Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

o 1979. június 5., kedd iJI jÜUkTiTfl ■ Csak fiataloknak! Üdülési kedvezmények télre-nyárra Az ifjúsági törvény életbe lépése, az Állami Ifjúsági Bizottság hatáskörének ki- szélesítése óta állami és tár­sadalmi szervezeteink még nagyobb segítséget nyújta­nak a fiatalok — elsősorban ä kereset nélküli diákok, a pályakezdők, a fizikai dol­gozók — üdüléséhez, az if­júsági turizmus fellendítésé­hez; különböző kedvezmé­nyekkel biztosítják azt is, hogy még többen ismerhes­sék meg a kultúra, a mű­veltség értékeit. A kedvezményekről, el­osztásuk rendjéről kértünk tájékoztatást Dankó Páltól, a Békés megyei Tanács if­júsági titkárától. — A fiataloknak milyen üdülési, táborozási ked­vezményeket biztosítottak erre a nyárra? Mekkora a kedvezmény mértéke? — A legismertebb a kö­zépiskolásoknak biztosított, egyhetes üdülésre szóló' be­utaló. Ebből a megye min­den középfokú tanintézetének — szakmunkásképzők, szak- középiskolák és gimnáziu­mok — igényét ki tudtuk elégíteni. A 150 forintos utal­vány ellenében például Mis­kolctapolcán, Balatonszeme- sen, Verőcemaroson, az Exp­ressz táboraiban és üdülői­ben tölthetnek el egy-egy hetet a diákok. Ezért a pén­zért teljes ellátás is jár a félárú vasúti utazási ked­vezmény és a gazdag prog­ramok mellé. Ugyancsak ismert és na­gyon népszerű az étkezési és szállásutalvány, amelynek ér­téke száz forint. A tíz szel­vényt az ország valamennyi állami és szövetkezeti ven­déglátó egységében lehet be­váltani, vagy pedig szállás­díj ellenértékeként felhasz­nálni. Az utalványtömb fe­dőlapja szintén a félárú uta­zási kedvezményt biztosítja. Sajnos, ebből már koránt­sem tudtunk minden igényt kielégíteni. Ezerhétszáz da­rabot osztottunk el. Az úttörő korú gyerekek táborozásának segítésére az idei nyárra 440 ezer forint állt a rendelkezésünkre. Ez 2200 gyerek országjárásának, táborozásának megkönnyíté­sére elég. Az elosztásnál — hasonlóan a többi kedvez­ményhez — a vezérlő elv az volt, hogy a nagycsaládosok és a fizikai dolgozók, vala­mint az alacsonyabb jövedel­mű szülők gyermekei része­sedjenek elsősorban a ked­vezményben. Az elosztásnál a KISZ-szervezeteknek, a tanintézetek vezetőinek, az úttörőcsapatoknak a véle­ménye alapján döntöttünk. A fentieken kívül a me­gyei tanácsnak nyolcvanezer forintja van a cigánygyere­kek táborozásának támoga­tására. Ezen a nyáron Gesz­ten lesz az ő táboruk. A kü­lönböző szaktáborok — sport, olvasó, néprajzi gyűjtő, sí, helytörténeti — megteremté­séhez 400 ezer forinttal já­rulunk hozzá. — A diákokon kívül a dolgozó fiatalok milyen kedvezményeket vehetnek igénybe? — A középiskolaihoz ha­sonló egyhetes üdülési be­utalókat adtunk ki. Ezek az elő- és utószezonra szólnak, a nyáron érvényesíthető utal­vány ára 150 forint. De van olyan is, amely a téli hó­napokra szól, ennek • ára 250 forint. A nyári utalvánnyal Balaton környéki üdülők­ben, a télivel pedig a buda­pesti Hotel Ifjúságban, illet­ve Kőszegen lehet pihenni. A szervezésnél és az elosz­tásnál a foglalkoztatottság Ürménykúton az 1974-ben épült központi iskolában a felső tagozatos diákok kedvelt óraközi szórakozása az asztalitenisz. A kicsengetéskor később kilépők fájó szívvel veszik tudo­másul, hogy foglalt már az asztal... Fotó: Gál Edit sajátosságaira is figyeltünk, ezért a nyári jegyeket első­sorban az iparban dolgozó, míg a télieket a mezőgazda­ságban alkalmazott fiatalok­nak adtuk. Ebben az évben megyénk félezer fiatalja üdülhet ilyen kedvezmények­kel hazánk legszebb tájain. A külföldre, a szocialista országokba utazni vágyók­nak 800 forintos kedvez­ményt adunk a korábbi, 500 forintos helyett. Ezt a költ­ségek növekedése követelte meg. Száznegyven ilyen utal­vány került megyénkben for­galomba. Az elosztásnál még nagyobb figyelmet fordítot­tunk arra, hogy olyan fiatal jusson az igen magas álla­mi támogatású kedvezmény­hez, aki munkájával, társa­dalmi és közéleti tevékeny­ségével a legjobban kiérde­melte, szociális helyzetének milyensége miatt rászorul. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság és a lengyel nevelési ta­nács közötti megállapodás ér­telmében július első hetében 36 Békés megyei középisko­lás, augusztus elején pedig 17 dolgozó fiatal mehet Len­gyelországba, nyolcnapos csereüdülésre. Az útért a diákoknak 520, a már dolgo­zó fiataloknak 740 forintot kellett kifizetniük. Ezért cse­rébe teljes ellátás kapnak, a lengyel vendéglátók min­den kényelmüket biztosítják. — Milyen kulturális jel­legű kedvezmények lesz­nek az idén? — A hagyományos szín­ház- és hangversenyutalvány mellett egy újjal is megis­merkedhetnek a fiatalok. A neve kulturális utalvány. Az 50 forint értékű kedvez­mény öt szelvényét színház­jegyek, illetve könyvek vá­sárlására lehet felhasználni. Ebből 1400 tömböt osztunk szét, folyamatosan. A fiatalok által már meg­szokott és megszeretett ré­gebbi keletű utalványból szeptembertől 3000-et adunk ki, azokat színház- és hang­versenybérletek váltásához lehet felhasználni. Így a bérlet hatvan forinttal ol­csóbba kerül. Reméljük, hogy a felsorolt kedvezmények hozzájárul­nak ahhoz, hogy a fiatalok jobban megismerjék hazánk tájait, többen jutnak néhány napos, hetes pihenéshez, üdüléshez, még több fiatal részesülhet a művészetek, a tudás értékeiből. Bízunk abban, hogy jövőre még több kedvezmény elosztásá­ról számolhatok be — fejez­te be tájékoztatóját a me­gyei ifjúsági titkár. (Nemesi) Orvosi eset Fél négy előtt elkezdődött az orrvérzés. Zsebkendők, majd eláll. Nem állt el. Vizes borogatás a nyakra, ecetsza- golás. Nem használt. Hanyatt fekvés, hányinger, szédülés. Négykor még mindig vérzett. Nincs otthon senki, üres a lakás. Telefon a körzeti ren­delőbe. Nem vette fel senki. Üjra hanyatt fekvés, ecet- szagolás. Ismét telefon. Csöng, csöng, kicsöngött. Az orr egyre vérzik. Felvették a telefont. Tessék. Kérem, ez történt. Mi nem tudunk orvost küldeni. Telefonáljon a központi rendelőbe. Erős szédülés. Halló, központi rendelő. Mór több mint egy fél órá­ja vérzik az orrom. Tampo­nálja. Mit csináljak? Tam­ponálja és üljön taxiba! így, véresen? Kérem, én mind­járt elájulok. Hány éves? Hetvenhét. Szédülök. Sajnos, nem tudok mást mondani. Amire az orvos odaér, maga is beér a kórházba taxival. De nekem sürgősen orvosra van szükségem! Szétkapcsol a vonal. Az idegességtől még jobban erősödik az orrvér­zés. Halló, szomszédok! Hív­jon mentőt! Háromnegyed öt. Sok vér- veszteség. Hanyatt fekvés, vizes törülköző, félelem. Mi lesz velem?! Telefon. Süket volt. Várakozás a vonalra. A házban lakik egy orvos. Éppen elment üdülni. Meg­jött a vonal. Tárcsázás. Hal­ló, mentők? Búgás. Tárcsá­zás. Halló, mentők? Tessék, itt mentők. Kérem, nekem. Szétkapcsolt. Tárcsázás. Ki­cseng. Halló? Mentők. Már több mint egy órája vérzik az orrom. Nem tudok taxi­ba ülni. Nem venne fel. Szétkapcsolt. öt óra is elmúlt. Halló, mentők? Mondja a címet! Első kerület, Mészáros utca tizenkettő, negyedik öt. Jer- ney. Intézkedek. Köszönöm. Kapkodás, rendcsinálás, erős orrvérzés, szédülés és hány­inger. Kellett nekem meg­öregednem?! Várakozás, orr­vérzés. Megjöttek a mentők. Be kell vlnrúink. Tessék ezt hoz­ni, azt hozni, a személyi meglegyen. Orrvérzés, az ájulás határa. Indulás lefelé a liften. Mi történt, mi tör­tént?? Orrvérzés, ne tessék bámészkodni. Tessék fogódz­kodni, indulunk. Szirénázás, előzés, rázkódás, kanyaro­dás, orrvérzés. Miért nem állt el? Mit tetszett csinálhi? Ecetet szagoltam. Hmm. A mentő megérkezett a kórház­ba. Tessék óvatosan kiszáll­ni. Hol a nővérke? Halló, nő­vérke. Itt vagyok, mi tör­tént? Orrvérzés. Tessék le­ülni, hívom a főorvos urat. Eltelt egy félóra. Erős orr­vérzés, szédülés, hányinger, idegbaj. Ne tessék izgulni! Köszönöm a segítséget. Bor­ravaló. Orrvérzés. A főorvos úr rögtön itt lesz. Nem lett. Addig fogja be az orrát zseb­kendővel. Már elhasználtam. Nem kaphatnék valamit? Majd ha a főorvos úr itt lesz. Ne tessék izgulni! Ké­rem, már két órája vérzik az orrom!! Az jó, ha kijön. Legalább nem kapott agy­vérzést. Mindjárt azt kapok. Ugyan már! Egy kis orrvér­zésből ekkora ügyet csinál­ni! Nézze meg azt az ember! Tegnap vették ki az ocrsövé­Fotó: Szeverényi János Felújítják a csabai múzeumot Bizonyára sokakban fel­merült már a kérdés a bé­késcsabai múzeum új épüle­tének 1978 augusztusában történt megnyitása, s az épít­kezés befejezése óta, hogy vajon mikor kerül már a múzeumegyüttes olyan álla­potba, hogy külső megjele­nése révén is bizalomger­jesztő és vonzó legyen? A kérdés jogos, hiszen a múzeum a város egyik leg­forgalmasabb pontján fek­szik, az épület a városkép egyik meghatározó eleme, s egy múzeumnak nemcsak ki­állításaival, színes program­jaival kell vonzást gyakorol­nia, hanem külső megjele­nésével, esztétikusán és har­monikusan rendezett környe­zetével is. A felújítást azon­ban csak akkor kezdhették meg, amikor az építőipari vállalat a területről elvo­nult. Erre az elmúlt év őszén került sor. Ezután a te­tő javítása és a falak vegyi szigetelése következett, az év első negyedében el is készült. A belső alakítások, javítá­sok befejeződésével a múze­um régi épületében kapott helyet a régen várt közmű­velődési terem. A 42 négy­zetméter alapterületű helyi­ségben lehetőség nyílik taní­tási órák, szakköri és kis­csoportos foglalkozások, film­vetítések, előadások, a mú­zeumbaráti kör rendezvé­nyeinek megtartására. Köz­ben az újabb külső felújítá­sok folytatódnak, mint azt az épület köré vont állványzat jelzi, a látogatók azonban a tatarozás ideje alatt is za­vartalanul megtekinthetik a kiállításokat, mert a múze­um folyamatosan nyitva tart. A munkák befejezése után lényegesen megváltozik az épület külseje: a falakat fe­hérre, a nyílászárókat mély- barnára festik — mint ami­lyen az épület átadásakor, 1914-ben volt. Eltűnik tehát a városképből az a nyomasz­tó szürke tömeg, amit eddig a múzeum épülete jelentett. A tatarozás után a parkosí­tás és a kerítés helyreállítá­sa lesz a feladat. Remélhe­tőleg erre is sor kerül még ebben az évben. Szeged készül a VII. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválra Ismét gazdag programot ígér a szegedi nyár. A Tisza- parti város már hetek óta készül, hogy méltóképpen fogadhassa az ünnepi napok­ra a városba érkezőket. De nemcsak Szeged készül, hi­szen a július 14-től 24-ig megrendezésre kerülő VII. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválra öt hazai nyét. Elájulok! Ne tessék. Már itt is van a főorvos. Tessék bejönni! Tessék le­ülni! Hol a nővér? Tessék várni, megkeresem. Erős orr­vérzés, fekete foltok. Megjött a nővér. Na, most szépen megmérjük a vérnyomást. Nyújtsa a karját! De kérem, nekem az orrom!! Nyuga­lom, nénike!! Hány évesnek tetszik lenni? Hetvenhét. Jó erőben tetszik lenni. Két órá­ja vérzik az orrom! Hát bi­zony, ez a vérnyomás elég magas. A mentősök aláírat­nak. Elmentek. Hol a főor­vos úr? Kettőszázhúsz a vér­nyomása. Már nem lesz sem­mi baj! Megvizsgálták. Tamponál- ták. Fél hat. Most már nem fog vérezni. Itt kell marad­ni egy pár napig. Hol a nő­vérke?! Megjött. Felvesszük szépen az adatokat. Mi tör­tént? Miért tetszik ránga­tózni? Fogja le kérem, nő­vérke! Ez a néni megőrült! Az orrvérzéstől?! Nem tu­dom?! Attól nem szoktak. Már harap is! Kísérje, ké­rem, az idegosztályra. Ilyen még nem fordult elő. Egy egyszerű orrvérzéstől?! Tormai László és kilenc külföldi néptánc­együttes folklórműsorral, il­letve a nemzeti napok prog­ramjaival és a szegedi so- kadalomra, vagyis a vásár­ra, a gálaestre. Mai tájak, havasok és al­földek üzenetét hozzák aján­dékul a Tisza partjára nép­táncegyüttesek a Szovjet­unióból, a Német Demokra­tikus Köztársaságból, Jugo­szláviából, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániá­ból, Bulgáriából, Finnország­ból és Ciprus szigetéről. Tíz napig a tánc nyelvén beszél­nek majd a nézőkhöz moz­dulataikkal, zenéjükkel. Tíz napon át tíz nemzet fiai, lá­nyai mesélik majd egymás­nak és a nézőknek népeik táncait, balladáit. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, az SZMT és Szeged megyei jogú városi Tanácsa az ünnepi hetek idő­szakában a néptáncfesztivál­lal is azt a törekvést valósítja meg, hogy a hazai és a kül­földi együttesek találkozója a népek közötti barátság erősí­tését, egymás munkájának jobb megismerését szolgálja. A fesztivál időszakában négy alkalommal rendeznek nem­zeti napot, három este az új­szegedi szabadtéri színpadon folklórbemutatót, külföldi és hazai együttesek részvételé­vel. Eddig még minden alka­lommal — akik látták — fe­lejthetetlennek mondták a nemzetközi náptáncfesztivál gálaestjét. Ebben az évben vásárt, nemzetközi sokadal- mat láthatnak majd a nézők a Dóm téri két gálaesten. I KÉPERNYŐ Sorozat? Sorozat!... A hirtelen jött, nagy nyári meleg szemmel láthatóan megártott a televíziónak is. A műsor szerkezetén látszik, hogy lassú felmelegedésre, késői nyárra számítottak. Mert csak így lehet azt meg­magyarázni, hogy a csupa unalom sorozatoknak most vetítik az utolsó részeit. Bár még hat keddi estén bámul­hatjuk Onedinéknek a „kis­halat megeszi a nagyhal” mondókára csinált történetét, de a mézes-mázos, szenti- mentalistára sikerített Jó- kai-adaptációnak szerencsére már vége. Akárcsak a va­sárnap délutánonként su­gárzott, s olvasva bizonyára sokkalta érdekesebb „A hu­genották kincsé”-nek is, amelynek öntetszelgő bájol- gása még egy újszülöttnek sem jelentene élményt. A már egyszer vetített, akkor újsze­rűnek és érdekesnek ítélt Autók és emberek című francia dokumentumsorozat újbóli közvetítése szerda dél­utánonként nagyon szeren­csétlen, éppen a túl korai idő­pont miatt. De ebből is már csak egy rész van hátra. A tenger mélyét bemutatni szándékozó NSZK-sorozat pe­dig a természettudományos kisfilmek talán egyik legsi- kerületlenebb füzére, főleg ha Jacques Cousteau elköte­lezett és valóban ismerete­ket terjesztő alkotásaihoz hasonlítjuk. De ebből is van még öt hétre való. Ez a mérleg? Igen, illetve még egy sorozat volt. Szom­baton vetítették a kilencedik, befejező részét az Emberek a tanyákon címűnek. Kapu­si Imre szerkesztő-riporter és Korompai Márton rende­ző olyan fél-félórás doku­mentumfüzért tudott össze­hozni, amely mindenképpen megérdemli a tévénéző kö­zönség figyelmét. A sorozat minden egyes része így kezdődött: hazánk­ban 170 ezer tanyán közel félmillió ember él még ma is. Erre a szokatlan megvi­lágítású, megdöbbentő szám­adatra épült a sorozat. Va­lóban: mi, akik nem élünk, nem éltünk tanyán, mit is tudunk erről a speciális, a feudalista társadalom öntör­vényeinek érvényesüléséből létrejött települési és élet­formáról? Hiszen Békés megye is nevezetes arról, hogy területén jellemzően sok tanya volt és van. Mit tu­dunk a tanyáról, a tanyán élőkről? És nem utolsósor­ban arról, hogy a „megszün­tetni, vagy alapjaiban meg­változtatni” elv hogyan is érvényesül? Biztos vagyok benne, hogy ez a sorozat kitűnően szol­gálta azt az ügyet, amely a tanyák életével, fentmaradá- sának eldöntésével foglal­kozik. De nemcsak ráirányí­totta a figyelmet. A doku­mentumsorozat stábja ennél többre vállalkozott: erejéhez mérten próbálta megmutatni azokat a lehetőségeket, vala­mint a már gyakorlatban is megpróbált módokat, hogy miképpen megy ez a változ­tatás. Természetesen a di­lemma változatlanul meg­maradt. Egy tévésorozatnak nem lehet joga és felada­ta, hogy csaknem félmillió ember sorsa fölött döntsön. Még akkor sem, ha erre az anyagi lehetőségeink meg- ' lennének. Mindössze meg­mutatni tudta — felhasznál­va ehhez a televíziós újság­írás, a televíziós kép min­den nagyszerű eszközét —, milyen utakon lehet elindul­ni, amely a tanyán élő em­berek sorsát a jó irányba vezetheti. Nyár van, a kemencévé változott lakásból a szabad­ba, víz mellé igyekeznek az emberek. Nehéz hát a televí­zió szerkesztőinek dolga. Olyan műsort kell adni, amely Ilyen körülmények között is nézőt varázsol a sok millió tévétulajdonosból. Ezen a héten ez a szándék alig-alig sikeredett... (Nemesi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom