Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

1979. július 24., kedd o Utazás az autóbuszjegy körül A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet elektromos üzr- * méhen egy műszak alatt 600 darab hőfokszabályozós vasaló ♦ készül. Képünkön «--késztermék .bevizsgálását végzik _______ __—■— Fotó: Martin Gábor + ♦ B útorok az olimpiára A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet exporttevékeny­sége immár másfél évtizedes múltra tekint vissza. Legré­gibb vásárlójuk a Szovjet­unió, amely évek óta fogad­ja Békéscsabáról a „Csaba 75” fantázianevet viselő, 28 darabból álló lakószoba-gar­nitúrákat. Az elmúlt eszten­dőben a szövetkezet 420 szobára valónyit szállított e tetszetős termékéből keleti szomszédunknak. Az idén ez a szám ugyan 250-re csökkent, ám ez nem jelenti azt, hogy a partner elégedetlen a bútorgyártók munkájával, sőt a megren­delt garnitúrák száma ép­pen azért csökkent, mert a szovjet fél mintegy 16 mil­lió forint értékben- szállodai berendezést kért az olimpiá­ra a csabaiaktól. Az utóbbi időben figye­lemre méltóan növekszik a szövetkezetben készült bú­torok térhódítása a tőkés piacokon is. A holland Bij- nen cég tavaly 2700 tv- és sztereorádió-szekrényt vásá­rolt meg, 1979-ben pedig több mint 4 ezret vesz át ezekből a romantikus tölgy kisbútorokból. Az üzlet híre nyugatnémet és francia cégek érdeklődé­sét is fölkeltette, így várha­tó, hogy a Békéscsabai Bú­toripari Szövetkezet fokoz­ni tudja a stílbútorgyártást. A magyar külkereskedelmi vállalat, az ARTEX, a sike­rekre alapozva most újabb stílbútorok elkészítésére kér­te föl a szövetkezetét, abból a célból, hogy az USA-ban mutassa be azokat a piac­szerzés reményében. A csabai szövetkezet teljes termelésének 80 százalékát teszi ki egyébként az export, ezen belül a tőkés piacok részesedése a korábbi 20 százalékról most 30-ra emel­kedik. (Bm. Népújság, 1979. III., 15.) „... egy 20 év körüli fiúnak nem volt jegye. Az ellenőr felszólította, hogy fizesse meg a büntetését, il­letve adja át a személyazo­nossági igazolványát... A rendőrség előtt az ellenőr le­állította a buszt, durva mó­don karon ragadta a fiatal­embert, és a rendőrség épü­letébe tuszkolta...” A Volán válasza IV. 12-én (a Népújságban). „ ... ami­kor az ellenőr a rendőrség előtt a fiatalembert leszállí­totta, elfutott, ma sem tud­juk a nevét. Egy első osztá­lyos kisgyerek is tudja, hogy a busz tömegközlekedési esz­köz, amelyen ingyen utazni nem lehet...” * * * _1 óra 30, 10-es busz. A Kulicb Gyula-lakótele­pen egy fiatalember lép fel a járatra. Ügy tesz, mintha bedobná a J pénzt, lenyomja az automata karját, jegyet nem ad. ' Kedélyeskedik a mellette állókkal: vacak ez a „mics(jtóa”, hamar elrom­lik, jegyi meg sehol... Építőipari vállalat. Az első felszálló bedobja a 2 forin­tot. A 'jegyet, ahogy azt a nagykönyvben megírták, úgy adja a gép. — Na, látja — szói oda a kedélyeskedőnek egy idős férfi -4-, alig jöttünk pár métert, megjavult ez a „va­cak”! I— A fiatalember elfor­dítja a fejét, nem szól sem­mit .. .1 Cs. J.-né panaszos levele a Bm. Népújsághoz: „Rettene­tesen felháborított az eset, ami velem történt... Fel­szállók a Kölcsey utcánál a 19 óra 20 perces 17-es jel­zésű autóbuszra. A hátsó aj­tón szálltam fel, pechemre. Ugyanis, onnan hátulról tü­lekedtem fel magam az au­tomatáig, és meg akartam váltani a jegyemet. Mire egy csapzott hajú, szemüveges dik, de ezen belül a száraz- és füstölt áruké 25 száza­lékkal. Mivel e termékek iránt a hazai és a külföldi kereslet egyaránt nagy, az igényeket eddig nem tudtuk megfelelően kielégíteni. Indokolt takarékosság A tüzelőanyagok és az energiaszolgáltatás áremelé­sét elsősorban az energia- hordozók világpiaci árának a legutolsó fogyasztói árren­dezés óta végbement jelen­tős — sőt várhatóan tovább tartó — emelkedése indokol­ja. A tüzelőanyagok és fű­tési szolgáltatások árát leg­utóbb 1974-ben emeltük, a villamos energia ára pedig 15 éve változatlan. Az át­lagnál nagyobb mértékű a távhőszolgáltatás díjának emelése. De a fogyasztó ez­után is a költségeknek át­lagosan mintegy 40 százalé­kát viseli. A díjemeléssel mérséklődik a központi, il­letve a távfűtéses lakások fűtési költségeinek meglevő nagy különbsége. A háztartási tüzelőanya­gok áránál jobban, átlagosan 51 százalékkal emelkedik a villamos energia fogyasztói ára. Ahhoz, hogy a villamos- energia-termelés és -fejlesz­tés költségei megtérüljenek, 90 százalékos áremelésre lett volna szükség. A háztartá­sok villamosenergia-fogyasz- tása tavaly átlagosan 14,5 százalékkal növekedett. A ta­karékosság tehát indokolt, fő módszere a korszerűbb elekt­romos és elektronikus ké­szülékek (pl. tranzisztoros, integrált áramkörös tv) gyár­tása és alkalmazása. De az elektrifikált háztartásokban ezen túl még számtalan le­hetőség nyílik a villamos­energia-takarékosságra, mely végeredményben erőművi beruházásokat tehet felesle­gessé. A motorizáció térhódítását sem akarjuk, nem is lehetne megállítani. A növekedés ütemét azonban lehet és kell is mérsékelni^ hogy a jelen­legi szint, az évi 90—100 ezer új személygépkocsi értékesí­tése mellett csökkenjen a sorbanállás, megszűnjék a nagyarányú spekuláció, hogy a gépkocsiforgalom növeke­désével lépést tarthasson az út- és szervizhálózat fej­lesztése. lövedelem­kiegészítés A különböző iparcikkek: a bútorok, a cipő, az egyes építőanyagok, a mosószerek, a szappan, csakúgy, mint a tisztítás, cipőjavítás áreme­léseit a nyersanyagok és az energiahordozók világpiaci drágulása indokolja. Az áremeléssel járó több­letkiadások részbeni ellen- súlyozására jövedelemkiegé­szítésben részesül 10 millió 200 ezer magyar állampol­gár. A lakosság csaknem va­lamennyi rétegére kiterjedő differenciált részbeni „kár­talanítást” szükségessé teszi a széles körű és olykor nagymértékű áremelés. Tel­jes ellentételezésről, kom­penzálásról így sem beszél­hetünk. Az áremelések egy év alatt a lakosságnak ösz- szesen 28 milliárd forint többletkiadást okoznak, s ebből 21 milliárdot, tehát 75 százalékát fedeznek a jöve­delemkiegészítések. Vagyis átlagosan az élelmiszerek és a háztartási energia drágulá­sának terheit. Ahogyan az ilyen átlago­lásnál már lenni szokott, a családok egyik /fésze jól ki­jön majd a jővedelemkiegé- szítésből, a másik része nem — ez függ fogyasztói szoká­saiktól, fogyasztásuk össze­tételétől. A magasabb jöve­delmű rétegeknek általában jobban nőnek kiadásaik, míg az alacsonyabb jövedelműe- ké viszonylag kevésbé. Még­sem lett volna célszerű a jö­vedelemkiegészítéseket a ke­resetek százalékában megál­lapítani. Társadalmilag igaz­ságosabb a fix összeg oda­ítélése, az azonos szintű fo­gyasztás támogatása. Az a kívánatos, hogy a munkajö­vedelmekben érvényesüljön a határozott differenciálás. Hz előrehaladás feltétele A fogyasztói áremelések — a jövedelemnövelő intézke­dések ellenére — fokozzák tehát a vásárlók terheit. A mostani intézkedések egy év alatt 9 százalékkal növelik a fogyasztói árszintet. Ebből 1979-re 4 százalék jut, ami­ből 3 százalékot fedez a jö­vedelemkiegészítés. Így vég­eredményben 1979-ben az eredetileg a tervben számí­tott 4,7—4,9 százalékkal együtt 9 százalékos fogyasz­tói árszintnövekedés várha­tó. Az életszínvonal-politiká­ban, a jövő megalapozásá­ban úgy haladhatunk előre, ahogyan megvalósulnak gaz­dasági célkitűzéseink, aho­gyan javul a gazdálkodás minősége, hatékonysága. Az egyes ember sorsa, és a tár­sadalom boldogulása egy­aránt a személyes teljesítmé­nyektől, a közös munkánk­tól függ. Kovács József (Folyt, köv.) emberke rátette a kezét, és nem engedélyezte a jegy megváltását, mondván, csak azért akartam jegyet vál­tani, mert őt megláttam... Hiába mondtam bármit, ő csak büntetni akart. Egész kis veszekedés alakult ki, vagyis csak én mondtam a magamét, mert ő meg volt győződve, hogy én csaló va­gyok ... 7 óra 45, 17/A. A két el­lenőr csendesen, kulturál­tan szólítja az utasokat. — Kérem a jegyeket, el­lenőrzés ... A jól öltözött, fehér stó- lás, szemüveges hölgy le­járt bérletet mutat. Zavart és ideges. Az ellenőr a sze­mélyigazolványát kéri. — Ne szórakozzon velem, dehogy adom! — S már kapná ki a bérletet az ellenőr ke­zéből. — Mit gondol? Már évek óta bérlettel járok! Szabad­ságon voltam, elfelejtettem megújítani! — És mondja, mondja a magáét. (Megjegyzendő, hogy min­den hónap első napjának 0 órájától 5-én 24 óráig tart a türelmi idő, amíg az új bérlet megváltható. Ha pe­dig ez nem sikerült, mert szabadságon vagyunk, ne restelljünk 2 forintot bedob­ni az automatába — köte­lességünk nyugalmunk és becsületünk érdekében!) 6-os járat, 7 óra 55. A felszólítás után az uta­sok szó nélkül veszik elő a bérletet, a jegyet. Egy fiatal nő a jegyét mutatja. — Nézd meg, légy szíves az automatában levő jegy számát! — szól hátra a tár­sához Bán Tibor ellenőr. Laczó András bemondja a számot. — Ez a jegy érvénytelen, asszonyom! — Ez? Most vettem a 3- ason! — csattan fel a hang­ja­— De erre a járatra nem jó — közli az ellenőr. — Én úgy tudom, jó vitatkozik az utas. A következő megállóban leszállnak... Mi is ezt tesz- szük és tisztes távolból fi­gyeljük az eseményeket! A bliccelőnek áll „magasabb­ra”! — Közlöm magával, hogy feljelentem. Én nem akar­tam csalni! — Én elhiszem, de minket azért fizet a vállalat, hogy a szabálytalanságokat kiszűr­jük — mondja Bán Tibor. A hölgy nem hajlandó ki­fizetni a büntetést. Piros a dühtől, amikor elviharzik. Hát 2 forintért érdemes volt? * * * Bán Tiborral és Laczó Andrással arról beszélge­tünk, hogy milyenek az uta­sok. Mindketten rutinos el­lenőrök. — Legtöbb problémánk a 17-es járaton van ’— kezdi a beszélgetést Laczó András. — Hogy mi az oka, nem tud­nám megmondani. Ennek ellensúlyozására viszont az erzsébethelyi járatokon alig- alig fordul elő szabályta­lanság. Arra fegyelmezet­tebb emberek élnek? Megle­het! A mezőmegyeri járato­kon szintén kevés a bliccelő, de annál több bajunk van akkor, amikor Megyeren vé­ge a diszkónak. Azon a na­pon még ketten is alig győ­zünk intézkedni. Biztonsá­gosabb lenne, ha a „diszkós napokon” rendőr segítené a munkánkat! Sokszor vere­kednek, durvák. Ki mer vi­tatkozni olyan sok, szesztől erős fiatalemberrel? 8-as járat. Megdöbbenve látom, hogy az egyik ülé­sen a műbőr késsel, vagy valamilyen éles tárggyal ösSze-vissza van vagdosva. Hát ilyenek az utasok? Van­nak ilyenek is! Béla Vali Ki hogyan veszi? Mi sem természetesebb, hogy egy-egy ilyen nevezetes esemény bejelentése után jobban fülel az újságíró az „utca emberére”. Aki szeren­csére humorizálni is tud. Onnan lestem a következő véleményeket: * — Végre egy kis öröm! Utolérjük a kapitalistákat az áremelésekben... Csak egyet nem értek. — Mit, majd én megma­gyarázom. — Azt írják: a zsiradékok fogyasztói ára átlagosan 17 százalékkal nő. Ezen belül a sertészsír ára 20 százalékkal, a növényi eredetű zsiradé­kok ára átlagosan 24 száza­lékkal emelkedik. Engem ne etessenek! Hát milyen más­fajta zsiradék van, és hogy jön ki az átlag 17 százalék­nak? — Hogy milyen másfajta? Hát a vaj, a ... a ... — A fülzsír, a dinamóke­nőcs, az is zsiradék..., ha ezek változatlanok, akkor le­fele húzzák az átlagot. Ja. Most már értem... % — Engem jól becsaptak! A Teplicztől, aki pedig ■benn­fentes az ilyen ügyekben, azt hallottam, hogy a do­hányárak is emelkednek, méghozzá száz százalékkal. Aztán hiába keresem, nem változtak. — Ezért bosszankodsz? — Persze. Le akartam szokni a cigizésről, hogy re­kompenzáljam saját háztar­tásomban a plusz kiadásokat. És most? Ingyen pedig nem szokom le! * — Azért van Isten! Meg kiskapu... — Miből jött rá? — Ember! Hiszen megír­ták, hogy a kulturális szol­gáltatások közül a színház-, a mozi- és a cirkuszhely árak 30 százalékkal nőnek. — És ennek örül? — Nem érti? A futball­mérkőzésekre a régi hely­árakkal mehetünk! Pedig milyen cirkusz van azokon is néha! * — Éljenek a horgászok! — kiáltott föl egy asztaltársa­ság a minipresszóban, ami­kor a szövetség egyik me­gyei vezetőségi tagja vasár­nap reggel megérkezett. — Nekem is ez a vélemé­nyem — reagált egészsége­sen a közfelkiáltásra, aztán gyanút fogva megkérdezte: — De miért? — Jól dolgoztok! A hal ára nem emelkedett! Igyunk egyet erre! És amilyen pechje volt a vezetőségi tagnak, a cehhet neki kellett fizetni. De sze­rencséje volt: a szeszek ára sem emelkedett... * Már közismert figurája Bé­késcsabának a „kis francia”, akinek 1936 óta Békés me­gyei felesége van. Francia honban éltek 1975-ig, aztán Magyarországra költöztek. A férfi, aki részt vett a fasisz­ták elleni fegyveres, illegális harcban, rokkant. Fél karját amputálni kellett sebesülése után. Azért jött felesége szü­lőföldjére, mert nyugdíjából — ma magyar pénzre szá- mítva szép összeg — Fran­ciaországban alig - tudott megélni. Azért minden nyá­ron két-három hónapig ott üdült. Most három hetet ter­vezett. — Mi van, kisöreg? Ilyen rövid ideig tart az otthon­iét? — Eztet ti nem értitek. Kint olyan a dragasag, hogy a három hét is alig bírjuk a kis nyugdíjból... Hát jö­vünk. Meg jo, hogy benzin­re futja, az mereg draga. meg a deli gyümölcs, amin élnék a szegények, az ara­boktól jön Nizzába, meg a táplálék kétszerese lett... A szálloda, nem is beszélve ar­ról, nem tudjuk fizetni... Hat ezert... Így van ez. Európa ebéd­lőasztala Magyarország. Ide jönnek jól bevásárolni nyu­gatról, minden olcsóbb, mint náluk az élelmiszerek közül, ök elvitték, a mi államház­tartásunk meg fizette a kü- lönbözetet. — Most jól kitoltunk ve­lük! — mondta Teplicz Ala­dár. — Csak az a kár, hogy emiatt a mi zsebünkbe is mélyebben kell belenyúlni. Neki nincs gyereke és sza­badúszó. .. * — Engem csak egy bosz- szant! — Éspedig? — Hogy miért nem vártak ezzel év végéig! — Ezt nem értem... — Mert begyepesedett vagy, konzervatív. Hát nem újévkor szoktuk megfogad­ni, hogy jövőre másként élünk, takarékoskodunk, meg minden? — A fene vigye el! Most kezdhetjük az év közepén... Varga Dezső Bársonydzseki és védőkesztyű Harmincegyezer férfi-, gyermek- és bébikabátot ké­szített az idei év első felé­ben a Tótkomlósi Vegyes­ipari Szövetkezet csaknem 110 textilruházati üzemi dolgozója. E nagy mennyi­ségnek több mint felét — 18 ezer 250 kabátot — bér­munkában készítettek hol­land és francia megrendelés­re. Mintegy 3 ezer 200, hazai alapanyagból gyártott gyer­mekkabátot küldtek a Szov­jetunióba, s további, csaknem 10 ezer kabátkát a Felsőru­házati Nagykereskedelmi Vállalatnak adtak át. Jelenleg egy lódén típusú, saját anyagos kabátféleséget készítenek francia megren­delésre, amelyekkel hamaro­san útnak indulnak az első kamionszállítmányai?:. Ezt követően a közel-keleti or­szágok számára gyártanak bársonydzsekit, s további 6 ezer gyermekkabátot külde­nek a szovjet piacra. Szep­tembertől fokozatosan újra a belföldi igényeket elégítik ki, s ennek folyamán to­vábbi bébi gyermekkabáto­kat gyártanak a kereskede­lemnek. A vegyesipari szövetkezet bőrruházati üzemében több mint 22 ezer különféle mun­kavédelmi lábbelit készítet­tek az első félév folyamán, továbbá mintegy 20 ezer ipari védőkesztyűt. Legna­gyobb tétel — termelésük mintegy felét tette ki — r MÁV által rendelt fémszeg- mentes, mikrotalpas ba­kancs, bőrcsizma, valamint női száras cipő. A Munka- ruházati Nagykereskedelmi Vállalat rendelte meg a vé­dőkesztyűket, továbbá a fémszegmentes bakancso­kat, illetve a zárt kérgű téglagyári sarukat. Ezenkí­vül a kohászok részére ezer öntőcsizmát készítettek. A második félévre hason­ló mennyiségű munkavédel­mi lábbelit készítenek, köz­tük olajálló formatalpú fér­fibakancsot, s mikrotalpas, fémszegmentes bakancsokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom