Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
1979. július 29., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Az épülő, szépülő Nagyszénás Az 5 ezer négyzetméter területen fekvő parkfürdőt nemcsak a helybeliek, s a környéken lakók, hanem a külföldiek is felkeresik Fotó: Martin Gábor Nagyszénáson 25—30 új családi ház készül el, és 35—40 épületet korszerűsítenek évente ^ Párkány István brigádja járdát épít az Orosházi úton Kaczkó Mihály tanácselnök éppen az egyik utcában járdaépítést tekintett meg, amikor irodájában kerestük. Hogy ne vesztegessük az időt, átmentünk a költség- vetési üzembe, ahol Hlobo- csányi Pálmé főkönyvelőtől kértünk tájékoztatást. Megemlítette, hogy nemrég kezdődött a Munkás út és a TÜZÉP-telep között egy gyalogjáró létesítése, aminek költsége eléri a 64 ezer forintot. Még ebben az évben hasonló munkálatokra kerül sor a gépállomás és a Béke utca között, valamint a Pacsirta utcában is. A költség- vetési üzem dolgozói ezenkívül felújítják az ÁFÉSZ által üzemeltetett sportfalatozót 380 ezer forint értékben. .. % A parkfürdőben K uns tár Pál vezetővel az alapítás körülményeiről és a jelenlegi helyzetről beszélgettünk. Az 5 ezer négyzetméter alapterületen fekvő fürdőhöz 3 nyílt, 3 fedett medence, és 8 kád tartozik. A 3009 méter mély termálvizes kutat'1953- ban fúrták, de az épületek csak több ütemben készülhettek el. A létesítményt a 60-as évek elején nyitották meg a nagyközönségnek. A télen is üzemelő fürdőben 150—200 orvosi szakrendeléssel beutalt ember fordul meg naponta. Nyáron viszont a vendégek száma — az időjárástól függően —eléri a 250—1200-at is. A befogadóképesség alapján akár 1500 fürdőzőt is tudnának fogadni. Ennek érdekében jövőre az illetékesek az IBUSZ-szal közösen fizetővendég-szolgálat megszervezését tervezik. A belső medence födémszerkezetét még ebben az évben fel kell újítani. Egyébként az alkáli hidrogénkarbonátos, kloridos jellegű lágy hévíz kiválóan alkalmas az ízületi panaszokkal küszködő betegek gyógyítására, de itt kezeltetik magukat a csonttörést szenvedett emberek is. AzSZTK- beutaltak ellátásáról 12 állandó és 6 időszakos munkára felvett dolgozó gondoskodik. Minden kedden és pénteken szakorvosi rendelést tartanak, s a rövidhullámú, a galvánkezelésen és a masz- százson kívül egyéb terápiái módokat alkalmaznak a gyógyítás érdekében. A fürdőben fodrász, pedikűrös és kozmetikus is dolgozik... % Az időközben visszaérkezett tanácselnök a vízműépítésről beszélt. A 28 millió forint értékű beruházás kivifelezését a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, valamint a tanács költségvetési üzeme végzi. A 600 köbméteres víztározóhoz két gáztalanító berendezést, 38 közkifolyót és 44 kilométer hosszú vízvezetéket létesítettek. Eddig 850 lakásba kötötték be a vizet, és az idén további 150 család jut vezetékes ivóvízhez. A komplex vízműtársulattá való átalakulással együtt — a tervek elkészítése és gyakorlati megvalósítása után — a szennyvíz elvezetésének, elhelyezésének valamennyi gondja megoldódik a községben. Emlékeztetőül nem ártvisz- szapillantani az utóbbi esztendő változásaira. Társadalmi összefogással épült 1975- ben a 75 személyes óvoda. (A társadalmi munka értéke 800 ezer forint volt.) Az 530 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat 1977-ben adták át rendeltetésének. A Szabadság és a Ságvári utcában 3,5 millió forintos költséggel út épült, és az átkelőszakaszokon most korszerűsítik a közvilágítást. A munkálatok értéke eléri az 500 ezer forintot. Üj transzformátorállomást kap a Ku- lich Gyula-lakótelep, majd sor kerül a kisfeszültségű hálózat bővítésére is. % Az idén tavasszal 3 hektárnyi területen mintegy 40 ezer forint társadalmi munkával platánokból, juharokból, spirálfűzékből, vadgesztenyékből és nyírfákból parkerdő létesült. A lakosság önzetlenül vállalta a kis fák gondozását... Bukovinszky István 1962-ben készült Nagyszénás rendezési terve. Azóta művelődési ház, gyógyszertár stb. épült a községben. Jövőre megkezdik az új OTP-fiók létesítését, és 1981 körül fognak hozzá a társasházak építéséhez Harmincnyolc év után... Furcsa, nyugtalan természetű ember vagyok. Tízéves koromban kerültünk el szülőföldünkről; a fasizmus, meg a háború sodort tova bennünket. A valóságban napszámos, lélekben már tanítójelölt voltam. így a keresetem tandíjra és könyvekre ment el. Később a párt utasítására sokáig más területen dolgoztam, ami gyakori költözéssel járt. A fiam ezzel kapcsolatban nemrég megkérdezte: „Hol érezted magadat igazán otthon?” „Mindenhol — mondtam én —, magyar állampolgár vagyok, s így ebben az országban mindenütt otthon vagyok.” „Vagy sehol sem” — reagált magyarázkodásomra a fiam, és hangjában valamiféle szánakozást éreztem. Sokat gondol koztam a mondásán, amíg rájöttem, hogy igaza van. A szülőföldtől való elszakadás talajtalanságot, nyugtalanságot olt az emberbe. Hányszor hallom a vonatokon útitársaimtól ünnepek előtt: „Megyünk haza az ünnepekre.” Tehát hazamennek, az otthoni földre, az otthoni házba, az otthoniak közé. Én is otthon éreztem magamat a szülői házban, de csak kapun belül. Amikor kiléptem rajta, már idegen voltam, „jött- ment, nem idevalósi”. Ügyet sem vetettem az ilyesmire, amíg a fiam megjegyzését nem értettem, és rá nem jöttem, hogy aki mindenhol otthon van, az valójában sehol sincs otthon. Egyszer, egy este ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy lássam szülőföldemet; azt a házat, amelyben születtem, hogy végigmenjek az utcán és találkozzam gyermekkori pajtásaimmal. Vajon áll-e még a ház? Vajon megisme- rem-e 38 év után a volt barátaimat? Vajon ők is meg- ismemek-e engem? Ügy éreztem, a nyelvet is elfelejtettem, s hogyan fogok boldogulni? Megnéztem az irataimat, az útlevelem rendben van ... összecsomagoltam és reggel már elindultam Vésztő—Kö- tegyán—Nagyszalonta—Ten- ke. Délben érkeztem meg. Az állomásnál felszálltam a helyi járatú buszra, s közben olyan érzés fogott el, mintha mindenki engem nézne, s ezt mondaná: „Hazajött!” Én akkor éreztem ezt, amikor a központban kiszálltam a buszból és nagyot lélegeztem. Igen. Itthon vagyok, azon a földön, amelyből sarjadtam, ahonnan 38 éve elmentem, mint szegény napszámos fia, s megjöttem mint tanár. Nem is gondoltam erre, amíg az öreg tanítóm örömkönnyeket hullatva nyakamba borult és ezt mondta: „Te tanár lettél, én meg maradtam tanítónak.” Amikor beléptem a patikába, az öreg gyógyszerész revizornak nézett és csak akkor ismert meg, amikor a barátom ott dolgozó feleségével összeölelkeztünk. Meg akartak vendégelni, de elhárítottam, s csak a még két nap szabadságát töltő barátomat kértem, hogy öltözzön fel és kísérjen el. Még mindig nem tért magához az örömtől, csak ölelt, majd elmesélte, hogy most tette le a levelemet, amelyet egy hete kapott meg, és eddig legalább tízszer olvasta már el. Aztán mégis felöltözött és megindultunk lefelé a mj utcánkban. Amikor kiléptünk a kapun, furcsa mámor fogott el: mintha az egész utca az én birtokom lenne. No, most mondja válási, hogy „jött- ment!” Megkérdezném tőle: „Te hol születtél? Mert én itt, ebben az utcában, még a házat is meg tudom mutatni, amelyben a világra jöttem.” Otthon voltam. Azt a talajt éreztem a lábam alatt, amelybe az én „gyökereim vannak belefonódva”. Mintha a természet is várt volna. Előző nap az eső tisztára mosta a köveket és a domboldalon fekvő kisváros minden utcáját. Ráadásul lép- ten-nyomon ölelések ... „Hát eljöttél megnézni a szülőföldet?” „De jó, hogy látunk!” „Ha nem mosolyogsz, nem is ismertelek volna meg.” stb — hangzottak a kedves szavak. Én csak kábultan szárnyaltam közöttük 38 év után — először erősnek, boldognak éreztem magamat. Miért írtam le mindezt? Mert igaz, amikre a fiam célzott: ő mindenhol otthon van, s azért mondja, mert valójában sehol sincs otthon. Egyedül a szülőföld az, ami erőt ad az embernek. Szere- tete a legmagasztosabb emberi érzés. Megtagadása hontalanná, földönfutóvá tesz bennünket. Azóta évente két- szer-háromszor is visszamegyek erőt meríteni, táplálni magamban azt az érzést, hogy van olyan hely, ahol én is otthon vagyok. Nagy Sándor tanár, Bélmegyer Műemlék könyvtár A sárospataki nagykönyvtár belseje, a kupolahatást keltő síkmennyezettel MTI-fotó — KS