Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
1979. augusztus 19., vasárnap mdilUl-fiTcü KULTURÁLIS MELLÉKLET Várkonyi János: Régész magyar és nemzetiségi proletárok azonosulásának rájuk háramló veszélyeit. A nemzetiségiek aktivizálódását jelzik a vádemelés alá vontak nevei (Obsuszt Pál, Elender Katalin, Pakurár Dimitriu, ■ Kreszta Radoja, Csumpilla György, Turcz Ilye), akik — szlovákok, délszlávok, románok — tevékeny szerepükért a magyar szegényekkel együtt kerültek vádlottak padjára és szenvedtek börtönt. Az agrárszocialista mozgalom fokozatosan kiegészül a nőmozgalommal is, talán először Mezőberényben rajzolódik ki a szervezet, noha a nők, igaz szervezetlenül, jelentős szerepet játszottak már pl. az orosházi 1891. évi összeütközésben is. A mozgalomban részt vevő tömeg politikai-tudati szintje eléggé alacsony a XIX. század végén, s ebben nemcsak a marxista ismeretek hiánya tükröződik, hanem az is, hogy — legalábbis a 90- es években — az értelmiségiek még nem, vagy alig kapcsolódtak a balratolódó paraszti, helyenként városi tömegekhez. Az MSZDP általános irányvonala az agrár- és agrárszocialista mozgalom kérdésében eléggé ismert. A kormány kihasználhatta az agrárszocialista tábor szakadásait, az MSZDP belső viszályait, s e fegyver- társakhoz — különösen aratósztrájkok idején — jól párosította a megtörés széles eszköztárát. Különösen heves hajszát folytattak a Várkonyi István hívei, a magukat függetleneknek nevező szocialisták parasztmozgalma ellen, miközben a 90-es évek végétől — legalább átmenetileg — kisebb veszélynek érezték a szociáldemokraták reformista irányzatát, amely nem követte a tömegek ra- dikalizálódását, sőt inkább annak visszafogását vállalta. Mivel az agrárszocialisták nem támaszkodhattak a szociáldemokrata pártra sajátos, a föld utáni vágyat is magában foglaló törekvéseik kiharcolása közben, megszületik az európai munkás- mozgalom kelet-európai speciális képződménye, az önálló parasztpárt, előbb a Vár- konyi-féle, majd a gazdákat is tömörítő Achim L. Andrástól alapított. Virágh Ferenc történeti áttekintése — ebben a könyvben — jórészt lezárul 1910- zel. Kívánatos lett volna, s további munkában feltétlenül helyt kívánna mindaz, ami az I. Világháború előtörténetéhez kapcsolódik, az az eseménysor, amely a parasztság politikai-ideológiai arculatát fokozatosan „beépíti” az imperialista háború pszichózisába, s a világháború kirobbanásakor részben magával is ragadja. További feladat volna a népszerűsítő feltárás eszközeivel — képi és egyéb illusztrációkkal gazdagítva, s a mostani kiadás ezer példányát megtoldva —1 a szélesebb körű olvasótábor elé vinni a témát, hogy ily módon is szolgálja a progresz- szív hagyomány ápolását, az ifjúság tudatformálását. Elvégre ez a „vidéki” kiadás hatékony bizonysága annak, hogy megvalósítható az országos és a táji történetírás minőségszinkronja. Dr. Rendes Lajos, a történelemtudományok kandidátusa, főiskolai tanár Agrármozgalom a békési „Viharsarokéban Jó ügy szolgálatában bocsátotta közre a Békés megyei Tanács V. B. Virágh Ferenc Agrárszocialista mozgalmak Békés megyében a dualizmus korában (1867— 1914) című tájtörténeti munkáját. A szerző a szakavatott történész hitelességével, tárgyilagos elkötelezettséggel többet alkotott, mint amit könyvének címe ígér. A munka bevezető rövid fejezeteiben felvázolja az 1867. évi kiegyezés után keletkezett sajátos mozgalmak gazdasági, társadalmi és szociális hátterét, a kiváltó légkört, majd a szegények kiegyezés előtti küzdelmeit tekinti át. A könyv címében adott intervallumból „kitör”- ni látszó előzmény teljesen indokolt. Virágh Ferencet erre erősen indították saját korábbi kutatásai és a mintegy 600 oldalak — e témát elemző — kandidátusi/disz- szertációja is. Idevágó kutatásainak eredményei könyvének szabott oldalterjedelmét messze meghaladják. A kiegyezést megelőző, a XVIII. századig visszanyúló áttekintés nélkül nem volna érthető a függetlenségi, a nemzetiségi és az agrárszocialista mozgalmakat e tájon összekötő és éltető indulat folytonossága. így válnak nyilvánvalóbbá azok az indítékok, okok, amelyek a XIX. század 90-es éveiben véres összeütközésig vezettek. A szerző szavaival: „ ... a társadalmi feszültség okai és a megszüntetésükre irányuló küzdelem évszázadokon láncolattá kovácsolódott össze.” Ebben a „láncolatban” azonban teljesen új (de nem talajtalan!) elem a munkás- mozgalom országos terjedése. A különféle egyletek, olvasókörök, munkáskörök, könyvszekrényeiből lassanként egyre olvasottabbakká váltak Táncsics, Darvin, Marx, Engels művei, s az 1877-től megjelenő Népszava egyes példányai is. Békés megyét nagy táji adottsága, gazdasági, társadalmi struktúrája, s ebből következően fejlődése számtalan szállal fűzi a szélesebb értelemben vett „Viharsarok” korabeli megyéinek (Aradnak, Bács-Bodrognak, Csanádnak, Csongrádnak, Temesnek és Torontálnak) történetéhez. A szerző ebben a kölcsönösségben láttat. A társadalmi küzdelem ábrázolása közben bemutatja az agrárszocialisták és az ipari munkásság mozgalmának találkozásait, még ha ez esetleges is. Átvezet a hatalom kézbentartóinak gondolatvilágába, akik felmérik az ellenük támadt szenvedély tényleges súlyát: ez osztályharc, amely nem partikuláris, még a megyeinél is szélesebb méretű és érdekű; a birtokosok Békés megyei egyletének 1891. évi egyik határozatát idézve, ez „a vagyontalanok harcát jelenti a vagyonosok ellen”. Az olvasó érdekfeszítő olvasmányává válhat Orosháza, Csaba, Csorvás, Gyoma, Békés, Szarvas eseménytörténetének egy fontos szelete, s így közelebb jut annak megértéséhez, hogy miért kértek és nyúltak a helyi hatalmasságok a csendőri és katonai megtorlás eszközeihez, felismervén nemcsak az agrárszocialista, hanem az ehhez kapcsolódó nemzetiségi — elsősorban a megye akkori népességének kb. 20 százalékát kitevő szlovák — mozgalom együttes erejét, a Várkonyi János: Szabóműhely Várkonyi János: Bártfai emlék Katona Judit Kish ágaim a fák Kishúgaim a fák ma félnek, örökölt s könnyű ez a gond. Nem volt a karjuk még fehérebb és izzóbb dúslomb hajuk. Kishúgaim a fák ma bátrak. Melleiken tenyérnyi rés. Dübörögve töri az ágat lángsárga vízesés. Kishúgaim, ti húgaim mind, fonódjatok körém, hamar. Bennem reszket, bronztűzzel érint két kigyulladt juhar. Szántó Péter: Filemile a liftben Végre megkaptuk az új lakást az új lakótelepen. Igaz, kicsit nehezen ment, már úgy értem a kiutalás után is, mert az építőipari vállalat nagy ravaszul először azt mondta, hogy a Kukubenkó Lajos u. 7. szám alatti, tizedik emeleti lakás a mienk. Felmásztunk a tizedikre, megnéztük a lakást. Sajnos a padlószőnyeg helyén kukoricacsuhé volt, kicserélésére a vállalat népgazdasági szempontból nem tehetett ígéretet, így kicseréltük magunk. Hideg is volt a lakás, mert hiányzott az északi fal. Fölépítettük. Ekkor megjelent a vállalat embere, és röhögve közölte, hogy ez csak tréfa volt, lakásunk ugyanis a szemközti Esz- cájgfalvy Turul utcában van, de szintén a tizediken. Itt már nem tudtunk felmászni, mert a hetedik emelettől felfelé még hiányzott a lépcső, de ígérték, hogy az egyéves garancián belül megcsinálják, vagy ha nem, akkor bőséges, körülbelül százötven forintos kártalanítással kifizetik a lakás értékromlását, ami abból fakad, hogy lépcső híján lakhatatlan. Tovább csűrjem-csavarjam a dolgot? Megcsináltuk a lépcsőt. Ekkor ismét megjelent a vigyorgó ember, és közölte, hogy sajnálatos félreértés folytán a Filemile Aranka utcában lakunk. Ekkor már szerettem volna a pofalemezét kissé elegyíteni az épület előtt található nagy mennyiségű cementtel, de nem ugrálhattam, hiszen végül is mi is sárosak vagyunk. Az történt ugyanis, hogy különböző álneveken összesen tizenhárom OTP-gyereket vállaltunk, így a beköltözéskor még az OTP fog nekünk tartozni a lakásért hatvanezer forinttal. Mentünk a Filemile utcába. Kiderült, hogy itt maga Filemile Aranka a gondnok, mert e házban már gondnok is van. Mondta, hogy várjunk egy kicsit, mert nem akarja bekapcsolni a liftet, míg össze nem gyűlnek a lakók, össze is gyűltünk, harmadnapra. Addig az éhesebbje egymást ette. Filemile, mielőtt bekapcsolta a liftet, mozgalmi dalokat dalolt, a Bunkócskát többször is. Végül feljutottunk a tizedikre. A sámlit és a táskarádiót,^valamint a varródobozokat gyalog kellett felcipelnünk, mert a gondnoknő közölte, hogy a lift esetleges túlterhelése miatt a bútorokat — úgymint sámli, táskarádió, varródobozok — tilos az elektromos vezérlésű felvonón szállítani, amely csak háromszáz kilóra hitelesített. No, felértünk a lakásba, kinyitottuk az ajtót, tokostul. Jött vele a fal is — masszívan beépítették. A lábasokat, fazekakat becsomagoltuk az előszobaszekrénybe, amelyről utóbb kiderült, hogy a konyha volt. Különösebb rendeltetésszerűden hibát nem találtunk, legfeljebb ha annyit, hogy valahányszor kinyitjuk a fürdőszoba csapját, lehúzza magát a vécé. Hogy mi történik, ha lehúzzuk a vécét, nem tudom, még nem mertük kipróbálni. A másik érdekes megfigyelésem, hogy balkon helyett levegő van. Tíz emelet magas. Addig is, míg legközelebb elmesélem, milyenek a lakók, ne csodálkozzanak, ha hallanak rólam. Azt hiszem, rövidesen megmutatom Filemile Arankának, milyen a panoráma a tizedik emeleti balkonról.
