Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

1979. július 14., szombat Alkohol és alkoholisták VÉSZTŐ DÉLUTÁNI NAPSÜTÉSBEN Fotó: Veress Erzsi ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Tanácstagi beszámolók Nemzetközi összefogás a környezet védelmére A gyulai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a kö­zelmúltban tárgyalta Az al­koholizmus 'helyzete Gyula városban, az állami és tár­sadalmi szervek együttmű­ködése című összeállítást, amelyet dr. Horváth Éva vá­rosi főorvos készített a tes­tület számára. Ennek kap­csán beszélgettünk a városi főorvossal. — Tulajdonképpen mi az alkoholizmus? — Az orvosi lexikon sze­rint az alkoholizmus „pszi­chés kényszer szesz tartalmú italok mértéktelen fogyasz­tására”. A lényeg: a rend­szeresen' és túlzott mérték­ben való szeszes ital fogyasz­tása, amely nemcsak az ivó­ra önmagára, hanem a csa­ládra, a társadalomra egy­aránt veszélyessé válhat. Az alkoholista személyisége meg­változik, családjában, kör­nyezetében „ellenségeket” vél, támadóvá válik, kriti- kátlan lesz, elveszti az ön­kontrollt, és ez számos konf­liktust okoz. Lassan beszű­kül a tudata, szellemi képes­sége, s lassan bekövetkezik a leépülés. Mindezekhez kap­csolódhatnak később — vagy ezzel egy időben — elmebe­tegségek. — Magyarországon mennyi az alkoholista? — Hazánkban jelenleg be­csült adatok szerint 400 ezer ember fogyaszt napi másfél deciliter vagy ennél több ab­szolút alkoholt. Az egy főre jutó alkoholfogyasztást te­kintve a világranglistán Ma­gyarország a 11. helyen áll, a szocialista országok kö­zött pedig az első helyen va­gyunk. Mindezekből követ­kezik, hogy az alkoholizmus elleni harc nemcsak az egész­ségügy feladata, hanem a munkahely és az egész tár­sadalom számára szinte kö­telező. — Gyulán is hasonló a helyzet? — Az alkoholisták egyre emelkedő száma sok gondos okoz. Hazánkban 2 évvel ez­előtt csaknem 46 ezer alko­holista volt gondozási nyil­vántartásban. Békés megyé­ben tavaly 1026-an részesül­tek alkoholelvonó kezelés­ben, 53,6 százalékuk önként vetette alá magát, 46,3 szá­zalékát kényszeríteni kellett. Az 1977-es adatokhoz képest a kényszerelvonó-kezelések száma megkétszereződött. Az alkoholista súlyos károkat okoz a népgazdaságnak is, hogy csak néhányat említ­sek : tekintélyes összeget kell fordítani gyógyítására, nagy a munkaidő-kiesés, a terme­lés, a munka intenzitásának csökkenése, igazolatlan hi­ányzások, norma- és táp­pénzcsalások. De sajnos az üzemi és közúti balesetek­ben, a különböző bűncselek­ményekben, családok fel­bomlásánál és az öngyilkos­ságoknál — ez utóbbinál kö­rülbelül 20 százalékban — az alkoholizmus is szerepet játszik. — Kiket lehet kényszeríte­ni az alkoholelvonó kúrára? — Aki túlzott alkoholfo­gyasztásából eredő magatar­tásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, sa­ját egészségét, környezeté­nek biztonságát veszélyezte­ti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén a munkát is­mételten súlyosan zavarja. Megemlítem, hogy ez év ja­nuár 1-től új rendelet lé­pett érvénybe, amely segíti az egészségügyi szakigazga­tási szervek • ügyintézését. Ennek egyik legfontosabb része, hogy a kezelést kór­házi osztályon kell megkez­deni — korábban járóbeteg­ellátás keretében is lehetett — és ha az alkoholista már egyszer önként vállalta a kezelést, de saját hibája mi­att meghiúsult, a további el­járás során nem kell figye­lembe venni az önként vál­lalást, hanem kötelezni le­het alkoholelvonó kezelésre. Ezenkívül pedig — fellebbe­zési lehetőség nélkül azon­nal végrehajtandónak — ki lehet mondani a kényszerítő határozatot, ha életveszély áll fenn. — És munkaterápiás in­tézeti elhelyezésre kit java­solnak? — Azt a személyt, akinél az alkoholelvonó osztályon történő gyógykezeléstől nem várható eredmény. Itt a fo­kozatosságot messzemenően figyelembe kell venni. Te­hát semmiképpen nem lehet ilyen intézetbe szállítani azt, aki előzőleg nem vett részt osztályon elvonókúrán. Az utóbbi 10 esztendő alatt ál­landóan nő a bejelentések száma. Túlnyomó többségük férfi és 30 év feletti, ör­vendetes, hogy a bejelentet­tek nagy részét sikerül meg­győznünk arról, hogy saját érdekében, önként vesse alá magát a gyógykezelésnek. Az elmúlt 10 évben aránylag nem volt sok azoknak a szá­ma, akiket kényszeríteni kel­lett. — És mit lehet tenni, hogy kevesebb legyen az alkoho­lista? — E tekintetben elsősor­ban a nevelést, ennek jelen­tőségét kell hangsúlyozni. A megelőzés alapvető, az, hogy tisztában legyenek az embe­rek az alkohol káros hatá­sával, hogy rendszeresen és mértéktelenül senki ne fo­gyasszon szeszes italt. A meg­előzésbe kell bekapcsolódni mindenkinek — a családon kívül az iskolának, munka­helynek, különböző társa­dalmi szerveknek, és termé­szetesen az egészségügynek. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy egy-egy iskolában vagy munkahelyen megtar­tott néhány óra előadás ön­magában nem biztosít teljes eredményt, az alkoholizmus ellen „mindennapos módon” kell küzdeni, a szó erején kívül a személyes példamu­tatással. A további feladat a gyógyítás és a gyógyult al­koholista rehabilitációja. Saj­nos visszaesők is vannak. Mindezen munkát hivatott támogatni az Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság, amely városunkban is mű­ködik 1978-tól. E bizottság i2 tagú, munkaterv szerint dolgozik. Az ülések rendkí­vül aktívak, őszinte és ker­telés nélküli vélemények hangzanak el. Tervbe vet­tünk egy átfogó, széles körű alkoholizmus elleni progra­mot, bevonva ebbe a külön­böző intézményeket, munka­helyeket. Az elmúlt évben a város­ban egy alkohológiai táj ér­tekezlet volt, ahol megvitat­ták az alkoholizmus elleni harc fokozására irányuló kor­mányhatározat egyéves ta­pasztalatait. Véleményezte ez az ülés a Belkereskedelmi Minisztériumnak a szeszes italoknak forgalmazásáról szóló rendelkezését és kifeje­zésre juttatta, hogy admi­nisztratív megszigorításokra továbbra is szükség van. — Ha jól tudom, működik a városban a gyógyult alko­holisták klubja is. — Valóban így van. Két éve alkoholellenes klub né­ven újjáalakult, de már 10 éve működik, átmeneti meg­szakításokkal. Munkájukat igen eredményesnek ítéljük meg. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn más városok­ban levő klubokkal, kölcsö­nösen tapasztalatcsere-láto­gatásokat is szerveznek. Sze­mélyes példamutatásuk, fel- világosító munkájuk nagyra értékelhető. B. O. Battonyán Sok egyéb mellett arra is kitűnő alkalom a tanácstagi beszámoló, hogy a tanácsok vezetői megbízható, hasznos információkat kapjanak a tanácstagi körzetekben élő emberek gondjairól. Az itt elhangzó beszélgetések, gon­dok nyilvánosság elé tárá­sa, ezek összegezése, az el­intézés módjának megtalá­lása a tanácsok feladata. Így van ez Battonyán is. A tanács jelentős összeget fordít a tanácstagi beszá­molókon elhangzott közérde­kű bejelentések, panaszok orvoslására. Tavaly például a sok gondot okozó belvizek elvezetésére több mint 4 millió forintot költöttek, az ugyancsak sokakat érintő vízhálózat bővítésére majd­nem egymillió forintot. A közelmúltban összegezték a legutóbbi tanácstagi beszá­molókon elhangzottakat, öt­venhat tanácstag találkozott választóival és ezeken csak­nem 1200-an vettek részt. Ez a szám magasabb az előző évinél, ami azt bizonyítja, hogy megnőtt az emberek körében az érdeklődés a közügyek intézése iránt. Ez is örvendetes, de az is, hogy mindössze 149 hozzászóló akadt, aki valamilyen prob­lémával jelentkezett. Ez a szám jóval kevesebb az elő­ző évieknél. Ez azt is jelzi, hogy a tanács orvosolta a korábban napvilágra tárt gondokat. Ezúttal legtöbben — szám szerint 8-an — a kereskedelmi ellátás fogya­tékosságával foglalkoztak. Járdaépítési kérelemmel 7 hozzászólás volt. Ez a szám elenyészőnek látszik az el­múlt évihez viszonyítva, amikor 28-an foglalkoztak ezzel a témával. A közvilá­gítás, vízhálózat-bővítés, út-, híd-, korlátügyben 6-an in­terpelláltak. A tanács illetékesei a be­számolókon elhangzottak ösz- szesítése után hozzáláttak a sürgősségi és fontossági sor­rend szem előtt tartásával a megvalósításhoz. Híd épül a Somogyi Béla utcában, amelyre 3 millió forintot költenek. A belvízelveze­tésre újabb 2 millió forintot fordítanak. Járda építésére is jut fél millió forint. Meg­oldják a Bem utcában a közvilágítást, persze számí­tanak a lakosok további társadalmi összefogására is, amelynek értékét egymillió forintra tervezik. A folyóvíz és az áramló le­vegő nem ismer országhatá­rokat — ezért a hathatós kör­nyezetvédelem valamennyi ország közös gondja, a víz és a levegő tisztaságának meg­őrzése széles körű nemzetkö­zi összefogást igényei. Kiala­kulóban van az ENSZ szer­vezésében és a KGST-orszá- gok között egyaránt az együtt­működés, ebben a munkában Magyarország is aktívan részt vesz. Erről a tevékenységről és a feladatokról adott tájé­koztatást az MTI munkatár­sának Szenes Ervin, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal nemzet­közi osztályának vezetője. A természetes környezet- szennyezés elnyelőképessége a kimerülés veszélyével fe­nyeget, ebből kiindulva mind több ország ismeri fel, hogy az ipari fejlesztést nem lehet egyoldalúan csak a gazdasá­gi növekedés érdekében nö­velni, ennek gyakori káros hatásait is figyelembe kell venni. A környezetvédelem azonban rendkívül költséges, s ráadásul új eszközöket, tech­nológiákat, műszaki-tudomá­nyos eredményeket, valamint jogi szabályozást igényel. Az ENSZ európai gazdasági bi­zottsága és környezetvédelmi programja az együttműködé­sek szervezésével, az infor­mációcsere gyorsításával já­rul hozzá, hogy ezek az ered­mények széles körben elter­jedjenek. Az ENSZ környezetvédelmi programjában most szervezik az egész világot átfogó, úgy­nevezett monitoring hálóza­tot, amely a természetes kör­nyezet változásait vizsgálja, ellenőrzi. Ennek részét képe­zi az európai megfigyelő rendszer: ebbe tartozik a Kecskeméten felállított állo­más, amely az országos me­teorológiai szolgálat irányítá­sával működik. Itt a levegő tisztaságát vizsgálják, s az eredményt a többi szocialista országhoz hasonlóan —rend­szeresen elküldik a moszkvai hidrometeorológiai intézetbe, ahonnan az összesített ada­Az 1/1974. (I. 9.) MT szá­mú rendelet módosítása alap­ján a bérlő a teljes költséget beszámíthatja a lakbérbe: a) ha a lakás átadásakor észlelt hibák, a hiányos­ságok megszüntetéséről a bérbe adó helyett a bér­lő gondoskodott; b) ha a bérbe adót terhelő egyéb olyan munkát vé­geztetett el a bérlő, amelynek költségét egy összegben nem követel­heti a bérbe adótól; c) ha a lakás átalakításá­val, illetőleg korszerűsí­tokat az Oslóban székelő me­teorológiai központba továb­bítják a tudományos össze­függések vizsgálatához. Élénk a környezetvédelmet célzó kutatási eredmények cseréje, jó az együttműködés a különböző országok között. Nagy jelentőségű a Szovjet­unió és az Amerikai Egye­sült Államok kétoldalú meg­állapodása, amely a kutatá­sok mellett környezetvédel­mi munkaterületek kialakítá­sára is kiterjed. A KGST környezetvédelmi tanács szervezésében — amelynek egyébként magyar az elnöke — a tagországok között évek óta sikeres az együttműkö­dés. Eddig 1500 témában vé­geztek közös kutatást a tag­országok, 700 témában már befejeződött a munka, s eb­ből mintegy 180—200-at a gyakorlatban is alkalmaz­nak. Hazánkban számos ilyen közös eredményt hasznosíta­nak, így egyebek között a tagországokban kifejlesztett vízminőség-figyelő automata- rendszert, amelyet az Orszá­gos Vízügyi Hivatal alkal­maz, vagy a gáztüzelésű ka­zánok mérő-, ellenőrző mű­szereit, ezeket egyébként ép­pen magyar koordinációval fejlesztették ki. A magyar környezetvédelmi törvény jogalkotási munkájához is felhasználták a többi tagor­szág ezirányú tapasztalatait. A közös munkában jelenleg magyar közreműködéssel a városi szemét korszerűsített szállítóberendezéseinek mű­szaki tervezése folyik, elő­reláthatóan a gyártás is kö­zös lesz majd. Jelenleg az ENSZ EGB ke­retében készül a hulladéksze­gény technológiák nemzetkö­zi listája. Ebben a tagorszá­gok ismertetik az ilyen jel­legű gyártási eljárásaikat. Magyarország a Veszprémi Vegyipari Egyetem közremű­ködésével a Péti Nitrogénmű­veknél alkalmazott salétrom­sav gyártási technológiája le­írását küldi el a nemzetközi listához. tésével a lakásnak vagy az alapterületét, vagy a komfortfokozatát, vagya lakószobáknak a számát növelik. Az a) és b) pont voltakép­pen „értelemszerűen” meg­határozza azoknak a mun­káknak körét, amelyeknek teljes költsége lelakható. Másképp áll a helyzet a c) ponttal, minden olyan mun­kának a költsége teljes egé­szében a bérlő által lelakha­tó, ha a korszerűsítéssel nőtt a lakószobák száma, bővült a lakás alapterülete, emelkedett a lakás komfortfokozata. A lakószobák számának és a lakás alapterületének nö­vekedése könnyen megálla­pítható tény, tehát itt vitára aligha kerülhet sor. A Ten­deretek részletesen előírják, hogy milyen jellegű korsze­rűsítéssel növekszik a kom­fortfokozat. A fürdőhelyiség­nek a létesítése a komfort nélküli lakást félkomfortossá, villanynak, gázboylemek a beépítése a lakást komfor­tossá alakítja. Az idevágó lakásátalakítá­si és korszerűsítési munkák költségei teljes egészében le- lakhatók. Ez annyit jelent, hogy a lakbérnek csak 25 százalékát kell fizetni egé­szen addig, amíg a lakbér másik része, a 75 százalék ki nem egyenlíti a költségeket. A tanácsi bérlakás korszerű­sítéséhez a lakás fenntartó­jának az Ingatlankezelő Vál­lalat előzetes hozzájárulását kell kérni. Megtagadás ese­tén a bíróság útján érvénye­síthető az igény. A lakások korszerűsítésé­vel kapcsolatban az Országos Takarékpénztártól építési kölcsön igényelhető. Gy. Gy. A békéscsabai városi kórház intenzív osztályának laboratóriumában kontrollálják a géppel lélegeztetett betegek életfunkcióit vérgáz-analizátorral Fotó: Martin Gábor fl bérlakás korszerűsítése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom