Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
o 1979. június 12., kedd Egy üzem — egy iskola: közös célok A két igazgató: Török György és Nagy Ferenc megbeszéli a gyerekek nyári munkáját Fotó: Gál Edit Gyermekek Füzesgyarmaton Téli, szerda délutánokon a vállalati autóbusz beállt a Pamuttextilművek mezőbe- rényi gyára elé. Az ajtaja kinyílott, s a busz gyomrából 16 kisleány szállt elő. Még megigazították magukon a nagykabátot, a sapkát, s már mentek is befelé szép sorjában. Nem kellett idáig gyalogolniuk a hidegben, hozták őket. A gyár tanműhelyében szövőszakkörre jártak. Közülük ketten az idén ősszel ide jelentkeznek, hogy kitanulva a szakmát, itt maradhassanak dolgozni. * Török György, a PATEX igazgatója szívesen beszél az előzményekről. — Kísérleti jelleggel a múlt év közepén kért fel bennünket, s rajtunk kívül még 15 üzemet az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, hogy lehetőségeink szerint vegyünk részt a pályaválasztást előkészítő, a pályára nevelő munkában a helyi általános iskolában összeültünk az iskola vezetésével, s kidolgoztuk az együttműködési szerződést. A felhívás kapóra jött nekünk is, hiszen másfél évtizede foglalkozunk szakmunkásképzéssel, s szeretnénk minél több helyi fiatalt idecsalogatni. A közvetlen cél tehát ez volt, aztán egyre több helyen leomlott a képzeletbeli fal, mely az üzemben dolgozó felnőtteket, s az iskolák gyerekeit elválasztotta. Török Györgyné, az üzem oktatási előadója és pályaválasztási felelőse egész iratköteget készít elő, hogy megmutassa az egyre táguló réseket, melyeken a gyerekek kitekinthetnek a nagybetűs világra, s megleshetik a felnőttek életét: — Az intézmények közötti szocialista szerződés megkötésénél három szempontot kellett figyelembe vennünk. Munkaerőgondjaink enyhítését, az iskola pályaválasztási Kiállítás Gyulán Sok látogatót vonzanak Gyulán a Dürer-terem kiállításai, különösen ilyenkör, nyári időszakban. Legközelebb június 15-én, pénteken nyílik kiállítás, amelyen Bálint György festőművész alkotásaival ismerkedik majd — augusztus 5-ig — a művészetikedvelő közönség. A kiállítást délután 5 órai kezdettel nyitja meg Ury Ibolya művészettörténész. munkájának segítését, s nem utolsósorban a kulturális, közművelődési és mozgalmi munka színesítését. S hogy ez mennyire sikerült, az mindebből látható — mutat az asztalon heverő irathalmazra, s már lapozza is az első dossziét: — Ez itt a szövőszakkör programterve. Tizennégy foglalkozásunk volt, kevés elmélettel és sok gyakorlattal. Még kirándulni is voltak a békési szakmunkásképző intézetben. A pályairányítás részeként a pedagógus KISZ- alapszervezet pályaválasztási vetélkedőt rendezett a 7—8.- os tanulók részére. Mi 500 forintot adtunk jutalmazásra és segítettük a gyerekek felkészülését Az üzem képviselői a szülőkkel is találkoztak- pályaválasztási szülői értekezleten. Az üzem KlSZ-alapszerve- zetei és brigádjai is részt kértek mindebből. Szeretettel ápolják kapcsolataikat a ki- sebb-nagyobb gyerekkollektívákkal. A Lenin Szocialista Brigád tagjainak szorgos munkáját dicsérik a 2-es iskola általuk készített sötétítő függönyei. * „Gyerekeik”, a A védők kékek voltak, a támadók pirosak. Az elesett harcosok pedig elkeseredetten hordták a rozsét a főzőversenyhez. Kemény, sok furfangot kívánó számháború folyt Sza- nazugban vasárnap délelőtt, a békéscsabai 1-es számú és a 11-es számú általános iskola úttörői között. Már reggel tikkasztó volt a meleg, amikor a kerékpáros gyerekcsoportok elindultak a Volán szanazugi üdülője felé. Ezt a vasárnapi programot ugyanis a Volán KISZ- fiataljai szervezték meg. Az 1-es számú iskola úttörőcsapata és a Volán KlSZ-alap- szervezete között több éves kapcsolat van, aminek eredményességét bizonyítja a KISZ KB Vörös Vándorzászlaja, amit közösen nyertek el. Ennek a régi barátságnak a jegyében született az ötlet: „Szerezzünk egy izgalmas vasárnapot a srácoknak!” A számháború tétje öt gyermekévi embléma volt, hatodikosok termét gyermeknapra kimeszelték, kitakarították. Az Apolló brigád a legkisebbeknek, az elsősöknek kedveskedett kis farmertáskákkal, szoknyácskákkal. A másodikosok vidám, tarka ülőpárnákat kaptak a Hámán Kató brigádtól, hogy kényelmesebben üljenek padjaikban. Az 1-es iskola hetedik osztályosaival, az Október 6. brigád tartja a kapcsolatot. A Télapó-ünnepségen, s a gyermeknapon kapott ajándékokat nőnapon kedves köszöntéssel hálálták meg a gyerekek. Törökné alig győzd sorolni a közös ünnepségeket, kirándulásokat. — Különösen a KISZ-fia- taloknak sikerült barátságot kötni a kicsikkel — mondja. — A 4-es számú KlSZ-alap- szervezet a 2-es iskola 8/b osztályának őrsi óráira többször is ellátogatott. A gyerekek az ifjúsági parlament, s a KISZ-taggyűlések hangulatából kaphattak ízelítőt. Az 1-es iskola 5. osztályosait az 1-es alapszervezet e hónap 18-án, a gyár Körös parti üdülőjében látja vendégül. Hát így van ez nálunk — hajtja be az utolsó lapokat is Törökné —, s a jövőben mindezt szeretnénk még tovább bővíteni, tökéletesíteni. .. * Nagy Ferenc, a 2-es iskola igazgatója és Szentpéteri Eszter, az iskola pályaválasztási felelőse elismeréssel, s örömmel beszél az üzem gondoskodásáról. — Már a szerződés megkötése előtt sok segítséget kaptunk, s ezt a kapcsolatot tovább javította a felhívás alapján elkészült közös tervezés. Az iskolának 560 tanulója van, s ebből mintegy 120 gyerek közvetlen kapcsolatba került az üzem dolgozóival — mondja az igazgató. — A külső világról alkotott elképzeléseiket így a maguk tapasztalataival tehetik teljessé, s talán ez a legfontosabb Amikor elbúcsúzunk, Török György még az iskolaigazgató irodájában marad. A PATEX számít a gyerekek nyári munkájára, ezt kell még megbeszélniük. Mert mindig van valami új ötlet, vagy felmerülő probléma, melyet csak közösen oldhatnak meg, s ez így van jól... amit a 11-esbeli kékeknek kellett megvédeni a mindenre kész piros számúaktól. ötletekben, cselekben nem volt hiány, még kisebb csalásokban sem, ami főleg abból állt, hogy elesettek nem akartak elesni, és így a KISZ-es döntnököknek kellett a rőzsegyűjtéshez terelni a többszörösen leolvasott ifjakat. Győztek a pirosak 4:1 arányban (az ötödik embléma számát már nem tudták leolvasni, mert a háború ideje lejárt.) Ezután viszont átcsoportosíthatták erőiket a főzőversenyhez, amelynek vizsgafeladványa a paprikáskrumpli lett. A zsűri szempontjai a következők voltak: a tűzhely milyensége, környékének tisztasága és az étel minősége. Az utóbbiról éppenhogy meg tudtak győződni, mert a kiéhezett szakácsok folyamatosan kóstolgatták versenyfeladatukat. Bár a győzelem itt is az 1-es iskoláé volt, az ebéd tökéletes békében zajLegalább 8 autóbuszra való gyerekvendég látogatott a megye minden részéből szombaton délelőtt a füzesgyarmati strandra, ahol a helybeliek már várták őket. összefogott a Megyei Művelődési Központ a gyarmati tanáccsal és a társadalmi szervekkel, a nagyközség gazdasági és kulturális intézményeivel, s az eredmény: 1600 gyermeknek nyújtott emlékezetes élményt ez a szombat. Hét sátorban tehették próbára kézügyességüket: térítőkét batikoltak, tojást festettek, makramét csomóztak, festegettek, linót metszettek, bábot készítettek. Több százan próbálták ki az egri vár lőtt le, hosszadalmas leszerelési tárgyalások nélkül. A „munkaebéd” után indulhattak a délutáni küzdelmek. Kötélhúzásban a 11-es bizonyult jobbnak, bár a lányok versenyében (taktikai okok miatt) néhány súlyos egyéniséget is elhegyeztek az 1-esbeliek. A KISZ-eseknem bírtak ellenállni a kísértésnek, hogy összemérjék erejüket a „kicsikkel”. így a kötél egyik végét hat volá- nos, a másikat tizenkét úttörő ragadta meg. Szégyen, gyalázat, de az „öregek” meg sem tudták vetni a lábukat, úgy elrántották őket patronáltjaik. Zsákbanfutó versennyel folytatódott a délután, amit a 11-es nyert, a tűfűző váltóban viszont az 1-es bizonyult jobbnak. A pingpongütögető-váltót, amit bravúros ügyességgel csináltak a gyerekek, a pirosak nyerték. Legnagyobb sikere a lisztfúvásnak volt. A tálak alján egy-egy tízforintost helyeztek el, ésamemintájára, társadalmi munkában épült cölöpvárat. A hőséget enyhítő árnyas fák •tövében egész délelőtt táncoltak a megye gyermek tánccsoportjai, délután pedig mesejátékot láttak itt a vendégek. Táncházzal ért véget a nagyszerűen sikerült megyei gyermeknap, ahol a gyermekklubok és művészeti csoportok tagjai jutalomként vettek részt. A rendezők elhatározták, hogy ezentúl évről évre mindig más községben szerveznek hasonló találkozókat. Felső képünkön a linómet- szés tanulói, lent pedig a gyermektáncosok műsorát látjuk. lyik csapat hamarább láthatóvá fújta, nyert. Talpig fehérben, de boldogan lihegtek az egyesbeliek, amikor felbukkant a tízforintos. A megtisztított pénzt a csapatok elkölthették. Vége felé közeledett a délután. Miután mind a két iskola csapata megkapta az egyforma nagy tál csokoládét a napi küzdelmekért, a fáradt harcosok szétszéledtek, hogy pihenjenek egy kicsit, mielőtt hazaindulnak. Lassan ellepték a mólót, és sóvárogva nézték a Körös fodrozódó vizét. Ügy látszik, a gyerekek fohásza meghallgattatott, vagy inkább a móló volt gyenge és nem bírta a ránehezedő tömeget, így egy halk sóhajjal csendesen be-, lesüllyedt a hűs vízbe, a rajta állók legnagyobb boldogságára. Remek nap volt! Egy sóvár hang szólalt meg, amikor hazafelé cihelődtek: — De kár, hogy hatodikos vagyok, mert ilyet csak tíz évben egyszer csinálnak, és többször biztosan nem kerül rám a sor. Vegyük komolyan ezt a halkan elmormogott sóhajt az otthonmaradottak és az összes iskola összes gyermeke nevében! Játsszunk, játsz- szunk, játsszunk! Huszár Gabriella Nagy Ágnes Kép, szöveg: B. Zs. KÉPERNYŐ Mire megvénülünk Nem szeretném befolyásolni a tisztelt olvasót abban, hogy megnézi-e a televízióban a „Mire megvénülünk’’ befejező, hatodik részét, hiszen én magam is megnézem, és távolról sincs szándékomban olyat írni, ami elriasztana bárkit is a péntek esti televíziózástól. Hogy mégis — már a befejezés előtt — hosz- szasabban is sort kerítünk erre a Jókai-adaptációra, oka van. Kezdjük talán ott, hogy a televízió több milliós nézőseregének igénye, hogy alkalmanként egy-egy jó, könnyű, de azért mégis hasznosan szórakoztató sorozat is tarkítsa az összképet. Erre Jókai művei felettébb alkalmasak, hiszen a cselekmény, a mese áll irodalmi alkotásainak középpontjában. Ha egyfajta szélsőséget nézünk, ez a cselekményigény található a krimik tagadhatatlanul nagy népszerűsége mögött is, és meg lehet nézni a filmszínházak nézőterét: a „Minden jegy elkelt” táblát általában kalandfilmek vetítésekor szedhetik elő a fiók mélyéről. Nos tehát, ha a néző fordulatos cselekményt kíván, keressük meg a nagy mesemondót, csináljunk Jó- kai-regényből sorozatot! Ha persze ez ennyire egyszerű lenne, jóval több regényből készült sorozatot láthatnánk a képernyőn; tudott dolog azonban, hogy nemegy közülük mennyire ellenáll, ha más műfajba próbálják átültetni. így aztán nem olyan nagy a vállalkozókedv, mint lehetne, közben azonban egy- egy kétségtelen siker újabb ösztönzést ad, és kezdődik elölről a szerencsevadászat: hátha sikerül? A „Mire megvénülünk” sajnos, nem szerencsés vállalkozás. Közelebb járunk az igazsághoz, ha így fogalmazunk: ha nincs jobb dolgunk, biztos, hogy megnézzük, főként az egyre türelmetlenebb várakozás miatt: talán most felizzik a mese, talán most valóságosabbak, hitelesebbek lesznek a hősök, talán most Jókai világa üzen majd általuk. Ügy érzem, az a legnagyobb baj, hogy a sorozat alkotói nem hittek abban, hogy amit csinálnak, az igazán jó lehet, hogy abban felforrósodhat valami Jókaiból. Aztán azt sem hitték el, hogy Jókait nem lehet, nem szabad és nem is kell idézőjelben játszani! Jókait jókaia- san lehet csak megeleveníteni, és még akkor is többre juthattak volna, ha ez a regénye nem a nagy sikerűek közül való. Ha azonban ezt választották, akkor a néző nem elégszik meg azzal, hogy — megidézve a kor szellemét — egy különös átokkal sújtott család sorsát holmi külső jegyekkel és lélek nélkül hozzák elénk; akkor az kell, hogy Jókai miszticizmusát addig az óráig, amíg erről pereg a kép, elhiggyük, a végzet és a sors keze ne csak szenvtelen illusztráció legyen. Mert ebben a sorozatban csak illusztrációt, „megképesített” regényt kapunk, és hideg szívvel szemléljük a különös történet alakjainak szövegfelmondását, hiteltelen játékát. Igen, a sikertelenség titka abban keresendő, hogy e sorozat alkotói valójában nem vállalták Jókait. Ördög tudja, miért, valami régebbi rossz beidegződésből-e vagy némi felületességből, a végeredmény ugyanaz. Kár érte. Több volt benne. Sass Ervin Harcok Szanazugban
