Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

1979. augusztus 4., szombat Befejezéshez közeledik M edgy es bőd záson az új 400 adagos konyha építése, amelyen a Medgyesegyházi Vasipari Ktsz építőipari részlege dolgozik. Ha elkészül az új létesítmény, a helyi óvoda és iskola gyerekeit, sőt a tervek szerint a gá- bortelepi, és a pusztaottlakai gyerekeket is innen látják el. Képünkön Rövid György, a tetőbádogosi munkálatok közben Fotó: Gál Edit Rendelkezések az elektromos fűtésről és a közvilágítás időszakos csökkentéséről Folytatás az 1. oldalról) csak a villamosenergia-fel- használási csúcson kívüli időszakban szabad bekap­csolni. Abban az esetben is, ha a készülék kisebb foko­zatokban is kapcsolható. Az alsó határ eddig 2 kilowatt volt. E helyiségfűtö készülé­kekhez tartoznak a villamos fűtésűre átalakított hagyo­mányos cserépkályhák és a hőtároló kályha fűtőberen­dezése is, ha teljesítménye meghaladja a jelzett határt. Ez az előírás nem vonatko­zik a rendelet hatályba lépé­sekor már üzembe helyezett hőfejlesztő készülékekre, ki­véve, ha azok felszerelése és üzemeltetése szabálytalan. Az áramszolgáltató jogosult arra, hogy a csúcsidei terhe­lés csökkentése érdekében felmérje a már üzemben le­vő hőtároló kályhákat, az 50 literesnél nagyobb villamos vízmelegítő berendezéseket és a másfél kilowattosnál nagyobb helyiségfűtő készü­lékeket, s ennek alapján a csúcsterhelésen kívüli fo­gyasztás céljából idő prog­ramkapcsolót szereljen fel és elvégezze a vezetékhálózat szükséges átalakítását. A ké­szülékek tulajdonosai kötele­sek a rendelkezésükre bocsá­tott űrlapon annak kézhez vételétől számított 15 napon belül hitelesen tájékoztatni az áramszolgáltatót a rendelke­zés szerint érintett hőfej­lesztő készülékeikről és azok vezérléséről, illetve hálózat­ra kapcsolásának módjáról. A rendelet részletesen fel- . sorolja azokat az eseteket, amelyekben a tervezőknek, fogyasztóknak villamosener- gia-felhasználási engedély kell kérniük az Állami Ener­getikai és Energiabiztonság­technikai Felügyelettől. Egye­bek között a tizenkét vagy annál több lakásos lakóház­ban, egyéb épületekben az elektromos helyiségfűtés és légkondicionálás céljára szükséges villamos energia használatára engedélyt kell kérni. Korábban ezt nem kö­tötték engedélyhez, s a rég; épületben most sem kötele­zik erre a fogyasztót, de nyilvántartásba vétel miatt szeptember 30-ig be kell je­lenteniük ezeket a készülé­keket az energiafelügyelet­nek. Az elektromos energia ta­karékos felhasználása érde­kében új rendeletben írta elő a miniszter a közvilágítás, a kirakat- és reklámvilágítás időszakos csökkentését. Esze­rint az úgynevezett féléjje- les kapcsolásra alkalmas közvilágítási berendezések­ben 0 óra helyett már 22 órakor kikapcsolják az egyik fényforrást, tehát a két égi* közül csak ez egyik marad égve. Ezután már a korsze­rűsítésnél, s új közvilágítási hálózat létrehozásánál — amennyiben a szabványok lehetővé teszik — meg kell teremteni a féléjjeles kap­csolás lehetőségeit. A köz- biztonság és a közlekedés- biztonság követelményeit ki­elégítő mértékben kell csök­kenteni a közvilágítást azo­kon az üdülőterületeken,­amelyeken az idényen kívül — általában október 15. és április 15-e között — jelen­tősen csökken a közúti for­galom. A kirakatok megvilágítási szintjét az üzlet zárásával egy időben, de legkésőbb 20 órakor felére, 22 órakor pe­dig a köz- és vagyonbizton­sági követelményeket kielé­gítő mértékűre kell csökken­teni. Tehát csak biztonsági világításról kell gondoskod­ni. A kirakatok tulajdonosai, kezelői a világításmérséklés műszaki feltételeit kötelesek legalább 6 hónapon belül megteremteni. A rendelet foglalkozik a reklámvilágí­tással is. Eszerint a fényrek­lámot a féléjjeles közvilágí­tással egyszerre, tehát 22 órakor kell kikapcsolni. Nem minősülnek azonban fény­reklámoknak a tájékoztató jellegű világító feliratok, en­nélfogva az orvosi rendelő, a gyógyszertárak, a pályaud­varok stb. világító feliratai egész éjjel égve maradnak. (MTI) Szocialista brigádmozgalom Újkígyóson Szép hagyománya van az 1973-ban indult szocialista brigádmozgalomnak az újkí- gyósi Aranykalász Termelő- szövetkezetben. Jelenleg 20 szocialista bri­gád dolgozik a szövetkezet­ben, a hagyományos, augusz­tus 20-a tiszteletére készülő munkaverseny-értékelésben 12 közösség vesz részt. Azért csak ennyi, mert a többi a múlt év végén vagy az idén alakult, teljesítményük az idő rövidsége miatt még nem értékelhető. A mozgalom szempontjából máris jelentő­sek, hiszen olyan munkahe­lyeken jöttek létre, amelyek korábban fehér foltnak szá­mítottak. Így van már bri­gád a kertészetben, a mel­léküzemágban, a zöldtakar- mányos ágazatban. A brigádok teljesítményét most értékelik a szakembe­rek, annyi azonban máris látható, hogy sikeres volt az eltelt' időszaki a vállalt 900 ezer forint többleteredmény helyett 2,7 milliót teljesítet­tek a szocialista brigádok. S hogy ebből ki mennyire vet­te ki a részét, az a 18-i ered­ményhirdetésen kiderül. Irodalmi sorozat indul 6yomán Már az őszi programokat szervezik a gyomai Katona József Művelődési Házban. Hat részből álló bérletes iro­dalmi sorozat kezdődik majd az 1979 80-as évadban. Első alkalomra „Sárigyöp” cím­mel Horváth Teri Kossuth- díjas érdemes művész zenés műsorát tervezik. A követ­kező hónapokban Bessenyei Ferenccel, Szemes Marival. Benkő Péterrel, Gyurkovics Zsuzsa operetténekessel és Szirtes Ágival találkozhat majd egy-egy előadói esten a gyomai közönség. Az iro­dalmi sorozatra a bérleteket már árusítja a művelődési ház. Vigyázzunk környezetünkre! Banadics István gyulai er- dömémöktől kaptuk ezt a levelet, amelyet csaknem szó szerint idézünk: „Egyre in­kább örvendetes, hogy a megyében is sorra alakulnak a települések mellett olyan helyek, ahol a lakosság hét végi pihenőjét töltheti. A Dél-alföldi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság is anyagi áldozatok árán biztosítja az erdőben való pihenés lehe­tőségét. Az utóbbi években Szanazugban teremtett lehe­tőséget a környékbeli erdé­szek részére a hétvégi pihe­néshez __ __Sok szép épület van S zanazugban. Tulajdonosaik nagyon tisztán tartják saját portájukat. Sajnos, ezt más rovására csinálják. A köves­ét mentén, az erdő szélében, és beljebb szemétdombot al­kotnak a felelőtlen szemete- lők, pedig tábla is tiltja a szemétlerakást. Ha valaki mégis szól, az nem éppen a legszebb hangon kap választ a szemetelőtöl. Nem lenne célszerűbb szeméttárolót épí­teni közös összefogással?” — teszi fel olvasónk végül is a megoldásra utaló kérdését. Teljes mértékben egyetér­tünk olvasónk felháborodá­sával, a vastagabban fogal­mazott, de nem közölt ré­szekkel is. Ügy hisszük azon­ban, hogy vázolt javaslata csak fél megoldás. Igaza van: kell a szeméttároló. Abban is, hogy ezt esetleg a labdá­zási idő megkurtításával kö­zösen kellene megépíteniük az ott hétvégézőknek. Nem is nagy munka. De mi lesz aztán? Ami ma szerteszét, az majd egy helyen bűzlik, és rontja a környék hangula­tát? Megtoldjuk e környezet tisztaságáért, szépségéért ag­gódó javaslatot: Doboz nagy­község Tanácsa — az ő fenn­hatósága alá tartozik e terü­let — szervezze meg a nyári időszakban, akár térítési díj ellenében is, a rendszeres szemétszállítást. Ugyanis közismert tény: a szeméttől mindenki igyekszik szaba­dulni. Ha ennek nincs tör­vényes útja, akkor azon kí­vül keresi a megoldást. Mai nősarok Kossuth rádió, 14.30: Együtt a termelőkkel. Szerkesztőségi beszélgetés, amelyben a zöld­ség-gyümölcstermesztés, fel­vásárlás és feldolgozás hely­zetéről, a pusztuló termőta­lajról, a termelői érdekelt­ségről a külkereskedelemben és más egyéb fontos gazda­sági témáról esik szó. Tévé, L műsor, 15.38: Az Irakról szóló dokumentum­film II. része kerül bemuta­tásra, amelyben az ősi arab gyökereket kereső-kutató mai iraki művészek törekvéseiről kapunk ízelítőt. Kevesen tudják, hogy a gyulai Bárdos-híd (Kétegyháza, Illetve Békéscsaba felől a bejáró­Az elmaradt haszon is veszteség ■ z elmúlt esztendőben — figyelmen kívül hagyva a mezőgazda­ságot — kereken egy tucat vállalat zárta mérlegét veszteséggel. Ezek szerint vállalataink több mint 99 százaléka haszonnal, nye­reséggel működött. Nagy szépséghibája e szép mér­legnek, hogy a vállalati ár­bevételekhez — végered­ményben a nyereséghez — a költségvetés 130 milliárd forinttal járult hozzá, a vállalatok támogatására majd annyit költött, mint a társadalom összes közkiadá­saira, a nyugdíjakat is be­leértve. Nálunk a vállalatok elbí­rálásának, értékelésének a mérlegben kimutatott nye­reség az alapja. Ennek tük­rében az említett egy tucat vállalat kivételével minden gazdálkodó egység kedvező, de legalább kielégítő osz­tályzatra, értékelésre tart­hat számot mind a felügye­leti, mind a társadalmi szer­veknél. Pedig mindenki tud­ja, hogy a nyereségmilliár- dok tekintélyes hányada sem közgazdasági, sem hét­köznapi értelemben nem il­leszkedik a haszon fogal­mába. Ezúttal mégsem a mér­legben kimutatott nyereség­gel kívánunk foglalkozni; éppen ellenkezőleg, azzal a nyereséggel, haszonnal, ame­lyet hiába keresünk a mér­legben — az elmaradt ha­szonnal. Ügy érezzük, mindenek­előtt az elmaradt haszon fogalmát -kell rögzítenünk. Nem a nyereségterv hiá­nyos teljesítésére gondolunk elsősorban — noha az ilyes­fajta nyereséghiány is elma­radt haszon —, hanem arra a haszonra, nyereségre, amely az objektív lehetősé­gek ésszerű, maximális ki­használásával keletkezhetett volna. Az ilyen hasznot a vállalatok — tisztelet az esetleges kivételnek —ter­veikben sem szerepeltetik. Van-e okunk, s még in­kább jogunk elmaradt ha­szonról beszélni akkor, ami­kor a vállalatok 1978-ban kínkeservesen növelték va­lamelyest a nyereséget? Ez a körülmény azonban — legalábbis népgazdasági szemszögből — másképpen, oly módon is értékelhető, hogy a vállalati ráfordítá­sok a termelésnél is na­gyobb mértékben nőttek, a termelés hatékonysága alig javult, a jövedelmek kelet­kezésének a termelés és az értékesítés mennyiségi fejlő­dése volt az alapja. S mivel ez utóbbi elégséges volt a tervezett nyereséghez, el­maradt az a haszon, amely­re már csak a hatékonyság erőteljes javításával lehetett volna szert tenni. Idestova már hosszabb ideje érzékelhető, hogy a vállalatok többsége nemcsak az anyaggal és az energiá­val bánik pazarlóan, hanem az álló- és forgóeszközökkel is. Ez utóbbiak mennyisége rendszeresen, évről évre erőteljesebben gyarapodik, mint a termelés. A vállala­tok csak kivételes esetekben — ha nincs mód beruházás­ra, eszközfejlesztésre — ak­názzák ki az eszközök meg­felelő hasznosításából szár­mazó gazdasági eredménye­ket. Nem jutunk messzire, ha kizárólag a vállalatokat hi­báztatjuk. Mindenfajta vál­lalati magatartásnak — a helyesnek és a hibásnak egyaránt — megtalálható az indítéka. A szokványos értékelés, a gyakori szabá­lyozómódosítások nem a hatékonyság minél nagyobb mérvű javításában tették érdekeltté a vállalatokat, hanem a szolid eredmény­ben, abban, hogy a követke­ző években is meglegyen az átlagos nyereségük, és ak­kor is kedvezően értékeljék munkájukat. Mellesleg az át­lagnál jobb és nagyobb nye­reségtől — legalábbis az el­múlt évben — az is el­riasztotta a vállalatokat, hogy többletelvonásokat, ter­melési adókat róttak ki rá­juk. Az elmaradó nyereség többnyire nem pótolható, tehát veszteség. A gyakor­latban ugyanis a gazdálko­dás tartalékait — állóesz­közt, munkaerőt — konkrét termelési és értékesítési cé­lokra lehetne hasznosítani — pl. konjunkturális jellegű külpiaci kereslet kielégíté­sére, kihasználására —, en­nek elmulasztása esetén a következő évben már nincs mód a pótlásra, akkor az adott tartalékokat a meg­tervezett nyereség elérésére kénytelenek felhasználni. |étségtelen, hogy az elmaradt hasznot sen­ki sem kéri szá­mon a vállalatoktól. Ezzel eljutottunk a közgazdasági szabályozás, a vállalati ér­dekeltség problémaköréhez. Mindenekelőtt a vállalati érdekeltséget kellene ebbe az irányba állítani. Emellett az úgynevezett társadalmi megítélés és a felügyeleti el­lenőrzés módszere is segít­het abban, hogy kevesebb legyen az elmaradt haszon. Ne csak a tervhez viszo­nyítsanak. Nézzék, vizsgál­ják azt is, hogy a vállalat rendelkezésére álló eszkö­zökkel — gépekkel, mun­kaerővel, szellemi tudással stb. — mit produkálhatott volna, és a valóságban mit produkált. Garamvölgyi István Tájértekezlet a meliorációról Békéscsabán és Orosházán Az elmúlt években megyénk mezőgazdasági üzemeiben fo­kozódott a melioráció. Ott, ahol a program egy része, vagy teljes egésze megvaló­sult, a termésátlagok növe­kedtek, a termés biztonságo­sabbá vált. Csütörtökön és pénteken a Békés megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezési osz­tálya a Körösvidéki, vala­mint a Dél-Békés megyei Te­rületi Tsz-Szövetséggel és az Állami Gazdaságok Központ­jával együtt kétnapos tájér­tekezletet rendezett Oroshá­zán, illetve Békéscsabán. Mindkét napon dr. Kácsor András, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezési osztályának szakfelügyelője adott áttekintést a meliorá­ció megyei helyzetéről. Mint mondotta, ez idáig Békés megye mezőgazdaságilag mű­velt területének alig 20 szá­zalékán valósult meg a ta­lajjavítás és vízrendezés, ami az összterületnek csak töre­déke. Előadásában vázolta azokat a lehetőségeket, ame­lyek az üzemi meliorációs munkákat meghatározzák. Az elkövetkezendő évek programja elkészült, terve­zői és kivitelezői kapacitás biztosított, gond viszont, hogy a gazdaságok nem rendelkez­nek megfelelő saját anyagi erővel. A tanácskozáson részt vet­tek tervezők, lebonyolítók, ki­vitelezők, valamint a vízügyi igazgatóságok szakemberei. A széles körű vitában hasznos javaslatok hangzottak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom