Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
Kitüntetettek 11979. augusztus 19., vasárnap Békében és barátságban Egyszerűen nem akartam elhinni, amikor közölték a telefonban: Vichnál Pál nyugdíjba ment. Fogtam a kagylót, mintha a finom sercegésekre figyelnék, valójában pedig rá gondoltam. Hány rendezvényen, baráti összejövetelen találkoztunk! Felidéztem mindig szerény, segítőkész alakját, kissé fátyolos hangját,-amint a mozgalom jövőjéről beszélt. Sohasem a múltat feszegette, előre nézett, s mindenütt tisztelet vette körül a megye legkisebb településein és a városokban. Évek: 58, 30, 18... Mit mondanak ezek a számok? Szárazon, egyhangúan kop- pannak, mint a távoli ko- lompszó. Békéscsabán született, idekötik a hozzátartozók, a barátok, a harcostársak. De a sors hol kegyetlen, hol simogató. Az előre kiszámíthatatlan fordulatok, s a kényszerűség kiveti hálóját az emberre. Igaz, nem bánta a kitérőket: Bács- Kiskun megyét, ahol 26 éve végérvényesen belekóstolt a népfrontmunkába. Mint lassú patak vizének folyása megáll a beszélgetésünk. A máskor oly beszédes ember bezárkózik. A töprengés másodpercei szinte órákká sűrűsödnek. Itt ül velem szemben és azon tűnődöm: hogyan közelíthetem meg? Furcsa. Aztán rádöbbenek: a szavak sohasem pontosak. Miért írom azt, hogy Vichnál Pál nyugdíjas? Kimondani könnyű: 18 évig volt a Hazafias Népfront megyei bizottságán a béke és barátság munkabizottság titkára. Nem szereti a nagy szavakat. Arra kért, csak egyszerűen, szívből szólóan írjak, ne is róla, hanem a népfrontról. Arról a szervezetről, amely a társadalom minden rétegét, a becsületesen dolgozó állampolgárokat mozgósítja a szocialista társadalom felépítésére. Vallja- kezet kell fogni mindenkivel, akik összevetik a vállukat azért, hogy ebben az országban végérvényesen megvalósuljon a demokrácia. Munkások, parasztok, értelmiségiek összefogásából születik a jövő. Csakhogy ehhez béke és nyugalom szükséges. A testvéri népek összefogása. Béke és barátság. A törtéAki kitárta a levéltár ablakait Csongrád megyéből tért „haza” 1965 nyarán az orosházi születésű dr. Szabó Ferenc. Kitűnő levéltári tanító mesterek avatták a szakma rejtelmeibe, amit a Békés megyei Levéltár igazgatói tisztében immár 14 éve kamatoztat. Üj színt hozott és .új vonzásokkal teli tudományos életet teremtett a megyei levéltárban. Képletesen úgy is mondhatnánk: kitárta a levéltár egész országra néző ablakait. Sokoldalú munkássága elismeréséül augusztus 17-én vette át a kulturális miniszter által adományozott kitüntetést, .a Szabó Ervin Emlékérmet. Ez ünnepi alkalomból kerestük fel egy rövid számvetésre. Mozgékonyságával, vidám természetével, színes egyéniségével már rég szétoszlatta a hozzá nem értők körében a levéltárosokról kialakult, hagyományos képet. Mint maga is mondotta, tudatosan küzdött és küzd is ellene. — A mi szakmánk reális veszedelme, hogy könnyen begubódzik az ember. S ak- *kor bármilyen értékes munkát is csinál, egyre kevésbé hisz önmagában, félrehúzódó, megkeseredett emberré válik. Mikor Gyulára jöttem, igazán jó adottságú levéltárba kerültem, ahol kis létszámú, de annál lelkesebb gárda dolgozott. Csak, aki körükön belül élt, tudhatta: értékes a munkájuk. De kifelé, ebből semmi sem látszott. A felgyülemlett kutatási eredmények nem kerültek a köz- művelődés, az országos tudományos élet áramlatába. Nagyon lényeges, hogy szerencsés időszakban kerültem Békés megyébe. Akkor kezdték elismerni és megbecsülni a vidéken folyó tudományos munkát is. Ezt a helyzetet már csak ki kellett használni. Meg szép feladatok is vártak rám. Még pedig az, hogy az országos kutatási témákhoz kapcsolódva tudjuk megmutatni Békés megye történelmi múltját és annak sajátos színeit. Dr. Szabó Ferenc nem maradt adós a tervek valóra váltásával. Kollektívájával a levéltár tudományos-szervező munkáját több témában is kibontakoztatta. Vegyük példának a Viharsarok munkás—paraszt mozgalmainak ok-okozati összefüggéseit feltáró kutatómunkát, annak eredményeit, vagy az ebből kinövekvő, Békés megye nagyobb településeinek történetét feldolgozó monográfiákat. De készülnek már a vasútépítések, a -folyószabályozások, a távíróhálózat, Dr. Szabó Ferenc Fotó: Gál Edit vízellátás, a sajtófogyasztás, s még számtalan egyéb, múltunkat feltérképező munkákra is. És a sajátos, levéltári ízzel vegyített közművelődési tevékenység! A múzeum, a TIT-munkájában rendszeresen részt vesz Dr. Szabó Ferenc. Kiemelkedő szerepe van 12 esztendeje, mint felelős szerkesztőnek rangos folyóiratunk, a Békési Élet szervezői, szerkesztői munkájában. Ez utóbbi tevékenységéből duplán profitálhat. Hiszen nem mulasztja el az alkalmat, hogy felkutassa a speciális Békés megyei problémákkal foglalkozó munkatársakat. S ebben sokat segít közös találkozási pontjuk: a levéltár. De szívügyének tekinti az üzemtörténettel, s a gazdasági élet egyes területeivel behatóan foglalkozó szakemberek támogatását is. Mint igazgató, a Békés megyei Levéltár sokoldalú tevékenységével kívánja bizonyítani: nem lehet már igazán komolyan venni a vidéki és a fővárosi tudományos műhelyek között eddig mesterségesen fenntartott szakadékot. Az ünnepelttől illik megkérdezni: mik a vágyai, tervei? Következzék tehát, dr. Szabó Ferenc három kívánsága: — Először is 1982-ben 250 éves lesz a megyei levéltár. Ez alkalomból szeretném életteli megközelítéssel megírni az intézmény történetét. A másik két kívánságom : szeretnék egy megfelelő méretű, elhelyezésű, korszerű levéltárat Békés megyének, amely a megyehatárokon túli, komoly kisugárzásra is képes. B. Sajti Emese Alaptörvényünk jól szolgálta népünk érdekeit Apró Antal mondott beszédet a túrkevei nagygyűlésen Vichnál Pál Fotó: Gál Edit nelem folyamán oly sokszor híjján voltunk mindkettőnek. Hinni kell ezek erejében, hiszen a béke a mindezt jelenti, igazi barátságok is csak ilyen körülmények között szövődhetnek. A közömbösség megöli az érzelmeket, a tettvágyat. A meggyőző szó ereje garancia lehet, hogy a lakosság hangulatát, véleményét befolyásoljuk. Nem véletlen, hogy országosan is „jegyzik” a megyében élő aktívák munkáját, amelyben benne van saját érzésük, egyéniségük. Vichnál Pál erkölcsi megbecsülése közösségi: nem sajátítja ki, tudja, hogy rajtuk keresztül a megye egész népfrontmozgalmát ismerték el. Elhárítja a dicséretet, amikor a baráti országoktól kapott és a hazai kitüntetésekre terelődik a szó. Meghatottan ül a régi íróasztala előtt. Az ablakon beszűrődő fény megtörik az arcán. Már mosolyog. Néhány perccel később, amint átveszi a HNF Országos Tanácsának a Népfront Munkáért adományozott elismerést, a tekintete a nagybetűs munka szóra vetődik. Ki tudja, talán egyre gondolunk : életének szimbóliu- mára ... s Az alkotmány napja alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett szombaton Túrke- vén, a városi sportcsarnokban az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront. A gyűlést Gyenes Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára nyitotta meg. Ezután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke tartott ünnepi beszédet, amelyben többek között a következőket mondotta: — Harmincéves évfordulóját ünnepeljük annak, hogy megszületett a Magyar Népköztársaság alkotmánya. Hazánk alkotmánya kifejezi az országunk életében végbement alapvető változásokat, népünknek a társadalmi haladásért, a szabadságért vívott küzdelmeit, az országépítő munkában elért történelmi eredményeit. Joggal állapíthatja meg alkotmányunk, hogy hazánkat több mint egy évezreden át a nép munkája, áldozatvállalása, társadalomformáló ereje éltette és tartotta fenn. Igazi népi alkotmányt csak 30 évvel ezelőtt — 1949-ben — fogadott el a magyar országgyűlés. De előbb jelentős társadalmi, gazdasági reformokat kellett megvalósítani, a szegényparasztok között szét kellett osztani a feudális nagybirtokokat és egyházi birtokokat, államosítani kellett az üzemeket, vállalatokat, bányákat, bankokat. Meg kellett szüntetni a kizsákmányolást, a dolgozó milliók jogfosztottságát. Állami irányítás alá kellett venni az iskolákat, a kultúrát, a szociális intézményeket. Rövid évek alatt dolgozó népünk legjobbjait kellett az állami élet, a közigazgatás, a gazdasági élet, a fegyveres erők élére állítani. Munkásosztályunk a kommunista párt vezetésével rövid évek alatt győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság tapasztalataival gazdagodva hazánkban megvalósult a dolgozók állama, létrejött a munkáshatalom. Az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy alaptörvényünk megfelelt feladatának, jól szolgálta dolgozó népünk érdekeit, a szocialista társadalom építését, s újabb kimagasló eredmények forrása lett. Társadalmi életünkben, népgazdaságunkban uralkodóvá váltak a szocialista társadalmi, gazdasági viszonyok. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével új tartalmat kapott és tovább erősödött a munkás-paraszt szövetség, s növekedett az értelmiség társadalmi szerepe. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa felmérte a megtett utat, megjelölte szocialista építőmunkánk új távlatait. Az országgyűlés 1972-ben az alkotmány vitájában már kimondhatta, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam. Társadalmunk osztályszerkezetében bekövetkezett változásokat pedig így fogalmazta meg: „A Magyar Népköztársaságban a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal, szövetségben az értelmiséggel, s a társadalom többi dolgozó rétegeivel együtt gyakorolja. Az 1975-ben megválasztott országgyűlésünk az elmúlt 4 év alatt 21 törvényt alkotott, teljesítve a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzését, 14 miniszteri és állam- titkári beszámolót vitatott meg, és 27 interpellációt tárgyalt, amelyeket az ország- gyűlés képviselői nyújtottak be. Mindez azt bizonyítja, hogy az alkotmány előírásai, az ott biztosított jogok és kötelességek nem maradnak papíron. Alkotmányunk biztosítja az ország állampolgárainak jogát a munkához, a pihenéshez, a személyi szabadsághoz, a személyi tulajdonhoz. Biztosítja az állampolgárok részvételét a közügyek intézésében. Szocialista rendszerünk hű őrzője és teremtő továbbfejlesztője haladó történelmi hagyományainknak — hangsúlyozta a továbbiakban Apró Antal. — Ebben a szellemben emlékezünk meg minden évben I. István királyról, aki több mint ezer évvel ezelőtt a kor történelmi szükségszerűségét felismerve, szilárd államot alapított itt a Duna—Tisza mentén, s ezzel nemzeti létünk legfőbb biztosítékát teremtette meg. Augusztus 20-át tehát a régi hagyományoknak megfelelően I. István királyról való megemlékezés ünnepének is tartjuk. Az ünnepi beszéd elhangzása után a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet küldötte újlisztből sütött kenyeret adott át Apró Antalnak. Az ünnepség a Vörös Csillag Tsz területén folytatódott, ahol átadták rendeltetésének a gazdaság ezernegyven férőhelyes szakosított szarvasmarhatelepét. Alkotmányunk évfordulóján irta: Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese Szép és jelentős évfordulóhoz érkeztünk: alkotmányunk megszületésének harmincadik évfordulóját ünnepeljük. Mai ünnepünknek történelmi jelentőségű előzménye 1945 tavasza, amikor a szovjet hadsereg -kiűzte hazánkból a német fasisztákat, halálos csapást mért a hazai reakció hadi és állami gépezetére, s lehetővé tette, hogy népünk a szabad és demokratikus, majd később a szocialista fejlődés útjára lépjen. A felszabadulást követő években a munkásosztály és forradalmi élcsapata, a kommunista párt vezetésével történelmi fordulat következett be hazánk politikai, társadalmi és gazdasági életében. Végrehajtottuk a földreformot, államosítottuk a bankokat, a gyárakat és a nagyobb ipari üzemeket. Megvalósult a munkásosztály egysége. Létrejött a munkásosztály és a dolgozó parasztság tartós szövetsége, s ennek ' alapján a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály lett a hatalom birtokosa. Alkotmányunk megszületése történelmünk új korszakának kezdetét jelezte. Hazánk új alaptörvényének szentesítése nem pusztán kiemelkedő fontosságú jogi aktus, hanem a magyar nép több évszázadon keresztül folytatott szabadságharcának betetőzése is. A valaha oly gyakran emlegetett „ezeréves alkotmány” a mindenkori elnyomó osztály törvényeinek tára, a feudális jogszokások gyűjteménye volt. Korábban az elnyomásban sínylődő nép sok nemzedéke, számos nagy történelmi személyiség harcolt az igazi alkotmányért. Augusztus 20-a eredetileg is egy új állam megalkotásának és megalkotójának, I. István királynak az ünnepe volt, aki államalapító és tár.'adalomala- kító munkája során felismerte az idő parancsát és a magyarságot átvezette egy idejétmúlt társadalmi formából és életmódból az akkori újba. Ezután hosszú évszázadokig tartó, kíméletlen harc következett a nép érdekeinek képviselői és az elnyomók között. E harc egyik emlékezetes eseménye volt például a Rákóczi szabadságharc időszakában ösz- szehívott ónodi országgyűlés, amely kimondta a Habsburg- ház trónfosztását, vagy a Martinovics-mozgalom, amely megfogalmazta a polgári köztársaság gondolatát. Majd 1848 következett, Kossuth kiáltványa : „Robotot, dézsmát eltöröltünk. Az adófizetés terheiben megosztoztunk. Az ország védelmének kötelességében megosztoztunk. És a népet minden alkotmányos szabadságának részesévé tettük.” Az 1849 áprilisi országgyűlés — közakarattal — újra kimondta a trónfosztást. A szabadságharc bukását követő elnyomás eseményeit jól ismerjük. Ady a századforduló táján nemcsak az akkori, hanem a hosszú évszázadokon át uralkodó viszonyokat is jellemezte, amikor így írt: „István király országa, amely majdnem gyarmata egy másik, züllő országnak, koldus, mert szipolyozták és szipo- lyozzák, ereje sincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival. Itt még társadalmilag az őskorban élünk.” Történelmi fordulat volt tehát 1918 novembere, amikor a Nemzeti Tanács kikiáltotta a köztársaságot, és 1919 márciusa, a Tanácsköztársaság kikiáltása, mert hazánkban a tanácshatalom volt az első, amely valóban demokratikus szabadságjogokat biztosított minden dolgozó embernek. A munkásság és a parasztság először kapott demokratikus választójogot, először nyílt alkalma az elnyomott osztályoknak, hogy saját osztályérdekeik érvényesítéséért beleszóljanak az ország életébe. Mint emlékezetes, 1919. június 23- án a tanácsok országos gyűlése elfogadta a Magyarországi Szocialista Tanácsköztársaság alkotmányát, amely egyike volt a világ első szocialista alkotmányainak. Méltán állíthatjuk tehát, hogy a Tanácsköztársaság rövid fennállása történelmünk egyik legdicsőbb korszaka, népünk szabadságharcainak méltó folytatása volt. Az 1949-ben megszületett alkotmányunk a Tanácsköztársaság jogrendjének, jogalkotásának számos tapasztalatát hasznosította. Megalkotása óta tovább erősödött hazánkban a munkásosztály és marxista—leninista pártjának vezető szerepe, nőtt befolyása és tekintélye. A fejlett szocialista társadalom felépítésének programja, amelyet a kommunisták állítottak igaz és lelkesítő célként népünk elé, ma már nemzeti programmá, egész társadalmunk közös ügyévé vált. Kifejezésre jutott ez 1972 márciusában, amikor az országgyűlés törvényerőre emelte a módosított alkotmányt. Alkotmányunk 1972. évi módosítása kifejezi, hogy az 1949 óta eltelt időszakban a dolgozó nép alkotó munkájának, harcainak eredményeként olyan politikai, társadalmi, gazdasági és tudományos-kulturális fejlődést értünk el, amely évszázadok adósságait pótolta. Ahogy Kádár János elvtárs parlamenti beszédében hangsúlyozta: ez az időszak dolgozó népünk nemzeti felemelkedésének dicső története, még akkor is, ha a megtett úton nehézségek és megrázkódtatások is előfordultak. Pártunk, munkásosztályunk, népünk munkája és harca hatalmas fejlődést hozott, történelmi jelentőségű eredményekhez vezetett. A munkásosztály, a nép hatalma, a Magyar Népköztársaság szilárdabb, mint bármikor korábban. A szocialista társadalom alapjait leraktuk, a szocialista termelési viszonyok teljes győzelmet arattak az egész gazdaságban, s népünk a fejlett szocialista társadalom építésén dolgozik. A módosított alkotmány tartalmazza mindazokat az alapvető változásokat is, amelyek alaptörvényünk elfogadása óta társadalmunk osztályszerkezetében bekövetkeztek. Kimondja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja.
