Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
1979. július 8., vasárnap A művészeti élet tájain Kritikai összegzés és előretekintés Pénteken este mutatták be Gyulán, a Várszínházban Nemes- kürty István „Szép ének a gyulai vitézekről” című drámáját, Szász Péter rendezésében. Képünk az előadás egyik jelenetét idézi Fotó: Demény Gyula Vidékünk művészeti életéről beszélgettünk a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével, dr. Becsei Józseffel. Nem törekedtünk teljességre, hiszen azt a napilap-terjedelem korlátái sem engednék meg; lényeget kiemelő áttekintésre azonban igen. Sorra vettük az irodalmi, a képzőművészeti, a színházi és a zenei életet, és bizakodással állapítottuk meg, hogy mind több területen tapasztalható kisebb- nagyobb prosperitás, mi több: országosan is szembetűnő kibontakozás. — A fellendülés nem jön magától, és benne van abban nyilván a tanácsok hozzájárulása, segítő szerepe, ösztönző sugallata is. — Feltétlenül! Példaként elősorban a zenei és az irodalmi életet említem. A művészeti tevékenység szellemiségében helyes lokálpatriotizmus is jelentkezett, olyan törekvés, mely a helyi sajátosságokkal, a hagyományok felélesztésével igyekszik beépülni az országos áramlatokba, maradandó alkotásokat teremtve. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy mecénási vállalkozásaink mértékével egyes művészeti területek produkciói nem fejlődtek arányosan; más szóval: vannak, akik sokkal többet kívánnak, mint ami megilletné őket. Nyilván, a kritikai élet hiányosságaira is visszavezethető ez a magatartás, melynek egyenes következménye lehet, hogy a tanácsi mecenatúrát valamiféle szociális gesztusnak minősítik. Helyeseljük viszont azt, hogy az utóbbi években különféle közösségek jöttek létre, bár tapasztaltunk olyan jelenségeket, amikor egyikmásik az önállóságot rosszul értelmezte. A közösségek közötti rivalizálás jó dolog, de csak akkor, ha többre, jobbra ösztönöz, és nem húzódnak mögötte a közösség érdekétől idegen szubjektív indítékok. Kitűnt az is az utóbbi időben, hogy ott gyorsult meg a fejlődés igazán, ahol egy-egy olyan egyéniség dolgozik, aki életét tette arra, amit csinál, valóságosan életformája az, amit hivatásául választott. Ilyennek ítélem meg az Oj Aurora, a Köröstáj, a Kohán-műhely tevékenységét, életét. — Két irodalmi műhelyt is említett, folytassuk tehát az irodalommal. — Ügy gondolom, hogy az alkotások országos visszhangját tekintve az irodalmi élet változásai hozták az utóbbi időszak legjelentősebb eredményeit. Itt a derékhad feladata a további kibontakozás, a szervezés. Kedvező, hogy két különböző profilú műhely alakult ki, a húszesztendős Köröstáj mellett ott van már az Űj Aurora is. Mindkettő igen jól látja el feladatát, de összehangoltabb munkamegosztást javasolnék. Ügy érzem, mindkét helyen igen sok költőtehetség jelentkezik, annál kevesebb a prózaírónk, még kevesebb a drámaírónk. Lépések történtek arra, hogy a színház ösztönözze az írókat: írjanak drámát, ismerkedjenek ezzel a sajátos irodalmi műfajjal is. Szeretném megjegyezni, hogy az irodalmi életben vállalt kiadói tevékenységünk mind sokoldalúbb és gazdagabb; az elismerések sem maradtak el, nemcsak a kiadványok számát, hanem minőségét illetően. — Képzőművészetünk régóta a legváltozatosabb művészeti életet mutatja. Ellentmondásossága azonban az utóbbi időben oldódni látszik, a közös hang megtalálása sikerekkel kecsegtet. Mi erről a véleménye? — Ha azzal kezdem, hogy a legnagyobb létszámú alkotói gárda a képzőművészetben található, akkor a változatosság és ellentmondásosság is érthetőbbé válik. Mintegy harminc hivatásos képzőművészünk mellett amatőrök nagy tábora dolgozik, több tagját tekintve igen színvonalasan. Érdekes viszont, hogy kiemelkedő alkotások alig születnek, és ennek okát felkutatni időszerű lenne. Ügy vélem, sokan egy-egy kifejezési módba felejtkeznek, és nem változtatnak azon évtizedekig. Pedig az élet sokkal színesebb, sokoldalúbb, sok olyan probléma, jelenség van, amit a képzőművészet sajátos eszközeivel ki lehetne fejezni, hatni lehetne annak formálódására. örvendetes közben, hogy a festészet és szobrászat mellett a.grafika és az iparművészet mind több teret kér magának. A közösségi élet a képzőművészetben is előtérbe került. A létrejött csoportok néha azonhan átfedik egymást, egyenlőtlenségeket hoznak létre, nem viszik olyan ütemben előre a fejlődést, ahogyan az elvárható. A megyei tanács mecénási tevékenysége ebben az ágazatban is jelentős, kiállítások rendezését támogatjuk anyagilag, és évente 200 ezer forintért vásárolunk is. Ezek az alkotások aztán egyrészt a múzeumokba, másrészt a művelődési intézményekbe kerülnek. Megjegyzem, hogy a kiállítások számát túlságosan magasnak tartom. Jó az, ha üzemekben, mozik előterében, klubokban kiállításokat rendeznek, de kevesebb több lenne! Ha csak a kiállítások számát tekintenénk, és nem a bemutatott anyag színvonalát, téves értékelésre juthatnánk. Végül: a közösségek — a Kohán- műhely, a képzőművészeti szakbizottság, a FÁK — határozottabb profilt munkáljanak ki, ez az általános vélemény. Fontos még, hogy az itt szerveződő művésztelepek betöltsék hivatásukat; hogy a nagy kiállítások igazi művészeti eseménnyé emelkedjenek, azon minél többen vegyenek részt képzőművészetünk élvonalából. Tervezzük, hogy állandó alkotóházat hozunk létre, ahol írók, festők, muzsikusok dolgozhatnának. Erre a vidék művészeti hagyományai is köteleznek bennünket. — Érdekes, mondhatnánk kissé szélsőséges évadot zárt az idén a Jókai Színház. Olvasóinkat érdekli: mi a véleménye erről? — Kritikusan kell szembenéznünk a színház eredményeivel és hibáival. Nagyfokú hullámzás volt a jellemző erre az évadra. Jó műsortervvel kezdődött, az évad első felében még jó produkciókat is láthattunk, a tavaszi hónapok azonban objektív és szubjektív okok miatt egyenetlenséget, alacsonyabb színvonalat hoztak. Adódtak tervezési hibák, és a meglevő, fel nem oldott ellentétek is erőteljesebben hatottak. Amikor a közelmúltban megtárgyaltuk az évadot a színház vezetőivel, ezt a véleményünket részletesen kifejtettük. Már a következő évadban elengedhetetlen lesz, hogy a műsortervet művelődéspolitikai elvárásainknak megfelelően állítsák össze; hogy ne legyen abban indokolatlan változtatás. Azt kérjük a színháztól, hogy hosszabb távra vázolják fel, mit kívánnak bemutatni, esetleg milyen szerzői vagy más sorozatokra gondolnak; utalva itt — például — a hetvenes évek elején látott Shakespeare-soro- zat sikerére. Bizonyos, ha javul a tervezés, megerősödik a társulat is, és az anyagi támogatás hatékonyabb lesz. Mindehhez jobban érvényesíteni kell a színház, mint alkotóműhely önállóságát, de felelősségét is. Meg kell szüntetni az itt élő színművészekben kialakult kisebbségi érzést, mert aki itt él és dolgozik, arra igenis szükség van; jobban megkell mutatni az országnak színházunk arcát, megismertetni sikereit; élénkebb kapcsolatot teremteni a napi és szaksajtóval, a kritikával. Azt hiszem, hogy a korábban elöregedettnek mondott társulat újabban túlságosan is megfiatalodott, és ez máris aránytalanságokat okoz. Ezen változtatni, a helyes arányokat kialakítani a társulatépítés lényeges követelménye. Még valamit: a Kulturális Minisztérium ígérete alapján reméljük, hogy megfelelő összeggel hamarosan megkezdhetjük a színház 100 éves épületének felújítását, s ha ez így lesz, akkor a Vigadó nagyterme felszabadul, számos közművelődési alkalomnak lehet majd reprezentatív színhelye. — Maradt a zenei élet, és még véletlenül sem rangsorban utolsóként. Kérem, ösz- szegezze tapasztalatait! — Nagy a változás, országos visszhangé a fejlődés vidékünk, megyénk zenei életében. Kezdve attól, hogy a zenei nevelést kitűnően szolgáló Ifjú Zenebarát-mozgalomban évek óta országosan a legjobbak között vagyunk, folytatva azzal, hogy a Filharmónia hangversenyei ha-r talmas tömegeket vonzanak megyeszerte. Ha ehhez nem kis örömmel hozzátesszük azt is, hogy szimfonikus zenekarunk betört az országos zenei életbe, legutóbb Szolnokon hangversenyezett nagy sikerrel, akkor a prosperitás itt is kézenfekvő. Legfontosabb tennivalóink között tartjuk számon, hogy a zenekar félfüggetlenített státusát előkészítsük és megvalósítsuk. Ezen a véleményen volt legutóbbi látogatása során kulturális miniszterünk, Pozsgay Imre is. A kórusmozgalom reneszánszát éli, kitűnő karnagyok és szervező egyéniségek dolgoznak, úgy érzem azonban, hogy az erők egyesítése még többet hozna. Szeretnénk, ha a megye legjobb zeneiskolai növendékei zeneművészeti szak- középiskolában, kihelyezett főiskolai tagozaton, itthon folytathatnák tanulmányaikat. ' Zenehagyományaink — Gyulán született Erkel Ferenc, e vidéken gyűjtött Bartók Béla, az egykori tar- hosi énekiskola bölcsőjénél ott volt Kodály Zoltán — ennek megvalósítására köteleznek bennünket. Bár azt hiszem, még fel sem tártuk hagyományaink mindegyikét, meg sem kerestük minden lehetőségünket: van tehát tennivalónk. Biztató a békés- tarhosi zenei napok országos érvényű, átütő sikere, nem véletlen, hogy ez is olyan hagyományra épül, mely évtizedeken is átsugározza termékenyítő erejét. — Köszönöm a beszélgetést, a kritikusan összegző, az előretekintő törekvést. Művészeti életünk tájain most ez a legfontosabb. Sass Ervin Ha a másfél órás film — irodalmi hasonlattal élve — regény, akkor a kisfilm a novellának felel meg. A novellákat, az elbeszéléseket, kaírcolatokat, a rövid lélegzetű, tömör tartalmú írói műveket szeretjük, de akis- filmekről, rövidfílmekről nem mondható el ugyanez. Bár, a televízióban sugárzott pár percesek a legnézettebb műsorok közé tartoznak. Ilyen például a nagyon sok filmcsemegét tartalmazó Kisfilmek a nagyvilágból elnevezésű, gyakran jelentkező összeállítás. De a mozi ? ... Az más? Pedig csütörtökön este a gyulai kertmozi közönsége érdekes rövidfilmcsokorral ismerkedhetett meg. Már azok, akik kíváncsiak voltak a Körösök vidékén — Hazai tájakon gyűjtőcímet viselő, kétórás vetítésre. A Magyar Filmgyártó Vállalat Propagandái iim Stúdiójának munkatársai 1978-ban több alkalommal is jártak Békés megyében. Lelkiismeretes munkájuknak köszönhető, hogy megszülethetett a Körösök vidékén és a Gyula város című, negyedóránál alig hosz- szabb vetítési idejű, színes kisfilm Ezeken kívül még a pozsonyi vásárról szóló, INCH EJHA ’80; a Bükkalján — Mezőkövesd, a Siófok és a Miért ne Magyarország? címűéket is láthatta a közönség A műsort 19-én, csütörtökön este fél 9 órától a gyulai kertmoziban megismétlik. Csupa felsőfokú jelzőt hallottunk megyénk jellemzéséiben. És hasonló felsőfokúság jellemezte a képeket, a vágásokat, a felvételekhez kiválasztott helyszíneket. Mi, akik ebben a megyében, ezekben a községekben és városokban élünk, tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak ez jellemző a Körösök vidékére. De az is igaz, hogy a film idegenforgalmi, ha úgy tetszik: jó értelemben vett reklámcélokra készült. Hírnevünk öregbítésére, érdekesen formálódott történelmünk, építő jelenünk, kultúránk eredményeinek terjesztésére. És ezt az igényt nagyszerűen szolgálja a szőkébb hazánkról készített két kisfilm. Érdemük még az is, hogy több olyan információt is szolgáltatnak, amelyek nekünk, megyebelieknek is újak. Ilyenkor, a nyári szabadságok idején akár programjavaslónak is beválik a két alkotás: ízelítőt nyújt abból, mit is kellene még megnézni, hogy valóban ismerjük a Körösök vidékét. (Nagyon hasznos lenne, ha a felsoroltak miatt is még nagyobb nyilvánosság előtt — ifjúsági klubokban, üzemekben, iskolákban — is levetítenék ezeket a rövid- filmeket. Elvégre rólunk van szó. Megjelent a Békési Elet ’79/3. száma Közművelődési és tudományos folyóiratunk, a Békési Élet ez évi harmadik száma a napokban került az újságpavilonokba, és kapták meg azt az előfizetők. A már megszokottan magas színvonalú folyóirat legújabb számának élén közli Púja Frigyes „Még egyszer az első felszabadult községről” című írását, melyben külügyminiszterünk 1944. szeptember 23-ára, Batto- nya felszabadulásának napjára emlékezik. Ugyancsak a tanulmányok között jelent meg Dankó Imre emlékezése Veress Endrére, míg a köz- művelődés rovatban Kirsch János írása a békéscsabai malomipari történeti kiállítással foglalkozik. Jelentős tanulmányt tesz közzé Becsei József „Gyula településrendje” címmel. A szerző a város belső funkcionális szerkezetét vázolja fel, ismerteti Gyula tanyarendszerét, vizsgálja a város belterületét, annak fejlődését. Szép írást olvashatunk a Látogatóban-rovatban Ben- csik Jánostól, aki Rajki László szobrászművész műtermét kereste fel, és beszélgetett az alkotóval munkásságáról, terveiről. Az írást a művész szobrainak számos reprodukciója illusztrálja. Sokak számára jelent élményt Fehér Pál visszaemlékezése 1919-re, és Hévízi Sándor cikke is, mely Gyoma földrajzi közneveivel ismerteti meg az olvasót. A Békési Élet ’79/3. számát a Szemle-rovat, hírek és a bibliográfia zárja, mely Békés megye jelenlétéről tudósít az országos lapokban. (N. L.) Az endrődi községi könyvtárban 18 ezer kötet található, s több mint 56 folyóirat, napilap között válogathatnak az érdeklődők. Ha az épületben levő üzlethelyiség felszabadul, lehetőség nyílik a könyvtárbővítésre. A tervek szerint zenei és ifjúsági részleget is kialakítanak Fotó: Martin Gábor „Körösök vidékén” Kisfilmek — rólunk
