Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

1979. július 13., péntek o Mezőgazdasági kisgép- Gabonaátvevök között — Mezőkovácsházán kölcsönzés a kereskedelemben A mezőgazdaság termelésé­nek egyharmada, mintegy 43 milliárd forint értékű ter­mény a háztáji és kisegítő gazdaságokból származik. Hazánkban 1,8 millió család foglalkozik valamilyen for­mában mezőgazdasági ter­meléssel. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az igény a földmunkát, a nö­vényápolást könnyítő korsze­rű eszközök — például mo­toros kisgépek és permetezők — iránt. A Belkereskedelmi Minisz­térium nemrégen megvizsgál­ta a mezőgazdasági kisgép­kölcsönző szolgáltatás helyze­tét, fejlesztésének lehetősé­geit. Megállapították, hogy a belkereskedelemben az ipar­cikk-kölcsönző és -szolgáltató vállalat 37, a szövetkezetek több mint ezer helyen foglal­koznak kisgépkölcsönzéssel. Kínálatuk többsége azonban olyan eszközökből áll, ame­lyekkel általában a termelők is rendelkeznek, ezért nem nagyon kelendő. A legfonto­sabb gépekből viszont kevés van. A minisztérium állásfogla­lása szerint leginkább az ÁFÉSZ hálózatában adottak a mezőgazdasági kisgépszol­gáltatás bővítésének lehető­ségei, de az állami kereske­delem is jobban bekapcso­lódhat e tevékenységbe. Huszonháromezer fékszelep Battonyáról Eredményes félévet zárt a MOM-gyáregység A jó előkészítés, a gondos szervezés meghozza az ered­ményt — ismét igazolódott ez a tétel a MOM battonyai gyáregységében. Jól megta­nulták az alkatrészgyártást és a szerelést, így aztán nem okozott gondot az év elején a késztermékgyártás megkez­dése. Addig ugyanis jórészt csak alkatrészek készültek a battonyai gyáregységben, elő­relépés tehát, hogy készter­mék-kibocsátókká lettek. Ráadásul a termék, amit gyártanak, úgynevezett bizal­mi cikk. A fékberendezések főegységéről van szó-, ha az meghibásodik, megállíthatat- lanná válik a jármű. Érthe­tő ezek után, hogy különös gonddal tanulták a szerelést a MOM Kalibergyárában az elmúlt év során a kijelölt dolgozók és tudásukat most a sorozatgyártásnál haszno­síthatják. A termelés mintegy 60 szá­zaléka exportra kerül, főleg a Minszki Traktorgyárba. Ott a nálunk is közismert MTZ- traktorokba szerelik be a battonyai gyártmányokat. A félév végéig 23 ezer légfék- pedálszelep készült el, és ez 15 százalékkal több, mint amennyit a terv időarányo­san előír. Külön is büszkék arra, hogy minőségi hiba ed­dig még nem volt, reklamá­ciót egyetlen darabra sem kaptak. Ebben a sikerben nagy része van a kaliber- gyárnak is, melynek dolgozói nemcsak betanításban, ha­nem a termelés elindításában is segítséget nyújtottak. A késztermék-előállításon kívül természetesen tovább­ra is készül nagy mennyiségű alkatrész is Battonyán. Fő­leg fékalkatrészek forgácso­lásával foglalkoznak, de kü­lönféle műszerekhez is gyár­tanak alkatrészeket. Ezek a feladatok egyre bonyolultab­bak, és egyre nagyobb hoz­záértést igényelnek, ezért fo­kozták a gyáregységben a be­tanítás és a szakmunkáskép­zés ütemét. Legkésőbb az év végéig el kívánnak jutni odáig, hogy minden kénye­sebb műveletnél jól képzett szakmunkás álljon a gép mellé. Abban, hogy a féléves terv teljesítése ilyen jól alakult, döntő részük van a szocia­lista brigádoknak. Mint Im­re Béla üzemvezető elmon­dotta, jelenleg öt szocialista brigádja van a gyáregység­nek, és ezekben dolgozik a kollektíva 60 százaléka. A szocialista brigádok voltak a kezdeményezői a félév során megtartott kommunista mű­szaknak is, melynek eredmé­nyét a gyermekek javára ajánlották fel. De szerveztek író-olvasó találkozókat, kép­zőművészeti kiállításokat is, és tudásukat, felkészültségü­ket vetélkedőn mérték össze a mezőkovácsházi EVIG- gyáregységgel. A napi termelés gondjai mellett még egy feladatot tel­jesítettek eredményesen a gyáregység dolgozói. Felké­szültek egy olyan munkára, mely egyedülálló az ország­ban; az elektronikus kvarc­órák szerelésére. Befejezéshez közeledik a gyáregységben a fejlesztés második üteme is. Már csak­nem elkészült egy üzemcsar­nok és a hozzá kapcsolódó szociális létesítmények. Ez utóbbiakban kap majd he­lyet egy 100 férfi és egy ugyanakkora női öltöző, fü~ dő, lesz melegítő konyha, ét­terem és büfé is. Az üzem­csarnokban pedig fontos mun­kafolyamatokat végeznek majd. Az eddig kooperációs partnerekkel végeztetett gal­vanizáló, felületkezelő műve­letek itt készülnek majd, mert az a cél, hogy a szere­lés előtt a lehető legtöbb mű­velet gyárkapun felülre ke­rüljön. A több mint 100 millió fo­rintos beruházás már a ki­alakulóban levő termékszer­kezetet szolgálja elkészülése után. A tervek szerint ugyan­is a jövőben Battonyán ké­szülnek majd a MOM mű­szereihez egyre nagyobb mértékben szükséges elektro­nikus elemek. A következő tervidőszakban számítástech­nikai műszerek gyártása is szerepel a programban. Lónyai László Búza. Csupán négy betű ez. A hajdani parasztembe­rek szavával élve e szó az életet jelentette. Kemény munkával termelték, óvták, féltették. De ma is minde­nütt óvják, féltik a kenyér- nekvalót. Ez így van rend­jén, különösen most, ami­kor a termés kisebb az el­múlt esztendőkhöz viszo­nyítva, a betakarítás pedig mennénk, a másik oldalon üresen távoznak. A teher­autók hatalmas terhükkel méltóságteljesen gördülnek a mérlegre. — Egy-egy pótkocsis sze­relvény egyszerre 120—130 mázsa búzát hoz — mondja, Gigász Balázs mérlegelő. — Minden egyes szállítmányt kilogrammpontosságban mé­rünk — folytatja a fiatal­A gazdaság átadója Lencsés János a gépkocsivezetőtől átveszi az útiokmányokat, majd árgus szemekkel fi­gyeli a mérlegelést. A min­tavételnél is ott serénykedik a hatvanas korú férfi, moz­dulatai gyakorlottságról árulkodnak. — Egy éve nyugdíjas va­gyok, korábban az állami gazdaság magtisztítójának, majd takarmánykeverőjének voltam a vezetője. Naponta 12—13 járművünk szállítja ide a termést. Eddig több mint 300 vagon búzát ad­tunk át, 71,3 kilogrammtól 71,8 kilogrammos hektoliter súllyal. Mezőkovácsházára 500 vagonnal, a Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat más tárolóiba mintegy 300 vagonnal szállítunk ke­nyérgabonát — sorolja, mi­közben segít Papp Bélának, az állami gazdaság gépko­csivezetőjének a hézagok tömítésében. — Az illesztéseket szivacs­csal beragasztgattuk, hogy resztül a termést, ami így megpörkölöd ik. Ez pedig a minőség romlásához vezet. A silónál, három helyen, vagyis a fogadógaratoknál ürítik le rakományaikat a járművek. Innen emberi kéz érintése nélkül jut a termény a tárolóba. Az egész silót egyetlen ember, érzékeny műszerek segítsé­gével irányítja, dirigálja és ellenőrzi a vezérlőközpont­ból. — Az országban ez az el­ső, ez idáig egyetlen automa­ta vezérlésű tároló, a GA­BONATRÖSZT Kutató Inté­zet tervei alapján készült — büszkélkedik Nádaski Ist­ván, miközben a vezérlő­pulthoz lép. Egy gombnyo­más és a 6-os cella adatait máris leolvashatjuk a mű­szerekről: A cellában a 117 vagonnyi termény mozog, szellőzik, hőmérséklete — amit négy méterenként mér­A mérlegelést a gazdaságok képviselői is ellenőrzik. Papp Béla gépkocsivezető átadja a menetokmányokat Lencsés Jánosnak, a gabonaátadónak nehezebb. A megtermelt ga­bona minden egyes szemét meg kell óvni, úgy szárítani és tárolni, hogy egész évre biztosított legyen kenye­rünk. Ebben óriási feladat, felelősség hárul a tárolókban dolgozókra. Több kilométerről látni, amint Mezőkovácsházán óriásként terpeszkedik, mint őr vigyázza a vidéket a Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat 54 méter magas, több mint 2200 vagonos ga- gonasilója. Elszórt gabona­szemek, verebek, galambok hada jelzi az utat, a szállí­tójárművek haladását. Pót­kocsis szerelvények szállít­ják ide a környék 14 mező- gazdasági üzemének búza­termését. — Az idén a kovácsházi tárházban 2730 vagon búzát veszünk át, ebből mintegy 2200 vagonnal a silókban, a többit a padlószellőztetésű színekben tároljuk — ma­gyarázza Nádaski István, a tárház vezetője, majd így folytatja: — A termelő gaz­daságoktól minőség szerint vásároljuk fel a gabonát, valamennyi üzemnek itt van a megbízottja, velük együtt dolgozunk, ők ellenőrzik méréseinket — s látogatóba invitál. A bejáratnál két kapun közlekednek a járművek: az egyik oldalon rakottan be­ember. — Reggel 4-től este 10 óráig vesszük át o búzát. — Ilyen korán, s még ilyen későn is szállítanak? — Hááát... — bizonyta­lankodik el hangja. — Az első kocsik úgy 6 óra tájban érkeznek. Az a baj, hogy minden üzemben a jármű­vek összevárják egymást, konvojban jönnek. Jíekik le­het hogy ez jó, de ez itt ná­lunk átmeneti torlódást okozhat. A bejáratnál a Mezőhe- gyesi Állami Gazdaság pót­kocsis teherautója tűnik föl. A búza sikértartalmát a laboratóriumban Verba Erzsébet méri A kenyérgabona a fogadógaratból szinte emberi kéz érintése nélkül jut a gabonasilóba Fotó: Szekeres András Szeptember 14-én nyitja kapuit az őszi BNV Szeptember 14. és 23. kö­zött kerül megrendezésre a kőbányai vásárközpontban, idén hatodik alkalommal a szakosított őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A kiállítók már eddig is nagy érdeklődést tanúsítot­tak az őszi BNV iránt, de még további külföldi és ha­zai résztvevőkkel folytat tárgyalásokat a részvételt il­letően a vásárt rendező HUNGEXPO. Eddig 26 ország és Hong­kong jelentette be részvéte­lét a bemutatóra, amely több mint 1000 céget jelent. Az őszi BNV-n ismét 12 árucsoportban, mintegy 40 000 m2-en, fedett és szabad te­rületen, szakosítva mutatják be termékeiket a kiállítók, és így lehetőség nyílik ar­ra, hogy hazai és import fo­gyasztási cikkek széles vá­lasztékát megismerhessék és összehasonlítsák a szakem­berek és a látogatók. Idén is kb. 900 000 ezer lá­togatóra számítanak a bu­dapesti nemzetközi vásár- központban, a ruházati és bú­toripari, a lakásfelszerelési és kozmetikai ipari, a hír­adástechnikai és járműipari nagy nemzetközi seregszem­lén. Az őszi BNV keretében önálló kiállítással szerepel a 16. és 17. pavilonban a „Csi­náld magad" kiállítás, ame­lyet a Belkereskedelmi Mi­nisztérium az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riummal közösen szervez. A bemutatón 18 magyar és külföldi cég árukínálatát te- kinheti meg, sőt egyes cik­keket meg is vásárolhat az érdeklődő. A nemzetközi vásárral egy időben rendezik meg, idén második alkalommal az IN- TERPLAYEXPO-t is, amely különös jelentőséggel ren­delkezik az ENSZ által dek­larált nemzetközi gyermek­évben. A szocialista országok kö­zül csak Magyarország ren­dez játékipari szakkiállítást. Az INTERPLAYEXPO ki­állítóit a vásárváros D pavi­lonjában találjuk meg. Ed­dig 13 ország játékgyárai, kereskedői jelentkeztek a nemzetközi bemutatón. A két évvel ezelőtt első ízben megrendezett kiállítás további témakörökkel bő­vült, így többek között sze­repelnek: a csecsemő, óvodás és iskolás korú gyermekek játékai, felnőttek játéksze­rei, sportjátékok, sporteszkö­zök, oktatási eszközök, fel­szerelések, taneszközök, gyer­mekkönyvek, diafilmek, me­selemezek, gyermekintézmé­nyek bútorai, gyermekalko­tások kiállítása. Érdekességnek számít, hogy lesz gyermek-olvasósa­rok és egy 2,5 m-es játékto­rony a kiskorú látogatók szórakoztatására. A pavilon­ban színpadot állítanak fel és állandó vetítésen érdekes rajzfilmek szerepelnek. minél kevesebb magot szór­junk el — magyarázza az IFA pilótája. — Ponyvát is használunk, hogy a légáram­lat ne sodorja le a búzát, így óvjuk a learatott ter­mést. A járművek a mérés után a gabonasilóhoz gördülnek, s itt alig két perc alatt meg­szabadulnak terheiktől, ami­ből az átadó és a tárház il­letékesei közösen vesznek mintát. Ezt a mintát azután laboratóriumban vizsgálják, elemzik. — A laboratóriumban ha­tározzuk meg a termés hek­toliter-súlyát, víztartalmát, tisztaságát, sikértartalmát, és anna]? terülését — magya­rázza Verba Erzsébet meós, miközben a laboratóriumi malomban már az új búzát őrli. — Az eddigi termés si­kértartalma 34—35 százalé­kos, a sikér terülése is meg­felelő, összességében a ter­més jó. A tárház vezetőjétől azt is megtudtam, hogy az el­múlt napok esős időjárása nyomán az üzemekben fo­kozták a szárítást. A leg­ideálisabb hőmérséklet a termény szárításához a 70— 80 Celsius-fok, ezzel szem­ben néhány üzemben maga­sabb hőfokon engedik ke­nek — a legalsó ponton 28 Celsius-fok, a legfelsőn pe­dig 24 Celsius-fok. A földszinten a csőrenge­tegben szinte eltéved az ide­gen. Az embervastagságú acélcsövekben ércesen csen­genek a gabonaszemek, me­lyeket a földszintről ismét a magasba emel a láncos szállítórendszer. A siló tetejére indulunk. Először az ötödik emeleten áll meg velünk a lift. Itt két hatalmas rosta dolgozik, tisztítja a termést, óránként közel 120 tonnát. A tizedik emeleten látunk bele a be­toncellákba. Mozdulatlannak hat a tengernyi búza. Pe­dig mozog, szellőztetik. A tetőről elébünk tárul a vi­dék panorámája: Nagybán- hegyes, Kevermes, Végegy­háza, na és a siló árnyéká­ban Mezőkovácsháza. A tá­volból párába burkolózva a Mezőhegyesi Cukorgyár kör­vonalai krétarajzként tárul szemünk elé. A földeken a hatalmas búzatáblák fogy­nak, ,a tarlók pedig egyre nőnek. Kaszaper határában porfelhő jelzi, hogy dolgoz­nak a kombájnok, a mező­kovácsházi Űi Alkotmány Tsz tarlóján gépek bálázzák a szalmát. Alattunk a mér­legre újabb járműsor érke­zett, ,a búzával, vagyis az élettel. Az átvevőhelyeken is teljes az aratási nagy­üzem. Szekeres András

Next

/
Oldalképek
Tartalom