Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-28 / 175. szám
1979. július 28., szombat Sarkadi órásdinasztia Békéscsaba egészségügyi és szociális helyzete Interjú a városi főorvossal A Váradi házaspár, egymás mellett ülnek a műhelyben is, de otthon is együtt javítgatják a csodálatos szerkezeteket Sarkad főterén aprócska órásbolt. — Jó napot kívánok, siet az órám két percet, meg tudná igazítani? Szemüveges fiatalember néz fel. Szemüvegén nagyító üveg. — Nézzük azt az órát. Egy pattintás az óra hátlapján, s máris kitárulkozik, legalább is számomra egy ismeretlen csoda, rugók, kerekek, meg az isten tudja, miféle alkatrészek. Jóformán egy pillanatig tart, máris mosolyogva nyújtja át a leg- gyakrabb használati tárgyat. — Mivel tartozom? — Jó szóval. — Minden javítás ilyen gyors, és főleg olcsó itt? — Ilyen kisebb, nem is javitás, inkább igazítás nem sok ideig tart. Meg aztán véremben van az órásszakma, már a nagyapám is órás volt. Fiatal, szőke asszony néz fel a szomszédos munkaasztaltól, és évődve teszi hozzá. — Meg a feleséged is. így ismerkedtem meg, és itt egy órásdinasztiával, Váradi ékkai. — Valamikor a század elején a nagyapám, Váradi Károly, a kubikos fia kedvet érzett az órásmesterséghez. Az apja váltig hangoztatja: nem neked való szakma az fiam, maradjál te csak a talicskánál. Ám a legényt nem olyan fából faragták, hogy hallgasson az atyai intelmekre és átkerékpározott Gyulára körülnézni a városba, hol leshetné el az akkor még titokzatos számba menő órásmesterség fortélyait. Elég az hozzá, hogy addig-addig kilincselt a mestereknél, míg az egyik maga mellé vette. Akkoriban az órások nemcsak órások voltak, ékszerészek, meg látsze- részek is. Elröpültek a tanulóesztendők. 1914-ben Váradi Károly üzletet nyitott Sarkadon. Nagyon bele volt bolondulva a szakmájába. Nemcsak szerette, értett is hozzá. Valamikor, jóval a második világháború előtt — amikor már lassan elfelejtették az első világháború szörnyűségeit —, olyan híre Gyulán 13 óvoda működik. Az 1205 helyre szeptember 1-ével 1488 gyereket vesznek fel, s év közben ehhez még várhatóan 140 gyerek nyer felvételt. Az előzetes felmérések szerint 1980 áprilisáig 1629 óvodás korú gyermek nyer elhelyezést a gyulai óvodákban, így átlagosan 135 százalékos lesz az óvodák kihasználtsága. A városi tanács művelődésügyi osztálya — tekintettel a zsúfoltságra — a gyesen levő édesanyák 3 éves gyerekeinek felvételi kérelmét elutasította, de éppen az iskolaelőkészítés maradéktalan megvalósítása érdekében már minden 4. évét betöltött gyermeket felvettek. A tanyán élő gyerekek iskolaelőkészítése is megoldott. Azok, akik nem tudják bejárással megoldani gyermekeik elhelyezését, helyet kaptak a gyulai általános iskolai diákotthonban. Az óvodai gondokat csak nehezíti, hogy 1960 óta a váfi kerekedett Váradi Károly órásmesternek, hogy felfigyeltek rá még Budapesten is. Az iparügyi miniszter az órásmestert 30 éves, a szakmában eltöltött becsületes munkájáért — és ami fontosabb, reklamációmentes tevékenységéért — elismerő oklevéllel jutalmazta. S a nagyapa — talán ez is természetes volt akkor — óráscsaládból nézett magának feleséget. A nagyapának két fia volt: Károly — az apánk — és Lajos, akik közül Károly vitte tovább az órásszakmát. Amikor az apja mellett kitanulta a szakmát, szokás volt, hogy a segédek felkerekednek, és bebarangolják az országot, hogy minél több szakmai tapasztalatot gyűjtsenek, ö is elkerült Zala megyébe, majd amikor jött visszafelé, Szentesen egy rövid időre megszállt egy óráscsaládnál. A rövidre tervezett ott-tartózkodásból hosszabb lett, ugyanis — micsoda véletlen — az órásnak volt egy szempevaló lánya, aki — mivel a családban nem volt fiú — kitanulta az apja mesterségét. Az ismerkedésből szerelem, majd házasság lett. S akkor Károly hazajött Sarkadra, hogy átvegye szüleitől a műhelyt. Azt hiszem, ebből már kézenfekvő, hogy én is az órásmesterséget választottam. Nem kényszerből, apá- mék nem beszéltek rá, de megszerettem, és vonzott az órák titokzatos világa. Jómagam — már 21 éve — 1958-ban Békéscsabán szabadultam fel, a Békés megyei Vasipari Vállalat órásrészlegében tanultam. A szülőkön kívül sokat köszönhetek mestereimnek, Cselovics Györgynek és Gurzó Istvánnak. Különben Cselovics segédként dolgozott nagyapámnál is. 61-ben szabadultam és visz- szajöttem a nagymama üzletébe, aki akkor még özvegyi jogon tartotta fenn azt. — A felesége hogy lett órás? — <5 is megszerette a szakmát. Gyors- és gépíróként végezte el az iskoláit, s amikor megesküdtünk, mindig ott ült mellettem esténként, amikor az órákat javítgattam. Azt mondta, őt is nagyon érdekli, mit szólnék hozzá, ha órás lenne. Dehogy beszéltem volna én le róla. 1973-ban Orosházán tett szakmunkásvizsgát, és órás lett. Másnap már őt is felvették ide mellém dolgozni. Azóta ketten vagyunk a kis műhelyben. — Ha még nincs elege az órásokból, elárulhatom — mondja mosolyogva a fiatal- aszony, hogy az öcsém is órás. Ó is itt dolgozik velünk, de most éppen katona. Ezek után már az is természetes, hogy Váradiék, amikor leteszik az üzletben a szerszámokat, csak rövid időre válnak meg tőlük, otthon folytatják. A régi, még a nagyapa idejéből rájuk maradt órákat javítgatják. Nekik ez a kikapcsolódás. Kép, szöveg: Béla Ottó rosban mindössze három új óvoda épült, s ezek közül a Törökzugi lakótelepen továbbra is nagy a zsúfoltság. Némiképp enyhít majd a gondokon az a lehetőség, hogy szeptember 1-ével két új csoport létesítésére kapott engedélyt a lakótelepi óvoda. A legrégibb óvodák közé tartozik a Mágocsi úti, amelynek egyik épülete különösen rossz állapotban van. A többi óvoda közül is alig akad olyan, amelyik eredendően erre a célra épült volna. A városi tanács művelődésügyi osztályának erőfeszítéseit bizonyítja, hogy a tavalyi esztendőben sikerült megoldani azt is, Jiogy egy óvodai csoportra mindenütt jusson egy délelőttös és egy délutános óvónő. Bár a városban nem működik üzemi óvoda, de Gyula vállalatai, üzemei, az ott dolgozó szocialista brigádok rendszeres támogatást nyújtanak az óvodáknak. Békéscsaba és a városkörnyék egészségügyi, szociális és bölcsődei hálózatának irányítását a városi tanács egészségügyi osztálya végzi. Ezeknek az intézményeknek a működéséről, valámint a megyeszékhely távlati egészségügyi fejlesztési terveiről beszélgettünk dr. Juhász Istvánnal, az egészségügyi osztály vezetőjével. — As egészségügyi hálózat fejlettségi szintjét tekintve Békéscsaba milyen helyet foglal el az országban? — A felsőfokú centrumokhoz viszonyítva megfelelőnek mondható. Gondok azért bőven vannak. Főként a tárgyi feltételek, az épületek és a műszerek elavultak. Néni éppen felhőtlen a személyi ellátottság kérdése sem. Bizonyos szakterületeken, például a szemészet, belgyógyászat területén jelentős az orvoshiány. Viszonylag jó az ellátottság a középkáderekből. — Nemcsak Békéscsaba, de az egész megye lakossága fokozott figyelemmel kíséri a kórházrekonstrukciót. Milyen változást jelent majd a rekonstrukció befejezése a fekvőbetegellátásban? — A kórházrekonstrukció első ütemének befejezése előreláthatólag a tervezettnél később, 1981 végére történik meg. Ez 300 új ágyat, és megfelelő műszerezettséget jelent majd. A második ütem 1983-ban indul, és ezzel 1153 ágyasra bővül a kórház. Olyan új osztályok is létrejönnek, amelyek eddig nem működtek: urológia, bőrgyógyászat, koraszülöttosztály. A munkálatok végleges befejezését 1990-re tervezik. Az egymilliárd 200 millió forintra tervezett be„Tisztelt Szerkesszen velünk rovat! Kérem, szíveskedjenek leközölni a pár mondatot, amit Önöknek írtam. Hálatelt szívvel mondok köszönetét a Békéscsabai Kötöttárugyár Láng kiváló szocialista brigádjának azért a kedvességért, amit értem tettek. Televíziókészüléket, élelmiszert hoztak, felásták a kertemet és megígérték, hogy kimeszelik a lakásomat.. A megható sorokat Szabados Gergelynétől kaptuk Sarkadról, a Vasút u. 86. szám alól. Kíváncsiak voltunk, hogyan, milyen körülmények között él olvasónk, ezért otthonában kerestük fel. A ház máladozó fala, a begyepesedett udvar arra enged következtetni: magatehetetlen, idős ember a lakó. Szabados nénit ágyban fekve találtuk. Amikor megtudta jövetelünk célját, könnyekre fakadt: — Én, kérem szépen, egyszerűen emberi hangra vágytam. Az elmúlt őszön elromlott a rádióm, és a GELKA szakemberei azt mondták: olyan öreg csotrogány, hogy meg sem lehet javítani. Aztán jött a karácsony, a szeretet, a béke, a család ünnepe. És én itt voltam egy szál magam. Dagadtra sírtam a szemem, már-már az ön- gyilkosság gondolafával foglalkoztam, de mégis túljutottam a hullámvölgyön. Tavasszal eszembe jutott, hogy újságon keresztül lehet segítséget kérni. A Képes Újságnak írtam, hogy olvasótársaim közül, ha valakinek volna egy használt rádiója feleslegben és elküldené neruházás remélhetőleg hosz- szabb távra megoldja majd Békéscsaba fekvőbeteg-ellátását. — Mi a helyzet a járó- beteg-ellátással? — Az alapellátást 18 felnőtt-, 10 gyermek-, és 15 fogorvosi körzet oldja meg. Mint már említettem, a szak- rendelésekkel van gond. Igen sok az üres státus. Egyetlen belgyógyász és egyetlen szemész van a szükséges 3 helyett. Mivel a kórházban is éppen hogy megvan a kellő szakorvosi létszám, a járóbeteg-ellátásra nemigen jut orvos. Az integráción belül igyekszünk megoldani, amit lehet. — Hogyan vált be az integráció? — Túl sok tapasztalatunk még nincs, de szemmel láthatóan szervezettebb a munka. A tárgyi feltételek hiányát, a rossz örökségeket azonban ezzel sem lehet kiküszöbölni. Üj, korszerű intézményekre van szükség. — Gondolom, ez bölcsődei hálózatunkra is elmondható. — Sajnos, igen. A tanácsi bölcsődékben mindössze 400 kisgyermek férne el. A tényleges szám ennél jóval több. Általában 150—160 százalékos ezeknek az intézményeknek a kihasználtsága, de van olyan lakótelepi bölcsőde is, ahol 200 százalékos. Így is igen sok bölcsődei elhelyezési kérelmet kell visz- szautasítani. Ezeket a gondokat az idő oldja majd meg. A VI. ötéves tervben 3 bölcsőde épül Békéscsabán. Előreláthatólag csitul a demográfiai hullám is. — Beszéltünk a felnőttekről és a kisgyermekekről. Milyen az egyre növekvő számú idős korú lakosság ellátása? kém, nagyon szépen megköszönném. .. Másnap már itt voltak a Békéscsabai Kötöttárugyár Láng Szocialista Brigád képviselői. Elbeszélgettek velem, körülnéztek és megígérték, hogy televíziót hoznak nekem. Nem akartam hinni a fülemnek... De igaz volt! Az egész világot hozták be a lakásomba! Azóta nem vagyok egyedül... Az ágy szélén Szokol rádió szól halkan. Szabados néni észreveszi pillantásomat és nyomban magyarázkodni kezd: — Ezt is postán kaptam, egy Képes Újság-olvasótól. 181 rádiót utasítottam visz- sza udvarias levélben. Minek nekem annyi. Én csak egyet akartam, aminek a hangját hallom. De jólesett, hogy felfigyeltek soraimra. Nagykanizsáról, Soltvadkertről is kaptam küldeményt, amit ezúton is hálásan köszönök. — Sarkadi születésű vagyok. Pincérhez mentem férjhez, így kerültem Budapestre. Kenyereslányként kezdtem, aztán kitanultam a kávéfőző mesterséget. Csakhogy jött a háború... Amikor a fiam megszületett, súlyos műtéten estem át. Az orvos közölte a férjemmel, hogy házaséletre alkalmatlan vagyok. A férjem aztán nagyon gyorsan magamra hagyott a fiammal, a bánatommal együtt... A kisfiámat az édesanyám nevelte Sarkadon. Amikor Budapesten lebombázták a lakásomat, otthagytam csapot, papot, csakhogy a családommal lehessek. Aztán anyám megbetegedett, így nem mehettem vissza Budapestre. Sarkadon éltem, évtizedeken át mosónő voltam. I — Békéscsabán két szociális otthon és öt öregek napközi otthona működik. Ezenkívül igen jól szervezett a házi szociális gondozás, amelyben a főállású és a tiszteletdíjas gondozónőkön kívül szép számban részt vesznek a szocialista brigádok. A szociális otthonok bővítése, korszerűsítése is tervbe van véve, sőt, szeretne a város egy nyugdíjasok házát építeni. Itt az idős emberek étkeztetését, egészségügyi ellátását, valamint időtöltését, szórakoztatását lehetne megoldani. — Milyen helyzetben van a város üzemegészségügye és iskolaorvosi ellátása? — Jelenleg 3 főállású üzemorvos van Békéscsabán. A legtöbb munkahelyen részfoglalkozású üzemorvos működik. Az utóbbi években jelentősen nőtt az üzemorvosi órák száma. Ez jelenleg napi 54 óra. Az iskolaorvosi teendőket általában a területileg illetékes gyerrrbgkkör- zeti orvosok végzik. A szakmunkásképző intézeteken kívül ez többnyire megoldott probléma. Gondot jelent még a rendelési hely hiánya. — Hogyan foglalná ösz- sze Békéscsaba egészség- ügyi és szociálpolitikai fejlődését és az elkövetkezendő időszak teendőit? — összességében megállapítható, hogy a megyeszékhely egészségügyi és szociális ellátása az V. ötéves terv során tovább javult. Mivel az ezredfordulóra előreláthatólag 80 ezer ember ellátását kell megoldani, tovább kell javítani a tárgyi feltételeket és jobban kikeli használni az integráció adta lehetőségeket. Gubucz Katalin A napi béremet megfizették, de az OTI-ba senki be nem jelentett. Később a testvérem és a sógorom belépett a Lenin Tsz-be. Én az ő munkakönyvükre dolgoztam, ezért zsírt, lisztet, szalonnát, kolbászt, babot, burgonyát és egyéb élelmiszert adtak. Ma már mindketten halottak, senki sem tudja igazolni, hogy mennyit gürcöltem. össze-vissza hat és fél évet tudnak nekem igazolni, s ezért nyugdíj nem jár. Pedig világéletemben mindig sokat dolgoztam... Miből él egyáltalán? — Még nem említettem, hogy a fiam támogat anyagilag? Igaz, hogy hét esztendeje színét sem láttam, évente kétszer ír, nevem és születésem napján egy- egy lapot. De havonta küld 700 forintot, abból élek. — Nálunk már hagyomány, hogy felkarolunk egy- egy elesett öreget — magyarázza Újvári János szocialista brigádvezető. — így jutottunk el Szabados Ger- gelynéhez. Nagy boldogság számunkra, hogy segíthetünk egy öreg asszonynak. A tv- készülék Kölner István brigádtagé volt. ö színes tv-t vásárolt, így a brigád nevében felajánlotta az öregasszonynak a régit. Kimentünk szétnézni. Tessék elképzelni, még konnektor sem volt a lakásban. Mi aztán mindent beszereltünk és átadtuk a tv-t. Éppen ma- gyarnótaműsor volt. Csak látni kellett volna a néni arcát. .. Én soha nem felejtem, ahogyan nézte a televíziós műsort. Ary Róza JEGYZET Társadalmi munka Örömmel adunk hírt, ha megyénk valamelyik városában, községében épületek, járdák, játszótéri berendezések stb. készülnek társadalmi munkában. Ezáltal az „Egy nap a városért”, az „Egy üzem,, egy iskola”, az „Egy brigád, egy osztály” mozgalom résztvevői olyan anyagi és erkölcsi értékeket hoznak létre, amelyekre joggal lehetnek büszkék ők maguk is. Akik viszont naponta használják ezeket a létesítményeket, felszereléseket, s gyönyörködnek az ugyancsak közös erőfeszítéssel tisztán tartott környezetben; a fákkal, díszcserjékkel beültetett parkokban, azoknak elsőrendű kötelessége megbecsülni és megvédeni minden rongálástól őket. Az összetaposott virágágyások és pázsitok, a szeméttel és különféle hulladékokkal teleszórt, de előzőén szépen megtisztított helyek, no meg a derékbatört facsemeték láttán, sok esetben meddő vállalkozásnak számít egy-egy újabb tisztasági akció elindítása. A Békés megyei Tanács tervosztálya vezetőjének ez év májusában készült kimutatása szerint tavaly az egy személyre jutó társadalmi munka átlagértéke — a nagyközségek kategóriájában — 4l7 forint volt. (A legjobb: 1027, a legkisebb csak 40 forintot tett ki.) Az utóbbival kapcsolatban felmerülhet a szervezés hatékonyságának kérdése. Találtunk, olyan települést, ahol a községfejlesztő társadalmi munka irányításában legilletékesebb vezetőktől megtudtuk, hogy valóban léteznek ilyen problémák. Előfordult, hogy a felméréssel megbízott tanácstag nem küldte be időben a körzetében elvégzett társadalmi munkáról szóló jelentést. Másutt a lakosságot nem tájékoztatták megfelelően a közép és hosszú távú tervekről. Egy-egy akció bizonyos kampányjelleget öltött. Hol a szükséges építőanyaggal, hol pedig a létszámmal volt baj. Felkerestünk viszont olyan helységet is, ahol a népfront a tanáccsal, a vállalatok, intézmények, szövetkezetek szocialista brigádjaival közösen mindent megszervezett, s a résztvevők becsületesen elvégezték a vállalt feladatot. Ám az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke mégis alacsony maradt. Hogy lehet ez? Nyilván, egy-két esetet kivéve, ott nem is a hibás szervezésről, és a lakosság, a különböző munkahelyi kollektívák rossz hozzáállásáról volt szó. Az egyik tanácselnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy korábban, amikor tornaterem, vagy egyéb létesítmény építésére, illetve felújítására került sor, könnyebb és több sikert ígérő vállalásokra lehetett számítani. De ha a tanács egy évben például csak egymillió forint fejlesztési alappal rendelkezik, akkor már nagyon meg kell fontolni, mire költik el a pénzt. Az viszont nem mindig célszerű, és népszerű eljárásnak számít, ha állandó pénzfelajánlásokra ösztönzik a lakosságot. Számos körülménytől — és nem utolsósorban egy-egy település lélekszámától, lakosságának összetételétől — is függ, hogy téglajegyek kibocsátásával, vagy más befizetési formával lehet-e „kísérletezni”. Időnként azonban egy-egy ilyen sikeres akcióról, sok-sok embert érintő mogalomról szívesen tudósítunk mi is. összegezésül elmondhatjuk, hogy a viszonylag kedvezőbb helyzetben levő településeken is lehet rosszul tervezni és szervezni. Vagy fordítva: a nagyon alacsony fejlesztési alappal rendelkező községeket gyakran példaképül állíthatjuk mások elé. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az ilyen célra fordítható összegek alapvetően meghatározzák: mikor, mire használjuk fel őket. Bukovinszky István Gyulán Is zsúfoltak az óvodák Emberi hangra vágytam...
