Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

0 1979. július 29., vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Labdarúgómérleg '79 Gyomai SÍK: kevés játékos A Gyomai STK tavaly nyáron újjáalakult szakosz­tályának vezetése igen sze­rény célkitűzést jelölt meg az 1978/79-es évadot illetően: „egyrészről javuló teljesít­ménnyel bentmaradni a me­gyei I. osztályban, közben jobb szakmai és nevelő mun­kával alakítani a jövő csa­patát, másrészről lelkesebb és különösen hazai pályán eredményesebb játékkal visz- szaszerezni a közönség szim­pátiáját.” Ezt csak részben tudták teljesíteni. A bentmaradás nem volt „nehéz”, a csapat- építés viszont távolról sem volt eredményes, hiszen a szakosztály jelenleg is kró­nikus játékoshiánnyal küzd. A nevelő munka hiányossá­ga, hogy sem a játékosok •körében — ide értve az if­júsági korúakat is —, sem a közvéleményben, munkahe­lyeken nem sikerült azt a szemléletet megteremteni, mely szerint a nagyközség első csapatában játszani di­csőség. Jelenleg is nagyobb vonzása van a kispályás baj­nokságnak, több játékos csak úgy volt hajlandó „vállalni” az első csapatban való sze­replést, ha e mellett részt vehet a kispályás bajnokság­ban is. (!?) A szakvezetés engedményekre kényszerült, s ez károsan hatott az edzé­seken való megjelenésre, az ottani munkaintenzitásra. Fe­lesleges hangsúlyozni, hogy a csapat összeállításánál, a tar­talékok kijelölésénél, esetleg a fegyelmezésnél ez milyen következményeket vont ma­ga után. A csapat a végső, tabellán elfoglalt 15. helyét két lel­kesen végigjátszott és ered­ményes idegenbeli -mérkőzé­sének köszönheti (Battonya és Békésszentandrás). A já­tékosok közül pozitív érte­lemben úgyszólván senkit sem lehet kiemelni. Varjú Imre „civil életmód” mellett, rutinból is a legegyenlete­sebb és legmegbízhatóbb tel­jesítményt nyújtotta, Varjú és Csigér edzésmunkája, Pa- bar egy-egy mérkőzésen va­ló felvillanása, Máté ponto­kat érő góljai említhetők. Sike az ősz folyamán nyúj­tott jobbat, de ezt sorozatos fegyelmezetlenségével elron­totta. A serdülőcsapat viszont Csalah Lajos edző vezetésé­vel szépen fejlődött. Különö­sen tavasszal szerepeltek eredményesen, sok közöttük a tehetséges játékos. A nagyközségi tanács és az üzemek, vállalatok anyagi támogatása révén a csapatok megfelelő körülmények kö­zött versenyezhettek. Az üze­mek társadalmi munkában részt vettek a pályák felújí­tásában és számos segéd­eszközt készítettek. Ki kell itt emelni a Körösi Állami Gazdaságot és a Viharsarok HTSZ-t. A csapat a felkészülést az új bajnoki idényre meg­kezdte. Az edzéseket Lukács Sándor oktató vezeti, koráb­ban az ifjúsági csapatot ed­zette. Üj játékost nem iga­zolt a szakosztály, sajnos a régiek közül többen bejelen­tették leállási szándékokat, nagyobb részüknél, korukat tekintve, ez nem indokolt. A megüresedett helyeket rész­ben a katonaságtól leszerelt játékosokkal: Szilágyi, Hor­nok, részben ifjúsági játé­kosokkal szándékoznak fel­tölteni — Tokai, Szendrei, Nagy, Tímár —, ők tehetsé­gük révén, szorgalmas mun­kával, sportszerű életmóddal már ebben a bajnoki évben állandósíthatják helyüket az első csapatban. Fekete László Mezfiberény: jó hajrá A vártnál rapszodikusabb szerepléssel vívta ki a 7. he­lyet a Mezőberényi Sparta­cus labdarúgócsapata az el­múlt bajnokságban. Elsősor­ban a pálya használhatatlan­sága miatt a tavaszi rajt nem sikerült, azonban az utolsó hét mérkőzésen 12 pontot szerzett az együttes, és gyakorlatilag felzárkózott a vezető „hármas” mögé. összességében a csapat tel­jesítette a számára nem túl magas célkitűzéseket, sőt a legjobbaknak is méltó ellen­fele volt. A góllövőlistát Harmati vezeti 13 góllal, Gazsó 11, Bátori 6, Hegedűs 5, Ramos 5 esetben volt eredményes. Az ifjúsági és serdülőcsa­pat szereplésével elégedett a szakvezetés, e vonatkozás­ban változás, hogy a serdü­lők edzőjének Szügyiczki Já­nost kérték fel. A nyár jelentős változáso­kat hozott az egyesületnél, ugyanis Vrbovszki János sportegyesületi elnök helyébe Hoffmann Dániel, a faipari szövetkezet műszaki vezető­je lépett. Ezúton is köszönet illeti az egészségügyi okok miatt távozó elnököt, aki több évtizedes, áldozatkész és eredményes társadalmi munkát végzett az egyesület­nél. Mint Hoffmann Dániel és Nagy István edző elmondta, a hamarosan kezdődő baj­nokság előtt nem a legrózsá- sabbak az előjelek. Ugyanis jelentősen szűkült a játékos­keret, mivel Mahovics a Bcs. TASK-hoz, Földesi Ka­zincbarcikára igazolt, Ramos pedig katonai szolgálatra vo­nul be, s Harmati László átigazolását is erősen szor­galmazzák az NB Il-es klu­bok. Ilyen körülmények kö­zött előrelépésről nemigen le­het szó, azonban a biztos bennmaradást mindenképpen igényli a nagyközség labda­rúgást kedvelő közönsége. Az úgynevezett szakosztályi modell kialakítása most van folyamatban, számítanak Káhut Pál, Vigh Sándor, Borgula János és mások ak­tív közreműködésére is. Dr. Makai Gyula A Mezőberényi Spartacus csapata. Álló sorban, balról jobb­ra: Borgula János intéző, Petries, Harmati J., Schupkégel Adám szakosztályvezető, Háncsák, Mohovics, Wagner, Föl­desi, Gazsó, Nagy István edző. Guggolnak: Harmati L., Bá­tori, Varnyu L., Kovács, Szikora, Tímár, Hegedűs P. A kép­ről hiányzik: Hegedűs Gy„ Bánfalvi, Bánhegyi Fotó: Fazekas Lajos Békési MEZŐGÉP Vasas: Szerepet kérni a hazai ökölvívósportban A megyei TSH hivatalos minősítési listáján, tavalyi eredményei alapján 16 ökölvívó szérepel, akik közül tizennégyen a Békési MEZŐGÉP Vasas versenyzői, önmagában ez a két adat is sok mindent elárul a sportág Békés megyei helyzetéről. Mindenekelőtt azt, hogy mostanság lényegében egyedül a békési szakosz­tály jelenti a minőséget. Egyedül ez a szakosztály az, ahol a létszám, a szervezettség, és a minőség arra en­ged következtetni: képesek az újraéledő hazai ökölví­vósportágban szerepet kérni. Látogatásunkkor a ho­gyanra igyekeztünk választ keresni. Cs. Varga László békési városi testnevelési és sport­felügyelő : — Hoszabb távon két sportág fejlesztése szerepel terveinkben, a kosárlabdáé és az ökölvívásé. Szervezési és anyagi vonatkozásban megvannak a feltételek, él­nünk kell vele! öt évvel ez­előtt láttuk olyannak a fel­tételeket, hogy hozzákezd­jünk a sportág komolyabb fejlesztéséhez. Belleli Lajos személyében pedig megta- lltuk azt a lelkes embert, akinek irányításával bizto­sítottnak látszottak hosszabb távra is az eredmények. Egy szakosztály, egy bázis Nem ment persze könnyen. Korábban a helyi SZMTE sportegyesülete adott otthont tornaterem között pendliztek a sportolók, attól függően, melyik iskola terme volt ép­pen szabad. Jelenleg a 3. sz. iskola nem túl tágas, de azért megfelelő körülmé­nyeket biztosító helyiségé­ben zajlanak az edzések. Itt inkább a felszerelések elhe­lyezésével van probléma. Még csak most épül az a szertár, ahová majd a tete­mes technikai felszerelés ke­rül. — Átmeneti a mostani ál­lapot — veszi át a szót is­mét Cs. Varga László. — A közeljövőben, még az új is­kolaév előtt összeülünk az iskolaigazgatókkal, és a sportegyesületi vezetőkkel, és felmérjük, kinek milyen teremigénye van? Jelenleg egyet tudok felelősséggel mondani: lesz végleges ott­hona az ökölvívóknak is. Mint B kategóriás szakosz­tály, különben is előnyt él­vez. Edzés előtti eligazítás. A kép két szélén dalt) és Belleli Lajos edzők Maczik Pál (balol- Fotó: Martin Gábor az ökölvívóknak és csak két évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy a városban minden fej­lesztendő sportágat, illetve szakosztályt külön bázisra építenek. Az elképzelés jól bevált, azóta a Vasas és az SZMTE ‘összevonásából ala­kított MEZŐGÉP Vasas sportegyesületéhez tartoznak az ökölvívók, ahol egyébként még természetjáró és tömeg- ! sportszakosztály működik. Guba Imre szakosztályve­zető is először a múltról be­szél: — Az volt a legnagyobb baj, hogy azelőtt mindenki gazda volt, és az ilyesminek rendszerint az a vége, hogy senki sem törődött velünk. Jelenleg 160 ezer forintos központi támogatást kapunk évente, a bázisszervünk ezt 40 ezerrel toldja meg. Ez a pénz nem túl sok, de nem is kevés. Ha jól gazdálkodunk, elegendő. Örömmel mond­hatom, hogy emellett dicsé­retes a város vezetőinek se­gítsége, ami komoly erköl­csi tőke. Mint a legtöbb helyen Bé­kés megyében, Békésen is gond a teremhiány, az ed­zéslehetőségek biztosítása. A jövő biztató: most fejeződött be egy nagyobb tornaterem építése, és 1982-re elkészül egy újabb, 30x18 méteres küzdőterű terem. Ottjár- tunkkor viszont még két Ami a versenyszínhelyt il­leti, itt egyértelműbb a hely­zet. A városban szép közön­séget vonzó ökölvívóesemé­nyeket a Szántó Albert utcai tornateremben rendezik, ahol 5-600 néző is szurkolhat. Legközelebb augusztus 3—4 -5-én, a hagyományos fel- szabadulási emlékversenyen. A nulláról A beszélgetést az edzőte­remben folytatjuk, ahol har­minckét pár kesztyű csat­tog egyszerre. Belleli Lajos és Maczik Pál edző sűrűn osztogatja az utasításokat. Belleli tíz éve oktatja a fiatalokat. Mint mondja, „vé­letlenül” lett edző. Tősgyö­keres békési, aktív sportoló korában a Kun Béla SE és a Honvéd Szalvai SE ssü­néiben versenyzett, aztán tért vissza ismét a városba. — Szinte a nulláról in­dultunk. Sokat jártam a gyerekek miatt az iskolába, amíg meg tudtam győzni a testnevelőket; az ökölvívás is szép és fontos sportág. Sok tehetség van Békésen, _ de sajnos különböző okok miatt nem jut el mindenki a rendszeres edzésig. 1973-ban érzékeltük először mun­kánk gyümölcsét, Szabó Ig­nác országos ifjúsági baj­nok lett, Szálkái Sándor pe­dig a juniorok között bizo­nyult legjobbnak. Aztán a csabai szakosztály megszűn­tével többen hozzánk igazol­tak, Bohus Pál, Bolla Lász­ló, Somogyvári, majd Csep- regi. Ök a felnőtt országos bajnokságon és versenyeken játszottak komoly szerepet az utóbbi években, számos szépen csillogó éremmel gaz­dagították a szakosztály si­kerlistáját. Szálkái Sándor Romániában az ifjúsági ba­rátságversenyen is járt, ahol a legjobb nyolc közé jutott, Bohus pedig a junior Európa-bajnokságon lehe­tett ott. Ami az idei orszá­gos bajnokságokat illeti, Bo­hus 4. lett a felnőtt nehéz­súlyban, Karácson Károly és Antoni Antal pedig bronz­éremmel tért haza az ifjú­sági bajnokságról. Vállalják a buktatókat Tavasszal meglátogatta a szakosztályt Schirilla György, a Magyar Ökölvívó Szövet­ség főtitkára és Tóth Imre szakfelügyelő, akik tájéko­zódtak a körülményekről és támogatásukat ígérték a szövetség részéről a további munkához. Szükség van rá, hiszen a B kategóriás szint megtartása nem könnyű, számos feltétele van. Csak néhány ezek közül; heti öt edzés, önálló terem, 13 ho­mokzsák, hogy az állandóan felállított szorítót és egyéb tárgyi feltételeket ne is em­lítsük. Ezek megteremtése, teljesítése bizony nem köny- nyű, csak széles összefogás­sal, magas színvonalú szak­mai munkával lehetséges. Hogy az idén mennyire sikerül megfelelni a követel­ményeknek, még nehéz len­ne jóslásokba bocsátkozni. Tény viszont, hogy a felnőtt versenyzők közül több ököl­vívóra nem számíthatnak a továbbiakban, családi és más körülmények miatt, örvendetes viszont, hogy a fiatalabb korosztályokban jó néhány tehetség bonto­gatja szárnyait, mint például a Karácson-testvérek, Sán­ta, Antoni, Lecskó és mások. Maczik Pál edző velük és a többiekkel is nagy szere­tettel foglalkozik. A sport­ág kedvéért költözött Békés­re, és egyéni ambícióját jel­zi az is, hogy jelenleg a TF 2 éves edzői szakának hall­gatója. — Nem lehet megállni — vallja. — Ahhoz, hogy kor­szerűen oktathassunk, elen­gedhetetlen az állandó isme­retbővítés. Már az alapok lerakásánál döntő, mit és hogy gyakoroltatunk a gye­rekekkel. Azt gondolom, hogy a folyamatos utánpót­lás-nevelés lehet az egyik záloga annak, hogy hosszabb távon hallasson magáról a város ökölvívósportja. Dr. Fucker Lajos, a sport­egyesület elnöke bólint, amikor az edző szavait hall­gatjuk. Még hozzáteszi: — A város fejlődése közismert. A sport serb maradhat ki ebből a folyamatból. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy sokszor Birkózni kell a felté­telekért, nem könnyű a szer­vező munka, de vállaljuk. A már kivívott eredmények és az ökölvívás iránt megnyil­vánuló érdeklődés kötelez erre. Igen, valahol itt kell ke­resni a mozgatórugót. Ott, ahol ismerik, hogy miért munkálkodnak szívósan, gondokkal is szembeszállva, nem maradhat el az ered­mény. Ami más fogalmazás­ban azt jelenti: Békés váro­sa szerepet kér a magyar ökölvívósportban. Fábián István A sport világából O A svéd III. ligában szerep­lő Härmani IF labdarúgó- csapatának vezetősége új utakat keres, mily módon tudna csapatuk még ered­ményesebb szereplése érde­kében együttműködni a klub­színekért rajongó közönségé­vel. Minden hazai mérkőzé­sükön kérdőíveket osztanak ki a nézők között, melyen arra kérik a „nagyérdeműt”, írja arra rá: mi tetszik ön­nek és mi nem? — már ami a csapat egyes játékosainak teljesítményét illeti, és ho­gyan volna lehetséges a hi­bák kiküszöbölése? A klub vezetői a „közvé­lemény-kutatás” eredményé­vel elégedettek, mert egyik­másik lelkes szurkoló még olyan hiányosságokra is fel­hívta „szíves” figyelmüket, amelyre eddig nem is gon­doltak. Egyikük sóhajtva még hozzáfűzte: milyen kár, hogy a „közvélemény” sorai­ból nem toboroztunk góllövő csatárokat... o „Foci Köpenicki kapitány brazil módra...” Nemrég Rio de Janeiróban a Copacabana egyik luxushoteljában fog­lalt fejedelmi lakosztályt szi- nyor Fontana játékosközvetí­tő. Az előkelő vendég azért érkezett a brazil fővárosba, hogy tárgyaljon brazil lab­darúgóklubok vezetőivel já­tékosoknak az Internaziona- léhoz szerződtetése céljából. A vezető brazil klubok pár­názott ajtói megnyíltak a „pénzeszsáknak” tekintett, disztingvált megjelenésű szi- nyor előtt. A baj csak az volt, hogy a klub óvatos ve­zetői „lekáderezték” szinyor Fontanát. Egy telefon Milá­nóba és a válasz: — Ilyen nevű urat nem ismerünk, és neki játékosvásárlásra meg­bízást nem adtunk!... Szi­nyor Fontana „szimatot vett’ és „olajra lépett”, mielőtt az időközben mozgósított rend­őrség közbeléphetett volna, tetemes összegű kifizetetlen hotelszámlát hagyva maga után... o A belgiumi Baremontban egy barátságos futballmérkő­zésen nem jelent meg a já­tékvezető. Mivel nem akadt „kéznél” a tartalék bíró, an­nak szurkolóként megjelent anyósa ugrott be helyére. Az idős asszony olyan ragyogó­an fújta a sípot, hogy sokan a játékvezetői vizsga letéte­lére biztatták, mire ezt vá­laszolta: „Jó, jó fiúk, de nem lenne sok értelme, mert a korhatár túllépése miatt, mi­re „kifutnám” magam, abba kellene hagynom...” o A francia parcel Picho ta­valy egy fából készült fürdő­kádban szelte át a Genfi-ta­vat. A sajtó méltatta, a szép számú nézősereg megcsodál­ta különleges vállalkozását, de a kíméletlen hatóságok: mivel nem szabályos vízi járművet használt, és nem rendelkezett vízijártassággal, pénzbüntetéssel sújtották. Monsieur Pichot azonban még ez sem riasztotta el, mert egy újabb, ha lehet még különösebb vállalkozásával ejtette ámulatba a sportvilág ínyenceit. Nemrég egy mű­anyagból készült baldachi- nos ágyban fekve, békauszo­nyos kezeivel evezve szelte át a tavat és az 5 kilométe­res távot alig 4 óra alatt tet­te meg. — Nap mint nap születnek az emberi teljesí­tőképesség határát meghala­dó világcsúcsok — magya­rázta különleges vállalkozá­sát, majd hozzáfűzte: — A szuperszonikus utazások ko­rában valamit illik „lassan” is csinálni... „ _ BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Bocskár János. Szerkesz­tőség: Békéscsaba Pf: 111. Munkácsy u. 4. szám, KOI. Telefon: 12-19«, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba Pf: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpást Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivata­loknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 forint. Dürer Nyomda, Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2/A, 5«oo. Igazgató: Háromszék! Pál INDEX: 25054 ISSN 0133—0055

Next

/
Oldalképek
Tartalom