Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
1979. augusztus 26., vasárnap Dénes Anna: Békési menyasszony és vőlegény TÉKA Könyvek Erdélyből és Pozsonyból Beke Györgynél aligha ismeri valaki jobban a Romániában élő magyar nemzetiség életét, sorsát. Már első megjelent köteteiben megtalálta azt a műfajt — és ezzel együtt saját hangját —, melyet töretlenül követ legújabb, most megjelent kötetéig. Első emlékezetes sikerű könyvében, a Magunk keresésében olyan tájakra kalauzol el bennünket, melyekről addig alig-alig szólt krónikás. A moldvai csángók, a Gyimes völgyében élők közé hívta az olvasót vagy a nagy romániai olajváros, Ploiesti magyar lakóihoz. Jelent és múltat idézett riportköteteiben, esszéiben. A táj és történelem alkotói, formálói és mai gondokat élő emberei úgy jelentek meg köteteiben, hogy abból pontos képet kaphattunk a határainkon túl élő legnagyobb lélekszámú magyar lakosság sorsáról. Beke feltérképezte szinte az egész Székelyföldet, a legkisebb tájegységtől a legkisebb faluig, Kisbacontól Fel- sőközéplokig, Dálnoktól Al- vineig, a kis csiki székely településektől a Szilágyságig. Szilágyságnak külön kötetben állított emléket a Szilágysági hepehupa című riportkönyvében. Fodor Sándorral és Mikó Imrével Orbán Balázs nyomdokaiba szegődött, végigjárva azokat a helyeket, ahol a nagy előd és halhatatlan krónikás egy évszázaddal ezelőtt végezte ma már pótolhatatlan gyűjtő-, s feltérképező munkáját. Persze a valóság térképezése nemcsak horizontális, hanem vertikális is. Tudósít nagy elődeinkről, Báthoriról és Bemről, Gábor Áronról és Bolyairól, és a mai „kisvi- lág” parasztjairól, munkásairól, akik 80—100 km-t ingáztak munkahelyükre, az éjszakai biciklistákról, a lakóhelyüktől messze dolgozó bányászokról és ácsokról. Kis túlzással azt mondhatjuk, Beke György azt teszi egymaga, amit nálunk a Magyarország felfedezése sorozat. Riportokat, szociográfiákat ír úgy. hogy azokban az egész erdélyi művelődéstörténet nyomon követhető. Emlékezetes kötete volt a Tolmács nélkül, melyben ötvenhat íróval készített interjút a magyar—román irodalmi kapcsolatokról Kós Ká- rolytól Porumbacuig. Illyéstől Beniucig. Most a Magvető Kiadó legjobb írásaiból állított össze egy kötetet Meghívó nélkül — Riportkönyv Erdélyből címmel. Ebben az izgalmasan érdekes összeállításban mintegy keresztmetszetét kapjuk Beke eddigi életművének. Tudósítást Gyi- mesről, Klézséről, Zsibóról, elsősorban a mai Erdély életéről, annak olyan kiemelkedő alakjairól, mint Kallós Zoltán, de a múlt nagyjai is jelen vannak: Bőd Péter, Kazinczy és Dózsa. A válogatás jól sikerült — talán lehetne egy kicsit bővebb. Szemlér Ferenc életművét Magyarországon talán jobban ismerik, . mint Békéét, hiszen műfordításai, versesköteteit több kiadásban is megjelentek, hasonlóképpen regényei is. Ugyancsak a Magvető adta ki első magyarországi kiadásban A mirigy esztendeje című regényét. 1756-ban Brassót és környékét iszonyú pestisjárvány pusztította. Szeli József brassai, hosszúfalusi majd szász-sombori lelkész 1772- ben egy könyvet adott ki, melyben a pestisjárvány ideje alatt elmondott beszédeit tette közzé. Szemlért az egyházi szónoklatok kevéssé érdekelték, sokkal inkább a szerző személye, s a pestis sújtotta nép sorsa, emberi, erkölcsi megpróbáltatásai. Főhősében azt az értelmiségi típust találta meg Szemlér, aki elhivatottan tudott .szembenézni a Mária Terézia korabeli Erdélyben nemcsak a korszak mostohaságával, hanem a különleges körülményekkel is. Ebből formált egy egészen különleges történelmi s társadalmi regényt az író érdekes meseszövéssel, s a regény szűkén vett témáján is túlmutató társadalmi mondanivalóval. A pozsonyi Madách Kiadó a szlovák nemzeti felkelés 35. évfordulójára reprezentatív antológiát jelentetett meg Jelenlét címmel. Három évtizede, hogy a csehszlovákiai magyar líra harmadvirágzásáról beszélhetünk, ebből a szép és nívós termésből válogatott Fonod Zoltán és Za- labai Zsigmond. Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Rácz Olivér, Gál Sándor az antológia kiemelkedő alkotói, de helyt kaptak a kötetben a nálunk kevésbé ismert szerzők is. Johann Wolfgang Goethe nácsosként, Goethe beutazta Németországot. Kísérleteket folytatott a természettudomány terén és jelentős felfedezéseket is tett. Hogy az állam ügyeket és a weimari „kiskirályság” szoros, nyomasztó világát kipihenje, Itáliába járt Goethe. A déli táj, a sajátosan itáliai világ szépségeinek köszönhette többek között az Egmont, az Iphigénia és a Torquato Tasso befejezését. Számos más szerelme után — mellett és előtt — feleségül vette Christiane Vulpi- ust, aki — ellentétben a többi nővel, aki számított az író életében — egyszerű munkáslányként dolgozott egy virágfeldolgozóban. 1788-ban Goethe lemondott több jelentős állami funkciójáról, majd második itáliai útján erőt gyűjtvfe befejezte és megjelentette a Faust első változatát. Jelentős szerepet vállalt a weimari színház igazgatójaként, és maga is játszott drámáiban, amiket nagy sikerrel mutattak be. 1792—93-ban részt vett a fejedelmi koalíció Francia- ország elleni hadjáratában. S élete végéig a francia forradalom nagy ellensége maradt; képtelen volt belátni a polgári forradalom történelmi szükségszerűségét és jelentőségét. így Goethe szemléletében, világlátásában messze elmaradt Friedrich Schiller mögött, aki viszont nemcsak történelemprofesz- szorként tudományosan, hanem szépirodalmi műveiben is csodálatos szenvedéllyel és pártos kiállással vallott a francia forradalom vívmányairól. És meglepő az a távollátás, amivel Schiller a forradalom társadalmak és személyiségek fejlődésére gyakorolt hatásait és fontosságát hangsúlyozta. A német klasszikát Goethe és Schiller barátsága és együttműködése emelte magasba. Közösen szerkesztettek irodalmi és esztétikai folyóiratokat, balladákat írtak; levelezésük többek között páratlan irodalomelméleti dokumentum. Goethe továbbra is mindhárom műfajban rengeteget alkotott, ekkor írta például a Wilhelm Meistert. Haláláig a herceg hivatalnoka, államminiszter maradt. Befejezte több kötetes önéletrajzi művét, Költészet és valóság címmel, művészeti folyóiratot is szerkesztett és tanulmányokat írt. Megjelent élete főműve, a nagy mű, amely valóban végigkísérte egész életén át. A Faust. Néhány éven belül feleségét, a herceget és fiát veszítette el. A magára maradt költő titkárai segítségével hatalmas életművének rendezéséhez kezdett, s még életében 40 kötetet sikerült kiadni. Goethe 1832-ben halt meg. Weimarban temették el; síremlékében később mellé helyezték Schillert. Ennyit áttekintésképp egy tartalmas életről, egy halhatatlanná lett egyéniségről — születésének 230. évfordulóján —, de Johann Wolfgang Goethéről inkább az ő lírája, prózája, drámái és tanulmányai beszélhetnek igazán. Niedzielsky Katalin 1749. augusztus 28-án, kétszázharminc évvel ezelőtt, született Majna-Frankfurtban Johann Wolfgang Goethe, költő és államférfi, a német kultúra talán legsokoldalúbb tehetsége, kiemelkedő' német klasszikus, a világirodalom jelentős alakja. Johann Kaspar Goethe császári tanácsos és Katharina Elisabeth Textor gyermekének, Johann Wolf gangnak első tanítómestere apja és anyja, majd több híres magántanár volt. Családi utasításra Lipcsében jogot hallgatott, de sokkal szívesebben látogatta a korabeli szellemi élet vezéralakjainak rangos irodalmi előadásait a lipcsei egyetemen. így került kapcsolatba például Christian Fürchtegott Gel- lerttel, a felvilágosodás jelentős németországi képviselőjével, és az „irodalomdik- tátomak” titulált Johann Christoph Gottscheddel, akit irodalomelméleti és nyelvújító tevékenysége tett híressé. Goethe betegség miatt megszakított egyetemi tanulmányait Lipcse után Strasbo- urgban folytatta, ahol szoros barátság fűzte Johann Gottfried Herderhez és a „Sturm und Drang” több más képviselőjéhez, így Lenzhez, Kiingerhez és Wagnerhez. Míg Lipcsében Käth- chen Schönkopf jelentette a fiatal Goethe számára a szerelmet, Strasbourgban Friederike Brion. Korai művei, szerelmes diáklírája, tájköltészete, de már filozófikus verseinek jelentkezése is, a drámák közül a Götz von Berlichingen és a Fiatal Werther szenvedései szerzőjüket hamar a „Sturm und Drang” központi alakjainak körébe emelik. Üj irodalmi mozgalmuk programját és célkitűzéseit a Frankfurter Gelehrten Anzeigen című folyóiratban közölték. A felvilágosodás értelemközpontúságával ellentétben, ez a világnézeti és művészeti irányzat az érzelmet tűzte zászlajára. Képviselői, lelkes, művelt fiatalok az eredeti zsenik, az igazi művészek létjogosultságát hirdették, s céljuk az volt, hogy „felszabadítsák” az ember őszinte szenvedélyeit, és korlátlan teret biztosítsanak a költői fantáziának. Rajongtak a természetért, a szerelemért, s erről írtak; bizony nem kis mértékben elragadtatva magukat és meg- könnyeztetve olvasóikat. (Hivatalos írások igazolják például, hogy Goethe Werthe- rének szenvedéseit olvasva, addig ismeretlen gyorsasággal terjedt az öngyilkossági kísérletek száma a fiatal, csalódott szerelmesek körében.) A „Sturm und Drang” művei — jóllehet — mai szemmel nézve igen dagályo- sak, szentimentálisak. Mindenesetre jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a felvilágosodás és a „Sturm und Drang” túlkapásait kiszűrve, erényeiket viszont gazdagítva, e két irányzat eredményeképp megszülethetett a német klasszika. Goethe népszerűsége hamar bejárta Németországot. Megismerkedett Friedrich Gottlieb Klopstockkal, a német felvilágosodás kiemelkedő költőjével, és Karl August herceggel, akinek meghívására 1775-ben Weimarba költözött. Weimar ekkor már magénak mondhatta Christoph Martin Wielandot, a felvilágosodás másik jeles képviselőjét, s ekkor érkezett szintén meghívásra Herder. A hercegség titkos consí- liumának tagjaként Goethe részt vett minden fontosabb állami ügyben. Weimarhoz fűződő nagy szerelme Lotte volt, teljes nevén Charlotte von Stein, a későbbi Lotte Weimarban című Thomas Mann-regény főhőse. Kari August herceggel, titkos taPárzsa János: Kaszakalapáló KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kétszázharminc évvel ezelőtt született
