Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
1979. július 15., vasárnap o IZIJUUKfiM ■ mínimagazín PenzáMI jöttek A két Tánya, Elena, Iván és a többiek Orosháza Program a vakációra Tánya, Tanya, Iván, Elena — Mondjál már valamit nekik! Kérdezd meg, hogy mivel utaztak? — Kérdezd meg te, nekem egy szó sem jut eszembe oroszul! / Egymást biztatják, közben szégyenlősen vendégeikre nevetnek a gyerekek a szarvasi úttörőházban. A testvéri Penza megyéből érkezett pajtásaiknak igyekeznek bemutatni az intézményt. A ba- rátkozás persze nem ismer akadályokat; a földszinti teremben valaki zongorához ül, és egyre többen éneklik, dúdolják a vidám gyerekdalokat. Még műsort is rögtönöz 2-3 fiú: ügyesen járják az orosz táncot, a többiek meg félkörbe állva tapsolnak. Aztán előkerülnek a legújabb lemezek, kezdődhet a tánc. Az udvaron is nagy a nyüzsgés; népes közönség előtt pingpongoznak a piros, nyakkendős lányok, fiúk, vendégek és vendéglátók. — Mikor érkeztetek? — szólítok meg egy barna hajú, nyugodt mozgású fiút, Ivánt, azaz teljes nevén: Gyerjábin Iván Vaszilevicset, aki egy Penza megyei munkástelepülésről, Moksanból való. — Tegnap, késő este. Pen- zától Moszkváig vonattal, onnan Budapestig repülővel, aztán ide Szarvasra autóbusz- szal utaztunk. — Ültél már repülőgépen? — Én nem. — És ti? — hívom közelebb a lányokat, akik szintén nemmel válaszolnak, •majd kérésemre „írásban mutatkoznak be”: leírják a nevüket a jegyzetfüzetembe. A szigorú tekintetű, szemüveges nagylányt ezek szerint Luskina Elena Ivanov- nának, szőke, hosszú hajú társnőjét Gorjácskina Tatjana Viktorovnának, a komoly, kevés beszédű lányt pedig Szamszonova Tatjana Iva- novnának hívják. — Kicsit féltünk a repülőn — vallja be a szőke Tatjána —, de nagyon tetszett! — Mint az időeltérés! — szól közbe Elena — A buszon mondta a tolmácsnő, hogy állítsuk hátrébb két órával az óránkat, mert itt este 8 óra van, amikor nálunk otthon már tíz! Persze csodálkoztunk mi, hogy lehet olyan világos, de nem jöttünk rá — nevetnek ösz- sze a lányok. Az érkezésről, a vacsoráról, a reggeliről már kérés nélkül mesélnek, egymásnak adják a szót. — Nagyon kedvesek voltak a magyar pajtások! Amikor megérkeztünk a szálláshelyünkre, a szarvasi úttörőtáborba, az ottlakó úttörők, akik most, ide is elkísértek bennünket, összegyűltek és énekkel fogadtak! Iván veszi át a szót Tá- nyától: — Na, és a vacsora! Nagyon érdekes volt; Ízlett a hús és a kenyér, ami egészen más, mint nálunk! — Aztán aludtunk reggel 8-ig, ugyanis alaposan elfáradtunk, nekem a fejem is fájt — meséli Tánya, a szőke hajú, a két Tánya közül a beszédesebb. Természetesen szóba kerülnek az otthoni dolgok is. Mindenekelőtt megtudom, a tanulásban és a mozgalmi munkában legkiválóbb gyerekek közül jöhetett el az a húsz, aki ezekben a hetekben két felnőtt, Galina Zsi- rotkova és Ligyija Kuzmina, a penzai Komszomol képviselőinek vezetésével megyénk vendégei. Penza megye legkülönbözőbb helységeiből érkeztek, s jómaguk is útközben ismerkedtek össze egymással. Iván édesapja exkavátorral dolgozik, a mamája szakács egy óvodában. A szőke Tánya papája építészmérnök, édesanyja pedig matematika—fizika szakos tanár. — Én is pedagógus szeretnék lenni, mégpedig orosz irodalom szakos! Nálunk ez a foglalkozás családi tradíció. A nagyszüleim is tanítottak, a mamám is. ö és Iván egyébként nyolcadikosok, Léna és a másik Tánya, ők már a kilencedik osztályba járnak. Az „idősebb” Tánya mamája is pedagógus, édesapja üzemmérnök, ő pedig a kémiát és a történelmet kedveli, és orvos szeretne lenni. Léna viszont a matematika mellett kardoskodik. Szerinte az a legjobb tantárgy. Miután a három lánnyal alaposan megvitatjuk, ki milyen szakkörre jár, ki miért szereti éppen azt a tantárgyat, amit megnevezett, s hogy melyikük tanul angolul, melyikük németül, Ivánt is faggatni kezdjük. — Nekem a történelem a legkedvesebb, és csillagász szeretnék lenni! — vallja be szégyenlősen. — Mind a négyen Korrv szomol-jelvényt viseltek. — Mert mi már komszo- molisták vagyunk — felelik a kérdést meg sem várva. — Nálunk úgy van, hogy aki a 14. évét betöltötte, és méltónak bizonyul rá, azt felveszik a Komszomolba. — Mi a feltétele annak, hogy valaki tagja lehessen... — Azért meg kell dolgozni — emeli fel a hangját Léna —, valamilyen feladatot kell vállalni a közösségért. Az csak természetes, hogy ismerjük a Komszomol történetét, hagyományait, és jól tanuljunk. — Léna például az úttörő- tanács elnöke — árulja el, Léna helyett Galina Zsirot- kova. — És kitűnő tanuló! Megint Tánya veszi át a szót: — Nagyon szép ez az úttörőház. Nálunk — én Penza városából jöttem —szintén van két úttörőház is, és minden járásban egy-egy. A komszomolisták pedig a Komszomol-házakban szoktak különböző programokban részt venni. — Ma délután mi lesz a program? — Még nem tudjuk pontosan, de az biztos, írunk haza, hogy megérkeztünk, és nagyon jól érezzük itt magunkat! Tóth Ibolya Az első napokban még annak örül az ember gyereke, hogy végre itt a vakáció, nem kell suliba járni; miénk a világ! Aztán a következő héten már egyre sűrűbben nyaggatják a gyerekek a szülőket; „Anyu, mit csináljak? Úgy unatkozom!” Elsősorban rájuk gondoltak Orosházán az ifjúsági ház vezetői, amikor igyekeztek változatos, vonzó nyári programot összeállítani a lányoknak, fiúknak, s ezt plakátokon adják tudtára kicsiknek és nagyoknak. Ügy tervezték, hogy július 2-án egy tábortűzzel kezdődik az egész, de ebből nem lett semmi, közbeszólt az időjárás. A szabadból az ifjúsági házba kényszerültek a szíves invitálásnak eleget tevő gyerekek, akik nem bánták meg, hogy mégis elmentek a megnyitóra. Tábortűz helyett ugyanis gyertyafénynél mesélték el nekik az ifjúsági ház vezetői, mi mindenben lehet részük július-augusztusban. Szintén az ifjúsági házban került sor az első játékos rendezvényre, ahol dalokat tanultak. Szerdán, július 11-én A Beatles hamburgi „vendégjátékai” között persze Liverpoolról sem feledkezett el. Vissza-visszatértek szülővárosukba, ahol a Cavem Clubban léptek föl, s a helyi jólértesültek suttogópropagandája nyomán csak úgy özönlött a közönség a „Hamburgban világhírűvé vált Beatles” meghallgatására. Így nem teljesen igaz az az állítás, hogy a Beatles- ből sosem lett volna semmi, ha a Mersey-folyó partján, az „úri negyedben” lakó hanglemezbolt-hálózat tulajdonos, Brian Eppstein nem figyel föl rájuk. Epstein valóban akkor hallotta először a Beatles nevet, mikor egy Kurt Raymond Jones nevezetű ifjú belépett a boltba, és a My Bonnie című kislemezt kérte, s erről a tájékozottságára kényes Epstein mif sem tudott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az együttest egyedül Kurt Jones ismerte az angol kikötővárosban. Epstein először borzongott, mikor bemerészkedett a Gavernba: a sörszagú, füstös helyiségben négy fiatalember pengette a kobzot. (Sutcliff közben Hamburgban, agydaganat következtében meghalt.) A fiúk unottan zenéltek, időnként két strófa között elrágcsáltak egy szendvicset, kihörpintetaz 1-es iskola sportpályáján találkoztak ismét a gyerekek, itt négy csapatot alakítottak, ezek a csapatok minden héten szerdán ver-* senyeznek majd. Ma Szegedre tesznek kirándulást, holnap pedig a Kaland játszótéren, A sziklabarlang titka című filmeket vetítik. A hétfői nap tehát a filmeké; a szabadtéri vetítésre senkit sem kell különösebben agitálni, nemhogy a gyerekek, a közelben lakó felnőttek is szívesen megnézik ezeket a filmeket. A jövő vasárnap — bízva benne, hogy jó idő lesz, — kerékpártúrára kerül majd sor. A vasárnap tehát a kirándulásoké; ellátogatnak majd augusztusban Gyulára, lesz még egy kerékpártúra, és az augusztus 22-i zárótábortüzet megelőzően, hétfőn, augusztus 20- án: színes szenzációk! Hogy ez a cím mit rejteget, egyelőre nem árulhatjuk el: meglepetés! Lányok, fiúk, érdemes végigböngészni Orosházán ezeket a plakátokat, és máris megszűnik a „nagy gond”, mihez kezdjünk a vakáción?! tek egy korsó sört — a fiatal közönség tagjai pedig a lemezboltos számára teljesen érthetetlen módon üvöltöztek, dobálták magukat, egyszóval arénáztak az Epstein számára elég érdektelen zenére. ö azonban nem kedvetleneden el. A dologban üzletet szimatolt, s meggyőzte a fiúkat, hogy csakis menedzserre van szükségük. John és a többiek mulattak a dolgon, hisz a világon legkevésbé egy menedzser kellett nekik. Brian rózsaszínű álmaiban pedig aligha hittek. így könnyű szívvel, voltaképp viccnek véve az egészet, aláírtak egy papírt, hogy ha majd egyszer „világhírűek” lesznek, jövedelmük negyedét átadják Ep- steinnek szervező munkája fejében. Epstein az EMI-konszern egyik cégéhez, a Parlophone- hoz fordult, s szerencsével. A cég egyik zenei rendezője, George Martin hajlandónak mutatkozott meghallgatni az együttes dalait magnószalagról. Martin gondolkodni kezdett: mióta két évvel ezelőtt, mint teljesen dilettánst, elutasított bizonyos Tommy Steele nevezetű, azóta világhírű énekest, s az esemény óta főnökei meglehetős görbén néztek rá, helyzete bizonytalan volt a cégnél. Mit lehet tudni? — tűnődött Szállóigék, aforizmák Bello homines gladius, pace luxus vulnerat. Háborúban ,az embereket a kard, békében a fényűzés sebzi meg. (Caecilius Balbus 25) Bene dormit, qui non sentit, quam male dormiat. Jól alszik az, aki nem érzi, milyen rosszul alszik. (Publilius Syrus 66) Bene ferre magnam disce fortunam. Tanuld meg helyesen elviselni a nagy szerencsét. (Horatius, Carm. 3, 27, 74) Beneficia plura recipit, qui seit reddere. Több jótéteményt várhat az, aki tud adni is. (Publilius Syrus 51) Beneficium accipere libertatém est vendere. Jótéteményt elfogadni any- nyi, mint eladni a szabadságot. (Publilius Syrus 48) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című könyvéből válogattuk az idézett római szállóigéket, aforizmákat.) Martin, s a távirat röpült Hamburgba. A fiúkat bombameglepetésként érte a hír. Ráadásul belviszály dúlt az együttesben, szerettek volna megszabadulni Besttől, nagy hangú, beképzelt dobosuktól, aki még mindig azt hitte, „tehetségétől” és apja pénzétől függ a Beatles. Ki is szemelték utódját, hamburgi zenész barátjukat, a Rory Storme’s Hurrioans dobosát, Ringó Starrt. Richard Starkey 1940-ben született dokkmunkás családban, szülei később elváltak. A beteges kisfiú — már gyermekkorában háromszor műtötték a gyomrát — gyenge fizikumú felnőtté vált, s az első dobszerelés alighanem a segédmunkás léttől mentette meg. Hamarosan készen áll a nagy csapat. A négy fiú, mikor izgatottan bevonult á londoni stúdióba, nem is gondolta, hogy az első lemezfölvétel, 1962. október 5, milyen fontos, történelmi dátum lesz. Äingo talán „megsejtett” valamit: a lemez B oldalának tizenhét- szer ugrott neki a Beatles az ő idegeskedése miatt, s végül is egy beugró stúdiózenész dobolta le a dalt. A többi már beat-történe- lem... Szántó Péter Pingpongcsata Fotó: Orbán Károly A karmester Fotó: Martin Gábor % D rock meséskönyvéböl Brian Epstein színre lép
