Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
0 1979. július 1., vasárnap SPORT SPORT SPORT SPORT Mérlegen a Bcs. Előre Spartacus labdarúgó szakosztálya II sikereket a hibákkal együtt kell értékelni Felvételünk a telt ház előtt lejátszott Bcs. Előre Spartacus—Ü. Dózsa (2—2) találkozón készült. A fehér mezes Láza veszélyezteti Tóth Zoltán kapuját Fotó: Lónyai László Megyénk labdarúgósportjában kulcspozíciót tölt be a Békéscsabai Előre Spartacus SC szakosztálya. A lilafehéreknél 244 gyermek, serdülő, ifi és felnőtt kergeti a labdát. A sportiskolától az NB I-ig kilenc csapat szerepel a különböző városi, megyei és NB-s osztályú bajnokságokban. Két előkészítő csoport is- működik, ahol a legkisebbekkel foglalkoznak. Tizenegy szakember oktatja, képezi, neveli a futballistákat, öt — két füves, három salakos — pálya áll rendelkezésükre. A szakmai munkát a 14 tagú szakosztályvezetés irányítja. Az Előre Spartacus együttese a tavalyi idényben teljesen új edzői gárdával és vezetőséggel vágott neki a bajnokságnak. Mészöly Kálmán helyett — aki a Vasashoz távozott — Ondrik István szakedző vette át a karmesteri pálcát. Szimcsák István helyett a pályaedzői teendőket Papp László látta el. A technikai vezető Tóth Márton lett. A klubnál a szakosztályvezetést is kibővítették, megerősítették. A lila-fehérek őszi rajtja nem a legrózsásabban sikerült. A „melegnek” induló ősz után azonban a későbbi jó szereplés miatt tavasz- szal jó folytatást várt a szakvezetés, a közönség. Nem így történt! Az együttes idegenben tavasszal gyengébben szerepelt” mint a bajnokság első félidejében, s hazai környezetben is okozott nem várt, kellemetlen meglepetéseket. Ondrik István vezető edző az elmúlt bajnoki idényről kérdéseinkre a következőket válaszolta. — Mik voltak a szakosztályvezetés legfontosabb célkitűzései az 1978—79-es bajnoki idényre? — Figyelembe véve az előző bajnoki évben megszerzett 31 pontot és a 10. helyet az NB I-es csapat célkitűzése a bajnoki évadra a 10—12. hely elérése volt. A középmezőnyt „céloztuk” meg úgy, hogy ezt a tavalyi 31 bajnoki pont elérésével, esetleg növelésével valósítsuk meg. Terveink közt szerepelt az MNK-ban a legjobb nyolc közé kerülés és a jó szereplés a Nemzeti Bajnokságok Kupájában. Természetesen szerepelt feladataink között a tehetséges fiatal játékosok beépítése az együttesbe. — Mi valósult meg? — A bajnokságban csapatunk 31 pontot szerzett, ősszel 16-ot, tavasszal 15-öt, ezzel a 12. helyen végzett. Pozitívumként megemlíthetem, hogy az előző bajnoki idényben 43—57, most pedig 49—52-es lett a gólkülönbségünk. Az előző évi MNK végküzdelmeit a bajnokság előtt az Ü. Dózsa, a SZEOL AK és az Eger társaságában játszottuk, és az újpestiek mögött másodikok — s az összesítésben az MNK 8. helyén végzett a gárda. Ezt az idei MNK-ban nem tudta megismételni a csapat, mert a Tatabányával szemben alulmaradtunk, s így a 16. helyen végeztünk. Az NBK-ban először a Gyula, a Bcs. TASK, a Mezőtúr, a Szarvas és a Hódmezővásárhely — öt NB lies csapat — társaságában oda-visszavágós alapon játszottuk a találkozókat és innen továbbjutva az MTK- VM, a Kossuth KFSE, a Vasas Izzó és a Hódmezővásárhely együtteseiből álló csoportból elsőként kerültünk tovább. A négy közé jutásért a Salgótarjánnal játszottunk Jászberényben, ahol 4—3-ra veszítettünk. E találkozót a . zalaegerszegi mérkőzés után vívtuk, ahol Királyvárit és Kerekes Attilát kiállították, ezenkívül hét játékosunk sérülés miatt nem tudott játszani. Így teljesen új összetételű csapattal álltunk ki. Fiataljaink e találkozón kellemes benyomást keltettek, három gólt rúgtak, ha védelmünk jobban a helyén van, győztesen térhettünk volna haza Jászberényből. — Az MNK-ban és az NBK-ban nyújtott teljesítménnyel elégedett-e? — Az NBK-ban nyújtott teljesítménnyel szinte maradéktalanul elégedett vagyok. Ha a ZTE elleni mérkőzésen nem sérülnek meg any- nyian labdarúgóink közül, akkor egészen biztos legalább a négy közé jutottunk volna, mert a Tarjánt semleges pályán meg tudtuk volna verni. Az MNK-ban való szerepléssel csak részben vagyok elégedett. Az őszi rajt előtt nyolcadikok lettünk, s ezzel teljesítettük a célkitűzésünket. Tavasszal viszont tervünket nem tudtuk megvalósítani, mert itthon a Tatabányával 3—3-as döntetlen után a bányászvárosban vesztettünk, s így kiestünk. Az igaz, hogy a Tatabánya a bajnokságban jobban szerepelt mint mi, de hazai környezetben feltétlen le kellett volna győznünk őket. — Ősszel jobban, tavasz- szal gyengébben szerepelt a gárda. A tavaszi formaingadozásokat mivel magyarázza? — ősszel 16 pontot szereztünk, gólkülönbségünk 19— 19 volt. Teljesítményünkkel a 9. helyen vártuk a bajnokság II. félidejét. H rajt nehézségei Az őszi szezonra a bajnoki felkészülést elődöm, Mészöly Kálmán kezdte meg, kéthetes napközis edzőtáborozással, Szabadkígyóson. Én később kapcsolódtam be a munkába. Ráadásul pályaedzőnk, kollégám Papp László szabadságon volt, így közel egy hónapig egyedül vezettem az edzéseket. A játékosok a korán befejezett bajnokság miatt két hónapig szabadságon voltak, sajnos többen eléggé „kigömbölyöd- ve” vágtak neki a felkészülési munkának, az időjárás jóvoltából forró nyárvégen. Azt mindenki tudja, hogy az alapozási munka nem egy szórakoztató, hanem a szó szoros értelmében mindenki számára kemény igénybevételt jelent, így aztán nem volt könnyű dolguk a játékosoknak sem, s nekem sem. Természetesen ahhoz is időre volt szükség, amíg megszoktuk, megismer- .tük egymást a labdarúgókkal. Ügy érzem, hogy ez részemről, és a labdarúgók többségének részéről külö.- nösebb nehézség nélkül, gyorsan ment. Sikeres ősz őszi sorsolásunk nem volt a legkedvezőbb. Nyolc nap alatt Szombathelyre, Győrbe kellett utaznunk, s közben a szerdai fordulóban a bajnokesélyesnek kikiáltott Bp. Honvédőt fogadtuk hazai környezetben. Mind a három mérkőzést elveszítettük. S ezután a IV. fordulóban a Kórház utcában a Csepel együttesével nagyon nehéz mérkőzésen sikerült 1—1-es döntetlent elérnünk. Ekkor mindannyian tisztáOndrik István, a Bcs. Előre Spartacus labdarúgóinak edzője ban voltunk azzal, ha ez így megy tovább, akkor tragikus helyzetbe kerül a csapat. A játékosok dicséretére legyen mondva, hogy ezt nagyon átérezték, s az V. fordulóban Budapesten bravúros győzelmet arattunk. A Hungária körúton 1—0-ra legyőztük az MTK-VM-et. Ezután a csapat „beállt”. A hátralevő találkozókon a gárda egyenletes, jó teljesítményt . nyújtva az ősz végére — amire az első négy találkozó után senki sem számított — 16 pontot gyűjtött, 9. helyen zárta a bajnokság első félidejét. Nehezítette a munkát a sok sérülés is. ősszel Mártái 13, Zsíros 12, Tisza 8, Láza, Tulipán, Vágási, Fehérvári 7-7, Pásztor 6, Bugyik 5 alkalommal nem állt rendelkezésemre sérülés miatt. Az őszi idényben 23 játékos kapott helyet a csapatban. Minden mérkőzésen csak ketten, Királyvári és Kerekes A. lépett pályára. A tavaszi idényre felkészülésünket ideális körülmények között végezhettük. A bajnoki rajt előtt Jugoszláviában játszottunk két előkészületi mérkőzést. Tehát minden biztató volt. Sajnos, ennek ellenére a bajnoki nyitány nem sikerült, mert kikaptunk a Kórház utcában 1—0-ra a Rába ETO-tól. Hozzájárult ehhez az is, — de erről én csak később értesültem —, hogy néhány játékosunk magánéletében nem a legsportszerűbben készült az első hazai találkozóra. Ezt követően Budapesten remek játékkal a Honvédtől egy pontot elhoztunk. Ami külön öröm volt számomra, végig nyílttá tudtuk tenni a találkozót, teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk a kispestieknek. A folytatás ezután jó volt. Az Izzót 6—0-ra, a Videotont 3—1-re legyőztük hazai környezetben. Majd a tavaszi idényben a ragyogó formában szereplő. Diósgyőrtől 5—0-ra kikaptunk. A fővárosi csapatok ellen jól helytállt a csapat, de a vidékiek ellen ez nem sikerült idegenben. Veszítettünk Dunaújvárosban, Zalaegerszegen, és Pécsett, de még ekkor sem volt baj. Ekkor még, amikor a kiesésre álló csapatokat emlegették, mi egyszer sem szerepeltünk a listán. Végig úgy tűnt, hogy az első 10 között fejezzük be az idényt. De ez nem így történt. A kiesés rémétől szorongatott MTK-VM-től 2-0- ás vezetés után 3—2-re kikaptunk. Ilyen rosszul csak az első három vesztes mérkőzés után éreztem magam, és a csapat is talán most érezte először, hogy tragikusra fordulhat helyzetünk, amennyiben nem javítunk a következő mérkőzéseken. Kár, hogy mindig nagy pofonokat kellett kapnunk ahhoz, hogy újból jó teljesítményt nyújtsunk. Huszáros hairá Az MTK-VM-től elszenvedett vereség észhez térítette az együttest. A kiesés szélén álló Csepelt idegenben 2—1- re megvertük, majd hazai környezetben az idény végére jól hajrázó Haladást legyőztük, s a szezonzáró fordulóban Tarjánból „pontosan” tértünk haza. Az utolsó három fordulóban öt pontot szereztünk. Végeredményben a 34 bajnoki találkozón 11-szer nyertünk, 9-szer döntetlenül mérkőztünk, s 14 alkalommal hagytuk el vesztesként a játékteret, gólkülönbségünk 49—52 lett, s 31 pontot gyűjtöttünk. Ha formaingadozásokról beszélünk, akkor tulajdonképpen egy egységes és teljes csapat teljesítményét kell értékelnem. Az előző évadban jelentős sérülés és katonai behívás nem zavarta a csapatépítést, a munka folyamatosságát, addig a 78— 79-es idényben e téren igen sok gondunk és problémánk volt. Kilenc játékosunk 7—20 mérkőzésen nem állt rendelkezésre. ősszel 23-an, tavasszal 21-en léptek pályára az első csapatban. Katonai szolgálatra vonult be Ravasz, Zsömbörgi és Fodor, s a közvetlen utánpótlást jelentő játékosok közül Mohácsi és Szász. Ezen objektív okokon kívül néhány játékosunk magánéletében sem viselkedett mindig élsportolói követelményekhez méltóan. A vétkezők, azok, akik hibáztak, mindig megkapták a megérdemelt büntetést. De mindent egybevéve, úgy érzem, hogy az elmúlt idényben fegyelem terén előbbre léptünk, játékosaink kirívó fegyelmezetlenséggel nem hívták fel magukra a figyelmet. Hogy a sérült játékosok kérdése mennyire befolyásolta a csapat teljesítményét, azt igazolta az a tény, hogy visszatérésük utár^ (Pásztor, Zsiros, Vágási, Tisza) ‘ igen értékes gólokkal járultak hozzá a bajnoki találkozókon a pontok megszerzéséhez. Az együttes mezőnyben jól, stílusosan játszott. Sajnos régi betegsége a csapatnak, hogy csatáraink krónikus gólszegénységben szenvednek. Budavári és Mártái, két előretolt csatárunk tavasszal csák 3, illetve 1 gólt szerzett. Góljainkat a következők érték el: Pogács 9, Budává" ri 8, Vágási 7, Tisza, Tulipán 5—5, Kőhalmi, Pásztor 3—3, Királyvári 2, Láza, Zsiros, Csepregi, Ravasz, Mártái és Bánáti 1—1 alkalommal volt eredményes. Góljaink számát még Miha- lecz növelte, aki saját kapujába talált. Nehéz évet zártunk, a sök probléma ellenére —- mivel pontjaink száma ugyanany- nyi lett, mint az előző idényben — nem vallottunk szégyent, megálltuk helyünket. A nehezítő körülmények ellenére nem féltünk a fiatal tehetséges játékosakhoz nyúlni, akik helytálltak az első csapatban. Győrfi, Tisza, Maján és Ravasz nem vallott szégyent teljesítményével. Kiválót nyújtott az előző évékben alig szerepeltetett Királyvári és Pogács. Középpályásunk vezeti a házi góllövőlistát is. Az újonnan igazolt Kőhalmi remekül beilleszkedett a csapatba. Az együttes húzó embere lett. Ezt igazolja a Népsport 20- as tábláján elfoglalt helye, a középpályások között ranglistavezető lett. Mind a 34 találkozón Kerekes A. és Királyvári szerepelt. Kerekes Attila az idényben az első perctől az utolsóig pályán volt. Budavári 33-szor, Kőhalmi 32- szer, Pogács 31-szer játszott a csapatban. Az év folyamán 378 foglalkozást tartottunk, s ebben szerepel a 34 bajnoki mérkőzés, a 28 különféle tétmérkőzés és öt barátságos nemzetközi találkozó. A nemzetközi mérkőzéseken 50 százalékos teljesítményt nyújtottunk. (Előre—UTA 2—0 (1—2), Zrenjanin—Előre 2—2, Kikinda—Előre 0—0, Besztercebánya Dukla—Előre 3—3.) — Milyennek ítéli meg az utánpótlás-nevelést, a kiválasztást, a foglalkoztatás helyzetét? —> Az utánpótlás nevelése most már több mint egy évtizede jó úton halad. Ezt legjobban a különböző bajnokságokban és a kupákon nyújtott teljesítmények igazolják, és az NB I-es csapatba felkerülő játékosok száma és azok helytállása. (Csepregi, Zsömbörgi, Ravasz, Maján, Alberti, Győrfi, Kerekes A., Zsiros, Fride- rikusz, Hódi, Melis.) Ifjúsági csapatunk OIK- győztes lett. Marosvölgyi Károly edző tanítványai az országos bajnokságban csoportjukban a 3. helyen végeztek. Szombati György serdülő korú labdarúgói csoportjukban az Ü. Dózsát és a KSI-t* megelőzve, első helyen végeztek, az országos döntőn ezüstérmesek lettek. Megyénk serdülőválogatottja országos első lett, mely csapat gerincét a mi labdarúgóink alkották. Nagy gondot fordítunk a rendszeres kiválasztásra és foglalkoztatásra, s ezért két előkészítő csoportunk működik. — Hallhatunk-e arról, kikkel erősít az NB-s csapat, vannak-e olyan labdarúgók, akik a klubcserén gondolkodnak? — Talán kezdjük azzal, hogy kik azok, akik távozni készülnek. Tulipán családi okok miatt, úgy néz ki, hogy valamelyik fővárosi klubban folytatja pályafutását. Bugyik, Alberti és Bánáti is bejelentette távozási szándékát. Bugyik Vásárhelyre, a másik két játékos Szarvasra tart. És erősítési terveink? Természetesen mi is folytatunk tárgyalásokat. Egyelőre annyi bizonyos, a megyéből több tehetséges fiatalt próbálunk igazolni. Peják István, a Szeghalom csatára már a mii játékosunk. — A jövő idényre milyen terveket, célokat tűz a játékosok, az NB I-es csapat elé? — Nehéz évet zártunk. Jómagam is, és edző kollégáim is sokat tanultunk. Ügy érzem, a legválságosabb, a legnehezebb pillanatokban is nyugodtak tudtunk maradni. Megfelelő emberi és sporttársi kapcsolatot építettünk ki játékosainkkal. A jövő évet előnyösebb helyzetből kezdhetjük. A csapat gerince megmarad. A már tehetségüket eddig is igazoló fiatalok a jövőben még jobb teljesítményre lesznek képesek. Több labdarúgónk (Ravasz, Zsömbörgi, Hódi) a katonaságtól leszerel. Lesz olyan játékos- állományunk, hogy nyugodtan nekivághatunk a következő bajnoki idénynek. Természetes, hogy labdarúgóinknak is le kell vonni a megfelelő tanulságokat az elmúlt bajnoki idényből. Reálisan kell értékelniük saját teljesítményüket, eredményeikkel, hibáikkal együtt. Végső célkitűzésről csak akkor beszélhetünk, amikor július végén lezárul az átigazolási időszák és teljes képet kapunk a csapat játékosállományáról. De ettől függetlenül, a középmezőnyben mindenképpen helye van a csapatnak, s én az első 10 közé várom együttesünket, a Békéscsabai Előre Spartacus gárdáját — mondotta Ondrik István vezető edző. Elnökségi ülés A Bcs. Előre Spartacus SC pénteken a késő délutáni órákban tartotta meg soron levő elnökségi ülését. A vezető testület meghallgatta és -megvitatta a labdarúgó-szakosztály beszámolóját, amelyet dr. Túrák Vince szakosztályi elnök és Ondrik István vezető edző terjesztett elő. A beszámolót értékes, a jövőt illetően hasznos vita követte. Az új idényben az első. csapat mellett még egy pályaedző fog tevékenykedni. Ondrik Istvánt megerősítették vezető edzői tisztségében. Szóba került a nyári program is. A lila-fehérek Csehszlovákiában, Besztercebányán, valamint Jugoszláviában lépnek pályára. Szó van egy spanyolországi túralehetőségről is. Személyi kérdésekben is döntött az SC elnöksége. Gazdasági ügyvezető elnök- helyettes Békeffy József lett, míg a sport-szakmai ügyvezető elnökhelyettesi tisztet ifj. Kováts Tibor látja el. A tanácskozáson, amelyen Araczki János, az SC elnöke elnökölt, részt vett Szakái József, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese és Kádi Károly, a békéscsabai Városi Tanács V B. test- nevelési sportfelügyelőségének osztályvezetője. Hankó György Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Félszerkesztő: Enyedl G. Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Rocskár János. Szerkesztőség: Békéscsaba Pi: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba Pf: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpást Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 forint. Dürer Nyomda, Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Igazgató: Háromszék! Pál INDEX: 25054 ISSN 0133—0055
