ápolónőképzésben betöltött szerepét. A Magyar Országos Segélyező Nőegylet elsőként kezdeményezte hazánkban a világi ápolónőképzést, s ebből a célból egy tanintézet létesítését javasolta. Ezt karolta fel az 1881-ben megalakult Vöröskereszt, amelybe a nőegylet is beolvadt, Magyarországon 1918-ig világi ápolónőket csak a Vöröskereszt képezett ki, a fel- szabadulás után pedig az önkéntes ápolónőképzés feladatát vállalta magára. Ennek ma is sikerrel megfelel a Vöröskereszt. Egy apróhirdetés nyomában Díszhal helyett: barkácsgép Napokon át egy 24 soros apróhirdetést olvashattunk lapunkban, amely barkács- gépek, szerszámok, játékok, különféle dísztárgyak, hanglemezek stb. felvásárlásának helyéről és időpontjáról tudósított. Békéscsabán, a Luther út 13 1. szám alatti épületben a Csetneki házaspár megtette már a szükséges előkészületet azért, hogy a közeljövőben Hobbi barkács- bolt néven üzletet nyisson. A feleség tulajdonjogán indult szolgáltatás jellegű magán- vállalkozás. Különösen a technikai játékok, a hanglemezek és a magnós cikkek iránt érdeklődő kispénzű fiatalok számára ígérkezik hasznos kezdeményezésnek. A pultnál Csetneki György- gyel beszélgettem. — Mivel foglalkoztak eddig? — Húsz évig díszhalak, madarak értékesítésével. Feleségemé volt a bojt, én pedig az akváriumokhoz szükséges felszereléseket gyártottam. — Miért hagytak fel ezzel az üzlettel? — Főként azért, mert beszerzési nehézségek merültek fel. Két-három éven keresztül próbálkoztunk azzal, hogy megfelelő vevőt találjunk. Végül sikerült egy olyan ismerősünknek átadni a boltot, aki érti és szereti is csinálni. A növények ápolásához, az állatok gondozásához külön lelkesedés, sőt egy kis fanatizmus is kell. Az embereket kívántuk nevelni és oktatni, hogy megszeressék a szépet... — Mi az eredeti szakmája? — Gépésztechnikus és elektroműszerész vagyok, de megszereztem a rádió-tévészerelői képesítést is. Egyébként korábbi betegségem miatt nem nagyon tudnék lépcsőket mászni. Itt viszont kényelmesebb nekem... * * * Mialatt érdeklődök és eladók érkeznek, jut egy kis idő arra, hogy szétnézzek a helyiségben. A polcokon már különféle játékvonatok, szerszámok, dísztárgyak sorakoznak, s egyre több az elektromos cikkeket tartalmazó doboz. — Raktáruk nincs? — Nézze, mi csak kiskereskedői tevékenységet folytatunk, és semmiféle árut sem veszünk át bizományba. — Hogyan állapítják meg az árakat és milyen haszonnal dolgoznak? — Itt például egy hangerősítő. Valamikor ez 4-5 ezret ért. Az illető használta egy ideig, aztán megunta és behozta ide eladni. Mi 2 ezerért megvettük. Mindösz- sze 10—15 százalékra állapítjuk meg kereskedelmi hasznunkat. — Mi van akkor, ha olyan értékes árut kínálnak eladásra, amelyhez — tegyük fel — nem tisztességes úton jutottak hozzá? — A több ezer forintot érő készülékek, szerszámok és egyéb felszerelések eladóinak nevét, lakhelyét, személy- igazolványának számát külön könyvbe feljegyezzük. Így elkerülhetjük az esetleges kellemetlenségeket. Közben egy fiatalember villanyvasalót és szovjet gyártmányú fúrógépet kínál eladásra. — Mennyit gondol érte? — kérdezi Csetneki György. — Legalább ezer forintot. — Az túl sok. Én csak 600-ért tudom megvenni. — Akkor nem adom el. És a vasalóért mennyit kaphatok? A kereskedő azonnal válaszol : — 120-at. — Akkor ezt eladom... * * * — Hogyan tudja ön megállapítani, hogy jó vagy rossz árut hoznak be? — Ránézésből. Különben mindjárt meglátja. Itt van ez az UNIVEKA-műszer, elsősorban érintésvédelmi szempontból kell ellenőriznem az eladásra kínált elektromos cikkeket, Hibás készülékeket nem veszünk át. Például játékoknál már más a helyzet. Ha könnyen meg tudjuk javítani, akkor megvásároljuk. Valaki több, ugyancsak szovjet gyártmányú kézisatut szeretne eladni. Az árban nem tudnak megegyezni, mert az eladó kevesli a felkínált összeget. Próbál érvelni, de az utolsó szó a kereskedőé : — Mi kispénzű embereknek vásárolunk. Nem akarom leértékelni az ön áruját és még azt is elhiszem, hogy állami kereskedelemben a kézisatu többe kerül. Itt viszont ném kötelező eladni. .. Korai lenne még jósolni: mennyire kifizetődő vállalkozásba kezdett-e a házaspár. Ezt majd a gyakorlat dönti el. Mindenesetre a feleség és a férj is azt bizonygatták: olyan olcsó és alkalmanként másutt nem kapható apróbb cikkekkel kívánnak kereskedni, amelyekhez a kispénzűek könnyebben hozzájuthatnak. A fény- orgonás fallal, a teenager- sarokkal és a giccsmentes lakásdíszek adásával-vételé- vel pedig — amint mondották —, főként a tizenévesek ízlését, hobbiigényét szeretnék „szolgáltatási formában” kielégíteni. Bukovinszky István Szarvasra is beköszöntött végre a jó idő. A Körös-parti strandon még kevesen merészkednek a vízbe. A két hétig itt üdülő negyven csehszlovák „cseregyerek” eddig a rossz idő miatt csak környékbeli kirándulásokon tudott részt venni. Most már a vizet és a napsütést is é,vezhetik Fotó: Veress Erzsi Baj van a szolgáltatásokkal Hosszú évek óta aggodalommal figyelem, hogy egyre kevesebb az ipar jogosítvánnyal rendelkező és dolgozó kisiparosok száma. S most, amikor a Békés megyei Népújságban olvasom a „Füzesgyarmaton is kevés a kisiparos” című cikket, az „Eső után köpönyeg” közmondás jut eszembe. Nagyon elhamarkodott, hiba volt évtizedekkel ezelőtt a hagyományosan híres és jól dolgozó kisiparosokkal a túladóztatással lemondatni a jogosítványukat. Ennek az lett a következménye, hogy egy sem fogadott tovább tanulót, és nem nevelt maga helyett a szakmában utánpótlást. Sőt egy része még a megalakult kisipari szövetkezetekbe sem lépett be bosszúságában, hanem mesterségét abbahagyva, más foglalkozás után nézett. Az említett cikkben az áll, hogy 49 kisiparos látja el a lakossági szolgáltatásokat Füzesgyarmaton. Én nem ismerek ennyit, de mivel nem áll módomban ellenőrizni, inkább elfogadom. Hanem azt merem állítani, hogy a pár évtized előtt még a lakosság tiszteletét élvező és közmegelégedettséggel dolgozó cipész kisipari szövetkezetről nyugodtan lehetne nekrológot, gyászbeszédet írni, mert utánpótlás hiánya folytán a végét járja. Tagjai kiöregedtek, kihaltak. Székházukat már el is adták és csak egy kis melléképületben maradt egy kis műhely, és abban egyetlenegy ember dolgozik (amikor dolgozik), és javítgatja még Füzesgyarmat nagyközség lakosainak javításra szorult lábbelijét. Még rágondolni is rossz, hogy mi lesz, ha az is abbahagyja! Fiatal koromban falunkban még mindenféle ipari szakmának voltak művelői. Voltak szép számmal csizmadiák, cipészek, szabók, kovácsok, kerékgyártók. Sőt, ami nem minden faluban akadt, tímár, szűcs, szűrszabó, szita-rosta készítő, s még rokkás is volt. Am arról is tudok, hogy mielőtt kifejlődött a kisipar, csak vándoriparosok látták el, úgy ahogy a falvak és tanyák szolgáltatását. Századok előtt Füzesgyarmat körül voltak egészen kicsi falvak, melyek már régen elpusztultak, s valamikori létezésüket csak a néphagyomány és a let>éltárakban őrzött dűlőnevek bizonyítják. Ilyen kis falu volt, kettő közel egymáshoz: az egyik Kisharang, a másik Nagyharang. E két kis faluról hallottam gyermekkoromban egy esetet. Az egyikben, Nagyharangon volt egy szűcs. Persze nem kell olyan szűcsre gondolni, mint Pesten volt az a híres „Elkán" szűcs. Csak olyan volt az, aki meg tudta foltozni az elszakadt juhászbundát vagy hirkabőr bekecset. Na de mégiscsak mester volt. és büszkék is voltak rá a nagyharangiak. Csizmadia azonban egyik faluban sem volt. Hanem egy vándor foldozó varga időnként megjelent és addig időzött a faluban, míg minden rossz lábbelit megjavított. Gyermekkoromban még magam is láttam ilyen foldozó vargát, amikor tanyán laktunk. A béresek rossz csizmáira akkora pofont csapott foltnak a másik ócska csizmaszárból, mint egy most divatos lányos. A történet idején éppen Nagyharangon működött egy csizmadia, és a szűcs szomszédságában egy özvegyasszonynál volt a szállása. Hogy jobban teljenek a téli esték, összejártak és úgy dolgozgattak. A szűcs mindig macerálta a vargát a csavargó életmód miatt. Az viszont azzal vágott vissza, hogy ők sem élnek jobban, hiszen vastőrrel varjúkat fogdos és abból főznek húslevest. Hát így teltek a téli esték. Majd pedig, mikor elfogyott a javítanivaló, este elköszönt a csizmadia, hogy reggel korán útra kel más tájak felé. El is indult korán, de ahogy megy a szűcs kertje alatt, meglátta a vastőrt és bolond, huncut gondolata támadt. Letolta a nadrágot és a vastőr fölé kucorodott, s már előre derült, hogy milyen nagyot néz a koma, hogy varjú helyett „sárgarigót” fogott a tőr. De nagyon pórul járt, mert valamire nem gondolt. A tőr hirtelen megesett és elkapta a... Az pedig nagyon fájdalmas. Csak egyet jajdult és elájult. Az éppen felkelő szűcs szabadította ki és vitte be a szállásadójához. Az ápolgatta aztán sokáig. Mikorra pedig meggyógyult, úgy összeszoktak, hogy végleg ott maradt az asszonynál. Büszkén mondogatták aztán a nagyharangiak a szomszéd falusiaknak, hogy: Nekünk már csizmadiánk is van. — Na, csak ne dicsekedjetek vele — mondták rá azok —, hiszen azt is vastőrrel fogtátok! Mostanában sokszor eszembe jut ez a régi történet és attól tartok, hogy mi még vastőrrel sem tudunk fogni egy cipészt, aki megtalpalja a lábbelinket, ha ez az egy is végleg feláll a kerek székről. Hegyesi János Gondoskodás az idősekről Hazánkban folyamatosan emelkedik az idős — 60 éven felüli lakosok — száma. Hasonló tendencia figyelhető meg megyénkben, ezen belül Gyulán is. Sőt Gyula lakossága öregedőbb, mint az országos átlag. Ez az arány a városban 20,9 százalékos, az országos 17,1, a megyei 18,9 százalékkal szemben. Az elmúlt évben Békés megyében az arány 21, Gyulán 22 százalékosra nőtt a 60 éven felüliek száma. A városban az idős, egyedül élők száma 2800-ra tehető, míg a nem dolgozó nyugdíjasok száma is megközelíti a 2000-ret. A városban a szociális gondozás jól megszervezett, és két úton valósul meg. Elsősorban az öregek napközi otthonaiban, de jelentős a házi szociális gondozás is. Gyulán jelenleg 6 öregek napközi otthona működik, amelyek korszerűek, jól felszereltek. Minden otthonnak megvan a patronáló vállalata, szövetkezete, amelyekkel hasznos együttműködés alakult ki. A rendszeres étkeztetésen túl — amikor több napos ünnep következik — élelmiszer ajándék- csomagot adnak a gondozottaknak. Erre a célra az elmúlt évben 110 ezer forintot költöttek. Jól bevált és továbbra is szervezik a „gyermekek értekezletét”, amelyre az otthonvezetők meghívják a gondozottak gyermekeit, ahol megbeszélik a gondozással kapcsolatos gondokat, de nagy figyelmet fordítanak a „szülőkkel szembeni kötelességek” szemlélet helyes formálására. Ezeket az otthonokat társadalmi és tömegszervezetek is igénybe veszik. Itt működnek a Hazafias Népfront városi nőbizottságának lakóterületi nőklubjai, amelyek nagy segítséget adnak a gondozási munkához is. Itt tartják üléseiket a HNF lakóterületi csoportjai és a lakó- területi pártalapszervezet. A házi szociális gondozást 11 éve vezették be a városban. Ezt tiszteletdíjas és társadalmi házi szociális gondozók látják el. A gondozás kiterjed a személyi higiéniára, a lakás és lakó- környezet rendben tartására, orvosi ellátás biztosítására, gyógyszer kiváltására, szükség szerinti ebédkihordásra. A város tanácsa jelentős ösz- szeget fordít a szociális ellátásra. Rendszeres segélyre az idén csaknem egymillió 300 ezer forintot, szociális járadékra megközelítően 300 ezer forintot, rendkívüli segélyre 150 ezer forintot költöttek. Ezenkívül folyósítanak tsz- járadék-kiegészítést, átmeneti, temetési segélyt, jutalmazzák a sokgyermekes anyákat, személyi járadékot kapnak a vakok, segítik a sorkatonai szolgálatra bevonulok családját, és hadigondozottat is 250-et tartanak nyilván. B. O.
