Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

1979. június 3., vasárnap

o

CH3HH23'

Korszerű körülmények között dolgozhat a csaknem négyszáz gyulai asszony és leány a szabók szövetkezetében. További előrelépést jelent, hogy június végére üzembe helyezik a régóta várt klímaberendezést, amely enyhít a nyári (orróságban

Fotó: Veress Erzsi

Miről ír a Magyar Mezőgazdaság?

Az idő szorításában

Meditációk egy tervadaptációról

A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának központjába látogatott Romány Pál miniszter. A TOT vezetőjével folytatott eszmecseréről részletes beszámolót közöl a lap e heti száma. Többek között elhangzott, hogy az agrárexport növelése érdekében a gyakorlati területeken a vállalati és a személyi érdekeltséget az eddigieknél inkább kifejezésre kell juttatni, és indokolt esetben piegfelelő módon szankcionálni is tudni kell.

Sokat, gyakran hibásan emlegetett fogalom a gazdasági hatékonyság. Sárközy Péter írása természetesen többre vállalkozik, mint fogalommagyarázatra ; a legkedvezőbb termelési tarto— Hol van Gyöngyösi Feri? — fordul az egyik esztergályoshoz Hajdú István.

— Ott jön — mutat a hátunk mögé.

Fehér napvédő kalapban, termetes, barna férfi közeledik. Szinte vigyázba vágja magát.

— Keresett?

— Igen. Hány malaca van, Feri bácsi?

— Több, mint ahány ujjam.

— Mióta dolgozik itt?

— Van már annak öt éve.

— S azelőtt?

— Nekem mindig le volt adva a munkakönyvem. Voltam már bányász Pécs környékén, de hát idevalósi vagyok, Vésztőre. így visszajöttem. Megjártam a mezőgazdaságot is, most meg itt kötöttem ki.

— S mit csinál a malacokkal? — veszem át a szót.

— Hizlalom, és leadom. Kell a pénz, mert az asszony már régóta beteg. De őszre, ha felgyógyul, jönne takarítónak. Lehet?

— Hát persze — mondja Hajdú István.

— Mennyit keres a gyárban? — kérdem Feri bácsit.

— Összejön a majd háromezer.

— S a szakmája?

— Az nincs. írni sem tudok, csak a nevemet.

_ 7

— Elég ez magamnak —

mány meghatározásához ad jó módszert. A sz.erző persze óv a különböző hatékonyságszámítási modellek alkalmazásában rejlő leegyszerűsítés lehetőségétől, mert mint. írja; ha valamiféle szép, szabatos, számtani alakzattal határoznánk meg, hogyan teremthető meg a termelési tényezők összhangja, s hogyan egyeztethető össze legkedvezőbben a hatékonyság az önköltséggel, akkor olyan optimumpontra akarnánk rámutatni, amely a valóságban nincs. Ellenben igenis van ilyen termelési tartomány. A hozamráfordítás-viszony javításának egyik lehetősége a mindenkori közgazdasági környezethez való gyors alkalmazkodás. A veszprémi

bök mutatóujjával a homlokára.

— Ö ott, Imre bácsi. Segédmunkás. Neki is vannak hízói — mutat egy javakorabeli emberre a párttitkár. — Jöjjön egy pillanatra, Imre bácsi. Hol dolgozott, mielőtt ide került?

— A mezőgazdaságban — válaszol Domokos Imre. — Rakodó voltam.

— S miért jött a Csepel Autóba? — kérdem az. idős embert.

— Ez biztos pénz, ha nem is sok.

— S mit tesz azért, hogy több legyen?

— Van most 11 süldőm. Az is hoz pénzt a konyhára. De kevés, amit itt kapok.

— De a kettő együtt már csak elég?

— Hát igen is, meg nem is. Sokat kell ehhez tenni.

— Akkor miért nem szerez szakmát? Biztos többet tudnának fizetni.

— öreg vagyok már, no meg csak négy elemim van.

— Akkor tartson több malacot.

— Hát már 16-ot leadtam.

— S győzi?

— Amíg a kezem-lábam bírja. Az meg biztos nyugdíj lesz, hogy itt dolgozom.

Lakatos Ferenc az esztergagépen dolgozik. A nagy zaj elől kimenekültünk az

Dózsa Tsz-ben járt Gádor Iván, ahol 1977-ben broiler- csirke helyett tojást, 1978- ban pedig a kukorica egy része helyett napraforgót kezdtek termelni, mivel e két, utóbbi termék lényegesen kedvezőbb jövedelempozíciójú az előbbieknél. Igaz, hogy' a tojásexport jelenleg ráfizetéses, de a felvásárlási ár ennek ellenkezőjét közvetíti a termelők számára. Ennek a tsz-nek a tehenészeté- - ben a hozamok csökkenése és az abrakfelhasználás emelkedése ellenére sem romlik a termelés önköltsége. Hogy mindez mire utal? A termelőszövetkezet mindenesetre, mint az írásból kitűnik, jól dolgozott.

üzemcsarnok elé. Ott beszélgetünk;

— Korábban hol dolgozott?

— A gazdaságban, majd a tsz-ben. Méhész vagyok ugyan, de az utolsó években a traktoron dolgoztam. Most öt éve itt a Csepel Autóban.

— Méhész, traktoros, esztergályos ...

— Hát igen, furcsa. Eredetileg gépszerelő szerettem volna lenni, de betegségem miatt abba kellett hagyni a tanulást. Könnyebb szakmát választottam, és így a Somogy megyei Lengyelben tettem méhész szakvizsgát. De csak csábított a gép meg a vasas szakma. így lettem traktoros, aztán, mikor megnősültem, átjöttem a gyárba. Januárban vizsgáztam, s most mint betanított esztergályos dolgozok. Emellett a gépészeti szakközépiskolára járok levelezőre.

— S ma is vannak méhei?

— Nincsenek. Tömbházban lakom. Különben is anyagi kérdés. Egy méhcsalád ezer- ezerkétszáz forintba kerül, s legalább tizenöt család kellene. Na, meg szabad idő kérdése is. Az ma már nem járja, hogy a méhek dolgoznak, a méhész meg nem csinál semmit. Persze, a három műszák sem engedi. Talán, ha nagyobb lesz a gyerek, egyszer újra megpróbálom ...

Sógor Béláné Bucsán született. Tizennyolc éves korában Pestre került, s a Ganz- MÁVAG-ban kitanulta az esztergályos szakmát. Húszegynéhány év után visszaköltözött a megyébe, s Szeghalmon telepedett le. Ma csoportvezető, a gyárban

— Kacskaringós út. De milyen újra vidéken élni? — kérdem.

— Itt jobb a megélhetés. S a lányom is egy szeghalmi

(Amikor az év elején arról hallottam, hogy a békéscsabai József Atti- la-lakótelepen megvalósuló, 1000 négyzetméter alapterületű szövetkezeti ABC-áruházban 1979 decemberében vásárolni lehet, hitetlenkedtem. Az okok közül csupán egyet említek: nálunk a beruházási folyamatokat általában sem az előkészítés, sem a kivitelezés szakaszában nem tudjuk kellően megszervezni. Némileg meggyőztek azzal, hogy a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ saját építőbrigádja — amely ezt az áruházat is kivitelezi — újkígyóson 8 hónap alatt, jó minőségben felépítette a 480 személyes Róna éttermet és a 600 adagos konyhát.)

Május 24-én Szabó György, a szövetkezet elnöke ezeket mondja:

— Éppen tegnap írtuk alá a lebonyolítónkkal, a Békés megyei Beruházási Vállalattal a megbízási szerződést. Ezek szerint az előkészítési munkák határideje július 30., a műszaki átadás pedig 1980. március 31. lenne. Az üzlet berendezése legalább két- három hónapot vesz igénybe.

Hz ÁFÉSZ siet

(Tehát, mégiscsak van alapja a tamáskodásnak? A jelek mindenképpen erre mutatnak. Már a kezdés sem ment simán. Először arról volt szó, hogy az ABC-t körülölelő, 3 középmagas házat is létrehozó szegedi DÉLÉP lesz az áruház kivitelezője. Nem így történt. Ekkor az ÁFÉSZ

fiatalemberhez ment, ők is itt élnek. Ez hozott vissza a megyébe. Nem sokat kellett győzködni a férjemet, pedig tősgyökeres pesti, ö is itt dolgozik a Csepel Autóban, marós.

— Ügy tudom, ön kezdeményezte a fóliázó szakcsoport létrehozását a nagyközségben. Talán Pesten is volt lehetősége kertészkedni?

— A Lakatos úti lakótelep tömbházaiban laktunk. Szinte nem is láttam fóliasátrat, míg Pesten éltünk. De jár a kertészújság, s sok tanfolyamot szerveznek, ezeket mind végighallgatom. Az első évben a legkönnyebb az volt, hogy a fóliaszerkezeteket összeállítottuk. Hogy miért volt ez egyszerű, hiszen a férjemmel mind a' ketten vasmunkások vagyunk. De aztán a mezőgazdaságot is újra megtanultam. Az idén már szép termés ígérkezik a fólia alatti paprikából, paradicsomból. S a legérdekesebb, hogy a családból a férjem élvezi legjobban.

— Ez a keresetkiegészítő?

— Az is, de a másik, hogy nem tudok tétlenül ülni. Míg Pesten voltam, addig is mindenféle munkát elvállaltam, amit lehetett. Hát most a háztáji ad feladatokat. Mert nemcsak primőr árunk van, hanem húsz sertésre is szerződést kötöttünk. Arra meg az adott indítékot, hogy a vásárolt házhoz disznóól is tartozott.

— S helyt tud állni mind a két fronton?

— Hát persze, de a gyár az első. S ha túlmunkára van szükség, vagy hiányzik valaki, bármelyik géphez odaállok. Hiszen életem nagyobb részét a vasas szakmában töltöttem el. *

*8*

Szeghalom varosiasodik. Az ipar mind jellemzőbb lesz megyénk északi nagyközségére, de jól megfér a mező- gazdaság, és az ipar egymás mellett. Á gyáriak életében is.

Jávor Péter

elvállalta az építést, s 1978 novemberében megpróbálkozott egy tervadaptáció beszerzésével. Ez sikerült: a Győr-Sop- ron megyei Csornáról megérkezett a terv 1979 januárjában.)

Nátor István, a szövetkezet áruforgalmi főosztályvezetője tömött dossziét vesz elő és sorolja:

— Február 28-án ismét összeültünk az illetékesekkel és rúegegyeztünk abban: ha a felvonulási területet a DÉLÉP márciusban rendelkezésünkre bocsátja, akkor december 15-ig elkészítjük a bevásárlóközpontot. Március 2-án megkíséreltük ugyan a kitűzést, de a terep megközelíthetetlen volt. Április

9-én ismét találkoztunk. A DÉLÉP képviselője május végére ígérte, hogy szabaddá teszi az építési területet.

(Most térjünk vissza a tervekhez. Ugyanis, amikor a Békés megyei Tanács Tervező Vállalata felülvizsgálta az adaptá- cót, kiderült: környezeti, forgalomszervezési kívánalmak miatt az eredeti tervet módosítani kell. Közben a szövetkezet megkezdte az anyagok beszerzését, hiszen neki a legsürgősebb a dolog. Megrendelték a villamos és gázszerelési munkákat, az acéltartó idomokat és a többi fontos szerkezeteket. Az építőanyagokat Üjkígyóson, a békéscsabai szeszfőzdédénél és a lakótelep egyik zugában tárolják.)

Szabó György rezignáltan jegyzi meg;

— Mi hittünk és reméltünk. Nagyon akarjuk ezt az áruházat. Megkérdezem: miért nem jó az eredeti terv, amikor Győr megyében féltucat ilyen áruház üzemel? Csupán két változtatást kértünk: távfűtés helyett egyedi gázfűtést. Még a többlet- költségeket is vállaljuk a különböző közművek elhelyezésénél, csak ne kelljen újratervezni. Gondolja el; ki tudja, hogy a 10 milliós beruházás 1980-ban mennyibe kerül? És akkor még nem beszéltem a rengeteg szállítási, raktározási költségekről.

II tervező igyekszik

(A megyei tervező vállalat tulajdonképpen úgy csöppent bele az egészbe, mint Piltáus a krédóba. Miután senki sem vállalta ezt a munkát, kötelességének tartotta, hogy segítsen a szövetkezeten. Sőt, kiemelt feladatként kezelik az ABC ügyét. Az ÁFÉSZ viszont azt szeretné, ha az alapozási tervek a kezében lennének.)

Tomka Lajos, műteremvezető felrakja a falra a csornai és az általuk készített tervrajzot, s magyaráz:

— A mai napig sincs érvényes szerződésünk a szövetkezettel. Egyébként hivatalosan augusztus 31-ig vállaltuk ezek leszállítását. A statikai, a gépészeti tervek készen vannak, csupán az alapozási rajzok hiányoznak. Bármennyire is furcsa a laikusok számára: ez készül el legutoljára. Éppen az a bökkenő, hogy az ÁFÉSZ megváltoztatta a hűtőberendezések típusát. Más cég gyártja a hűtőpultokat és a hűtőkamrákat. Míg nem tudjuk, hány berendezés, kompresz- szor lesz az üzletben, addig sötétben tapogatódzunk. Enélkül képtelenség kiszámítani: milyen súly nehezedik az alapra. Ha a szövetkezet május 30-ig közli velünk a hiányzó adatokat, akkor június 15-ig elkészítjük az alapozási tervet.

(Nézem a rajzokat, s mindjárt szembe ötlik: az eredeti terven környes körül 5 gazdasági bejáró van. Itt ez elképzelhetetlen, hiszen a közelben lakóházak, gyermek- intézmények vannak. Tehát, ami jó egy nagyközségben, az nem biztos, hogy elfogadható a lakótelepen. A csabai terv már a korszerű kereskedelem követelményeit is kielégíti. A zárt rakodóudvarban éjszaka és zárás után is tudnak konténeres árut fogadni.)

Darabos Imre tervező fénymásolt leveleket mutat, amelyekben a szövetkezet több tervmódosítást kér.

— Ilyen például az áruátvevőben a külön mosdó, a presszósarok helyett az üvegvisszaváltó, a húselőkészítő és a csemegerészleg együttes elhelyezése, a személyzeti étkező utólagos tervezése. A mi terveinket az építési, a munkavédelmi és az egészségügyi hatóságok elfogadták.

H DÉLÉP ígér

(Május 29-én délelőtt a Lencsési út város felőli bal oldalán az ominózus építési területen rengeteg homok, AC-csö- vek, bódék, festékes kupák, földbuckák. Itt van minden érdekelt az ÁFÉSZ és a városi tanács kivételével. Plavecz Jenő, a DÉLÉP főépítésvezetője nem nyilatkozik, csak a szegedi központ engedélyével. így az a lehetőség marad, hogy Dancsó Ferencnek, a beruházási vállalat műszaki osztályvezetőjének a „tolmácsolásával” regisztráljam a hallottakat.)

— Végeredményben az ABC-áruház helyét is a DÉLÉP kapta meg annak idején. A három 10 emeletes toronyház felépítéséhez, a közművek elhelyezéséhez szükségük volt erre a területre. Enélkül nem lenne vize, villanya a kivitelezőnek. Két épület átadás előtt áll, a harmadikba szeptemberben költöznek be a lakók. Kétségtelen, a Lencsési úttal párhuzamosan futó járda még tovább húzná a terület átadását, azonkívül félő, hogy az áruház építői előbb- utóbb tönkre tennék azt. Ezért úgy döntöttünk: egyelőre abbahagyják az építését. Végül is a DÉLÉP azt ígéri, hogy nagyjából egy hét múlva: június 6—7-én véglegesen birtokába veheti a felvonulási területet a szövetkezet építőbrigádja.

fl lakosság reménykedik

A következtetés egyszerűnek látszik. A szövetkezet arra törekszik, hogy olcsón, a legrövidebb idő alatt fejeződjön be a beruházás. Annál is inkább, mivel a jelenlegi ABC-áruházat csak ezután tudja vendéglátóipari kpmbináttá átalakítani. A tervezők Magyarországon szokatlanul rövid határidőre vállalták a tervek elkészítését. A DÉLÉP pedig érthetően a lakások gyors felépítését tartotta elsődlegesnek.

A viták, a nézeteltérések viszont arra késztetnek, hogy tovább gondoljuk az eseményeket. Fontos tanulság: egy beruházás sikere attól függ, hogyan van az előkészítve, amely fokozott vezetői tevékenységet és nagy szakértelmet feltételez. A kapkodás, az irreális elképzelések hajszolása bármennyire is jó szándékú, káros következményekkel járhat. Régen rossz, ha a paragrafusok, a papírkötegek, a levélhalmazok bástyája mögül „tüzelnek” egymásra, hiszen mindenki egyet akar. Azt, hogy minél előbb megnyíljon a régen várt kereskedelmi egység. A 10 ezer ember egyelőre ebben reménykedik.

Seres Sándor

Méhész az esztergánál

— Azon már túl vagyunk, hogy a tavasz beálltával rohanjanak a gyáriak a földekre, meg a háztájiba — mondja Hajdú István, a Csepel Autó szeghalmi gyárának pártbizottsági titkára, miközben a műhelyekhez tartunk. — Igaz, ma is megvan mindenkinek a maga pár száz négyszögöle, vagy néhány állata, de az eltelt évtized alatt dolgozóink megértettek, hogy első a munkaköri kötelesség.