Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

1979. augusztus 29., szerda Hetvenöt évesek... Boldog lehet-e az öregkor? Amikor már tudatosul: egy­re több az, ami elmúlt, s egyre kevesebb a hátralevő évek, napok száma. Amikor egyre nehezebb a hajnali ébredés eszmélésének pilla­nata, amikor fárasztó még a kedves, a kellemes cselekvés is. Pali bácsi 75 éves. Majd­nem negyven évig könyvelő­ként dolgozott a város mun­káskerületének egyik legna­gyobb üzemében. Szerették és megbecsülték. Nyugdíj­ba vonulása után is hívták, jöjjön és néha-néha segít­sen. Mérlegkészítésnél, év végi zárásoknál. Ma már nem jár be az üzembe. Kis kertes háza nem messze van az egyre korszerűsödő nagy­üzemtől. A panelekből ha­talmassá növő üzemcsarnok körvonala látható a csöndes kis utcából is. A környék legszebb kertje az övé. A ró­zsa a szenvedélye. Bokor-, futó- és karós rózsák leg­szebbjei nyílnak a precíz pontossággal és gondossággal ápolt kertben. Drótfonatos a ház kerítése. Az egész kör­nyék a tanúja, amikor Pali bácsi metszőollóval a kezé­ben sétál a simára gereb­lyézett kerti utakon, a ró­zsák között. S ha álmélkodó gyerek kapaszkodik a drót­fonatba, a legszebb rózsaszá­lat vágja le Pali bácsi a piciny gyereknek. Gondosan megtisztítja a zöld szárat a tüskéktől. A néhány évvel fiatalabb felesége szintén abban a gyárban dolgozott. Vendég ritkán keresi fel a házat. Ha mégis, szívélyes vendéglá­tásban van része. Pali bá­csi egyre rosszabbul lát. Il­letve csak a rózsáit. Azokat is inkább érzékeli. És azo­kat a környékbelieket, akik oltásért, tőért kopogtatnak be. Valami megfoghatatlan nyugalom, békesség uralko­dik a pár száz négyszögöles kertben, az ápolt és ampe- lopszissal befuttatott házban. Béke és alkotó nyugalom, így és eképpen, amely a boldogságot is sugározza. Gáspár bácsi ugyancsak ebben a városban lakik, az egyik külső kerületében. Az ottani ÁFÉSZ alapítója, egyik vezetője volt. Mindent tudó ezermesterként ismer­ték és ismerik ma is. Szin­tén a nyolcadik évtizedét tapossa. Valószínűtlenül szi­kár alakja hozzátartozik a környékbeli utcák napi éle­téhez. És barnára cserződött bőre is, amikor reggelente kiáll a vaskapus ház elé. Nyugdíjazása után néhány évig éjjeliőrködött. „Van­nak nálam fiatalabbak is” — mosolygott hamiskásan. Két fia külföldön él. Rit­kán hoz levelet tőlük a pos­tás. S ha mégis érkezik egy- egy „par avion”-jelzéses, Gáspár bácsi szomorkás mosollyal az arcán bontja, majd lassan és tagoltan ol­vassa föl betegeskedő felesé­gének. A levélolvasás fél— egy órája után a melléképü­letben berendezett műhelyé­be megy. Halkan zümmög a faeszterga, élesen kattog a hegesztő. S amikor a megja­vított kisbútorokkal, pótolt részű gyerekjátékokkal elő­bújik az ezertitkú, lakk illa­tú műhelyből, ismét az arcán ragyog a mosoly. Ami sor­sát meghazudtolóan boldog­nak is nevezhető. S ez a mo­soly még jobban szétárad arcán, amikor a „holmikért” jönnek a megrendelők, a környék gyerekei. S az ismét szuperáló kisautó, alvósbaba, mozdony mellé egy-egy al­ma, körte, fürt szőlő is du­kál. Péter apó — mert minden­ki így nevezi a község la­kótelepén — évtizedek óta özvegyen él. No, nem az új, négyemeletes házak egyiké­ben, hanem azok közvetlen szomszédságában, egy kis házban, albérletben. Tanár volt az egyik alföldi város­ka középiskolájában. Tizen- egynéhány évvel ezelőtt az­zal a tudattal jött ide, két, degeszre tömött kofferral a kezében, hogy átveheti az egyik elhalt rokonának vég- rendeletileg ráhagyományo­zott domboldali szőlőjét és lakályos, téli hónapokra is alkalmas présházát. A vég­rendeletet azonban megtá­madták, ahogyan az itt élők elbeszélték — mert Pé­ter apót hiába kérdeznénk ezekről a dolgokról —, s az öreg gyorsan kibérelte az udvar végi szobácskáját. Pe­relhetett volna ő is, de nem tette. „Azok fiatalok, nekik talán jobban szükségük van a szőlőre” — mondta akkor. Az alföldi városba már nem akart visszamenni, maradt tehát a domboldalban meg­búvó faluban. S hogy az a pénz hová lett, amelyet a városi lakásáért kapott, azt senki nem tudja. Gyakran meglátogatják volt diákjai, egykori, nála fiatalabb kol­légái. Amikor a főváros fe­lé induló buszra várnak, a presszóban elismerően nyi­latkoznak az öregről. Péter apó a jobb keze az iskolaigazgatónak, a félállá­sú kultúrház-vezetőnőnek. Ha kell, a téesz országjárás­ra induló nyugdíjasai mellé szegődik idegenvezetőnek, máskor a bukásra álló kisis­kolásokat korrepetálja. Mind­ezt ingyen, ellenszolgáltatás nélkül. „Se kutyám, se sen­kim” — mondta egyszer. A faluban mindenki előre köszön neki. A tisztelet nemcsak korát illeti, hanem a mindenre kiterjedő segítő­készségének, bárkit fölvidító humorának, lényének szól. Amikor hetvenötödik szüle­tésnapja közeledett, a község lakói, a tanácsiak, a tömeg­szervezetek aktívái valami nagy-nagy, emlékezetes aján­dékkal szerették volna meg­lepni. De Péter apó megtud­ta a készülődést. Ment és tiltakozott. Ugyanúgy, mint amikor egyszobás lakást ajánlottak föl neki megvé­telre az épülő lakótelepen. „Értsétek meg, én így va­gyok boldog. így teljes min­den napom!” — mondta. De azért a születésnapot meg­előző nyári estén kis delegá­ció nyitotta ki a kerti ka­put. Egy kislány kezében ha­talmas valami volt, zörgő se­lyempapírral letakarva. ■ ■ ■ ■ Boldoggá tehető az öregkor. Hetvenöt évesen is lehet még adni. Hetvenöt évesnek is lehet és kell adni. Szívből, szeretettel. Nemesi László Téma: a repülés Emlékgyűjtés, történetírás, ismeretterjesztés Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Mi más is lenne, ha valaki például kozgázdászi diplomával, bankember létére a repülés megszállottja. Minden ezzel kapcsolatos műszaki és tör­téneti dolog érdekli, sőt má­sokat is — minél több em­bert — igyekszik megnyerni e szép passziónak. Kiss Jó­zsef, a Magyar Nemzeti Bank Békés megyei Igazgatóságá­nak osztályvezetője tíz éve terület az élelmiszergazda­ság, ami hozzám tartozik, de eredetileg műszaki pályára készültem. S csak mert az ötvenes évek végén a műsza­ki egyetemen nem volt repü­lőgép-mérnöki képzés, azért mentem a közgazdaságira. Pedig akkor már kisdiák korom óta a repülés bűvkö­rében éltem. Nem az ellentétek vonzá­sából fakad eszerint a két­féle terület „békés egymás Kvasz András a gépben. Felszállás előtt a rákosmezei re­pülőtéren tevékenykedik az MHSZ megyei repülő- és ejtőernyős klubjában. Két éve pedig megszervezte a repülésbará­ti kört, hogy a repüléstörté­net megyei emlékeit össze- gyűjtsék, megőrizzék, s a do­kumentumok alapján a his­tóriát is megírják. Egyénileg mindehhez már régen hozzá­fogott kutatott, levelezett, gyűjtött. — Szeretem és teljes be­leéléssel csinálom a banki munkám, fontos és izgalmas „Filmjeim hírekből születnek” Az egyik film szerzi a má­sikat. Pedig című filmjét két évvel ezelőtt készítette Cső­ke József. Rácz Mariról, a ci- gánylányből lett orvosnőről szólt a film. Amikor elké­szült, levetítették a filmet a faluban. Egy esős áprilisi szombat délután. A művelő­dési ház előtt feketébe öltö­zött emberek álltak. Először azt hitték a filmesek, vala­mi ünnepre érkeztek. De ki­derült, a filmnek szól a tisz­telgés. S olyan sokan gyűl­tek össze, hogy háromszor kellett levetíteniük a filmet, míg mindenki megnézhette. Ez a film aztán nagydíjat nyert a miskolci fesztiválon. Ezt a filmet aztán három­szor sugározta a televízió. Ezt a filmet nézte meg Bö­zsike néni egy jászsági falu­ban. S elhatározta, felkeresi bajaival a közeli faluban a doktornőt. Dzsesszfesztivál Debrecenben Szeptember első hetében immár nyolcadik alkalom­mal rendezik meg a debrece­ni dzsesszfesztivált. A külföl­di zenei körökben is jó hírű nemzetközi rendezvénysoro­zat programjáról — amelyen az idén részt vesz dr. Lubo- mir Doruska, a Nemzetközi Dzsessz Szövetség elnöke is — Kiss Imre, a Magyar Rá­dió zenei szerkesztője tájé­koztatta az MTI munkatár­sát. A várható nagy érdeklődés indokolja, hogy a szeptember 5-én kezdődő hangverseny- sorozatot az idén már három helyszínen, az új művelődési központban, az Arany Bika Szálló Bartók-termében és a városi sportcsarnokban ren­dezik. A fesztivál öt napja alatt tíz hangversenyt tarta­nak, 16 magyar és 9 külföldi együttes részvételével. Külön érdekessége lesz az idei fesz­tiválnak, hogy előtérbe kerül a dzsessz-gitármuzsika. A doktornő ellátta taná­csaival az asszonyt. De mi­vel jó pszichológus is, felfi­gyelt a jászdózsai védőnő kü­lönös sorsára. S elmondta Csőke József rendezőnek, mi­lyen szokatlan jelenséget ta­pasztalt ebben a faluban, ahol még a gyerekes csalá­dok is magukhoz vesznek né­hány állami gondozott gye­reket — nem azért, hogy dolgoztassák, hanem, hogy meleg családi otthonokba ne­veljék őket. A védőnőt az egész falu csak így szólítja: Bözsike né­ni. Ha bemegy az óvodába, az iskolába, körülrajongják a gyerekek. Most a kis Misi nála ismerkedik e szó jelen­tésével : Anyuka. Csőke ez­zel a címmel filmet forgatott Jászdózsán. Megható és de­rűs filmet. Nagyon sok sportfilm fű­ződik Csőke József nevéhez. A hatperces Mozgás, gye­rekek elnyerte az OTSH Ezüstgerely-díját, amelyet az év legjobb sport témájú mű­vészeti alkotásának ítélnek. (Csőke már öt filmjéért ka­pott Ezüstgerely-díjat). A kisfilmnek nincs szövege — és arról szól, hogyan lehet játékosan, ügyesen mozgás­terhelni a gyerekeket. — A televízió megjelené­sekor néhányan, filmesek, felismertük, hogy a híradó- és dokumentumfilmben nem a pillanat aktualitására kell törekednünk. Ebben az első­ség a televízióé. Nekünk a tartós aktualitást kell meg­találnunk. Az első kísérletem erre a Mai Herkulesek című film volt, amely a budapes­ti súlyemelő Európa-bajnok- ságról szólt, de amelyben a küzdőtér csak apropó volt, s túl az eseményeken a sport­ág történetéről, népszerűsé­géről is elmondhatunk egyet, s mást. 1970-ben a 25 év legjobb sportfilmje címet Margitka című alkotásával nyerte el. — Margitka, az akarat, a küzdeni tudás diadala. Egy féllábú kajakozólány sikerei­nek és kudarcainak történe­te. A társak segítsége, s a lány mindennél erősebb aka­ratereje meghozza a sikert, amikor is két mankóval, ma­gyar címeres mezben feláll­hat a dobogóra. — Hogy születnek a film­jei? — Hiszek a, hír műfajában. S ezt azzal is bizonyíthatom, hogy legtöbb filmem hírből, riportból született. Találko­zom a hírrel, a ténnyel, s ebből bontom ki a filmtörté­netet. Egyik legnagyobb sikere, a Torna mesterei, először 3 perces riportfilm Volt, aztán ugyanezt a témát más variá­cióban fogalmazta meg bő­vebben. — Témában az eredmé­nyességet szeretem. Formá­ban a tények kendőzetlen megjelenítéseit. S híve va­gyok a rövidségnek, tömör megfogalmazásnak. Az ilyen film legyen 15 perces vagy még rövidebb, hiszen ennyi idő alatt is nagyon sokat le­het mondani. K'dár Márta mellett élése”. Hanem az élet hozta így. Mint sok eset­ben, nála is az iskolai, a tanári hatás volt a döntő. Otthon, Kevermesen még az általános iskolában Csurgai János matematika-fizika ta­nár modellező szakköre von­zotta a repüléshez, s ha életpálya, rajta kívül eső okok miatt nem lehetett be­lőle, de szabad időt kitöltő, társadalmi tevékenységgé ■ vált. Mert a repülés, s azzal kapcsolatban szinte minden, mint szenvedély, megmaradt. — Csurgai tanár úr az is­kolai modellező körben sok gyerek figyelmét felkeltette. Én is tőle tanultam meg a szükséges anyagismeretet, a sokféle szerszám használatát, s építés közben a kézügyes­séget. A modellezés meg­mozgatta a fantáziánkat is. Mert míg a makett holt do­log, a modell — bárminek a kicsinyített mása — műkö­dik, s gyakran többet tud, mint a nagy. S a bíbelődés közben szinte játszva meg lehet ismerni a működés el­vét, és jóval több műszaki tudásra szert tenni, mint amit a tananyag tartalmaz. A középiskolában már a magyar repülés történetére is kíváncsi a műszaki prob­lémák mellett. Ekkor kezd levelezni több híres repülő­szakemberrel, többek közt Asbóth Oszkárral, a magyar helikopter-kísérletezővel, akiről azóta tisztázódott, hogy nem volt feltaláló. Az­tán Rotter Lajossal, aki a század elején saját tervezésű és készítésű gépével világ­rekordot repült. Vele ma is tart a kapcsolat, sok értékes információt nyújt. — Először az egész magyar repülés érdekelt, de mivel a hőskorban lépten-nyomon Békés megyeieket találtam, a megye repüléstörténetét is tanulmányozni kezdtem. Most pedig a kör tagjaival együtt csináljuk. Ügy 35—40 lelkes ember. Szakmunkás­tanulók, gimnazisták, nyug­díjasok, és persze aktív dol­gozók sokfajta szakmából, területről. Mind a szabad idejüket áldozzák rá. Ku­tatjuk a régi emlékeket, ko­rabeli újságokat, s a levél­tárt is. Én a magaméból mindent, ami a megyére vo­natkozik, a baráti körnek adtam. Gyűlnek a műszaki rajzok, repülőgépfotók, al­katrészek, egyenruhák, jel­vények stb. — Hőskornak nevezte a repülés kezdeti idejét, amely­ben ott találni a megye hí­ressé vált pilótáit. Mi volt a jellemző erre az időszakra? — A nagy barkácsolások kora volt, és az első világ­háborúig tartott. Hősei nem­csak pilóták, hanem kon­struktőrök, építők és ver­senyzők is egy személyben. Külön érdekessége, hogy egészen egyszerű emberek is sikerrel művelhették közép- és felsőfokú képzettség nél­kül. A Békés megyeiek kö­zül egyedül csak a szarvasi Székely Mihály volt gépész- mérnök. A csabai Kvasz András bicikli- és varrógép­mechanikus, az ugyancsak idevaló Botyánszki Mihály után kutatva pedig semmifé­le szakmára utaló nyomot nem találtunk. A gyulai Dobos István asztalossegéd. Mindnyájan remek, és több irányú képességei, hiszen a sportemberi tulajdonság a műszaki talentummal és a kivitelezői ügyességgel talál­kozott bennük. S olyan si­kerrel, hogy ebben az idő­ben — még a történelmi Ma­gyarországon — Budapest mellett Békés megye a repü­lés másik „nagyhatalma”. Az első világháborúban pi­lóták és oktatók. Kvasz és Dobos a Tanácsköztársaság alatt is. Dobos útja Sza­muely Tiborral nemcsak po­litikai tett volt, hanem mű­szaki bravúr is, a nyitott géppel ellenséges terület és a magas hegyek — a Kár­pátok — fölött Kijevig és vissza. Aztán jó darabig né­ma csönd. Majd egy jelen­tős dátum: 1939, amikor a mai klub elődje, a Békés vármegyei Repülők Egyesü­lete megalakul, s megindul a szervezett sportrepülés, mely aztán a felszabadulás után teljesedik ki az MHSZ- en belül. A most negyven­esztendős klub történetének megírásához az anyag nagy része megvan, de mert az 1949—56 közötti rész eléggé foghíjas, nem kezdtünk hoz­zá a munkához. Hátha si­kerül a hiányzó űrt kitölteni. A baráti kör feladatának tartja az ismeretterjesztést is. Megalakulásuk egybeesik a repüléstörténeti kiállítás­sal, melyet a Magyar Aero Szövetség létrehozásának 75. évfordulójára rendeztek a budapestiek segítségével. Két hét alatt rengetegen nézték meg — a filmvetítéseket is —, sokkal többen, mint vár­ták. Rendszeresen tartanak a körben neves szakemberek a legaktuálisabb témákról elő­adásokat, és találkozókat szerveznek a tagok, érdek­lődők részére nevezetes re­pülőszemélyiségekkel. Terveik közt szerepel egy állandó kiállításnak otthont nyújtó hely létesítése a re­pülőtéren, a negyvenéves kulb emléktárgyai számára. Mert a sportrepülésnek eb­ben az időszakában Békés megye éppoly kiemelkedő eredményt ért el, mint an­nak idején, a hőskorban. Vass Márta Dobos István ezen az útvonalon vitt ben Leninhez Szamuely Tibort 1919-

Next

/
Oldalképek
Tartalom