Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-03 / 180. szám
I ^ 1979. augusztus 3., péntek ______________MI-MII L*f iTH 1----------------------------------------------------------------------------------------------------------Népművelők — nyáron Hogyan alakul a tudatépítés technológiája? Részlet a hangos Kincskereső augusztus 20-án sorra kerülő „Virágfűzér" című adásából Fotó: Kiss Róbert Szegedi tévés tervek Tovább bővíteni a kört Vivaldi vonósai néhány másodperc szünetet tartanak, egy szék megreccsen, valaki a zsebkendőjébe köhög, a karmester lapoz a partitúrában, s a szabadtéri koncertpark villanyfény világította fekete-zöld lombjai alatt felhangzik a Nyár. Napsugár, búzakévék, mezei virágokból kötött csokor, kergetőző felhők, csillogó víztükör. Öröm, kötetlenség, pihenés. A kép idillikus és valódi is. Bár a nyár szóra felmerülő kép igaz, az ujjon- gásra késztető vakációnak is van másik oldala. A munkáé. A szántóföldé, a műhelyé, a terepé, a kórházé, a fűszerbolté, az íróasztalé, az autóbusz volánjáé, a kohászstangáé. Sztereotip és hiányos felsorolása ez ama bizonyos másik oldal képsorának, tehát tetszés szerint bővíthető, kiemelhető belőle ez és az, kinek-kinek megítélése, s a dolog társadalmi fontossága szerint. Válogatunk tehát, és válogatás közben kicsit irigykedve gondolunk azokra, hagyjuk ki azokat a munkaképek sorából, akik együtt vakációznak a már eleve kihagyottakkal, a színházzal és az iskolával. E most kihagyottak pedig nem mások, mint a művelődési intézmények, és azok, akik ott dolgoznak. Azok, akik a közművelődési évad idején nem a ma és a holnap, hanem a holnapután lehetőségeit teremtik meg a tudás, az ismeretek felnőtt embereknek való továbbadásával, s áttételesen bár, de végeredményben anyagi értékeket teremtenek a jövő számára, akárcsak a tanítók és a tanárok. # De helyes-e kihagyni a hivatásos népművelőket a nyári munka képsorából? Száz ember közül kilencvenkilenc azt mondaná, hogy igen. Ugyan mi dolga lehet a népművelőnek, „uborkaszezonban ?” Nos, hagyjuk a nyári programokat, ne beszéljünk most a szabadtéri koncertek, színielőadások megszervezéséről, végigügyelé- séről, ne beszéljünk a beat- koncertekről, ahol — a szabadtéri színpad méreteihez képest — nyolcszáz, vagy ezernyolcszáz fegyelmezetlen és arénázó ifjú embert kell féken tartaniuk. Ne beszéljünk arról, hogy sok városban a gyerekek szórakoztatására még a strandokon is ügyeletet tartanak, játszanak a kicsikkel, sport- versenyeket rendeznek számukra, színes rajzfilmeket vetítenek — ne beszéljünk ezekről, hiszen az őszi-téli- tavaszi évad munkájához képest mindez csakugyan csekélység. Ám beszéljünk arról, hogy éppen ezekben a hetekben és hónapokban készül el gondolatban és papíron mindaz, amit az ifjú és az idősebb közönség' ősztől nyár elejéig kapni fog színházban, hangversenyteremben, kiállítási termekben, klubokban, szakkörökben, öntevékeny művészeti csoportokban. A nyár a következő évad előkészítésének ideje minden népművelő számára, nem pedig a gondtalan, kötetlen, végeláthatalanui hosszú vakációzásé. Illesszük csak a többi közé ezt a képet, a nyáron is dolgozó népművelő képét, és gondoljuk el, mi minden szükséges ahhoz, a tárgyi adottságokon túl persze, hogy egy város, egy község művelődési háza azt nyújtsa, s olyan mennyiségben és minőségben, ami egyrészt kielégíti a város vagy a község lakóinak igényét, másrészt igényt kelt a közönségben, azaz egy lépéssel mindig előbbre jár a közkívánalomnál és a közízlésnél. # Sok év elmúlt már azóta, hogy a vidéki kultúrházak- bán megjelentek az első, még „nem szakmásított’.’ népművelők. Azóta a kívánalmak megsokasodtak, azóta megszületett az irányelveket és keretet adó köz- művelődési törvény — napjainkban már nemcsak a hídépítés technológiája más, mint volt, hanem a tudat- építés technológiája is. S változott a felhasználandó nyersanyag összetétele is: elavult formákkal éppúgy nem lehet ma már az emberek elé állni, mint elavult ismeretanyaggal. S éppen ilyenkor, a tervezés időszakában ébred rá a népművelő arra, hogy nehezebb dolgokra kell vállalkoznia, mint a megelőző nyáron. Gondoljuk csak meg: a tudományos forradalom hullámai csapkodják tudatunk partjait; tudományos és műszaki középkáderek tízezerszámra hagyják ei az oktatási intézményeket. Mit ért és fogad be ebből az úgynevezett köznapi, a tudománnyal közvetlen kapcsolatban nem levő hi- vatású, vagy munkakörű ember? Semmit, vagy legalábbis nem sokat. így gondolja az ember, pedig tudja azt, hogy az emberi ismeretek épületének egymástól legtávolabb eső szárnyai, falai, szobái is összefüggenek egymással, hogy az emberi kutúra egy és oszthatatlan. Kell tehát, hogy az embereket érdekelje, kell, hogy ne menjenek el közömbösen e dolgok mellett, s bár ma már polihisztor nem lehet senki, ugyanilyen lehetetlen, hogy bárki is tok- babújt ember módjára vegetáljon, rábízva a világ dolgát — minden tekintetben — a többiekre. Pontosan ez a felnőttekkel, az iskolán- szakiskolán túliakkal foglalkozó népművelő elsődleges dolga, ennek a kíváncsiságnak, az általános, a minden iránti érdeklődésnek felkeltése, meghagyva, s ápolva persze a szakirányú érdeklődést is. Művelődéspolitikánk ideálja a sokoldalúan képzett szakember, aki egyúttal társadalmi érdeklődésű is. Az az ember, aki nem emeli bálvánnyá sem az úgynevezett humán, sem a természettudományos műveltséget. Az az ember, aki zárt ismeretskatulyák helyett a teljességre, illetve a teljesség felé való nyitottságra törekszik. Akinek van igénye mindarra, ami emberi vívmány, s aki az összefüggések felismerésére törekszik. Ilyen igénnyel lép fel, illetve ilyen igényt realizál ma már a népművelők képzése, s ez az igény realizálódik ma már minden jó népnevelő munkájában. A nyári munkában, az előkészítésben is. Kemény Dezső Megjelent az Új Aurora Ezekben a napokban kerül az újságos standokra az Üj Aurora legfrissebb, ez évi második száma. A művészeti és irodalmi folyóirat most lapjainak felét Móricz Zsigmond Békés megyei emlékeinek szenteli. Elek László az 1927-es előadói kőrútról, Miklya Jenő Móricz sárréti riportjairól, Szabó Ferenc a Rózsa Sán- dor-regények születésének történeti hátteréről, Örvös Lajos pedig az író utolsó évéről írt; eddig ismeretlen adalékokkal gazdagítva a kritikai realizmus magyar- országi klasszikusának életéről, művészetéről, emberi vonásairól kialakított összképet. A versrovatban az olvasó Féja Géza hátrahagyott verseiből, valamint Czigány György, Fodor Ákos, Zana Zoltán, Puszta Sándor, Dé- kány Károly, Varsa Zoltán és Lelkes Miklós új alkotásaiból találhat néhányat. Az öt évvel ezelőtt megindított folyóirat ebben a számában három vitaindító írást közöl, amelyekben — az Új Aurora közművelődés- és művészetpolitikai helyét egyértelműen megjelölve — a vidéken dolgozó irodalmi és kritikai alkotó- műhelyek jelenlegi helyzetét, a továbblépés lehetőségét is felvázolja Funk Miklós, Béládi Miklós és Fodor András. Magyar filmek külföldön Algériába is eljutnak Jan- csó Miklós készülő filmtrilógiája első két fejezetének, a „Magyar rapszódiá”-nak és „Allegro Barbaro”-nak a kópiái. Az észak-afrikai ország állami filmforgalmazó vállalata egyidejűleg megvásárolta az „Angi Vera” vetítésének jogát is. Az elmúlt két hét üzletkötéseinek eredményeként angol, amerikai, francia, lengyel és svájci mozikban, illetve televíziós hálózatokban is vetítenek majd magyar filmeket. Egy New York-i cég megvette a „Veri az ördög a feleségét” és „A ménesgazda” című magyar filmalkotások forgalmazásának jogát a kanadai angol nyelv- területre, A „Kambodzsa” című riportfilm vetítésének joga egy londoni tévéadóra szállt át. Hogyan laktunk, hogyan lakunk, és mi a jövő, de a jelen sürgető kérdése is? Ezt taglalja, és erre ad feleletet a folyóirat júliusi számában Klenineisel János írása, A negyedik dimenzió időszerűsége az otthonalakításban. A megváltozott körülmények — elsősorban a nagycsaládok felbomlása — másfajta lakótér kialakítását kívánná meg, azonban az emberek szemlélete nagyobbára még mindig a régi életmódhoz igazodik, és nem a mai követelményekhez. A lakások sokkal inkább a reprezentációt szolgálják, mint a mindennapi élet kényelmét, mert az ideál a régi polgári családok lakástípusa. Ez pedig már a maga idejében sem volt korszerű, annyira különválasztotta a különböző tevékenységek színterét. „Régi szokás, hogy a konyhában főzünk, a nappali szobát vendégfogadásra rendezzük be, a hálószobában csak alszunk stb., egyéb életfunkcióinkat pedig valahol a lakás valamelyik zugában, a más célra szánt környezettől megtűrtén végezzük el. „Viszont” társadalmunkban ma már nemcsak a reprezentatív, státuszt emelő cselekvések megbecsültek; rangja van a mindennapi élet látszólag szürke, de mégis fontos Ma: Dél-alföldi krónika Az újszegedi sportcsarnok alagsorában rendszerint nagy a sürgés-forgás. Az itteni helyiségek azonban nem a sportolók birodalmához tartoznak. A Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának munkatársai dolgoznak itt, a megalakulás, 1976. novembere óta. A minap az elkövetkező időszak terveiről beszélgettünk Pavlovits Miklóssal, aki július 1. óta a stúdió vezető műsorszerkesztője, ám korántsem ismeretlen számára a tv-s szakma, korábban újságíró volt Kecskeméten, ahol filmstúdiót is vezetett, jó ideje pedig már eddig is szerkesztette a körzeti stúdió állandó műsorát, a Dél-alföldi krónikát. Korszerűbb technika Az 1976. november 24-én sugárzott bemutatkozó adás óta sok minden változott: javult és bővült a technikai berendezés, amelyet úgy is lehetne jellemezni: lényegében ugyanarra képes, mint a pesti Szabadság téri stúdió. A szegedi szerkesztőség változatlan célnak igyekszik eleget tenni: bemutatni Bácsmozzanatainak is, amelyeket a múltban esetleg lenéztek. Gondoljunk itt a főzésre, a mosásra, a különböző háztartási munkákra, és nem utolsósorban a gyermekekre, azok életmegnyilvánulásaira, és nevelésére.” A cikkíró építészmérnök rajzok segítségével mutatja be a múltat és a jövőt. Ez utóbbi olyan lakás, ahol a központi helyiség az étkezőkonyha, amelynek tágassága és berendezése lehetővé teszi nemcsak a hagyományos konyhai munkákat, és az étkezések kellemes lebonyolítását, de a tanulást, a játszást, a felnőtt hobbik kiélését és a szórakozást is. Ügy gondolja viszont, hogy ennek első feltétele saját magunkon változtatni, vagyis felismerni a célszerűséget, s az igényeket ehhez szabni. Mert „eredmény csak úgy várható, ha egész társadalmunk, a megrendelők és az építők ugyanúgy, mint a használók, hasonló felfogás és értékrend szerint ítélnek”. A sorok között olvasva ebben a mondatban az is benne van, hogy míg az állami építőipar nagy szériákban készíti a lakásokat csöppnyi kis kohyhák- kal, olyanokkal, • amelyekben az egész kis család is egymásba botlik, addig az ideális megoldás csak távoli remény lehet. -y. M. Kiskun, Csongrád és Békés megye életét. Erre elsősorban az 1-es programban havonta rendelkezésre álló 90 perces adásidő állandó műsora, a Dél-alföldi krónika ad lehetőséget. (A másik félórában gazdasági, a harmadik 30 percben a Dél-Alföld kulturális életét, hagyományait viszik képernyőre.) Ezt a harminc percet mindinkább szeretnék „A hét”-hez hasonló műfajú anyagokkal kitölteni, eközben azt sem szem elől téveszteni, hogy a körzetről szóló híradások mondjuk Győrben, vagy az ország más helyén is érdekesek legyenek, vagy éppen tanulságosak. Tervezik „tágítani” is a híradót, tv-s jegyzetekkel, glosszákkal fűszerezve. A DAK-ot egyébként három szerkesztő riporter; Király Zoltán, Zelényi Zoltán és Olajos Csongor gondozza. Az elképzelések között szerepel az is, hogy az Alföld szellemi műhelyeinek alkotóit jobban bevonják műsoraikba az eddigieknél. Békés megyei riportok S ha már a DAK-nál tartunk, a ma délután 17.30 órakor kezdődő krónikában egy gazdasági, egy iparpolitikai és egy kulturális témájú riport szerepel. A mező- gazdasági témájú riportban Békés megyei termelőszövetkezeti vezetőket szólaltat meg Pintér Antal. A riporter azt kutatja Mezőgyánban és Kétsopronyban, hogy a jó adottsággal rendelkező szövetkezetek hogyan segíthetik a kevésbé jó körülmények közt termelő gazdaságot. Tovább folytatva a Békés megyéről szóló műsorokat, augusztus 2Vén fél hét órai kezdettel 30 perces élő adást sugároznak a Gyulai Húskombinátból. Egy másik, önálló műsor előreláthatólag ősszel kerül adásba „Amíg élnek dallamok” címmel. A műsorcím Magdu Lucián versét idézi, amely a battonyai költők antológiájában jelent meg. A 35 percre tervezett műsor a magyarországi románok életével foglalkozik. A riportfilmet Gyulán és Méhkeréken forgatták, közreműködői között ott találjuk a Gyulán megjelenő Foaia Noastra című román nyelvű újság munkatársait is. Augusztus 20-án jelentkezik a Kincskereső újabb adása, majd szeptember 2-án, a bányásznap alkalmából Szolnokra látogatnak el a kamerákkal. Már előkészületben van két újabb Békés megyei témájú riport, az egyik az iparosítással párhuzamosan jelentkező problémával foglalkozik, a technikai fejlettség — szakmai képzettség összefüggéseit keresi Zelényi Zoltán. Jövőre Békés megye vízhelyzetéről is terveznek riportfilmet. Belép a 2-es is A közeljövőben a szentesi adó is belép a 2-es műsort továbbító állomások sorába. Ez további lehetőségeket kínál — a szegedi televíziósok számára is. Szó van arról, hogy január 1-től a 2-es program húsz percesre tervezett adásidővel bővül, ígéret van arra vonatkozóan is, hogy a jövőben a késő délútáni időpont miatt nem éppen legnagyobb nézettségi index-szel rendelkező DAK- ot 18.00 és 19.00 óra között sugározza a televízió. Kézenfekvő, ami beszélgetésünkkor is szóba került, elsősorban a jó műsorokkal vívhatják ki maguknak az elismerést, szakmai körökben és nézők között egyaránt. A tv elnöksége nemrégiben értékelte a Szegedi Körzeti Stúdió munkáját és megállapította, hogy javult tartalmi munkája. Ez biztatás, és egyben további színvonalasabb tévéműsor-készítésre is ösztönzi a szegedi televíziósokat. Egy év múlva már feltehetően végleges otthonukban, a volt szegedi úttörőházban. (fábián) Országos fotós alkotótábor Makón Országos fotós alkotótábort nyitottak meg csütörtökön Makón. A résztvevők, a művelődési házak fotóköreinek és klubjainak legeredményesebben tevékenykedő tagjai a 11 napos táborozás során fényképező sétákat tesznek Csongrád megye városaiban, a Maros- és a Tisza-menti tájakon. Fotókat készítenek a mezőgazdasági munkákról, így például a vöröshagyma betakarításáról a makói Kossuth Tsz-ben, s ellátogatnak a pusztaszeri emlékparkba is. Színes felvételeiket nyilvános vetítéseken is bemutatják az érdeklődőknek a makói József Attila Művelődési Központban. Miről ír a Valóság? t
