Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

1979. július 28., szombat Barkácsműhely a lakótelepen Novak Pál Tamás Péternek szívesen ad tanácsokat A 17 műveletet végző oszt­rák barkácsgép nagy ívben szórja maga mögé a faforgá­csot. Az ablakon beszűrődő napsugár éles vonalakat húz a levegőben szálló porszem­cséken. Nehéz megszokni a sűrű levegőt, aztán a munka hevében mindenről megfe­ledkezünk... Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen, a Rezeda u. 4. szám alatti ház alagsorá­ban történt a csoda: a jobb sorsra érdemes két helyisé­get a Megyei Művelődési Központ fél éve barkácsmű- hellyé alakította át. Kovács István szúnyogháló­keretet készít — Az első hónap ismerke­déssel telt — emlékezik No- vák Pál, a műhely vezetője — aztán egyre többen eljöt­tek ötleteikkel, hogy ezt, vagy azt szeretnék csinálni. Kétszáz vendég biztosan meg­fordult már itt. Még nők is jöttek húsvágódeszkával, fa­kanállal felszerelve, mintát égetni rájuk. Vannak sláger­munkák : télen karácsonyfa­tartót, nyáron meg szúnyog­hálót készítenek sokan. De csinálnak itt népi faragású asztalokat, képkereteket, pol­cokat, cipőtartókat és ki tud­ja, még mi mindent. — Csak faanyagot nehéz kapni a barkácsoláshoz — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács István, aki a földön illesztgeti a majdani szú­nyogháló léceit — pedig any- nyi mindenhez kellene... Itt aztán bármit elkészíthet­nénk. Utolsó simítások a fűszertar­tón Fotó: Orbán Károly — Én is a polctól a virág­tartóig mindent itt csináltam — szól ki a fémmunkák he­lyiségéből Marsi János, aki szomszédjával, Gál Józseffel dolgozik odabent. — Most a tévé 2-es műso­rához készítünk antennát. Ma este már azt szeretnénk néz­ni — mondja, s újult erővel lát a satuba szorított fém­darab fűrészeléséhez. Tamás Péter villamosmér­nök: — Jólesik a szellemi mun­ka után egy kis fizikai erő­kifejtés, no meg hasznosan töltjük az időt, hiszen mind­annyian lakásunk szépítésén fáradozunk. Mi például csak politúros asztalt kaptunk a konyhába, úgy hogy most dekorit lemezből készítek burkolást rá. Már vagy ötö­dik alkalommal töltöm itt a hétvégét. — Messzire eljutott a hí­rünk — mondja búcsúzóul Novák Pál. — Van törzsven­dégünk még a Kulich-lakó- telepről is. Én is emeletes házban élek, tudom, milyen nagy szó, hogy van hol bar­kácsolni. Ezért vállaltam, hogy hétvégeken itt vagyok és segítek bárkinek. Egyre többen jönnek, és ez a leg­főbb bizonyíték, hogy értel­me van ... N. A. Ma este már a tévé 2-es programját szeretnék néMii Lépegető szabad szombatok a gyomai szakközépben Tizenhat nappal kevesebb, mégis 192! Az általános iskola alsó ta­gozata után az elmúlt tan­évben a felső tagozatra is kiterjesztették a szabad szombatos tanítási rendet. Az egyesztendős tapasztalat is bizonyította: a 11 napos ta­nítási ciklus nagyobb zök­kenők nélkül, kedvező ered­ménnyel zárult. Az Oktatási Minisztérium még 1977-ben 10 iskolában megkezdte a 11 napos munkarend kísérlete­it a középiskola minden tí­pusában. Az első kísérleti év ta­pasztalatait 1978 áprilisában tárgyalták meg az érintett iskolák vezetői az Oktatási Minisztériumban. Erre a ta­nácskozásra meghívást kap­tak a kísérletbe később, ,az 1978/79-es tanítási évben be­kapcsolódó középiskolák igazgatói is. Békés megyéből a gyomai Kiss Lajos Gim­názium és Cipőipari Szakkö­zépiskola, a békéscsabai szlovák tanítási nyelvű álta­lános iskola és gimnázium, valamint a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola vállalkozott a nem kis ne­hézséggel, többletmunkával járó kísérletre. Azóta e három középisko­lánkban értékelték az egy esztendő tapasztalatait, s már világosan látják a 11 napos tanítási renddel járó előnyöket és hátrányokat is. 5 mivel 1980 szeptemberé­ben az ország gimnáziumai­ban általánosan is bevezetik a szabad szombatot, érdemes előzetesként bepillantást nyerni e kísérlet menetébe. A gyomai Kiss Lajos Gim­názium és Cipőipari Szakkö­zépiskola igazgatója, Fekete Antal szívesen beszél a kí­sérleti év tapasztalatairól. Annál is inkább, mert ered­ményesen zárták még ezt a „rendhagyó” évet is. Ismerve a középiskolai oktatást is érintő korszerűsítési folya­matot, az egyre feszítettebbé váló munkatempót, kíváncsi­ak voltunk arra, mi veheti rá egy iskola igazgatóját, tantestületét a kísérleti mun­kával járó többletnehézségek vállalására? — Egyszerű: a jövő útja úgyis a szabad szombatos rend általános bevezetése. Miért ne menjünk mi a dol­gok elébe? Másrészt, izga­tott bennünket a megoldás lehetősége is. De ez egyál­talán nem az én személyes döntésemen alapult. Mikor megkaptuk az engedélyt, elő­ször tantestületi értekezleten vitattuk meg a kísérlet vár­ható előnyeit és hátrányait. Végül két kolléga tartózko­dása mellett megszavaztuk. Ezt követően az osztályfőnö­kök beszéltek a kísérletről a gyerekeknek, majd iskola­gyűlést is tartottunk. Az utóbbin már nem is hang­zott el ellenvetés. A szülők szintén csatlakoztak. Azt mondták: — Próbáljuk meg, s aztán vonjuk le a követ­keztetéseket ! — Milyen javaslatok, kész megoldások között lehetett válogatni? — Az 1978. áprilisi tanács­kozáson három módszerre tisztultak le a sokrétű ja­vaslatok. A tiszta profilú is­koláknál egyik megoldás­ként az mutatkozott, hogy a két hétre eső óraszámot egyenlő mértékben osztják el 11 napra, ugyancsak számuk­ra alkalmazható megoldás a 6 + 5 napos órarend is. Ez azt jelenti, hogy az első ta­nítási év szokásos óraelosz­tása után a szabad szomba­tos hétre eső óraszámokat 5 napra zsúfolják össze. Ne­künk, vegyes típusú iskolák­nak egyik módszer sem jó! Nálunk ugyanis a szakközép­iskolai osztályoknak heti egy nap szakmai gyakorlatuk van, második osztálytól pe­dig hetente átlag 38—39 órá­ban kell gondolkozni. Ennek a kétszeresét 11 napra lehe­tetlen összesűríteni! Ezért, mikor vállaltuk a kísérletet, számunkra a lépegetős mód­szert javasolták azzal a ki­kötéssel, hogy teljesítjük a tanítási órák számát. Ennek a módszernek az a lényege, hogy egész évre el kell ké­szítenünk az órarendet, ame­lyet úgy állítunk össze, mintha nem is lenne szabad szombat, hanem minden hé­ten 6 napot tanítanánk. Ugyanis a páros hetek sza­bad szombatján elmaradt egész napos órarendet a kö­vetkező hét valamelyik nap­ján megtartjuk. Kiszámítot­tuk, hogy abban az évben 16 szabad szombat lesz, s ezeket elosztottuk az év többi nap­jára. Kötelezett bennünket ezenfelül a 192 tanítási nap, a negyedikeseknek pedig a 174 nap. Ugyanakkor azt is számításba kellett vennünk, hogy az érettségi előtt állók­nak országosan május 12-re be kellett fejezni a tanítást. Mindezt csak úgy teljesíthet­tük, hogy a többi iskolától eltérően, nem szeptember 5- én, hanem szeptember 1-én, pénteken kezdtük a tanítást. Ugyanakkor a téli szünetet is egy nappal korábban fe­jeztük be, s a tavaszi szü­netből is elvettünk három napot. Az év vége így csak 2 nappal csúszott el. — Ez az éves órarend meglehetősen bonyolultnak tűnik. Nem okozott fennaka­dást? — Hamarabb jegyezték meg a diákok, mint a taná­rok. Egyébként is minden osztályban ki volt függeszt­ve. Végül is mind a szülők, mind a pedagógusok, s kü­lönösen a gyerekek egyönte­tű megállapítása az, hogy bevált a szabad szombatos munkarend. Nem szívesen térnénk vissza a hagyomá­nyos tanításra! Hiszen a szü­lők többet lehettek együtt a gyerekekkel, hét végén na­gyobb utakat is tehettek, és sok gyerek jelentős segítsé­get nyújtott a ház körüli munkákban. Azt hiszem, nem kell magyaráznom a neve­lési értékét annak, hogy a gyerekek ezen a kétnaposra nyújtott hétvégeken nagyobb részt vállalhattak a családra háruló feladatokból, s job­ban beilleszkedhettek annak életritmusába. S azt is ve­gyük számításba, hogy végre több ideje maradt a gyerek­nek arra, hogy azzal foglal­kozzon, amit különösen sze­ret. Hivatalos programokat éppen ezért nem szervez­tünk. A kollégisták kéthe­tenként hazautazhattak, hosz- szabb időre. Aki akarta ki­használhatta közös kirándu­lásokra, programokra ezt az időt. Például osztálykirándu­Okányban évről évre csök­ken a lakosok száma. A köz­ség „elöregedése” az általá­nos iskolás korú gyerekek létszámának - fokozatos apa­dásában is észlelhető. Tíz évvel ezelőtt még a mai 400- as tanulólétszám kétszeresé­vel büszkélkedhetett az is­kola. De nemcsak a falu, az iskolaépületek is elöreged­tek. Utoljára ugyanis 1958- ban készült emeletráépítéssel egy, csak félig-meddig újnak nevezhető iskolaépület. Ezért vált annyira sürgős­sé az iskola központi épüle­te mellett a régi, rossz vá­lyogépület felújítása, amely­re a nagyközségi tanács 800 ezer forintot fordított. Októ­ber végéig a napközi otthon is elkészül. Addig — ha né­mi nehézségek árán is — az iskola biztosítani tudja a 140 óvodás és 140 iskolás étkez­tetését. Az oktatási intézmény ja­vításáért sokat tesz a község. Legutóbb — ez év tavaszán — több helyiségből álló csa­patotthont adtak át az oká- nyi úttörőknek. Ennek fel­építéséhez a községi tanács 60 ezer, a helyi Haladás Tsz 30 ezer, az út*" . ""at 20 lásra, KISZ-megmozdulásra. Mérhető eredménye volt pél­dául, hogy csökkent a szom­bati elkéredzkedések, s az egynapos hiányzások száma. A kollégisták pedig, mivel vasárnap estig vissza kellett térjenek, végre nem jelen­tették hétfőn, hogy nem tud­tak készülni. Az iskola szem­pontjából is előnyös volt a 11 napos munkarend, hiszen az iskola és a kollégium technikai dolgozói is része­sülhettek a szabad szomba­tokból. A kollégák is pihen- tebbek voltak az év folya­mán, s végre arra is jutott idő, hogy egy-egy hét végén közös tantestületi kirándu­lást szervezzünk. — Bizonyára akadtak azért hátrányok is... — Hátrány főleg abból adódott, hogy kísérlet volt és nem országos jellegű. Így a pedagógus-továbbképzéseken nem tudott részt venni a tantestület minden tagja, de ugyanez vodrt; érvényes a más munkarend szerint dolgozók által, szervezett vöröskeresz­tes, KISZ-vezetőképző to­vábbképzésekre, a sportren­dezvényekre, vagy a kollé­giumi rendezvényekre is. Nem tudtunk ily módon olyan mértékben bekerülni az országos és megyei vér­keringésbe, mint korábban. Bár meg kell mondanom, a megyében különleges helyze­tünket megértőén fogadták. S meglepőnek tűnik, de végző­seink nem örültek annak sem, hogy 6 napban maxi­máltuk az őszi, közhasznú munkában való részvételü­ket. Ugyanis átlagban olyan jó teljesítménnyel dolgoztak, hogy két hét alatt akár 3 ezer forintot is kereshettek volna! De ez, azt hiszem, a sok pozitívum mellett el­enyésző probléma. Egy biz­tos : a lépegetős módszer pontos, precíz munkarendet igényel, s nem tűr semmiféle csúszást, halasztást. Csak fe­gyelmezett munkarend, pon­tos összmunka mellett érhe­tők el' a korábban említett eredmények. Az előre terve­zés érvényes az összes moz­galmi munkára és értekez­letekre is! Egy-két csúszás már felborítana mindent. Ez a kísérlet bebizonyította, hogy a tanév eleji előkészü­letek, a szervezés a koráb­binál sokkal nagyobb szere­pet kap. S még így is akad­tak döccenők! De nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy tanárnak, szülőnek, di­áknak egyaránt jobb az új, 11 napos munkarend. B. Sajti Emese ezer, s a szülői munkaközös­ség is 20 ezer forinttal járult hozzá. A lakosság által nyúj­tott társadalmi munka érté­ke is elérte a 40 ezer forin­tot. Az iskola * nyári tatarozá­sában is számítani lehet a szülőkre, valamint a helyi termelőszövetkezet építőbri­gádjára. Az utóbbiak társa­dalmi munkában vállalták a régi iskola külső falának fes­tését. A községi tanács gondol az óvodákra is. Az elmúlt esz­tendő őszéig összesen 200 ezer forintot költöttek az óvo­daépület külső-belső felújí­tására. Az okányi szülők ösz- szefogását példázza a Kos­suth úti általános iskola ud­varának sártalanítása, ka­viccsal történő beborítása is. A szülői munkaközösség tíz­ezer forinttal járult hozzá ezekhez a munkálatokhoz. Társadalmi erőből készült el a 22x44 méteres bitumen sportpálya is a játszótéren. A 300 ezer forint értékű társa­dalmi munkából elkészült pá­lya nemcsak az iskolások testnevelését, de a falu fia­taljainak sportolási lehetősé­geit is bővítette. * B. S. E. Okányiak összefogása MOZI A Vadnyugat hőskora A kétrészes, színes ameri­kai film címe után kíván­kozik egy alcím is: avagy a western műfajának tündök­lése és hanyatlása. Mert egy­re kevesebb hír érkezik ar­ról, hogy az embermilliók ál­tal kedvelt cowboyfilmek so­rát új gyarapítaná. A meg- homályosodott fényű Holly­woodban már alig-alig akad­nak olyan filmművészek, olyan dollármilliókkal ren­delkező menedzserek és pro­ducerek, akik vállalnák új westernfilmek forgatását. S valahogy az is igaz, hogy már kevés újat is lehet tör­ténetben, mesében mondani erről a millióról. Pedig a Vadnyugat törté­nete — ha ilyen idealizált köntössel fölruházottan is, mint ahogyan a westernek- ben viszontlátjuk —, szer­ves része, jelentős része Amerika meghódításának. Egy kontinensnyi oyszág szü­letési anyakönyvében lapoz­tak a filmírók, a rendezők. Számolhatatlanul sok izgal­mas, ízig-vérig kalandos film született. Mítosz lett a tehénpásztorokból, a fene- gyerekeskedő seriffekből, a női szíveket mindenkor meg­hódító fejvadászokból, a ke­gyetlen banditákból, a ki­szolgáltatott és agyontoUa- zott rézbőrűekből. Éppen ezeknek a filmeknek köszön­hetjük a mítosz megszületé­sét, létrejöttét; amely kiszí­nezte, megszépítette a XVIII —XIX. századok észak-ame­rikai valóságát. A sok tízezernyi filmnek mintegy az összefoglalója A Vadnyugat hőskora című. Három kisebb, de logikailag is összefüggő részből kere­kedik ki a majd három és fél órás filmmonstrum. A western három nagy öregje, Henry Hathaway, John Ford és George Marshall voltak a rendezők. A szereposztás ön­magában is parádésnak mondható: Oscar-díjas mű­vészek névsora olvasható itt. A gyönyörű Caroll Baker és Debbie Reynolds mellett Henry Fonda, James Ste­wart, George Peppard, Gre­gory Peck, John Wayne és Eli Wallach kelti életre a cowboyfilmek kedvelőinek már megszokott mentalitású és gondolatvilágú szereplő- is. De ugyanakkor azt is el kell mondani: ebben a film­alkotásban — talán éppen a hanyatlás meggyorsításának öntörvényei miatt, még egy­szer, lehet, hogy utólszor — emlékezeteset alakítanak a színészek. Szerepükön belül még arra is vállalkoznak, hogy a korábbiakban kiala­kult mitikus figuraképéket megváltoztassák, a realitás irányába formálják. A mítosz teremtésével együtt jár az is, hogy a tör­ténet bonyolítása pátosszá válik. De Észak-Amerika történelme is telis-tele van pátosszal: az erről készített műalkotás miért lenne ak­kor más? Az örökkévalóság világa, az újvilág, a korlát­lan lehetőségek hazája ezek­kel a demagógiákkal csábí­tották a telepeseket. Ezeknek a mondatoknak a hangozta­tása közben irtották ki az őslakos indiánokat, fűzték rabláncra a néger rabszol­gákat, gyűjtötték néhányan dollármilliójukat. Bár ma már talán senki sem hiszi el ezt az önkellető mítoszt. A film végén mégis újracsen­genek a sok évtizedes, poros mondatok. Ettől függetlenül: érdemes pénzt, időt áldozni erre a filmre. Láttuk, a wes­tern igazi hőskorát. Most il­lő megnézni a hanyatlás itt- ott még csillogó fináléfilm­jét is. * (Nemesi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom