Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-25 / 198. szám

1979. augusztus 25., szombat e Termelni és eladni. Ter­melni sokféleképpen lehet. Eladni csak azt, amit a fo­gyasztó keres. Különösen igaz ez akkor, ha többletter­melés van egy-egy termék­ből. Ilyenkor a vásárló ala­posan szemügyre veszi, rang­sorolja az árut. Régi igazság tehát, a gyárakban, vállala­toknál nagyon is tisztában kell lenni azzal, kinek ter­melnek, milyen célra. Ez pe­dig a piac alapos ismeretét feltételezi. És ki ismerheti jobban a kereslet és a kínálat diktálta törvényeket, mint a piacku­tató? A Békéscsabai Kon­zervgyár történetében elő­ször töltenek be ilyen állást. De egyáltalán mi a feladata a piackutatónak? A kérdésre Gálosi Lajos válaszol. — Először is a piackutató­nak alaposan ismernie kell az árukat, a termékek gyár­tásának technológiáját. Csak ezek ismeretében lehet tár­gyalni, reklámozni, üzleteket kötni, ha úgy tetszik, pozí­ciót, biztos piacot keresni és találni. Nemegyszer az új ter­méket kell megismertetni a fogyasztóval, vagy ha nem is új terméket, de egy kevésbé ismertet. — A piackutató tehát jön, megy, utazik, tárgyal. — Igen. Az a feladatom, hogy felkeressem azokat a kereskedelmi vállalatokat, amelyektől mi azt várjuk, hogy termékeinket megvá­sárolják. Ez azonban kevés, a fogyasztókkal is igyek­szünk közvetlen kapcsolatot teremteni. — Milyen formában? — Rövidesen tésztaételre- cept-könyvet adunk ki. Ezt húszezer példányban készít­jük el és díjmentesen bo­csátjuk a fogyasztók rendel­kezésére. A könyv egyébként 64 receptet fog tartalmazni. Ezenkívül gyártmányismer­tető katalógust készítünk a Haszontalan automaták Elektronikus „rablónak” nevezi a köznyelv azokat a játék-automatákat, ame­lyekkel egyre inkább el­árasztják a tőkés világot a szerencsejátékból nem kis hasznot húzó vállalkozók. A játékautomaták sokféle vál­tozata közül a legnépszerűbb az, amelynél a pénzbedobást követően meg kell húzni egy kart, amikor is a játékos előtt vízszintes tengelyű hen­gerek palástján különböző figurák kezdenek el futni. Amikor mind a három sor­ban megállapodik egy-egy figura, vagy nem történik semmi, vagy — ha az egy­más mellett megálló figurák egyformák — a gép kidob hódítás ideológiájából magá­tól értetődően következett ez a cél. A német kommunisták Hitler hatalomra jutása előtt már figyelmeztették népüket, hogy Hitler a háborút jelen­ti. A nemzeti-szocialista ve­zér akkoriban — közkézen forgó könyvének, a Mein Kampfnak célkitűzéseivel el­lentétben — a gyűléseken a béke védelmezőjének pózá­ban lépett fel. Tudta, hogy a háború nem népszerű: még nagyon közel volt-az 1914. és 1918. között kapott lecke. S Hitler tanult belőle — táma­dó háborúját védelmi harc­nak igyekezett álcázni... Félévvel azután, hogy kan­cellárrá nevezték ki, 1933. ok­tóber 14-én Hitler kiléptette Németországot a Népszövet­ségből, amely a béke meg­őrzését volt hivatva szolgál­ni. A nyugati hatalmak tét­lenül nézték. 1935. március 16-án felmondta a versaillesi békeszerződés katonai cik­kelyeit, amelyek a német hadsereg méreteit megszab­ták, bevezette az általános hadkötelezettséget, és a nyílt fegyverkezés útjára lépett. A következmények elmaradtak. 1936. márciusában bevonult a demilitarizált Rajna-vidék- re — a franciák, angolok tűr­ték. 1938. februárjában ma­gához rendelte Schuschnigg osztrák kancellárt, s szerző­désnek álcázott diktátumot magából egy csomó apró­pénzt. Ugyancsak kedvelt a tivoli játék is, amelynél a játékos ügyessége és szeren­cséje egyaránt szerepet ját­szik. Utcákon, aluljárókban, mozikban, kiskocsmákban, bárokban és minden olyan helyen megtalálhatók ezek a játékautomaták, ahol szóra­kozni vágyó emberek fordul­nak meg. Olyan masszív fel­építésűek és annyira meg­bízható az elektronikájuk, hiogy a nagy igénybevétel el­lenére is csak ritkán romla­nak el. Japánban is lépten-nyo- mon megtalálhatók a pénz­zel működő „haszontalan” ssssssssssssssssssssssssss kényszerített rá. Márciusban megszegve ezt is, bevonult Ausztriába, és az országot bekebelezte a német biroda­lomba. Nem ütközött lénye­ges akadályokba. Ezután jött München. Hit­ler ugyanis most csehszlovák területeket követelt — siker­rel. A bajor fővárosban, amelynek sörpincéiből a dik­tátor annak idején útnak in­dult, találkoztak egymással Anglia, Franciaország, Olasz­ország és Németország kép­viselői. Megegyezték, Cseh­szlovákia rovására. 1938. ok­tóber 1-én a Wehrmacht csa­patai megkezdhették bevo­nulásukat a Szudéta-vidékre. Nem egészen fél évvel ké­sőbb Hitler elfoglalta egész Cseh- és Morvaországot, Szlovákiát pedig „német véd­nökség” alatt álló bábállam­má változtatta. Büntetlenül, ellenállás nélkül! Az akkori angol és francia kormányzat tétlensége felbátorította Hit­lert. Mikor kiadta Lengyel- ország megtámadására a pa­rancsot, kijelentette: „Ellen­feleink kis férgek. Én láttam őket Münchenben”. Miután elérte célját Cseh­szlovákiában, egy percig nem késlekedett, s Lengyelország­ra vetette álmatlanságtól, ki­alvatlanságtól rendszerint véreres szemét. A már az osztrák és csehszlovák eset­ben jól bevált módszerek sze­vendéglátó és nagykereske­delmi vállalatoknak. Termé­keinket reklámozó plakáto­kat nyomtatunk. — Ezek azonban még csak tervek... — Említettem már, hogy a fogyasztókkal közvetlen kap­csolatra törekszünk. Gyulán, a Strand étteremben például tésztaétel-bemutatót szervez­tünk. A megyében már eddig is gyakorlat volt a gyümölcs­ital-kóstolók rendezése. A jö­vőben az ország más terüle­tein is hasonló eseményekre kerül sor. — A gyümölcsital-kósto­lók milyen célt szolgálnak? — Meggyőződésem, hogy a gyümölcslevek fogyasztása jelentősen nőhet, ha a vá­sárlók szélesebb köre ismer- - né azokat. A természetes alapanyagú gyümölcslevek ugyanis tápanyagokban gaz­dag termékek. A fogyasztás nagyobb arányú növekedését eddig a hiányos reklám és a gyümölcslé-adagoló berende­zések hiánya akadályozta. — A munkájában minden bizonnyal vannak olyan te­rületek, amelyekre nagyobb figyelmet fordít... — Mivel az utóbbi időben a tészta értékesítése okozott legtöbb gondot, érthető, ha erre a területié nagyobb fi­gyelmet fordítunk. Kétezer vagon tésztának kell piacot biztosítani, vagy azt megtar-. tani. Ez nem könnyű feladat, hiszen tésztából az ország­ban túltermelés van. Az a célunk, hogy ne raktárra termeljünk, ne növeljük in­dokolatlanul készleteinket. — Mit tart a legjobb rek­lámnak? — A jó minőségű mun­kát, mert a legjobb termé­kek forgalmazása akkor sem okoz gondot, ha túlkínálat van a piacon. A legjobb pi­ackutató, a legjobb reklám is csak ideig-óráig érhet el sikereket, ha az áru egyéb­ként gyenge minőségű. Kepenyes János ___________________________ a utomaták, igen sok játékte­rem várja a fiatalokat. Be­folyásuk talán a televíziónál is erősebb, amelytől már régóta féltik az ifjúságot éppúgy, mint a felnőtteket (Japán a „legtelevíziósítot- tabb” ország a világon). De míg a tv-műsor, bármilyen rossz is, előbb-utóbb véget ér, az automata mindig mű­ködik, amíg pénzzel, zseton­nal táplálják. Japánban újabban odáig mentek, hogy a tivoli játékautomatákat te­levízióval kombinálták. A kis tv-képernyő a játékau­tomata homloklapjának kö­zepén foglal helyet, így a szerencsejátékos az általa nézni kívánt tv-program — legtöbbször érdekes sport- esemény — figyelése köz­ben is áldozhat játékszenve­délyének. ■——^——i rint a kiszemelt áldozatot vádolta ellenséges szándék­kal. S ehhez volt szükség a provokációkra, amelyek 1939. márciusának végén kezdőd­tek meg, az SD, a birodalmi biztonsági szolgálat szervezé­sében. Alátámasztandó azt a diplomáciai kampányt, amely­nek célja eleve nem egysze­rűen bizonyos lengyel enged­mények kicsikarása, hanem egy háború előkészítése volt. Hitler követelte: a lengye­lek járuljanak hozzá ahhoz, hogy Danzig szabad állam „visszatérjen a Birodalom­ba”, egyezzenek bele abba, hogy Berlin a kikötővárost Lengyelországgal összekötő korridoron keresztül 1 km széles, területen kívülinek számító autóutat építtethes­sen. Egyébként pedig a ha­talmas Németország hajlan­dó Lengyelországot megvé­delmezni, ha a lengyel kor­mány külpolitikájában iga­zodik hozzá. Hitler ezúttal azonban nem behódolást, hanem katonai akciót akart, további hódító sikerek kiindulópontját. A támadási parancs kiadásakor a tábornokai előtt így sóhaj­tott fel: „Csak amiatt aggó­dom, hogy valami gazember, disznó az utolsó pillanatban közvetítő javaslattal áll elő”. (Következik: Danzig csak ürügy volt) Hz elektronika élvonalában A frontáttörést, a méretek csökkentésében, az integrált áramkörök kifejlesztése je­lentette. Egy néhány négy­zetmilliméteres kristálylap­kán több ezer elektronikus alkatrészt lehet elhelyezni. Ennek segítségével vált le­hetővé, hogy a szobányi kvarcóra karra csatolhatóvá zsugorodjon. Parányi méretek Az első kvarckarórák még úgynevezett kétkezes típusok voltak. Világító számok mu­tatták az időt és hogy a te­lep ne merüljön ki túlságo­san gyorsan, a kijelzés egy gomb megnyomására jelent meg. Ehhez kellett a másik kéz is. Mint minden technikai új­donságnak, ennek az ára is szinte csillagászati volt. Több gépkocsit lehetett vá­sárolni azért a pénzért, ami­be egy ilyen óra került, ezért a mechanikus órák gyártói nem is vették ko­molyan az egészet. Csak­hogy a szérianagyság növe­kedésével rohamosan csök­kent az ár, megjelentek az időt állandóan mutató fo­lyadékkristályos kijelzők, és ma már van olyan kvarcóra, amelyik méri viselőjének testhőmérsékletét, pulzus­számát, van benne számoló­gép és mintegy húszféle fel­adatra programozható. Erre a rövid történeti át­tekintésre csak azért volt szükség, hogy láthassuk: a fejlődés hihetetlenül gyors, és a hozzá szükséges techni­ka roppant bonyolult. Ezért fogadták sokan kételkedve a hírt, amikor először felröp­pent: Battonyán kvarcórákat fognak gyártani! Valóban merész volt a döntés. A vidéki ipartelepí­tés történetében nemigen fordult még elő nálunk, hogy ilyen munkát vidéken, egy faluban végezzenek, ráadá­sul egy olyan üzemben, amelyik maga is rendkívül fiatal: alig több mint két éves. Mint kiderült, a döntés jól átgondolt volt. Az ilyen jel­legű munkának nálunk nin­csenek hagyományai, mind­egy tehát hol kezdik megta­nulni. Battonyán volt mun­kaerő, volt lelkesedés és ke­mény akarat, hogy megta­nulják a kényes munkát. Partnernek az amerikai Chronar céget választották, vele egyeztek meg az üzem felszerelésében, a dolgozók kiképzésében, és a majdan gyártandó termékekben. Amerikában tanultak Első lépésként az óraüzem jövendő dolgozói közül ket­ten kiutaztak az Egyesült Államokba, hogy a Chronar ottani üzemeiben tanulják meg a kvarcóragyártást. Bessenyei Ferenc, az üzem vezetője volt közülük az egyik. Kvarcórákról szólva a legtöbb ember az elmúlt néhány év technikai új­donságára gondol. Ennek a rendkívül pontos idő­mérő eszköznek a törté­nete azonban jóval ré­gibb. Már a II. világhá­ború idején is léteztek kvarcórák, igaz, nem sokban hasonlítottak a jelenlegiekhez. A szerke­zet körülbelül egy szobá­nyi méretű volt, és a rengeteg elektroncső több háztartás ellátásá­ra elegendő villamos energiát emésztett fel. A tranzisztor felfedezése a méreteket és a fo­gyasztást a töredékére csökkentette, de a több kilós készülék aligha volt hordozhatónak ne­vezhető. — Alapvetően gyakorlati képzést kaptunk. Leültettek bennünket a munkapadok­hoz, és csináltuk ugyanazt, amit az ottani munkások. Nem olyan tempóban és nem olyan minőségben, mint az ottaniak, de a cél nem is ez volt, hanem az, hogy megis­merjük mindazon órafajták­nak a szerelési műveleteit, melyeket majd Battonyán fogunk gyártani. Hamar ki­tapasztaltuk, hogy a legne­hezebb és legkényesebb mun­ka az integrált áramkörnek, az úgynevezett chipnek a hegesztése. Ennél a műve­letnél a kristálylapka meg­felelő pontjaira ultrahangos hegesztőkészülékkel a haj­szálnál is vékonyabb, 0,02 mm átmérőjű alumínium huzalt kell rögzíteni, majd azt a nyomtatott áramköri lap megfelelő pontjához he­geszteni. Elég egyetlen hi­bás érintkezés, és nem mű­ködik a szerkezet. Vadászi Andrásné volt a másik, aki Battonyáról az Egyesült Államokba utazott. Ö is sok érdekeset tapasz­talt az egy hónap során. — Láttam, hogy a munka nem könnyű, de megtanul­ható. Sok gyakorlás kell persze hozzá, de biztos, hogy mi is képesek leszünk ar­ra, mint az amerikaiak. Rám nagy benyomást tett az ot­tani szervezettség. Munka­kezdéskor már oda volt, ké­szítve minden, soha nem volt anyaghiány, nem kellett másra figyelnünk, csak a munkára. Azt hiszem, ezt érdemes megtanulni és át­venni tőlük. Visszatérésük után érthe­tő izgalommal várták a munka beindulását, de ehhez több idő kellett, mint ere­detileg tervezték. Kiderült, a hegesztőkészülékek kivitele engedélyhez kötött, és ezt az engedélyt nem is volt olyan könnyű megkapni. Amikor pedig már minden megvolt, a repülőtéren keverték el a csomagokat. Végül csak minden együtt volt, és 15-en hozzákezdhettek az óramo­dulok szereléséhez. Nemcsak a munka külön­leges, a munkahely is. Az ajtót csak csengetésre nyit­ják ki, illetéktelen nem mászkálhat a patyolattiszta üzemben. Az ablakok alatt a légkondicionálók befúvó- nyílásai látszanak, ezek gon­doskodnak a megfelelő klí­máról. Egy, jelenleg még üres termen át jutunk oda. ahol a kvarcórák készülnek. A partner elégedett A teremben most húszán dolgoznak halk zeneszó mel­lett. Az üzemvezető és az egyik bemérő kivételével va­lamennyien nők, többségük­nek ez az első munkahelye. — Igyekeztünk megválo­gatni, kiket veszünk fel er­re a munkára — mondja Bessenyei Ferenc. Dolgozó­inknak' több mint a fele érettségizett, heten most ta­nulnak tovább. Az ügyes kéz mellett jó fejte is szük­ség van ennél a munkánál. De mit is csinálnak tulaj­donképpen Battonyán? Az Amerikából szállított alkat­részekből összeszerelik a mű­ködő óramodult, azt besza­bályozzák, majd visszakül­dik az Egyesült Államokba, ahol csak tokba kell he­lyezni és azonnal eladható. A partner elégedett a bat- tonyai órák minőségével. Ezt az is jelzi, hogy bővítik a kapacitást. Már megérke­zett Magyarországra újabb négy hegesztőberendezés, melyeket rövidesen munká­ba állítanak. Bővítik a tí­pusválasztékot is, gyártani fogják azt a fajtát, amelyik a pontos idő jelzésén túl századmásodperces stopper­ként, naptárként, ébresztő­óraként és visszaszámláló- ként is használható. Ez ak­kumulátorokkal működik, melyeket napelem tölt fel, így gyakorlatilag sohasem kell telepet cserélni. De ezzel még nem ért vé­get a battonyai óraüzem tör­ténete. Már formálódnak az elképzelések a most még üresen álló terem felhaszná­lására. Feltehetően Batto­nyán készülnek a jövőben a MOM számára egyre na­gyobb mennyiségben szük­séges elektronikus építőele­mek. Ezek között olyanok is lesznek majd, melyeket leg­korszerűbb számítógépekbe építenek be. Ezzel már vég­leg az elektronika élvonalá­ba kerül a fiatal és fiata­lokból álló battonyai üzem. Lónyai László Képünkön: légkondicionált munkateremben szerelik össze parányi alkatrészekből az óramodulokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom